|
VASÁRNAP
-
HÉTFÖ
 Izrael
gyermekei csaknem negyven esztendőt töltöttek a pusztaságban. Most végre úton voltak Kánaán felé. A vízforrás
azonban, amit Jézus adott nekik minden táborhelyükön, már nem volt velük. Kezdtek megszomjazni és
aggodalmaskodni. Ahelyett, hogy Jézushoz imádkoztak, volna, hogy segítsen nekik, ismét zúgolódni és panaszkodni
kezdtek. 4Móz 20:2.
Mózes azt tette, amit mindig szokott; Áronnal együtt imádkoztak. Jézus
megmondta Mózesnek, hogy pontosan mit kell tennie. Pontosan azt tette Mózes, amit Jézus mondott neki?
6-11.v.
Jézus azt mondta, hogy szóljon a sziklához. Mózes azonban ahelyett, hogy szólt
volna, kétszer is megütötte botjával a kősziklát. Azt is mondta: „Hát ebből a kősziklából fakasszunk nektek
vizet?” Egyszer régebben, amikor a népnek vízre volt szüksége, Jézus azt mondta Mózesnek, hogy egyszer üssön a
sziklára. Valódi engedelmesség volt, hogy kétszer sújtott a sziklára? Nem!
Hányszor halt meg Jézus a bűneink miatt, amikor emberi alakban a világunkba
jött? Csak egyszer. Mivel Jézus megtette ezt, minden egyes ember választhatja az örök életet. A szikla egyszeri
megütése emlékeztető volt arra, hogy Sátán bántani fogja Jézust, és arra, hogy Ő helyettünk fog meghalni, hogy
az élet vizét – az Ő örök életét nekünk adhassa. Mózes azzal, hogy kétszer ütött a sziklára megrontotta ezt a
jelképet, mert Jézus csak egyszer halt meg.
Mózes még valami helytelen dolgot is mondott. Azt mondta: „Hát ebből a
kősziklából fakasszunk-e néktek vizet?” Mózes és Áron tette vajon a csodát, hogy a sziklából víz fakadt?
Természetesen nem! Csak Jézus képes erre. Most az emberek azt hihették, hogy igazuk volt, amikor Mózest okolták
mindenért, ami nem tetszett nekik.
Mózes fiatalabb korában a fáraó hadseregének felelős vezetője volt. Akkoriban
nem volt természettől fogva türelmes. Jézus azonban segített neki türelmet tanulni, mialatt negyven évig Jetro
juhait őrizte. Az évek során, amíg Izrael gyermekeit vezette, szerette őket és nagyon türelmes volt velük,
függetlenül attól, hogy hogyan viselkedtek.
Aznap azonban, amikor kétszer ütött a sziklára, Mózes elveszítette a türelmét.
Jézus szomorú volt emiatt. Ő nagyon szerette Mózest, de nem engedhette meg, hogy az emberek azt gondolják, hogy
nem számít, hogy Mózes vétkezett. Meg kell tudniuk, hogy minden bűn számít. És ha Isten egyik vezetője követ el
bűnt, az nagyon is számít.
KEDD
-
SZERDA
El tudod képzelni, mit érezhetett Mózes aznap, miután engedetlen volt Jézussal
szemben és kétszer ütött a sziklára? Szörnyen érezte magát, amikor Jézus megmondta neki, hogy a tette miatt nem
vezetheti be a népet Kánaánba.
 Jézus
természetesen örömmel megbocsátott neki, de amikor Mózes könyörgött neki, hogy mégis ő vezethesse be a népet
Kánaánba, Jézus nemet mondott. A nép soha nem gondolhatja, hogy Mózes bűne nem számít, és Jézus azt mondta neki,
hogy ne is kérje Őt többször.
Mit gondolsz, mit érezhetett a nép, amikor Mózes elmondta nekik, mi lesz a
büntetése? Nagyon szomorúak voltak. Tudták, hogy az ő viselkedésük hatására lett Mózes engedetlen. Felismerték,
jobban, mint bármikor, hogy az engedelmesség nagyon fontos.
Jézus Áronnak sem engedte meg, hogy bemenjen az ígéret földjére. El tudjuk
képzelni, hogy miért? Áron készítette az aranyborjút a népnek, amikor Mózes fent volt Jézussal a Sínai-hegyen.
Áron együtt panaszkodott Mirjammal Mózesre és feleségére, Cippórára. Áron is ott volt Mózessel, amikor a sziklát
kétszer ütötte meg. A népnek meg kell tudnia, hogy az engedetlenségnek szomorú következményei vannak.
Amikor az izraeliták a Hór-hegyhez értek Isten szólt Mózesnek, Áronnak és Áron
fiának Eleázárnak, hogy menjenek fel a hegytetetőre. Áron több mint 120 éves volt. Mirjam, a nővérük már
meghalt. Mindenki szomorú volt, amikor a két fivér és Áron fia Eleázár lassan
ballagott felfelé a Hór-hegyen. Tudták, hogy többé nem látják Áront.
Mikor Mózessel ketten visszajöttek, Eleázár viselte a főpapi
köntöst. Ebből mindenki tudta, hogy Áron csendesen meghalt a hegyen. Szomorúságuk kimutatására a nép harminc
napig várt, mielőtt továbbindultak volna Kánaánba. Aztán ismét útra keltek.
A kánaániták Izrael ellenségei voltak. Mikor az egyik kánaáni
város királya tudomást szerzett jövetelükről, a katonáival eléjük ment. Mi történt?
4Móz 21:1-3.
Az izraelitáknak rövidebb lett volna egyenesen áthaladni Edom
földjén. Edom Ézsaunak, Jákob ikertestvérének gyermekeié volt. Ám amikor Mózes udvariasan engedélyt kért, hogy
Edomon keresztülhaladhassanak Kánaán felé, Edom királya nemet mondott, annak ellenére, hogy az izraeliták
megígérték, hogy nem tesznek kárt az országukban. Ezért Isten azt mondta Mózesnek, hogy kerüljék meg Edomot.
Forró, sivatagos területen át vezetett az útjuk. Mostanra a nép
már bizonyosan tudhatta, hogy Jézus velük van és bízhatnak Benne. Mit tettek azonban ehelyett? Ismét csak
zúgolódtak és panaszkodtak. 4-5. v.
Izrael gyermekei sokat panaszkodtak, ugye? Könnyű panaszkodni? Te
szoktál panaszkodni?
CSÜTÖRTÖK
-
PÉNTEK
 Az izraeliták folyamatosan
gondoltak arra, hogy milyen sokat segített nekik Jézus, és hogy gondot viselt róluk. Azon felül, hogy élelmet és
vizet adott nekik, sok más módon is gondoskodott róluk. Megvédte jószágaikat a vadállatoktól. Megóvta őket a
mérgező viperáktól, a tüzes kígyóktól. A viperamarásába belehalhatnak az emberek. Nagyon sok kígyó volt az
izraeliták táborhelye körül, de Jézus nem engedte, hogy azok megmarják őket.
Jézus most látta, hogy az izraelitákat emlékeztetnie kell áldásaira. Ezért
beszüntette a kígyóktól való védelmét. Ó, hogyan martak azok a viperák! Olyan érzés volt a harapásuk, mint a
forró, vörös tűz! Ó, hogy égetett! Az emberek rövidesen haldokoltak. Mindenki nagyon
megrémült. Mózeshez siettek. Most nem gondoltak azokra a dolgokra, amik miatt addig zúgolódtak. Most igazán
bajban voltak. 4Móz 21:7.
Jézus azonnal elmondta Mózesnek, hogy mit kell tennie. Nagyon
furcsa módszernek tűnhetett az emberek megvédésére attól, hogy a viperamarásba belehaljanak, de Mózes azonnal
engedelmeskedett. 8-9. v.
 Mikor Mózes felállította az
oszlopot rajta a rézkígyóval így kiálthatott: „Isten azt mondja, hogy nézzetek fel erre a kígyóra és nem fogtok
meghalni!” A hír gyorsan elterjedt a táborban. Az, hogy engedelmeskedtek Jézus szavának megmentette az életüket.
Sok megmart ember haldoklott, de amint felnéztek az oszlopon függő kígyóra, azonnal meggyógyultak. Nem ölte meg
őket a kígyómarás. Milyen csodálatos! Izrael gyermekei soha nem felejtették el az aznap történteket.
Hogyan tudna megmenteni a haláltól valakit, hogy felnéz a
rézkígyóra? Mit jelentett ez? Nagyon különleges jelentése volt, mint a bárányok feláldozásának, és mindannak,
amit a papok tettek a szép Szent sátorban. Mindezek a jelentések arra szolgáltak, hogy segítsenek az embereknek
– minket is beleértve –megérteni Isten tervét, amit a megmentésünkre készített.
A Biblia kígyónak nevezi Sátánt, aki ártani akar nekünk, azzal,
hogy bűn elkövetésére vesz rá minket. Jézus kivételével minden ember ezen a földön követett el bűnöket.
Mindnyájan megérdemeljük a szörnyű „örök” halált. De Jézus emberré lett, és Ő soha nem vétkezett.
Bebizonyította, hogy ha Ő segít nekünk, meg tudjuk tartani az Ő boldogság törvényét, a Tízparancsolatot.
Jézus nem érdemelte meg a halált. De Jézus meg akart halni
mindannyiunk összes bűnéért, mintha Ő maga követte volna el mindet. Az oszlopon függő rézkígyó arra emlékeztette
az izraelitákat, és minket is, hogy Jézus magára vette az összes bűnüket, mintha ő maga követte volna el őket,
és „örök” halállal halt meg a kegyetlen kereszten, helyettünk. A mi bűneink ölték meg Jézust. És mivel
Jézus meghalt helyettünk, Sátán „harapása” nem ölhet meg minket, ha Jézusban Bízunk.
 Írd a saját neved a vonalakra!
Amikor Sátán így szól: „________ bűnt követett el! _______ az enyém! ________ megérdemli, hogy az örök halállal
lakoljon!” Jézus így válaszolhat: „Igen, _______ bűnt követett el, de _________ nem a tiéd. __________ hozzám
tartozik, mert visszavásároltam _________-t, azzal, hogy megfizettem ________ bűneinek árát. Örök halállal
haltam meg. Nézd a szögek ütötte sebhelyeket a kezeimen! _______ -ért tettem és a világ minden egyes emberéért.
_________ megszabadult a te rabszolgaságodból. _________ hamarosan örökké velem fog élni. Nap, mint nap segítek
________ -nak, hogy engem utánozzon és ne téged.”
| |
Történet sarok
Egy perccel később
- 1. rész
Átdolgozta:
Amy Sherrard |
 |
 „Anya,
mondd meg nekünk, hogy hová megyünk ma.” – könyörgött Laci miközben húgával és édesanyjával együtt reggeliztek.
„Igen,” – csatlakozott Laci húga, Hédi is. –„ Légy szíves mondd el!” De Anya
csak mosolygott és megrázta a fejét.
„Meglepetés lesz. Annyit mondok csak, hogy pontosan tíz órakor legyetek a
nappaliban. Akkor indulunk.” – édesanyjuk mindössze ennyit mondott.
Laci az órájára nézett, és így szólt: „Nos, Hédi, ne aggódj, nemsokára
megtudjuk.” majd miután kipillantott az ablakon felugrott az asztaltól. „Itt jön Karesz! Megígértem, hogy
mutatok neki valamit a műhelyben.” Ezzel Laci kisietett, hogy egy kicsit a barátjával legyen.
A két fiú kicsivel kilenc utánig játszott együtt. Akkor, ahelyett, hogy
visszament volna a házba, hogy pontosan tízre elkészüljön, Laci úgy döntött, hogy van még ideje a már elkezdett
papírsárkányon dolgozni.
Az órájára pillantva Laci megdöbbent! Tíz perccel múlt tíz óra. Besietett a
házba és megkönnyebbült, amikor látta, hogy
 senki sincs a nappaliban.
„Hédi, hol vagy?” – kiabálta. Senki sem válaszolt.
Laci felszaladt a lépcsőn anyukája szobájába. Talán még ott készülődik. De a
szoba üres volt. Nem akarta elhinni, hogy anyukája és kishúga ilyen gyorsan eltűntek. Csak pár perccel múlt tíz
óra! Úgy döntött, hogy futva utoléri őket. Aztán eszébe jutott, hogy nem tudja, hova mennek. Fogalma sem volt,
hogy merre induljon.
Janka, a házvezetőnőjük a konyhában volt. Nagyon sajnálta Lacit, de örült, hogy
a fiú nem kérdezett tőle semmit. Megígérte, hogy ebédig nem mondja el Lacinak, hogy hol van az édesanyja és a
húga.
Laci nem akarta, hogy Janka lássa szemében a csalódás könnyeit, ezért
visszament a műhelybe a sárkányon dolgozni és gondolkodni egy kicsit. Biztos volt benne, hogy nemsokára
hazaérnek és ő elmondhatja Anyának, hogy nem igazságos, hogy nem vártak rá egy pár percet.
Amikor ebédidőben visszament a házba, Laci meglepődött, hogy az asztal csak egy
személyre van megterítve. Édesanyja szinte soha nem maradt távol otthonról egy egész napra. Különben is, hol
lehet? Magányos volt teljesen egyedül enni.
Mikor Janka bejött egy szelet süteménnyel, Laci megkérdezte tőle, hogy nem
tudja-e, hol van az anyukája. Janka szomorúan nézett, tétovázott egy kicsit, majd így válaszolt: „Laci, nagyon
sajnálom, de az édesanyád nem jön ma haza, és holnap sem. Az a helyzet, hogy ő és Hédi nem jönnek haza jövő
Hétfő reggelig.”
„Hétfő reggelig!” – Laci alig hitt a fülének. - „Hová mentek?”
Janka most tényleg habozott. Nem akarta elmondani Lacinak, hogy hová mentek,
mert tudta, hogy milyen csalódott lesz.
(Folytatása következik)
|
