Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

I. évfolyam

3. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Isten gyönyörü Szent Sátra

  5. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP - HÉTFÖ

Képzeletbeli látogatást tettünk a gyönyörű Szent Sátorban, amit az izraeliták a Sínai-hegynél építettek. Emlékszünk azokra a dolgokra, amiket már láttunk? El tudjátok mondani, melyik mit jelent? (A fehér függöny-kerítés, a fehérruhás pap, a pitvar függöny-bejárata, az áldozati oltár, a reggeli és esti bárányáldozat, a vízzel teli medence.)

Tegyük fel, hogy most a Szent Sátor egyetlen bejáratát takaró gyönyörű függöny előtt állunk. A függöny ismét Jézusra emlékeztet minket, aki értünk élt, halt meg, és támadt fel. Bűneink megbocsátásának egyetlen módja a Jézusban való bizalom. Csak azáltal, amit Jézus akart tenni értünk, szabadulhatunk meg  és lehetünk biztonságban a gonosz Sátántól.  Ján 10:7-9-; 14:6.

A Szent Sátorba csak a papok léphetnek be. Vezetőnk megengedi, hogy bekukucskáljunk a függönyön, és ahogy belesünk, alig hiszünk a szemünknek. Úgy látszik, az egész helyiség aranyból készült! Az egész terem ragyog! Csodálatos illata van! Arany lámpákat látunk, és az arany falakról visszatükröződik az aranylámpások fénye. Ahogyan az összes arany bútordarabról is. Mindent színtiszta, fénylő arany borít!

Láthatjuk, hogy valójában két helyiségből áll a tabernákulum. Idegenvezetőnk azt mondja, hogy az első helyiséget Szentélynek hívják, a második, belső helyiség pedig a Szentek szentjének. A kettőt elválasztó függöny még szebb, mint amiket eddig láttunk. A vastag függöny nem ér fel egészen a mennyezetig. Fölötte ragyogó fényt láthatunk a másik teremből kisugározni. Vezetőnk azt mondja, hogy az a fény Isten jelenlétének dicsőséges fénye. Időnként olyan erősen ragyog, hogy az első teremben szolgáló papoknak el kell hagyniuk a Szent sátrat!

Egyik teremnek sincsen ablaka. A fényt, amitől minden csillog és ragyog a terem bal oldalán álló gyönyörű, hétágú arany gyertyatartó adja. Mindegyik ágán egy kis tálkában gyertyabél és olaj van. A papok rendszeresen megkurtítják a lámpabelet, megtisztítják és olajjal töltik fel a tálkákat. De soha nem oltják ki az összes gyertya fényét egyszerre. Így éjjel-nappal mindig van világító lámpás.

A gyertyák arra emlékeztetnek minket, hogy Jézus a világ világossága. Világunk sötét és szomorú lenne Jézus nélkül. Amikor azonban Jézus a szívünkben él az Ő Szentlelke által, mi az Ő fényét tükrözzük vissza az emberekre.

Az olaj a Szentlelket jelképezi. Segít nekünk megtanulni, hogyan váljunk olyanná, mint Jézus és erőt ad, hogy engedelmeskedni tudjunk a Tízparancsolatnak. Ha azt tesszük, Jézus világosságát sugározzuk. milyen módokon tudunk világítani, másokat segítve Jézus megismerésében?

KEDD - SZERDA

Most a helyiség jobboldalán álló aranyborítású asztalra esik pillantásunk. A tetején két rendezett oszlopban különleges, szent kenyerek sorakoznak. Kérdésünkre vezetőnk elmondja, hogy mindkét oszlopban hat darab lapos kenyér van, egy-egy- Izrael minden törzsének. Édes illatú füstölőt szórtak a kenyerek tetejére. Szombatonként kicserélik a kenyereket és frissen sülteket helyeznek az asztalra, frissen meghintve.

Vezetőnk emlékeztet rá, hogy Jézus az élet kenyere. De hogyan „esszük” az Ő kenyerét? Amikor Jézusról tanulunk a Bibliából, az Ő kenyerét esszük. Pontosan ezt tesszük most.

Jézustól kapjuk a mindennapi eledelünket is. Tápláló ételekre van szükségünk minden nap és a Biblia tanulmányozására is szükségünk van minden nap.

Ezután egy másik szép tárgyról kérdezünk, ami a Szentélyt és a Szentek szentjét elválasztó függöny előtt áll. A pap elmondja nekünk, hogy az az arany füstölőoltár. Különleges tűz ég rajta folyamatosan, amit maga Jézus gyújtott. A papoknak mindig ezt a szent tüzet kell használniuk a füstölő meggyújtására.

Minden reggel és este, amikor a bárányt feláldozzák a pitvarban álló nagy oltáron, különleges dolog történik bent, a Szent sátorban, a füstölőoltárnál. Mialatt odakint a nép imádkozik és megvallja bűneit Istennek, itt bent egy pap jó illatú füstölőket éget az arany füstölőoltáron. A füstölő édes illata betölti a levegőt. Ahogy az emberek odakint megérzik az illatát, tudják, hogy valóban az történt, amiért imádkoztak, Jézus elfogadja imáikat, mert bíznak Benne.

Még egy bútordarab van a Szent Sátorban, ami gyönyörű. Vastag függöny mögött, a Szentek szentjében található. Idegenvezetőnk elmondja, hogy kizárólag a főpap léphet be abba a terembe. Ő is csak évente egyszer, egy különleges napon, az Engesztelés napján. Amíg a függöny fölött ragyogó fényt nézzük, vezetőnk a Szentek szentjében álló Frigyládáról beszél nekünk. Leckénk következő részében fogjuk megismerni.

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

A Szentek szentjében álló Frigyláda egy gyönyörű, kívül-belül arannyal borított faláda. A Frigyláda teteje színtiszta aranyból készült. A Kegyelem királyi széke a neve. (Ismétlés) A  Kegyelem trónjának mindkét végén egy-egy gyönyörű, tömör  aranyból faragott angyal áll. Az angyalok tisztelttel néznek le a frigyládára.

A ládában található az a két kőtábla, amikre Jézus a saját ujjával írta fel a Tízparancsolatot, amit a Boldogság törvényeinek is nevezünk, mert, ha betartjuk őket, boldogok leszünk. Ha nem tartjuk be őket, akkor Sátánnak engedelmeskedünk, és végül soha nem leszünk boldogok.

Minden ember, aki valaha is élt, megszegte a Tízparancsolatot. Mindnyájan kiérdemeltük az „örök” (végleges) halált. Pontosan ez az, amit Sátán szán nekünk. Idegenvezetőnk elmondja, hogy a Frigyláda teteje emlékeztet bennünket Isten csodálatos tervére, amit a Sátántól való megmentésünkre készített. Ennek a tervnek köszönhetően nem kell örök halált halnunk. Ha bízunk Jézusban és engedelmeskedünk neki, ha meghalunk is, Ő fel fog támasztani minket, amikor visszajön. Azután pedig örökké fogunk élni Vele. Azért teheti ez meg Jézus, mert Ő meghalt helyettünk.

Felpillantva látjuk, hogy a mennyezet gyönyörű vászonból készült. Szépséges angyalokat hímeztek az anyagra, ezért  olyan, mintha angyalok felhője lebegne a plafonon. Tudjuk, hogy bár nem láthatjuk őket, igazi angyalok is jelen vannak a Szenthelyen, és bár nem halljuk őket, tudjuk, hogy Istent dicsőítik.

„Mi van a gyönyörű hímzett mennyezet fölött?” – kérdezzük vezetőnket.  Ő elmondja nekünk, hogy még három réteg anyag van vászon-mennyezetborítás fölött. Az első egy kecskeszőrből készült takaró. A következő réteg kosok bőréből készült. A legfelső réteg borz-bőrből készült. Ebből tudhatjuk, hogy a Szent Sátort  védte a széltől és az esőtől.

Van még egy kérdésünk: „Hogyan néz ki a főpap ruhája?” Vezetőnk elmondja, hogy nagyon szép. A főpap a fehér köntös fölött egy kéket is visel. Vállairól egy úgynevezett mellvért lóg, amin tizenkét szép drágakő van, amik Izrael tizenkét törzset jelképezik. A mellvért emlékeztet minket arra, hogy mindig Jézus szívében vagyunk.

A kék köntös alsó szegélyén apró aranycsengettyűk csilingelnek, ha a főpap megmozdul. A kis csengőkkel kék, bíbor és skarlátvörös anyagból készült gránátalmák váltakoznak. Olyanok lehetünk mi is, mint a csengettyűk, amint az embereknek Jézusról beszélünk. A gránátalma tele van kis rekeszekben lévő apró magokkal. Mi is segíthetünk az igazság magvainak elültetetésében, hogy az emberek mindenütt megismerjék Jézust.

Milyen csodálatos időt töltöttünk a Szent sátor megismerésével! Minden Jézusról szól itt, ugye? A csodálatos mennyei szentély is Jézusról szól. Arról egy másik alkalommal tanulunk majd.

 

 

 

Történet sarok

A kis világítótorony-őr - 2. rész

Írta: Amy Sherrard

 

Mary nem tudta, hogy a közeli sziklák mögött gonosz hajóroncs-fosztogatók bujkáltak. Mikor látták Mary apját távozni, tudták, hogy csak egy kislány maradt a világítótoronyban. Azonnal kitervelték, hogy megakadályozzák édesapja visszatérését és így nem lesz, aki meggyújtsa a lámpákat és figyelmeztesse a hajósokat a veszélyes sziklákra.

Az arra járó hajók közül némelyik drága holmikat szállított. A fosztogatók abban bíztak, hogy a torony fénye nélkül a hajók majd zátonyra futnak a viharban. Akkor ők odasietnek és mindent ellopnak a hajókról, amit csak bírnak. Nem érdekelte őket, hogy a tengerészek meghalnak, vagy megsérülnek-e.

Mary apukája a városban megpakolta a besárló kosarát és indult vissza a toronyba. Tudta, hogy nemsokára ideje lesz meggyújtani a lámpákat. Amikor az átkelőhely közelébe ért, a rablók rárontottak leshelyükről. Földre lökték, és kezét-lábát összekötözték. Aztán egy pajtába hurcolták és reggelig ott hagyták. Egyszerűen csak kinevették, amikor könyörgött nekik, hogy engedjék el. Ketten vele maradtak, míg a többiek visszasiettek a tengerpartra.

„Szegény, drága kicsi Marym, mit fogsz most csinálni?” - sírt Apa magában a viskó padlóján fekve. „Nem lesz, aki meggyújtsa a lámpákat. Sok hajót kifoszthatnak, és sok matróz odaveszhet.”

A világítótoronyban eközben Mary egyre jobban félt, ahogy besötétedett. Hol van az apukája? Mi lesz a hajókkal és a szegény matrózokkal? Arra gondolt, esetleg ő meg tudná gyújtani a lámpákat. Ám azok sokkal magasabban voltak, mit hogy ő elérhetné őket. Ennek ellenére fogta a gyufát és a lámpák alá húzott egy asztalt. Felmászott rá és lábujjhegyre állva olyan magasra nyújtózkodott, ameddig csak bírt, de így sem érte fel a lámpabelet.

„Ha lenne egy botom – mondta magának – hozzáköthetnék egy gyufaszálat és úgy talán elérném és meggyújthatnám a lámpabelet.” Botot azonban sehol sem talált.

Odakint a vihar egyre jobban tombolt. Mary hallotta a szél süvítését és a hullámok csapkodását a veszélyes sziklákon.

A tengerészek aggodalommal pásztázták szemükkel a partot a fényeket keresve. Merre lehetnek? Rossz irányba haladnak talán? Nem tudták, merre menjenek. A fosztogatók pedig türelmetlenül várták, hogy egy hajó végre a szikláknak csapódjon.

A pajtában Mary apukája azért imádkozott, hogy Isten vigyázzon az ő drága kislányára a sötét, magányos világítótoronyban, és valahogy őrizze meg a tengerészeket a hajótöréstől.

(Folytatása következik)