Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

I. évfolyam

3. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Nádáb és Abihu

  6. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP - HÉTFÖ

Voltál már valaha kempingezni, és laktál sátorban? El tudod képzelni, hogy emberek milliói együtt kempingeznek és sátrakban laknak? Ezt tették Izrael gyermekei. Mit gondolsz, amikor megálltak letáborozni mindegyik család sietett, hogy a legjobb helyen állíthassa fel a sátrát? Gondolod, hogy néha egyesek mérgelődtek, mert mások elfoglalták az általuk kiszemelt sátorhelyet?  Nem. Nem így történt. Minden család pontosan tudta, hogy hol kell felállítania a sátrát.

Jákobnak tizenkét fia volt és leszármazottaik tizenkét törzzsé növekedtek. Mindegyik izraelita család tudta, hogy melyik törzshöz tartozik. A Szent sátor mindig a tábor közepén helyezkedett el. Három törzs sátrai álltak a tabernákulumtól északra, háromé délre, háromé a keletre és három törzséi a nyugati oldalán. Mindegyik törzs pontosan tudta, hogy hol kell a sátraikat felállítani. És mindegyik család is tudta. Mindegyik törzsnek megvolt a maga jele, ami olyasmi volt, mint egy zászló. Mindegyik oldal egyforma távolságra volt a tabernákulumtól, és mind a négy csoport sátrai a középen álló Szent sátor felé néztek.

Ha felmásztunk volna a Sínai-hegyre és onnan tekintettünk volna le a nagy táborra, nagy távolságot láthattunk volna a Szent sátor és az első sátor-sor között. A tábor nagyon gondosan szervezett volt. A sátrak mind rendezett sorokban álltak. Ha körbesétáltunk volna a táborban sehol nem láttunk volna piszkot, vagy szemetet.

Ha megnéznénk a különböző törzsek neveit, észrevennénk, hogy József és Lévi neve is hiányzik. Valaki elmondaná nekünk, hogy ahelyett, hogy egy törzset Józsefről neveztek volna el, a fiairól, Efraimról és Manasséról kettőt neveztek el. Tehát Józseftől két törzs származott, ugye? De mi a helyzet Lévi törzsével?

Emlékszünk ugye, hogy amikor Izrael gyermekei az aranyborjút imádták, Lévi törzse volt az egyetlen törzs, amelyik hűséges maradt Jézushoz? Mivel Lévi törzse nem imádta az aranyborjút, Isten őket választotta ki a Szent sátorbéli szolgálatra. Ezért voltak az ő sátraik közelebb a tabernákulumhoz. Egy nagycsaládjuk az északi oldalán lakott, egy a nyugatin és egy a déli oldalán.

Mózes és Áron is Lévi törzséből származott. Ők a tabernákulumtól keletre laktak. Amikor ők és családjaik kiléptek sátrukból, mindig a szent sátor bejáratát látták. Isten mondta Mózesnek, hogy Áron legyen a főpap. A Szenthelyen szolgáló papoknak mindig Áron családjából kellett származniuk. Áronbak fiai lettek a különleges segítői. Fiai közül kettőt Nádábnak és Abihunak hívtak. 4Móz 3.17-38.

KEDD - SZERDA

Hat hónapig tartott, amíg kívül és belül minden elkészült a Szenthelyen. A munkások nagyon ügyeltek rá, hogy mindent pontosan a Mózes által adott minta szerint készítsenek el.  Amikor minden elkészült, Mózesnek, Áronnak és fiainak hét napba telt, hogy felkészüljenek arra a rendkívüli napra, amikor a Szenthelyen a szolgálatot elkezdték. El tudod képzelni, hogy milyen buzgón várta mindenki azt a napot?

Áron és fiai különleges fürdőt vettek a pitvarban álló mosdómedencénél. Majd Mózes tiszta fehér papi ruhát és süveget adott rájuk. Ezután Áronra adta a gyönyörű főpapi köntöst. Neki is különleges felfedője volt.

Áron díszruhájának elején egy különleges mellvért lógott, rajta 12 drágakő, Izrael 12 törzsének rájuk vésett neveivel. A mellvért két oldalán egy-egy szép ónixkő volt. Az egyiket urim-nak , a másikat pedig tummim-nak hívták. Amikor egy kérdést tettek fel Istennek, és „igen” volt a válasza, akkor a jobboldali kő világított, amikor „nem”- et válaszolt, a baloldali kő elhomályosodott.

Áron köntösének alsó szegélyén kék és bíborszínű fonálból készült kicsi gránátalmák lógtak. Közéjük apró arany csengettyűket varrtak. A nép odakint a pitvarban mindig hallhatta, ha Áron megmozdult bent a Szenthelyen.

Különleges olajjal dörzsölték be Áront és fiait, valamint a Szenthely bútordarabjait. Az olaj arra emlékeztette Áront és fiait, hogy Isten, a Szentlélek számára fontos, hogy mindig vezesse őket.

Különleges áldozatokat is végeztek aznap. Az áldozati állat véréből hintettek a pitvarban álló oltárra, és Áron valamint fiai jobb fülének, jobb hüvelykujjának és jobb nagy lábujjának csúcsára is. A vér Jézus ígéretére emlékeztette őket, hogy meghal helyettünk, hogy a gonosz Sátántól megmentsen bennünket.

Miért kentek vajon vért a fülükre, a hüvelykujjukra és a nagy lábujjukra? Segít Jézus a füleinknek, hogy csak a jó dolgokat halljuk meg, ha azt választjuk, hogy bízunk Benne és engedelmeskedünk neki és megkérjük, hogy segítsen olyanná válni, mint Ő? Tud Jézus segíteni nekünk, hogy kezeinkkel csak kedves, segítőkész dolgokat csináljunk? És tud Jézus segíteni nekünk, hogy lábainkkal csak a megfelelő helyre menjünk? Igen, tud!

Mondjuk el Jézusnak, hogy mennyire hálásak vagyunk a nagyszerű tervért, amit Sátántól való megmentésünkre készített! Kérjük Jézust, hogy segítsen a fülünknek csak a jó dolgokat meghallani, a kezünknek csak jó dolgokat csinálni, és a lábunknak csak jó helyekre menni.

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Nádáb és Abihu Áron fiai voltak. Mindenki tudta róluk, hogy papok. Ők voltak Áron segítői a Szenthelyen. Mindennapi munkájuk során pontosan tudták, hogy mit kell tenniük Jézus utasításai szerint. Ám egy napon Mózesnek embereket kellett beküldenie oda értük, hogy kivigyék őket. Miért? Mi történhetett? Aznap nem Jézus szavai szerint jártak el. 3Móz 10:1-2.

A képeken láthatod, hogyan nézett ki egy füstölő. A papok szent tüzet tettek bele. A szent tüzet mindig a füstölőoltárról kellett venniük. Majd a papok szent füstölőt hintettek a tűzre. A füstölő édes illata betöltötte levegőt és emlékeztette a népet arra, hogy Jézus az, aki az imáinkat széppé teszi. Mivel bízunk Jézusban, Isten örömmel meghallgatja őket.

Nádáb és Abihu tudták, hogy a szent füstölőt csak a szent tűzre szabad hinteni, amit Jézus maga gyújtott. Ám aznap nem ezt tették. Közönséges tüzet használtak. Nem ügyeltek arra, hogy pontosan betartsák Jézus utasításait.

Jézus nem hagyhatta, hogy Nádáb és Abihu büntetlenül ilyen tiszteletlenséget mutasson. Az olyan lett volna, mint azt mondani, hogy a Jézusnak való engedelmesség nem fontos. Jézusnak azonnal meg kellett büntetnie őket. Ha nem tette volna, sokan az ő tettüket mentségként használhatták volna a saját engedetlenségükre.

El tudod képzeli, hogy megdöbbent mindenki? És mit gondolsz, mit érzett Áron?  Mózes azonban azt mondta neki, hogy folytassa azonnal a szolgálatot, mintha mi sem történt volna. Áron nem mutathatta ki, hogy sajnálja fiait, és nem mentegethette bűnüket. Nehéz lehetett Áronnak ezt tenni, de tudta, hogy Mózesnek igaza van. És az egész nép nagyon fontos leckét kapott aznap.

Nádáb és Abihu felnőtt emberek voltak. Ám gyermekkorukban nem tanultak meg mindig engedelmeskedni. Néhány rossz szokást is választottak. Szerették az alkoholos italokat. Jó dolog ez? Nem!

Aznap a Szenthelyen az agyuk nem működött tökéletesen, mert előtte alkoholtartalmú bort ittak. Tudniuk kellett volna, hogy ezt nem kellene tenniük. Jézus új szabályt adott a papoknak az alkoholfogyasztásról. Megfelelően kell az agyunknak működni, amikor Jézusért dolgozunk és Róla tanítunk másokat? Igen. Az agyunknak mindig megfelelően kell működnie! 3Móz 10:8-11.

Mikor kell a gyermekeknek elkezdeni az engedelmeskedés megtanulását? Egészen kicsi korukban el kell kezdeniük. Még azelőtt, hogy a kisbabák járni, vagy beszélni kezdenének, megértik szüleik gyengéd tiltásait: „Ne nyúlj hozzá!” Vagy: „Nem, nem!”, ugye? Miközben megtanulunk a szüleinknek engedelmeskedni, valójában a Jézus boldogság törvényének - amely azt mondja, hogy tiszteljük szüleinket - való engedelmességet tanuljuk, ugye?

Köszönjük meg Jézusnak a szüleinket. Olyan nagyon szeretnek bennünket, hogy megtanítanak engedelmeskedni.

 

 

 

Történet sarok

A kis világítótorony-őr - 3. rész

Írta: Amy Sherrard

 

A világítótoronyban a kicsi Mary teljesen egyedül megpróbált minden tőle telhetőt megtenni, hogy elérje a lámpabelet és meggyújtsa, de bármennyire igyekezett is, sehogy sem tudott felérni olyan magasra. Úgy érezte mindjárt elsírja magát. Akkor hirtelen eszébe jutott édesanyja nagyméretű, régi Bibliája, ami az alsó szobában volt. De hogyan is merne a drága Bibliára ráállni? Szörnyű dolognak tűnt ezt tenni.

Marynek eszébe jutottak édesanyja szavai arról, hogy Isten szent szava életeket ment meg. Mary pontosan azt próbálta éppen akkor tenni. Isten talán megérti majd, hogy miért akarta arra használni a Bibliát, hogy felálljon rá.

Mary gyorsan leszaladt a földszintre. Fölcipelte magával a nehéz Bibliát és óvatosan a lámpa alatti asztalra helyezte. Aztán fogta a gyufásdobozt és tiszteletteljesen rálépett édesanyja drága Bibliájára. Felágaskodott. Igen! Így már elérte a lámpabelet! Meggyújtott egy gyufát és egy pillanat múlva ragyogó fény töltötte be a szobát. A fény messzire világított a haragos hullámok fölött.

„Ó, köszönöm Neked, Jézus!” – mondta ki hangosan Mary és egy nagy megkönnyebbült sóhajjal lemászott az asztalról. „Most pedig arra kérlek, Jézus, hogy hozd haza az édesapámat épségben a következő apálykor.” – imádkozta.

Odakint a viharban a tengerészek meglátták a fényt. El tudták kormányozni hajóikat a veszélyes szikláktól és így biztonságban voltak.

Mary apukája is meglátta a fényt a viskóból, ahol feküdt és hálát adott Istennek, hogy segített azt meggyújtani, bár el sem tudta képzelni, hogy hogyan csinálta. A fosztogatók is látták a fényt, ami tönkretette gonosz terveiket és ezért nagyon mérgesek lettek. Nem tehettek azonban semmit. Végig, azon a viharos éjszakán a fény világított a tajtékzó habok felett. Reggel a rablók elengedték Mary apukáját a pajtából, és amint a vízszint leapadt ő sietett a világítótoronyba. Mennyire megkönnyebbült, hogy újra a karjában tarthatja Maryt! És Mary is nagyon megkönnyebbült, hogy ismét együtt lehetnek biztonságban.

Édesapja mindent elmesélt Marynek a gonosz rablókról, arról, hogy miért nem tudott visszatérni előző nap. Mary is elmesélte apukájának, hogy mennyire félt és hogyan tudta végül a lámpabelet meggyújtani.

„Biztos voltam benne, hogy Isten meg fogja érteni, miért állok rá a Bibliára.” – mondta. „Meg akartam menteni a tengerészeket és a hajókat.” Apukája is egyetértett vele abban, hogy Isten imájukra válaszul segített Marynek.

Igaz volt, amit Mary édesanyja tanított kislányának. A Biblia olyan, mint egy lámpás. Megmutatja nekünk, hogyan őrizkedjünk attól, hogy Sátánnak, - aki olyan, mint azok a gonosz fosztogatók –engedelmeskedjük. Sátán vissza akar tartani minket attól, hogy készen legyünk arra, hogy Jézussal biztonságban a mennybe menjünk, amikor Ő visszajön értünk. A Biblia azonban el tud kormányozni bennünket a gonosz Sátántól, és mindig a helyes ösvényen tartja lépteinket.

(Vége)