Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

SERDÜLŐKNEK

I. évfolyam

2. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Tanulni és felejteni

  3. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Vissza- és előretekintés

(2Móz 1:1-10.)

A bibliai iratok sorában az első ötöt Mózes könyveinek nevezzük. Mózes első könyvét, amit a Teremtés könyvének is nevezünk, az elmúlt héten fejeztük be. Neveztük ezt a könyvet a számtalan kezdet könyvének is. Sok emberrel kapcsolatban igyekeztük megfigyelni, hogy melyik oldalon álltak a Jézus és Sátán között zajló nagy háborúban. Találkoztunk ősatyákkal, akik azon voltak, hogy égve tartsák az igazság fáklyáját, amikor Sátán azon mesterkedett, hogy eloltsa azt.

Elmondható, hogy még Jákób ősatya fiai is − Józsefet és Benjámint leszámítva − Sátán seregéhez csatlakoztak. De akkorra, mire a borzasztó éhség miatt alámentek Egyiptomba eleségért, már megváltoztak, és Jézus mellé, a győztesek oldalára álltak.

A tizenkét fivért nevezzük a tizenkét ősatyának, az ő leszármazottaik lettek Izrael tizenkét törzse. Tudtad, hogy az Új Jeruzsálem tizenkét kapuja róluk nyerték a nevüket? (Jel 21:12.)

Mire e lecke végére érünk, már közel 430 esztendővel azután járunk, hogy Isten először megígérte Kánaán földjét Ábrahám leszármazottainak. Amikor Jákób családja Egyiptomba költözött, ebből a 430 esztendőből már közel 215 eltelt. És a mai történetünk végén már majdnem 215 esztendeje volt annak, hogy az izraeliták Egyiptomban laktak.

A Kánaán földjén élő népek Sátán mellé álltak a nagy háborúban. Nagyon gonoszok voltak. Így hát nemsokára eljött az idő, amikor Isten népe birtokába vehette az országot.

Ezen a héten megkezdjük Mózes második könyvének tanulmányozását. Ahogy Mózes első könyvének is megvan a sajátos elnevezése, úgy ennek is van ilyen neve: a Kivonulás könyve. Erről a szóról a kijárat szó juthat eszünkbe, amit épületekben helyeznek el táblákon, hogy jelezzék az embereknek, merre lehet elhagyni az épületet. A Kivonulás könyve annak izgalmas leírását tartalmazza, hogyan mutatta meg Isten az Ő népének az Egyiptomból kifelé vezető utat.

Minden ember meghalt már azok közül, akik József idejében éltek, és Egyiptomban új fáraó uralkodott már, „aki nem ismerte Józsefet”. Valójában hallott Józsefről, de nem akarta elismerni őt, mert József nem volt egyiptomi. És az izraeliták sem voltak azok. Márpedig a gyarapodásuk, a növekvő számuk riadalommal töltötte el ezt az új fáraót.

 Alkalmazd a gyakorlatban:  A Kivonulás könyve Izrael Egyiptomból való csodálatos megmenekülésének történetét beszéli el. De megmutatja a bűneink rabszolgaságából való kivezető utat is.

HÉTFÖ

Sátán kudarca

(2Móz 1:6-2:9.)

Amíg József Egyiptom kormányzója volt, az izraelitáknak még adót sem kellett fizetnie. Az új fáraó azonban azonban olyasmire kényszerítette őket, ami sokkal rosszabb volt, mint az adófizetés. Eltökélte magában, hogy megakadályozza a további növekedésüket. Mivel próbálkozott először? 2Móz 1:10−14.

Minthogy ez a terv nem működött, a fáraó egy ennél is szörnyűségesebb tervet ötölt ki. Sátán tudta, hogy Isten tervében az állt, hogy támaszt egy izraelitát, aki majd kivezeti a népét Egyiptomból, és úgy gondolta, hogy ha megöl közöttük minden születő fiúgyermeket, azzal meg tudja gátolni, hogy egy ilyen szabadító közöttük felnőjön. 22. v.

Az Istent hívő izraelita családok közül való volt Amrám és Jókébed is. Ők is hitték, hogy Isten nemsokára szabadítót küld nekik. Két gyermekük volt: Mirjam és Áron.

Amikor ismét fiúgyermekük született, imádkoztak, hogy Isten oltalmazza meg őt attól, hogy az egyiptomiak a folyóba dobják. Három hónapig el is tudták rejteni őt.

Ám a három hónapos gyermekek már igen nagy lármát tudnak csapni! Nagyon aranyosan tudnak gagyogni, de nagyon hangosan tudnak sírni. Amikor már túlságosan veszélyessé vált, hogy tovább is rejtegessék őt, mire határozta el magát Jókébed? 2Móz 2:3.

Sok-sok ima szállhatott fel aznap abból a szerény hajlékból. Mirjam figyelte, mi történik a gyermekkel. És lám, egyszer csak történt valami, ami nyilván megmutatta, hogy Isten meghallgatta az imájukat! 4−9. v.

Sátán terve ismét csak kudarcot vallott. A fáraó leánya elhatározta, hogy örökbe fogadja a kisgyermeket. Valószínűleg nem tudta, hogy az asszony, akit megkért arra, hogy viselje a kisfiú gondját, maga az édesanya volt. A családnak ettől fogva nem kellett rejtegetnie őt. Sőt, az anyának még fizettek is azért, hogy nevelje fel a saját fiúgyermekét!

Mindazonáltal Jókébed csak tizenkét évre kapta meg a fiát. Utána elviszik őt a palotába, ahol nagyon erős kísértések veszik majd körül. Mennyire nagy gonddal tanította őt arra, hogy ismerje meg és szeresse Istent! Sok anyához hasonlóan neki is csupán néhány év adatott arra, hogy szeretett fia jellemét megalapozza a jövőre.

 Alkalmazd a gyakorlatban:  Mennyire fontos, hogy milyen jellemet alakítasz magadnak? Most vagy később könnyebb nemes jellemet kialakítani?

KEDD

A hercegnő fia

 

Úgy is lett, ahogy várható volt: amikor Jókébed fia betöltötte a tizenkettedik évét, elvitték a palotába, hogy az őt örökbefogadó hercegnővel, a fáraó leányával legyen. A Mózes nevet adta neki (2Móz 2:10).

Vajon emlékezni fog arra, mire tanította őt az édesanyja? Az anya figyelmeztette őt azokra a kísértésekre, amikkel találkozni fog. Tanította őt arra, hogy soha ne tisztelje a bálványokat, és hogy csak az igaz Istent imádja. A család minden nap imádkozhatott érte.

Micsoda változás az egyszerű kunyhóhoz képest, amelyben Mózes addig élt! Ettől fogva egy hatalmas palotában kellett élnie, amelyben annyi szépség és pompa veszi körül!

Szolgák egész hada várta őt. Minden étkezés olyan volt, mint egy nagy lakoma. Hercegként bántak vele. A hercegnő fiának tekintette őt. A fáraó számára ő volt a csillogó elméjű és ügyes unoka.

A hercegnő gondoskodott róla, hogy Egyiptom legjobb tanítói álljanak mellette (ApCsel 7:22). Azontúl a legjobb katonai kiképzésben volt része. Megtanulta, hogyan lehet kiváló katona. Mi több, ő lett az egyiptomi seregek parancsnoka. Valahányszor háborúba keveredett Egyiptom, ő vezette az egyiptomi seregeket az ellenség ellen, és ilyenkor mindig ők nyertek.

Nagyszerű vezető volt. Az egyiptomi nép szerette őt, és a fáraó azt tartogatta neki, hogy ő lesz a következő király. Mózes azonban tudta, hogy ez az, ami sohasem lesz meg. Miért nem? Mivelhogy az egyiptomi törvények megkívánták, hogy a fáraó ismerje is és gyakorolja is azt, amit a bálványimádó papok neki tanítottak.

Mózes ismerte ezeket a törvényeket. A papok tanították őt az ő istentisztelésükre, de ő nem csinálta azt, amit azok mondtak neki. Semmi − sem fenyegetések, sem ígéretek − nem bírhatta rá arra, hogy megváltoztassa a döntését, és ne az egyedül igaz Istenben higgyen és ne Őt tisztelje.

Mózes jól tudta, hogy azok a dolgok, amiket Isten készített a Hozzá hűségeseknek, messze csodálatosabbak, mint az, hogy egy hercegnő fia vagy fáraó lehet. Túllátott a jelenen és az örök megjutalmazásra tekintett. Olvassuk el erről a döntéséről: Zsid 11:24−26.

 Alkalmazd a gyakorlatban:  Mit értékelsz a legtöbbre: „a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét” vagy az örökkévaló mennyei jutalmat? Miről tanúskodnak a tetteid a tekintetben, hogy mi számodra az igazán fontos?

SZERDA

Otthagyja a palotát

(2Móz 2:11-15.)

Mózes megtanulta szeretni a hercegnőt, de egy pillanatra sem felejtette el, hogy ő izraelita. Szerette népét, és vágyott arra, hogy segítse őket megszabadulni a kegyetlen rabszolgaságból. Ha alkalma nyílt, bátorította őket, hogy legyenek béketűrők és hűségesek.

Isten angyalok által hozta mind az ő, mind Izrael vénjei tudomására, hogy őt, azaz Mózest választotta ki népe megszabadítására. Magától értetődő volt számára, hogy az izraelitákat egy hadsereg élén kell az egyiptomiak ellen vezetnie, hogy a háborúban kivívják a szabadságukat.

Istennek azonban teljesen más terve volt, és e szerint a terv szerint Istennek jutott minden dicsőség. Isten meg akarta mutatni, nem pusztán az egyiptomi nemzetnek, de Kánaánnak és és a többi helyen élőknek, hogy csak egyetlen igaz Isten létezik. Meg fogja mutatni nekik, hogy az ő isteneik nem voltak valódi istenek.

Egy napon, amikor Mózes lehetett már vagy negyven éves, arra lett figyelmes, hogy egy egyiptomi ver egy izraelitát. Sok ilyet látott már, de korábban nem mert az ilyesmibe beleavatkozni. Ezúttal viszont segítéségére sietett az izraelita embernek, mégpedig úgy, hogy megölte az egyiptomit és eltemette a homokban.

Egyedül Mózes és az illető izraelita tudott a történtekről. De Mózes attól tartott, hogy ha más izraelitáknak is tudomására jut a dolog, azt ők annak jelének fogják tekinteni, hogy hadba kell szerveződniük és harcban kell kivívniuk a szabadságukat. De így is lett? ApCsel 7:22−29.

Mózes okkal félt. A történtek eljutottak egészen a palotáig. A fáraónak is elmondták, mit művelt Mózes. Az pedig arra gondolt ez alapján, hogy Mózes az izraeliták élén akar felvonulni ellene és el akarja foglalni a trónt magának.

Nem csoda, hogy a fáraó méregbe gurult. És nem csoda, hogy Mózesnek mindjárt el kellett menekülnie, hiszen halálra keresték őt. Ha megtalálják, megölik. Otthagyott csapot-papot, és épp idejében menekült el, így menteni tudta a bőrét. Merre vette az útját? 1Móz 2:15.

 Alkalmazd a gyakorlatban:  Mózes megpróbálta a maga módján kivitelezni a dolgokat. Annak idején Ábrahám, Izsák és Jákób is így tett. De az említettek mindnyájan megtanultak bízni abban, hogy majd Isten teljesíti az Ő útját. Lehet, hogy nekünk is meg kell tanulnunk ezt?

 

CSÜTÖRTÖK

Tanulni és felejteni

(2Móz 2:16-25.)

Mózes szerette Istent és hűséges is maradt Hozzá. Tudta, hogy Isten őt választotta ki arra, hogy megszabadítsa az izraelitákat a rabszolgaságból és elvezesse őket Kánaán földjére.

De amikor elmenekült Egyiptomból, tudatában volt annak, hogy az izraeliták nem állnak készen erre a szabadulásra. Bizonyára nagyon csüggedt volt, és biztosra vette, hogy elrontotta Isten tervét.

Több mint háromszáz kilométert bandukolt, amikor Midián földjén megállt egy kútnál. Talán nagyon szomjas volt, de sehogyan sem tudott vízhez jutni.

Hamarosan leányok egy csoportja érkezett a kúthoz a juhok megitatására. Jöttek pásztorok is, akik félretolták a leányokat, hogy ők itathassák meg előbb az állataikat. Mit szólt ehhez Mózes? 2Móz 2:16−17.

Kellett lennie Mózesben valami tekintélyparancsolónak, ami miatt a faragatlan pásztorok félreálltak és nem húztak vele ujjat. Amikor a leányok aznap délután a szokásosnál hamarabb hazaérkeztek, mi történt? 18−20. v.

Mózesnek még napszállta előtt új otthona és új családja lett, amely az igaz Istent szolgálta. Valószínűleg nem sejtette ekkor, hogy pásztor lesz, és nyájat legeltet majd negyven esztendeig, és hogy feleségül veszi Cipórát, Jethró − akinek a másik neve Reul volt − egyik lányát, és két fiúgyermeke fog születni. (2Móz 18:2−4)

Mózes negyven esztendőn át távol volt Egyiptom javaitól és világiasságától. Megtanult türelmesnek, kedvesnek és alázatosnak lenni. És a Szentlélek sugallatát meghallva, felhasználta a műveltségét és képességeit, amikor megírta a Biblia első két könyvét, a Teremtés és Jób könyvét.

 Alkalmazd a gyakorlatban:  Vajon jó oka volt Istennek arra, hogy a hadak vezetésétől a nyájak mellé, a pompás templomokból a zordon, magányos hegyek közé helyezte Mózest? Igen. Mózes természete szerint türelmetlen és hirtelen haragú ember volt. Továbbá hozzászokott ahhoz, hogy maga hozzon döntéseket és az emberek engedelmeskednek neki. Sok mindent meg kellett még tanulnia. Vannak nálad is olyan dolgok, amiket meg kell még tanulnod, vagy amiket el kell felejtened?

PÉNTEK

A következő lépés

(2Móz 3:1-4:28.)

Mialatt Mózes a Sínai-hegy (más nevén Hóreb-hegy) lábánál a nyájat legeltette, egy nap egy égő bokorra lette figyelmes. A bokor égett, de nem égett le. Még inkább elcsodálkozhatott, amikor egy hang szólt hozzá a tűzből. Mit mondott neki az a hang? 2Móz 3:1−10.

Nem csoda, hogy Mózes, miközben Isten szavaira figyelt, eltakarta az arcát. Számtalan gondolat cikázhatott keresztül-kasul a fejében. Isten még mindig számol vele, még mindig használni akarja őt! De mi módon is vihetné végbe azt, amire Istentől megbízást kapott?

Mózes azonnal mentegetőzni kezdett. Negyven éve nem szólalt meg az egyiptomiak nyelvén: hogyan is állhatna így a fáraó és emberei elé és adhatná elő nekik az Isten beszédét? Aztán mit mondana az izraelitáknak, ha megkérdeznék tőle, hogy ki küldte ő? Miért hinne neki bárki is?

Isten valamennyi kifogásra megfelelt, de Mózes még ekkor is úgy érezte, hogy nem képes eleget tenni egy ilyen nagy és ilyen fontos megbízatásnak. Ekkor milyen csodajelek győzték meg őt és másokat arról, hogy Isten őt választotta ki erre a feladatra? 2Móz 4:1−9.

De Mózes még ez után a jel után is esdekelt Istenhez, hogy válasszon valaki mást. És noha Istennek nem tetszett, hogy Mózes ennyire félt, beleegyezett abba, hogy fivére, Áron, a segítségére legyen.

Mózes végül megadta magát: elfogadta, hogy vissza kell térnie Egyiptomba. Családjával együtt nemsokára útra is kelt, ámde hamarosan arra a belátásra jutott, hogy az Egyiptomban reá váró nehézségek túl sok a felesége és a fiai számára, így hát hazaküldte őket. Maga pedig folytatta az útját, hogy találkozzon Áronnal.

 Alkalmazd a gyakorlatban:  A másik ok, amiért Mózes nem akart engedelmeskedni Isten parancsának, hogy visszatérjen Egyiptomba, a fáraótól való félelem volt. Ez próbára tette Mózes hitét. De amikor az engedelmesség útjára lépett, Isten elmondta neki, hogy az őt megölni akaró fáraó már meghalt. Időnként velünk is így cselekszik Isten: azzal próbálja meg a hitünket, hogy nem jön a segítségünkre addig, míg nem engedelmeskedünk neki.

 

 

Kérdések

Igaz vagy hamis?

  • Mózes bálványokat tisztelt, úgyhogy ő lehetett volna a következő fáraó. I/H

  • Mózes mindent megtanult, amire tanították. I/H

  • Mózes kiváló katonatiszt és tábornok volt. I/H

  • Mózes tanítói megpróbálták rábírni őt a bálványok tiszteletére. I/H

  • Mózes hitt abban, hogy Istennek különleges terve van vele kapcsolatban. I/H

  • Mózes az Isten iránti hűséget és az Ő tiszteletét választotta. I/H

  • Mózes arra számított, hogy majd az izraeliták élére kell állnia és csatába kell vezetnie őket az egyiptomiak ellen, hogy ekképp szabaduljanak meg a rabszolgaságból. I/H