Bibliatanulmány gyerekeknek

Az izraeliták elhagyták a Sínai-hegyet és úton voltak Kánaán földje felé. Még mindig nem bíztak őszintén Istenben. De Ő nagyon türelmes volt velük, annak ellenére, hogy olyan hamar visszatértek régi szokásaikhoz.

Mózesnek most újabb súlyos gondja támadt. Áron, és Mirjam, a saját testvérei boldogtalanok voltak. Áron volt a köztiszteletnek örvendő főpap; Mirjam pedig zenész volt, költő és erős vezető, akit mindenki szeretett. Mindketten sokat segítettek Mózesnek az izraeliták Egyiptomból való kivezetése során. (Mik 6:4.)

Ám az irigység magja kezdett lelkükben növekedni. Áron tudatában volt saját fontosságának és Mirjam nem örült annak, hogy Mózes Cippórát vette feleségül, aki nem izraelita volt. Cippóra, aki természettől fogva kedves, nyugodt és szerény volt, valószínűleg megbántódott. A bőre egy kicsit sötétebb volt, mint az izraelitáké, de szerette és tisztelte Istent.

A féltékenykedés akkor kezdődött, amikor Jetro, Mózes apósa meglátogatta őket és elhozta Cippórát és két fiukat, hogy újra Mózessel legyenek. Áron és Mirjam úgy gondolták, hogy ők ugyanannyira felelősek az izraeliták vezetéséért, mint Mózes és nem tetszett nekik, hogy Mózes Jetrotól, vagy Cippórától fogad el tanácsokat anélkül, hogy velük tanácskozott volna.

Mirjam különösen féltékeny lett, és Áron együtt érzett vele. Lassan mások is tudomást szereztek érzéseikről. Mit mondott erről Áron és Mirjam? 4Móz 12:1-3.

Isten természetesen tudta, hogy mi történik, és beszélt Áronnal és Mirjammal a felhőből a Szent sátorban. Miután Isten otthagyta őket, Áron látta, hogy Mirjam hirtelen leprás lett. Elborzadtak és megalázkodtak; őszintén megbánták szavaikat. Áron kegyelemért könyörgött és Mózes is imában kérte Istent, hogy gyógyítsa meg nővérüket. Isten meggyógyította őt, de milyen megalázó büntetésben volt még Mirjamnak része? 15. v.

Alkalmazd a gyakorlatban: Számunkra is fontos, amit Isten Áronnak és Mirjamnak mondott, amikor kísértésbe esünk, hogy bármit szóljunk a próféta ellen, akit Isten adott gyülekezetünknek. Elvárja tőlünk Isten, hogy tiszteljük vezetőit? 5-8. v.

Tizenegy napja hagyták el az izraeliták a Sínai-hegyet. Mirjam ismét velük volt és most Kánaánhoz közelebb táboroztak. Mikor a nép kémeket akart előreküldeni, hogy körülnézzenek az országban, Isten belegyezett.

Micsoda izgalom volt, amikor a kémek negyven nap múlva visszatértek! A gyümölcsökből hozott minták bámulatosak voltak. Képzeljünk el egy akkora szőlőfürtöt, amit két embernek kellett cipelnie! Hogyan írták le az országot? 4Móz 13:27.

Aztán váratlanul megváltoztatták a beszámolót. Fallal körülvett városokról meséltek és óriásokról, akik mellett szöcskéknek látszottak! A nép boldogsága azonnal rettegéssé változott.

Két kém, Józsué és Káléb azonban hitt és bízott Istenben. Ők emlékeztek rá, hogy mit tett értük Isten a múltban, ezért tudták, hogy nem kell félniük a jövőtől. És nekünk sem kell félnünk a saját és egyházunk jövője miatt, ha nem felejtjük el mit tanított nekünk Isten, és hogyan vezetett bennünket a múltban.

Mózes és Áron elmondhatatlanul szomorúak voltak. Káléb és Józsué ismét megpróbálták meggyőzni a népet, hogy bízzanak Istenben, de majdnem megkövezték őket.

Isten is szomorú volt és újra felajánlotta, hogy Mózes családját teszi nagy néppé. Ám Mózes most is visszautasította. Tudta, hogy más népek azt mondják majd, hogy Isten nem tudta elvezetni őket az országba, amit megígért nekik.

Aztán Mózes emlékeztette Istent szavára, miszerint Ő kegyelmes és megbocsájtó, és könyörgött neki, hogy még egyszer bocsásson meg a népének. Beleegyezett Isten? 17-20.v.

Isten megbocsátott nekik, de az Ő kegyelmes megbocsátása nem változtatta meg annak a választásuknak a következményeit, hogy nem bíztak Benne. Nem bízni Istenben egyenlő azzal, hogy Sátán oldalára állunk a közdelemben. Akkor, természetesen Isten nem tud segíteni rajtunk.

Alkalmazd a gyakorlatban: Nagyon gondosan meg kell válogatnunk szavainkat. Amit mondunk, bátoríthatja az embereket, hogy bízzanak Istenben, vagy arról győzi meg őket, hogy ne bízzanak Benne.

Az izraeliták azt választották, hogy annak a tíz kémnek hisznek, aki szerint lehetetlen bevenniük Kánaán földjét. Sírtak és azt kívánták, bárcsak a pusztában maradtak volna. Még arról is beszéltek, hogy új vezetőt választanak Mózes helyére – valójában Isten helyére – és visszamennek Egyiptomba, a rabszolgasorba!

Másnap Isten azt mondta nekik, hogy vissza kell menniük a pusztaságba. És attól kezdve, hogy elhagyták Egyiptomot, addig, amíg gyermekeik bemehetnek Kánaán földjére ugyanannyi év fog eltelni, mint ahány napot a kémek távol voltak- negyven év!

Káléb és Józsué, valamint a húsz évesnél fiatalabb izraelita gyermekek kivételével mindnyájan a pusztaságban fognak meghalni.

A 4Móz 14:34. és az Ezék 4:6 segít nekünk megérteni, hogy a bibliai próféciákban egy nap általában egy évet jelent.

Mikor az emberek meghallották választásuk következményét, beismerték, hogy bűnt követtek el, és azt mondták, hogy azonnal elindulnak és leigázzák azt a földet, amit Isten ígért nekik. Isten és Mózes azonban tudta, hogy nem bánják őszintén. Olyanok voltak, mint a gyermekek, akik hirtelen úgy döntenek, „jók” lesznek, mert el akarják kerülni a büntetést.

Isten azt mondta, vissza kell menniük a pusztaságba. Tehát amikor úgy döntöttek, hogy harcba szállnak a kánaánitákkal és az amálekitákkal, még midig megtagadták az engedelmességet. Mózesen keresztül Isten figyelmeztette őket, hogy semmiképpen nem tudnak csatát nyerni az ellenségeik felett. Hittek neki? Mi történt? 41-45.v.

A kánaániták féltek az izraelitáktól, mert hallottak a csodákról, amiket Isten értük tett. Legutóbb is, amikor az amálekitákkal harcoltak, győztek, mert Isten segített nekik.

Alkalmazd a gyakorlatban: Mit gondolsz, mit éreztek ez után a második ütközet után? Fog ezek után bármelyik nép is félni az izraelitáktól?

A történtek után az izraeliták egy darabig nem panaszkodtak, de változatlanul lázongó érzelmeik voltak. És az egyik legfontosabb lévita lelkében a féltékenység és a lázadás magvai növekedtek. Kóré volt a neve, Mózes és Áron egyik unokatestvére volt. Úgy érezte, hogy neki sokkal inkább joga van főpapnak lenni, mint Áronnak. Két másik fontos ember, Dátán és Abirám is lázadókká váltak. Úgy érezték több joguk van az izraelitákat vezetni, mint Mózesnek, mert ők Rúben törzséből származtak, aki Jákob elsőszülött fia volt.

Ez a két ember összefogott Kóréval és hamarosan 250 más vezető is csatlakozott hozzájuk. Mivel együtt éreztek a panaszkodó izraelitákkal, a legtöbbjüket sikerült a saját oldalukra állítaniuk. Mikor biztosak voltak benne, hogy véghez tudják vinni lázadó terveiket, szembeszálltak Mózessel. Hogyan reagált ő erre? 4Móz 16:4.

Mózes imájára válaszolva Isten elmondta neki, hogy mit tegyen. Kórénak, Dátánnak és Abirámnak, valamint a 250 vezetőnek másnap reggel kellett visszatérnie a füstölőikkel, amiben tüzet hoznak. Kóré már ott volt, de mivel Dátán és Abirám nem jöttek el, Mózes értük küldött, mert remélte, hogy ők nem annyira lázadók. De mit üzentek vissza? 12-14.v.

Másnap füstölőikkel mindnyájan bátran jöttek a Szenthelyre. Kóré odament Dátánhoz és Abirámhoz és a nép követte őt. Mózes figyelmeztette őket, hogy távolodjanak el azoknak az embereknek a sátraitól. Azután mondott valamit, ami a három lázadó kivételével mindenkit megfélemlített. Olvassuk el a 28-34. verseket!

Milyen büntetés várt a többi 250 vezetőre, akik a lázadás szításában segítettek? 35. v.

Az emberek megrettentek, de vajon megváltoztak-e a lázadó érzelmeik? Nem. Közvetlen másnap azzal vádolták Mózest, hogy megölte „az Úr embereit”! Ez után Isten egy csodát tett, hogy megmutassa, kit választ vezetőnek. 4Móz 17:1-11.

Isten teljesen világossá tette, ugye? Áron vesszejét a rügyekkel és mandulákkal a bizonyság ládája elé helyezték a szenthelyen. Ez majd mindig emlékezteti a népet arra, hogy kit választott Isten.

Alkalmazd a gyakorlatban: A csoda és a lázadók büntetése emlékeztette az izraelitákat – és minket -, arra, hogy milyen veszélyes Isten egyházának vezetői ellen dolgozni.

Attól kezdve, hogy az izraeliták elhagyták Egyiptomot, addig, amíg beléphettek Kánaán földjére, negyven év telt el. Abból harmincnyolc a pusztában vándorlással telt. De Isten nem feledkezett el róluk. Bárhová is mentek, a szenthely mindig ott volt a táboruk közepén. A naponkénti áldozatbemutatás folytatódott, ahogy a manna és a friss, tiszta vízellátás is.(5Móz 2:7).

A pusztai vándorlások során már minden ember, aki részt vett a kádési lázadásban, meghalt. Mózes, Áron, Mirjam és a két hűséges kém kivételével mindenki hatvan évesnél fiatalabb volt. Mózes kb. 120 éves volt, Áron és Mirjam még annál is több.(14. v)

Most elérkezett az ideje, hogy az izraeliták ismét elinduljanak Kánaán földje felé. Ismét Kádésba mennek, ahol akkor voltak, amikor vissza kellett térniük a pusztaságba. Ki halt meg most Kádésban? 4Móz 20:1.

Az volta tervszámukra, hogy Edom földjén keresztül menjenek. Isten megígérte, hogy az edomiták (Edom, vagy Ézsau leszármazottai) nem fognak harcolni ellenük, és az izraeliták élelmet és vizet vásárolhatnak tőlük.(5Móz 2:2-6.)

Egy ilyen ígérettel az izraelitáknak nem volt többé szükségük a sziklából ömlő vízre. Tehát még mielőtt Kádésba értek volna a víz nem folyt többé a táboruknál lévő sziklából. Ez volt a jele, hogy hamarosan elhagyhatják a pusztaságot, és ennek boldoggá kellett volna tennie őket. Így volt? 4Móz 20:2-5.

Ismerősen hangzanak a szavaik? Ez egy próba volt úgy a nép, mint Mózes számára, és mindnyájan megbuktak. Olvassuk el, mit mondott Isten Mózesnek mit tegyen, majd azt, hogy mit tett valójában. Találunk különbséget? 7-11.v.

A sziklát, amelyből a víz jött Mózes első alkalommal csak egyszer ütötte meg. (2Móz 17:6) Most Mózesnek csak szólnia kellett volna a sziklához, nem kellett volna ráütnie.

Alkalmazd a gyakorlatban: A szikla Jézust jelképezte (1Kor 10:4), és az egyszeri megütése azt, hogy Jézus csak egyszer halt meg értünk.

Végig az egész úton az izraeliták mindig Mózest okolták, ha bármi gond adódott. Most, oly sok év után a türelme megingott, és mérgében megrontotta a szikla jelképét azzal, hogy nem hogy csak egyszer, hanem kétszer is ráütött, ahelyett, hogy szólt volna hozzá.

Amellett okot adott az embereknek arra, hogy azt gondolják, nem Isten, hanem ő vezeti őket. Vádolták is őt emiatt (4Móz 20:4); és amikor megkérdezte: „Hát e kősziklából fakasszunk-e nektek vizet?”, azt gondolhatták, beismeri, hogy igazuk volt.

Vétkezett Mózes és Áron? Vannak bűnök, amelyek rosszabbak más bűnöknél? Szerette Isten még mindig őket? Nem tudott csak megbocsátani és felejteni? Hogyan válaszolnál te ezekre a kérdésekre?

A bűnnek mindig következményei vannak, és ha a vezetők követnek el bűnöket, a következmények nagyobbak, mert sok ember tekinti őket példaképnek. Mirjam már meghalt, és most Mózesnek és Áronnak is meg kell halnia. Nem léphetnek be Kánaán földjére azért, amit mondtak és tettek ott a sziklánál.

Kádésból az izraeliták Edomon keresztül kelet felől léphettek volna be Kánaánba. De a panaszkodásuk és késedelmeskedésük miatt Isten nem ültetett félelmet irántuk az Edomitákba. Edom királya megtagadta tőlük az áthaladási engedélyt, ezért meg kellett kerülniük azt az országot.

Az izraeliták elhagyták Kádést, és a Hór-hegynél táboroztak le. Ott végignézték, ahogy két fehér hajú ember és egy pap mászik felfelé a hegyre. Mózes, Áron és Eleázár voltak azok. Micsoda emlékeket osztottak meg a közös munkáról!

A Hór-hegy tetején Áron főpapi palástját levették és fiára, Eleázárra adták. Majd Mózes végig karjában tartotta Áront, amíg csöndesen meghalt. Mikor a nép látta Mózest és Eleázárt Áron nélkül visszatérni, tudták mi történt, és megsiratták. 4Móz 20:27-29.

Mikor az izraeliták elhagyták a Hór-hegyet, hogy megkerüljék Edomot, kietlen pusztaságon át gyalogoltak. Hamarosan ismét panaszkodni kezdtek. Mi történt, amikor Isten visszavonta oltalmának egy részét? Megtudjuk a jövő héten.

I / H	Kóré, Dátán és Abirám tiszteletben tartották Isten választott vezetőit.
I / H	Rendben van, ha valaki csúnyán beszél a lelkész, vagy a gyülekezet vezetői ellen.
I / H	A gyülekezet vezetői követhetnek el hibákat.
I / H	Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk Isten választott vezetőinek támogatására.
I / H	Tisztelem a szüleimet, a tanárokat és a gyülekezeti vezetőket.
I / H	Néha jó következményi vannak annak, ha nem engedelmeskedünk Istennek.