|
VASÁRNAP
-
HÉTFÖ
Izrael
gyermekei végre úton voltak Kánaánbeli új otthonaik felé. Elhagyták a száraz homokos pusztaságot, ahol a tüzes
kígyók megmarták őket. Most hűvös szellő cirógatta őket és körös-körül zöld füvet láttak. És ott voltak pogány
ellenségeik is! Jézus azonban megígérte nekik, hogy velük lesz és segít nekik kiűzni az ellenséget.
Ezek az ellenséges népek mind tudták, hogyan vezette ki a népét Jézus
Egyiptomból és milyen csodálatosan gondoskodott róluk. Mindegyik ellenségüknek megvolt a lehetősége rá, hogy az
igaz Isten szolgálatát válassza, de ők nemet mondtak a Szentléleknek. Így egyre gonoszabbak lettek, éppúgy, mint
azok, akik az özönvíz előtt éltek. Ezért Isten azt mondta, hogy el kell pusztítani őket.
Az izraeliták hamarosan Moáb földjének közelébe értek. A moábiták Lóttól,
Ábrahám unokaöccsétől származtak. Bálványimádók voltak, de Jézus azt mondta, hogy ne bántsák őket. Ezért az
izraeliták megkerülték Moáb földjét.
Nemsokára az emóriak országához értek. Az emóriak gyűlölték Istent, és örültek
a lehetőségnek, hogy Isten népe ellen harcoljanak. Az emóriak hatalmas királyát Szihónnak hívtak. Mózes
barátságos üzenetet küldött Szihón királynak.
Udvariasan megkérte a
királyt, hogy engedje a népet országán átvonulni Kánaán felé. 4Móz 21:21-22.
Mit tett Szihón király, amikor Mózes üzenetét megkapta?
23. v.
Az izraeliták és katonaságuk először megijedt. Hogyan harcolhatnának ők egy
ilyen erős hadsereg ellen? Ahogy a felhőt figyelték, látták, hogy az pontosan az ellenség irányába mozdult el.
És az ellenség is folyamatosan közeledett feléjük.
Jézus megmondta az izraelitáknak, hogy le fogják győzni Szihón királyt, és
hatalmas seregét. Elszaladtak ezúttal az izraeliták, vagy azt választották, hogy bíznak Jézus ígéretében,
miszerint segít majd nekik? 24. v.
A következő ellenség Óg volt, Básán királya. Óg király egy hatalmas óriás volt.
Egész hadserege volt óriásokból, akik mindegyike egy hatalmas, éles szablyát tartott a kezében.
Jézus
ismét azt mondta az izraelitáknak, hogy ne féljenek és a felhő is megint egyenesen az ellenség felé vezette
őket, és ők ismét azt választották, hogy bíznak Jézusban. Mi történt? 35. v.
Bárcsak mindig azt választották volna az izraeliták, hogy bíznak Jézusban!
Akkor sok évvel hamarabb bemehettek volna Kánaán földjére, ugye? Nem kellett volna olyan sokáig várniuk a forró,
száraz pusztaságban.
Mit gondolsz, Jézus nekünk is meg akarja tanítani, hogy mindig Őbenne bízzunk?
KEDD
-
SZERDA
Jézus megígérte, hogy a többi
hatalmas király félni fog az izraelitáktól, amikor meghallják, hogy népe legyőzte Szihón királyt és Óg királyt.
Pontosan ez történt.
Jézus azt mondta, hogy a moábitákat ne bántsák. Bálák, a moábiták királya és
fejedelmei azonban megijedtek, amikor meghallották mit történt Szihón és Óg királyokkal. Biztosra vették, hogy
az izraeliták a moábitákat is megtámadják majd.
A moábiták bálványimádók voltak és hittek a varázslásban,
de mostanra már tudták, hogy Izrael Istene erősebb bármely istennél, vagy varázslatnál, amiről valaha is
hallottak. Ki segíthetne nekik? Valakinek eszébe jutott egy Bálám nevű ember. Azt hallották róla, hogy
nagy hatalma van áldást mondani, átkozni és jövendőt mondani. Ezért úgy döntöttek, hogy Bálámért küldetnek,
annak ellenére, hogy nagyon messze lakott. 4Móz 22:7.
Ki volt Bálám? Valamikor Isten
prófétája volt. Aztán inkább a pénz szeretetét választotta, mint Jézusét. Ezért amikor Bálák követei megérkeztek
és nagy jutalmat ígértek neki, ha velük megy és megátkozza Izraelt, nagyon szerette volna azt a jutalmat
megkapni. Jézus azonban azt mondta neki, hogy ne menjen.
8-14. v.
Bálák király nagyon csalódott volt és elhatározta, hogy
megpróbálja még egyszer. Még fontosabb embereket küldött Bálámhoz és még több pénzt ígért neki, ha meggondolja
magát. 15-17. v.
Bálámnak most választania kellett. Jézus már megmondta neki, hogy
ne menjen el és ne átkozza meg az izraelitákat. Jézusnak fog engedelmeskedni Bálám, vagy Sátánnak? Mi történt ez
alkalommal? 18-19. v.
Jézus senkit nem kényszerít, hogy Neki engedelmeskedjen. Bálám
örült, amikor Jézus ráhagyta, hogy menjen a maga önző útján. De Jézus figyelmeztette őt, hogy semmit sem
mondhat, amivel bántaná az izraelitákat. 20-21.
v.
Jézus szomorú volt Bálám önzése miatt és valami olyant tett,
amivel segíthet Bálámnak ráébredni, hogy milyen szörnyen rosszul választott. Jézus megmutatott Bálám szamarának
valamit, amit a gazdája nem láthatott. És Jézus megszólaltatta a szamarat! Bálám azonban annyira mérges volt a
szamarára, hogy még gondolkodni sem tudott rendesen. Aztán Jézus Bálámnak is megmutatta, hogy miért viselkedett
olyan furcsán a szamár. 22-23. v.
Bálám természetesen félt. Tudta, hogy rosszat tett. De nem bánta
meg igazán. Még mindig mindennél jobban szerette volna azt a pénzt. Milyen szomorú!
34-35. v.
CSÜTÖRTÖK
-
PÉNTEK
Bálák király izgatott volt, amikor megtudta, hogy Bálám végre odatart, hogy
megátkozza az izraelitákat, és eléje sietett. A király azt kérdezte Bálámtól, hogy miért nem jött hamarabb.
4Móz 22:37.
Bálám figyelmeztette Bálák
királyt, hogy csak azt szólhatja, amit Jézus mondott neki. De Bálák király biztos volt abban, hogy Bálám
valamilyen módón képes lesz megátkozni az izraelitákat.
Másnap Bálák király, Bálám és a fontos fejedelmek felmentek egy magaslatra,
ahonnan ráláthattak az izraeliták táborára. Bálám sátrak ezreit látta tökéletes sorokba rendezve. Minden tiszta
volt, és jól szervezett. A tabernákulum a tábor közepén volt, és a gyönyörű felhő, ami az izraelitákat vezette,
pontosan fölötte lebegett.
Bálám tudott a tabernákulumban folyó napi áldozatokról. Valószínűleg Bálák
király és a fejedelmek is tudtak róla. Ezért Bálám úgy döntött, hogy hétszer nagyobb áldozatot fog bemutatni,
mint amit a papok a tabernákulumban szoktak. Bálám azt javasolta Bálák királynak, hogy egy helyett hét oltárt
építtessen! Végül is a hetes egy tökéletes szám. Bálám remélte, hogy Jézus elégedett lesz.
4Móz 23:1-4.
Milyen bolond módon gondolkodott Bálám! Szerinted egy ilyen nagy áldozati
felajánlás ráveheti Jézust, hogy ártson a saját népének? Persze, hogy nem! Jézus pontosan azt tette, amit előre
megmondott Bálámnak. Ő adta a szavakat Bálám szájába, aki így pontosan az ellenkezőjét mondta annak,
amit Bálák király hallani akart
volna. Isten népének megátkozása helyett Bálám egy szép áldást mondott, és Bálák király egyáltalán nem örült
ennek. 11. v.
Bálám emlékeztette a királyt, hogy csak azt tudja szólni, amit Jézus mond neki.
Bálák király azonban nem akarta feladni. Másik két helyre is elvitte Bálámot, és még kétszer megpróbálták
rávenni Jézust, hogy gondolja meg magát, és engedje meg Bálámnak, hogy megátkozza az izraelitákat. Ám Bálám
mindkét alkalommal szép áldásokat mondott. Végül a királyt annyira feldühítették a történtek, hogy azt mondta
Bálámnak, menjen haza, amilyen gyorsan csak tud. És Bálám ezt is tette. 4Móz 24:10-13.
Bálám azonban még mindig nagyon szerette volna megkapni a jutalmat, amit Bálák
király az izraeliták megátkozásáért ígért neki. Hamarosan egy szörnyű tervvel tért vissza a királyhoz, amiben
biztos volt, hogy be fog válni. És a szörnyű terv működött. Bálám azt mondta Bálák királynak, hogy szervezzen
egy nagy ünnepséget pogány istenségük, Baál tiszteletére. Bálám azt javasolta, hogy legyenek nagyon barátságosak
az izraelitákkal és hívják meg őket az ünnepségre. Sok zene lesz ott, tánc, étel-ital és szeszesitalok.
Mózes a Jordán-folyón való átkelés és Kánaán elfoglalásának terveiben merült
el. Az izraeliták közül azonban sokan, - még néhány vezetőjük is –
elmentek
a nagy, izgalmas ünnepségre. Úgy lerészegedtek, hogy elfeledkeztek a
Tízparancsolatról. Még Baált is imádták! 4Móz 25:2-3.
Mózes megdöbbent, amikor rájött, hogy mi történik. Tudta, hogy Jézus nem tudja
segíteni és megáldani népét, ha ilyen engedetlenségeket követnek el. Azonnal megparancsolta a hűségesnek maradt
embereknek, hogy pusztítsák el azokat, akik Baált imádták. Ezután Jézus újra tudta óvni és vezetni népét.
5. v.
Érdekel, mi történt az önző Bálámmal, aki ilyen gonosz tervet eszelt ki? A
midiánitákkal lakott, és amikor nemsokára az izraeliták a midiániták ellen harcoltak, ő is meghalt.
4Móz 31:7-8.

| |
Történet sarok
Egy perccel később
- 2. rész
Átdolgozta:
Amy Sherrard |
 |
 Janka
végül válaszolt Laci kérdéseire. „Édesanyád és Hédi a vasúthoz mentek, hogy meglátogassák Mária nénikéteket.”
Janka szomorú arckifejezéssel veregette meg a fiúi vállát és így szólt: „Nagyon sajnálom, Laci, de lekésted az
utazást.”
Laci most tényleg megdöbbent. A hír, hogy anyukája és Hédi elutaztak, túl sok
volt neki. Mária nagynénjük birtoka volt az a hely, ahová húgával együtt a világon mindennél jobban
visszavágytak. Laci kést, villát eldobva otthagyta az asztalt, és felszaladt a szobájába. Becsukta az ajtót és
az ágyra vetette magát, és bár nagyfiú volt már, sírva fakadt.
Aztán felkelt. Eszébe jutott, hogy édesanyja milyen gondosan mondta el neki,
hogy pontosan hánykor legyen a nappaliban, ha örülni akar a meglepetésnek, amit eltervezett gyermekeinek. De nem
ez volt minden, amire Laci emlékezett. Emlékezett rá, hogy anyukája milyen sokszor figyelmeztette a rossz
szokása miatt, hogy elkésik, és gyakran megvárakoztat másokat. Arra is figyelmeztette, hogy ez a rossz szokása
egyre több bajba keveri majd, ahogy idősebb lesz. Meg kell tanulnia megbízhatónak lenni és mindig pontosan
megjelenni a találkozókon.
|
Laci tudta, hogy Anya és Hédi pontosan akkor indultak a vasútállomásra,
amikor az elütötte a tizet. Azt is tudta, hogy az anyukája igazán bízott benne, hogy ő időben útra kész
lesz. De ha nem lenne készen, az utazás lekésése elég kemény lecke lesz neki, hogy megváltoztassa ezt a
rossz szokását. |

|
Laci tényleg szertett volna kedves lenni a többiekkel. Arra gondolt, milyen
sokszor késztette aggodalomra az embereket azzal, hogy késésével megvárakoztatta őket. Most először ébredt
rá, hogy milyen rossz ez a bolond szokása, és komolyan elhatározta, hogy változtatni fog rajta. |
Laci szertettel gondolt Mária néni birtokára. Milyen jól érezték ott magukat
minden látogatásuk alkalmával! Lovagoltak, etették a teheneket és a csirkéket, játszottak a kutyákkal, fára
másztak és kirándultak az erdőben. Sokszor könyörögtek, hogy utazzanak ismét oda. De Mária néni nagyon messze
lakott, és édesanyjuknak, mivel özvegyen nevelte őket mindig annyi teendője volt a ház körül, hogy nem tudta ezt
a kirándulást beütemezni.
Most
rengeteg ideje volt Lacinak gondolkodni. A szombati prédikáció is mintha egyenesen hozzá szólt volna. A lelkész
arról beszélt, hogy hogyan legyünk figyelmesek másokkal és milyen fontos, hogy ne tékozoljuk el az időt.
Mikor végre elérkezett a hétfő reggel, Laci mosolyogva fogadta édesanyját és
Hédit. Anya azonnal észrevette, hogy használt a kemény lecke. Az ő drága kisfia megbízható emberré válik, akinek
a szavára lehet adni, és mindig időben oda fog érni mindenhová.
(Vége)

|