Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

I. évfolyam

3. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Hajlék Istennek

  4. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP - HÉTFÖ

Mit tettek az izraeliták, mialatt Mózest távol volt, a Sínai-hegyen és Jézussal beszélt? Mit fogadtak meg előtte? Megtartották az ígéretüket? (Ismétlés)

Megbocsájtotta Jézus a népnek, hogy megszegték az ígéretüket? Ó, igen! Jézus soha nem szűnt meg szeretni őket, de nagyon szomorú volt, hogy megszegték fogadalmaikat. Jézus tudta, hogy mennyire árt nekik az engedetlenség.

Jézusnak még sok mondanivalója volt az izraelitáknak arról, hogyan váljanak erős nemzetté. Ezért szólt Mózesnek, hogy ismét találkozzon vele a hegyen. Ezúttal Mózesnek két sima kőtáblát kellett faragnia, - olyanokat, mint az elsők voltak, amiket összetört, - és magával kellett vinnie őket a hegyre. Mózes engedelmeskedett és ismét Jézussal időzött fönt a hegyen, csaknem 6 hétig. Ám ezúttal a nép türelmesen várta visszatérését.

A két kőtáblára, amiket Mózes vágott, Jézus ismét a saját ujjával írta fel a Tízparancsolatot. Majd Mózes visszament a kőtáblákkal a néphez. Mózes nem tudott róla, hogy a Jézusról rásugárzó ragyogó fény az ő arcáról olyan erősen verődik vissza, hogy az emberek azért féltek a közelébe menni. 2Móz 34:29-20.

Az izraeliták még mindig sátrakban laktak. Míg Mózes a hegyen volt, megtudta, hogyan készítsenek egy nagyon szép, különleges sátrat Jézusnak. Ez a sátor segíteni fog a népnek, hogy tudatában legyen, Jézus mindig mindenhol velük lesz. (Ismétlés 2Móz 25:8.)

Isten gyönyörű felhőoszlopa mindig a sátor fölött lesz. Amikor eljön az ideje, hogy továbbmenjenek a felhő fel fog emelkedni és a nép tudni fogja, hogy ideje lebontani a sátraikat és ismét útra kelni. A papoknak és a lévitáknak is le kell bontaniuk a Szent sátrat. A Szenthely felett lebegő felhő mindig mutatja majd az utat a következő táborhely felé.

Ha majd letelepedtek Kánaán földjén Jézus ki fog választani egy különleges helyet a Szent sátor számára. Attól kezdve az emberek bárhol lakjanak is, arra a helyre fognak menni minden évben, meghatározott időszakokban, hogy együtt imádják Istenüket, és együtt adjanak hálát Neki.

A két kőtáblát, amikre Jézus a saját ujjával írta fel boldogság törvényét, a Tízparancsolatot, mindig a Szentély egy bizonyos meghatározott helyén fogják tartani. Minden, ami a Szenthelyen lesz, és minden, amit a papok ott tesznek segíteni fog a népnek megérteni Jézus és Isten csodálatos tervét Sátántól való megmentésükre.

Micsoda izgalom lehetett azon a napon, amikor Mózes visszajött a hegyről és elmondta a népnek, amit Isten mutatott neki a sátor elkészítéséről. Boldogok voltak, amikor azt hallották Mózestől, hogy az ő segítségükre is szükség lesz.  Távozásuk éjszkáján az egyiptomiaktól megkaptak mindent, amire szükség lehet, és az emberek örültek, hogy megoszthatják azokat Jézussal, hogy elkészítsék az Ő különleges sátrát, amit Szenthelynek, vagy tabernákulumnak hívnak. 2-7. v.

KEDD - SZERDA

Volt már valaha babaházad, vagy repülőgépmodelled? Annak ellenére, hogy nagyon kicsik, pontosan úgy néznek ki, mint az igazi házak, vagy repülők, ugye? A minta, amit Jézus Mózesnek adott a Szenthely elkészítésére pontosan az igazi, mennyei szenthely kicsinyített mása volt.

 Isten lakhelye a mennyben nagyobb és gyönyörűbb, mint azt el tudnánk képzelni. Ott van Isten magasságos trónja és az az a hely, ahol Sátántól való megmentésünket eltervezték. És az terv éppen most megy végbe! A Szenthely, aminek elkészítését jézus megmutatta Mózesnek, arra szolgált, hogy segítsen a népnek megérteni ezt a csodálatos tervet, és nekünk is segít megérteni azt.

Semmi kétség, Jézus elmondta Mózesnek, hogy nagyon fontos, hogy pontosan az általa adott minta szerint készítsenek el mindent a Szenthelyen. Semmi kétség, hogy a papoknak is nagyon fontos volt mindent pontosan úgy tenniük a Szenthelyen, ahogyan Jézus Mózesnek elmondta. 2Móz 25:8, 40.

Mózes tudta, hogy pontosan a megfelelő munkásokra lesz szükség az építkezéshez. Képesnek kell lenniük mindent tökéletesen elkészíteni. Mit gondolsz, Jézus tudta, kik azok, akik szívesen és örömmel fogják csinálni? Igen, és Ő még inkább képessé tette azokat az embereket, hogy tökéletes munkát végezzenek. Mikor a Szentlélek szólt értelmükhöz, azok az emberek örömmel jöttek segíteni. 2Móz 36:2.

Mózes tudta, hogy a munkásoknak sok drága holmira lesz szükségük a sátor építéséhez. Szükségük lesz aranyra, ezüstre, rézre, gyönyörű kék, bíbor és karmazsinvörös fonalakra; állatbőrökre a tetőhöz; olajara a különleges lámpásokhoz és drágakövekre, amiket a főpap fog viselni.

Szívesen és buzgón megosztották az emberek azokat a drága holmikat, amiket az egyiptomiaktól kaptak? Igen, szívesen. Az emberek minden reggel egyre több és több mindent hoztak, amire a munkásoknak szüksége lehetett. Valójában olyan sokat vittek, hogy Mózesnek szólnia kellett, hogy amit odahordtak az már több mint elég. Milyen csodálatos! 3-7. v.

El tudod képzelni, mennyire elégedett volt Jézus népének önzetlenségével és segítőkészségével? Mit gondolsz, Jézus ma is örül, ha önzetlen segítők vagyunk? Természetesen! Azt akarja, hogy megosszuk javainkat másokkal, hogy bemutassuk Őt és azt, hogy mennyire szeret bennünket. Ha adunk, az minket is boldoggá tesz.

Gondolod, hogy Sátán örült annak, hogy a nép azt választotta, hogy Jézusért tesz valamit. Nem. Sátán terve ezzel dugába dőlt. Ő tönkre akarta volna tenni Jézus tervét az izraeliták megmentésére.

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

A babaház ugye nagyon pici az igazihoz képest? A Szenthely sem volt még akkora sem, mint némelyik lakóházunk. De, ó, milyen szép volt, amikor elkészült! Arra szolgált, hogy bemutassa azt a nagyszerű helyet a mennyben, ahol Isten az Atya és Jézus, aki Isten, a Fiú, és Isten a Szentlélek, valamint angyalok milliói laknak. Még csak el sem tudjuk képzelni, hogy milyen óriási és gyönyörű az a hely.

Tegyük fel, hogy ismét ott vagyunk az izraeliták által épített Szenthelyen. Korán reggel van és a fehérbe öltözött pap mindent megmutat nekünk. Először a tabernákulum udvarát körülvevő fehér kelméből készült kerítést mutatja meg. A kerítés magasabb, mint egy nagyon magas ember, mégis a nép a tábor minden pontjáról láthatja a kerítés fölé magasodó tabernákulumot. „Miért fehér a kerítés, és miért fehér a te ruhád?” – kérdezzük a papot. A pap azt válaszolja, hogy a fehér kerítés arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus tökéletes. Amint megtanulunk bízni Jézusban és engedelmeskedni Neki, Ő betakar minket az Ő tökéletes életével. A papot fehér ruhája arra emlékezteti, hogy mindig Jézus tökéletes példáját kell bemutatnia számunkra.

A függöny-kerítés nyílásán keresztül a Szenthely homlokzatát láthatjuk. A nap a hátunk mögött kel fel. „Sok pogány nép a napot imádja, – mondja a pap – de amikor Isten népe reggel istentiszteletre jön, háttal állnak a napnak.”

A kerítés bejáratát egy gyönyörű, kék, bíbor és skarlátvörös fonallal hímzett függöny takarja. A pap elmondja nekünk, hogy a függöny és annak minden egyes színe Jézusról mond el nekünk valamit. Felhívja a figyelmünket arra, hogy csak egyedül Jézus által válhatunk csodálatos mennyei Atyánk gyermekeivé.

Belül egy tágas udvart látunk a Szent sátor körül. Pontosan magunk előtt egy nagyon nagy, rézzel borított oltárt látunk, olyan csillogó, mint egy vadonatúj ötforintos. A pap elmondja, hogy minden reggel és minden este megölnek egy ártatlan bárányt és az oltárra helyezik. A bárány arra emlékezteti az izraelitákat, hogy Jézus egy napon meg fog halni a bűneikért. A pitvarban arccal a Szent sátor felé, térden állva imádkozó embereket látunk.

Azoknak az embereknek, akik a sátraikból látják az áldozat füstjét felszállni, szintén eszükbe jut, hogy mit jelent az áldozat. Ők is imádkoznak Jézushoz, hogy bocsássa meg bűneiket, és megköszönik Istennek azt a csodálatos tervet, amit Sátántól való megmentésünkre készített.

A következő, amit észreveszünk, egy óriási, fényes, vízzel teli medence. Az áldozati oltár és a sátor bejárata között áll. „Ez a mosdómedence, – mondja, a pap- mivel a papoknak tisztáknak kell lenniük, mindig megmossuk a kezünket és a lábunkat, mielőtt meggyújtanánk az oltáron a felajánlott áldozatot, és mielőtt a Szenthelyre bemennénk. Az izraelita asszonyok fényes tükreiket adták oda a medence elkészítéséhez.”

Következő leckénkben bepillantást nyerünk majd a gyönyörű Szent sátor belsejébe is!

 

 

 

Történet sarok

A kis világítótorony-őr - 1. rész

Írta: Amy Sherrard

 

Mary apukája világítótorony-őr volt. A világítótorony egy magas épület a tengerparton, amelynek a legfelső szobájában egész éjjel erős fényű lámpák világítanak. A fények figyelmeztetik a hajósokat, hogy ne kerüljenek közelebb a veszélyes partszakaszokhoz, ahol hajótörést szenvedhetnek. Mintha azt mondanák: „Vigyázzatok, tengerészek! Ne gyertek közelebb, mert itt homok és sziklák vannak!”

A világítótorony-őrök annak idején ott laktak a világítótornyukban, hogy felügyeljék a lámpákat. Nem volt elektromos áram, hogy csak úgy fölkapcsolják a lámpákat. Helyette egy óriási kanóc volt, amit rendszeresen visszavágtak és mögötte tükrös reflektorok, amik felerősítették a gyertyabél fényét.

A világítótorony, amit Mary édesapja felügyelt általában a vízben állt. Ám apály idején, kb. 3 órán keresztül át tudtak menni a szárazföldre a nagy sziklákon keresztül. Mindig időben siettek visszaérni a toronyba, mielőtt a víz ismét túl magasra emelkedne. Mary apukája arról is minden nap megbizonyosodott, hogy sötétedés előtt biztonságban legyenek lányával együtt a toronyban.

Egyik délután Mary teljesen egyedül volt otthon, a világítótoronyban. Míg a dagály levonult, édesapja átment a szárazföldre, hogy néhány szükséges dolgot beszerezzen. „Ne aggódj, Mary kedvesem.” –mondta neki- „Sokkal hamarabb visszaérek, mint a víz ellepné a sziklákat. A lámpákat meggyújtjuk és világítani fognak, mint mindig.” Aztán megcsókolta kislányát és elsietett.

Hol volt Mary Édesanyja? Több mint két évvel azelőtt meghalt. Nagyon hiányzott Marynek és az apukájának. De Mary nem félt az egyedülléttől. Tudta, hogy apukája mindig megtartja a szavát és sokféleképpen el tudta foglalni magát, és az idő gyorsan elszaladt.

Mary meglepődött, amikor az óra hatot ütött. Kíváncsian nézett ki a torony keskeny ablakán, hogy vajon miért nem ért még vissza az apukája. Tudta, hogy a víz hamarosan emelkedni kezd.

Hét órára a víz már kezdte ellepni a sziklákat.

„Ó, siess Apa! Siess!”- mondta ki Mary hangosan miközben folyamatosan kémlelt az ablaknál.”A víz nem sokára ellepi a sziklákat és nem tudsz időben ideérni, hogy meggyújtsd a lámpákat.”

A víz bizony el is lepte a sziklákat és már sötétedni is kezdett. A szél és a sötétség, a haragos felhők arról árulkodtak, hogy vihar lesz. Mit tegyen? Tudta, hogy apukája semmiképpen nem érhet már vissza, és semmi mód arra, hogy a lámpabelet meggyújtsa, hogy figyelmeztesse a viharban arra haladó hajókat. Azok a hajók a világítótorony fényét fogják keresni. Bár sokszor látta, ahogy apukája meggyújtja a lámpákat, ő túl kicsi volt ahhoz, hogy megtegye.

Mary sírva fakadt. Aztán eszébe jutott, amit drága édesanyja szokott mondani: „Ha bajban vagy, mindig nézz Jézusra!” Mary letérdelt a szoba egyik sarkában és így imádkozott: „Ó, Jézus, szükségem van rád, kérlek, mutasd meg, hogy mit tegyek! Áldd meg apát is kérlek! Őrizd meg őt és hozd haza.”

(Folytatása következik)