Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

I. évfolyam

3. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Két bátor kém

  7. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP - HÉTFÖ

Ha Izrael gyermekeivel lettél volna kb. egy évvel azután, hogy elhagyták Egyiptomit, izgatott hangokat hallhattál volna. Az emberek felnéztek a szép felhőre, ami mindig a tabernákulum fölött lebegett. A gyerekek talán ezt kiáltozták: „A felhő emelkedik! A felhő emelkedik!” Ez azt jelentette, hogy ideje leontani és összecsomagolni a sátraikat. Végre meg kellett kezdeniük a Kánaánba, az új otthonukba vezető utat. 4Móz 9:17.

Egy évvel Egyiptom elhagyása után megtartották a Pászka nevű ünnepüket, ami arra az éjszakára emlékeztette őket, amikor mindnyájan sietve menekültek a kegyetlen egyiptomiak elől. Azon az éjszakán kellett az ajtófélfáikat a bárány vérével meghinteniük, hogy a pusztító angyal áthaladjon a házaik fölött. Innen származik az ünnep angol nyelvű elnevezése is (pass over=áthalad, kihagy).

Olyan sok minden történt az óta az egyiptomi éjszaka óta. Jézus számtalanszor bebizonyította, hogy népe bízhat benne. Elmondta nekik a Tízparancsolatot és saját kezűleg két kőtáblára írta le nekik a törvényeket.  A nép megígérte, hogy Jézus minden szavának engedelmeskedni fognak. Felépítették a gyönyörű Szent sátrat. Jézus elmondta Mózesnek, hogy mit kell tenniük, hogy különleges népévé váljanak. És Mózes leírta mindezt a Szövetség könyvébe. 2Móz 24:7.

Mindenki csomagolt. A léviták gondosan szétszedték a Szent sátrat, hogy majd szállítani tudják.  Mindenki tudta, hogy mit a dolga. A papok óvatosan letakarták a szent bútordarabokat, hogy a léviták majd szállítani tudják őket a vállukon. Más léviták előrementek a tabernákulummal, hogy az új helyen majd újra felállítva készen várja a bútorokat.

Amikor az egész nép és minden egyéb készen állt, a kürtök megadták a jelet az indulásra. Mindegyik törzs vezetője tudta, hogy mikor kerül rájuk a sor, hogy a menetelést megkezdjék. Az egész nép figyelt, hogy lássa, merre fogja vezetni őket a szép felhő. Hátrapillantva sokan úgy érezték, hogy hiányozni fog nekik a Sínai-hegy. Jézus maga szólt ott hozzájuk. Izgatott örömmel töltötte el őket, hogy elindultak végre Kánaán felé.  Gyaloglás közben hamarosan észrevették, hogy a felhő egy kietlen pusztaságon keresztül vezeti őket, és újra zúgolódni kezdtek. A kevert sokaság tagjai - azok az emberek, akik részben egyiptomiak, részben izraeliták voltak – voltak azok, akik általában a morgolódást kezdték, ha nem tetszett nekik valami. Ez alkalommal annak ellenére, hogy bőségesen volt tiszta ivóvizük és finom mannájuk minden nap, húst akartak enni. És azonnal akarták!

Mennyire szomorú lehetett Mózes!  Mit fog most tenni? Leckénk következő részében megtudjuk.

KEDD - SZERDA

Szokása szerint Mózes Jézustól kérdezte meg, hogy mit tegyen. Jézus tudta, hogy a húsevés nem fog jót tenni a népnek. Mégis, mint ahogy már régebben is ezt tette küldött egy hatalmas csapat fürjet nekik, hogy megfogják és megegyék őket. Az emberek annyi húst ettek, hogy sokan megbetegedtek tőle és meghaltak.

Ami ezután történt, azt nehéz elhinni. Áron és Mirjam Mózes testvérei és fontos segítői voltak. Ám amióta Mózes felesége, Cippóra ismét velük volt, féltékenyek lettek rá. Cippóra másik országból származott, nem úgy nézett ki és nem úgy beszélt, mint az izraeliták. Áron és Mirjam úgy gondolták, hogy Cippóra nem annyira jó, mint ők. Micsoda rosszindulat! Úgy gondolkodott Áron és Mirjam, mint Jézus? Nem! Teljesen rosszul gondolkodtak. Ezért Jézus szólt nekik és Mózesnek, hogy találkozzanak a Szent sátor előtt. 4Móz 12:1-4.

Jézus leszállt a felhőben és nagyon szigorúan szólt Áronhoz és Mirjamhoz. Elmondta nekik, hogy Ő az, aki szól Mózeshez, és Ő mondja meg neki, hogy mit kell tennie. 6-8. v.

Mikor a felhő eltávozott mindhárman megdöbbentek attól, amit láttak. Mirjam hirtelenmegváltozott. Leprás lett! A lepra egy szörnyű betegség volt. Nem volt rá gyógymód! Mi történt ezután? 11-12. v.

Jézus válaszolt Mózes önzetlen imájára és megszüntette a leprát, de Mirjamnak el kellett hagynia a tábort hét napra. 15. v.

Az izraeliták tovább meneteltek. Hamarosan nagyon közel kerültek az országhoz, amit Jézus nekik ígért. Mindenki izgatott volt. Mit mondott Jézus Mózesnek, mit tegyen? 4móz 13:1-2.

Mózes azonnal engedelmeskedett, és a 12 kém hamarosan úton volt, hogy Kánaán földjét felderítsék. A kémek, azok az emberek, akik titokban kiderítenek dolgokat. Az a tizenkét kém csaknem 6 hétig volt távol. Nagyon óvatosan kellett körülnézniük az országban, nehogy a kánaániták rájöjjenek, hogy kik is ők.

Képzelhetjük, milyen kíváncsian várta a nép a beszámolójukat, amikor visszatértek. Hoztak magukkal néhányat a Kánaánban termő gyümölcsök közül. Egy szőlőfürt olyan nagy és nehéz volt, hogy két embernek kellett cipelnie! Mindenki figyelt, amikor a kémek beszélni kezdtek. Mit mondtak a kémek először? 27. v.

Aztán hirtelen minden megváltozott. Tíz kém a Kánaán városait védő erős, magas kőfalakról kezdett beszélni. Azt mondták, hogy Kánaán lakói óriások, és ők szöcskéknek érezték magukat mellettük. Azt is mondták, hogy az izraelitáknak semmi esélyük, hogy valaha is legyőzzék Kánaán hatalmas, erős népeit.

A nép hamarosan sírt, kiabált; és szörnyűségeket mondtak Mózesről és Áronról.  4Móz 14:1-5.

Mózes és Áron nagyon szomorú volt. De ki volt a legszomorúbb? Jézus volt a legszomorúbb. 11. v.

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Mózesen és Áronon kívül a tizenkettőből két kém bízott még őszintén Jézusban. Ők tudták, hogy Ő képes segíteni nekik a gonosz kánaániták kiűzésében. Az a két kém tudta, hogy nem számít, milyen magasak a kőfalak és milyen nagyok az óriások, semmi okuk aggodalomra, amíg bíznak Jézusban. Káleb és Józsué volt az a két kém. Mivel mutatták ki, hogy nem értenek egyet a tíz kémmel, akik azt mondták a népnek, hogy nem lesznek képesek kiűzni a kánaánitákat? 4Móz 14.6.

Káleb és Józsué azt mondták a népnek, egyáltalán nem kell félniük, csak bízzanak Jézusban. Jézus megtartja az ígéretét és segíteni fog nekik. Káleb és Józsué könyörögtek a népnek, hogy higgyenek Jézus ígéretének és ne féljenek. 8-9. v.

Mit választott a nép, a két kémnek hittek, vagy annak, amit a másik tíz mondott? A másik tíz kémnek hittek és képesek lettek volna Kálebet és Józsuét kövekkel dobálni és megölni. Ám váratlanul történt valami, ami arra késztette őket, hogy gyorsan leejtsék a köveket. Ragyogó, vakító fény sugárzott a Szent sátorból. 10. v.

Jézus ismét felajánlotta Mózesnek, hogy az ő családjából támaszt nagy nemzetet, amely egy napon majd Kánaán földjén fog élni. De Mózes ismét kimutatta, hogy mennyire szereti a makacs izraelitákat. Mózes nem tudta elviselni még a gondolatát sem, hogy az ellenségeik csúfot űznének Jézusból. Az ellenségeik azt mondanák, hogy Izrael Istene nem elég erős, hogy beteljesítse ígéretét, hogy Kánaánba vezeti az izraelitákat. Tehát, mit kért Mózes Jézustól, és mit mondott neki Jézus? 13-16.v.; 19-20. v

Ám Jézus tudta, hogy az izraeliták még mindig nem hisznek őszintén benne. A legrosszabb ellenségeik közvetlen közelében táboroztak, akik féltek Izrael hatalmas Istenétől. Bárcsak bíztak volna benne az izraeliták, akkor Jézus könnyedén elpusztíthatta volna azokat az ellenségeket. De ők nem bíztak.

Ezért Jézusnak vissza kellett küldenie az izraelitákat a pusztaságba. Egyiptom elhagyásától számítva negyven évig a pusztában kell vándorolniuk. Jézus azt mondta, hogy majd a gyermekeik, akik bíznak benne, mehetnek be Kánaánba. Káleb és Józsué kivételével mindenki, aki a Sínai-hegynél tartott számláláskor húsz évesnél idősebb volt, a pusztában fog meghalni. Ezután Jézus visszavonta védelmét a tíz kémtől, akik a szörnyű jelentést hozták a népnek, és ők meghaltak. A nép azonnal azt mondta, hogy sajnálják, hogy nem bíztak Jézusban. Jézus azonban tudta, hogy csak olyanok, mint a gyerekek, akik miután rosszalkodtak el akarják kerülni a verést, és ezt mondják: „Sajnálom!”  Jézus azonban tudta, hogy igazából nem bánták meg. Még mindig nem tudtak őszintén hinni Őbenne. Milyen szomorú!

 

 

 

 

 

 

Történet sarok

Flóra születésnapi zsúrja - 1. rész

Átdolgozta: Amy Sherrard

 

Fülöp Flóra izgatott volt. Pontosan másnap lesz nyolc éves, és édesanyja megígérte neki, hogy meghívhatja hat barátját a születésnapi zsúrjára. Ebédre jönnek és egész délután ott maradhatnak.

Egy nappal a zsúr előtt anyukája megkérdezte: „Meghívtad már a barátaidat?” Édesanyja meglepődött, amikor Flóra azt felelte, hogy még nem hívta meg őket.

„Velem jöhetne Anna kisasszony ma délután, hogy meghívjuk őket?” – kérdezte Flóra anyukájától. „A barátaim, akiket meg szeretnék hívni, nem laknak túl messze.”

Anna kisasszony egy hölgy volt, aki a családdal lakott és segített Flóra édesanyjának a háztartásban. Anyukája belegyezett.

Anna tudta, hogy Flóra legtöbb barátja, akikkel játszani szokott, egy szép nagy házban lakik a szomszéd utcában. Meglepődött, amikor Flóra a másik irányba indult. „Nem azokat a lányokat hívod meg, akikkel játszani szoktál?” – kérdezte.

„Nem, azoknak a lányoknak sokszor van részük jó dolgokban.” – mondta Flóra. Befordultak egy sikátorba és megálltak egy roskadozó, öreg háznál. Flóra kinyitotta az ajtót és felmentek egy nagy lépcsőn. Flóra bekopogott az ajtón.

„Tessék, jöjjön be,” – hallották a hívó hangot. Flóra kinyitotta az ajtót és egy szobába léptek, ahol egy asszony ruhát varrt. A hölgy megölelte Flórát és egy vele egyidősnek látszó kislány örömmel nyújtotta kezét Flóra felé.

„Ő itt Gombos néni, aki néha varr Anyának, és ő a barátnőm, Marcsi.” – mondta Flóra Annának bemutatva őket. „Marcsi vak, de már megtanulta, hogyan kell szabni.”

Flóra ezután Gombos nénihez fordult: „Elengedné Marcsit a holnapi születésnapi zsúromra?”- kérdezte. „Anna kisasszony eljönne érte az autónkkal.”

„Milyen kedves tőled, Flóra!” – válaszolta Gombos néni. „Marcsi alig jár ki. Nagyon jól fogja érezni magát!”

Marcsi és édesanyja mosolyogtak, amikor Flóra és Anna kisasszony távoztak.

Ezután egy szűk utcában álló kicsi bolthoz mentek. Egy hatalmas csizma lógott a bejárata fölött cégérként. Az üzletben egy idős ember éppen cipőket javított, és egy béna kisfiú egy széken megtámasztva fényes bőrdarabokkal játszadozott.

„Ó, Flóra, de örülök, hogy eljöttél!” – kiáltott fel a kisfiú. „Köszönöm a rózsákat, amiket küldtél! Nagyon szépek voltak! Életben tartottam őket, ameddig csak tudtam, de már mind elhervadt.”

Flóra nevetett. „Nos, Jancsi, azért jöttem, hogy meghívjalak a holnapi születésnapi zsúromra és annyi rózsát kapsz, amennyit csak elbírsz vinni.”

Jancsi nyomorék lábaira és mankóira nézett. Az idős ember pontosan tudta, hogy mire gondol. „Ne aggódj, Jancsi, könnyedén elviszlek a hátamon, nincs olyan messze,”- mondta neki Flóra.

Egy boldog kisfiú és egy boldog öregember intett búcsút, amikor Flóra és Anna kisasszony távoztak a kis üzletből. Hamarosan egy takaros, de szegényesnek látszó ház előtt álltak. Flóra és Anna kisasszony szeretettel üdvözölték az ott lakó asszonyt. „Dadus” -nak nevezték, mert fiatalabb korában náluk dolgozott.

Az idős hölgy szeme könnybe lábadt, amikor Flóra meghívta őt a születésnapi zsúrjára. „Ki hitte volna, hogy még emlékszel öreg dadusodra!” – mosolygott könnyein keresztül és megígérte, hogy ott lesz.

(Folytatása következik)