Bibliatanulmány gyerekeknek

Az első Húsvét éjszakája végül elérkezett Egyiptomra. A pusztító angyal hirtelen átsuhant az ország felett, legalább egy halott személyt hagyva minden egyiptomi házban. Képzeljük csak el a bánat kiáltásait, melyek a levegőt betöltötték! Milyen parancsot adott ezután a fáraó Mózesnek és Áronnak? 2Móz 12:29.-31.

Az Izraeliták addig nem kaptak fizetséget a munkájukért, ezért Isten azt mondta neki, hogy sok értékes holmit kérjenek. Az egyiptomiak magukon kívül voltak a rémülettől és türelmetlenül várták, hogy az izraeliták elhagyják az országot még mielőtt egy következő szerencsétlenség lesújt rájuk. Ezért mindent nekik adtak, amit csak kértek.(Zsolt 105:37.-38.)

Azzal a sok arannyal, ezüsttel, új ruhaneművel és egyéb értékekkel a volt rabszolgák most kincsekkel voltak megrakodva. Gazdag nemzetként hagyják majd el Egyiptomot! Egy másik ígéretet is teljesítenek azzal, hogy magukkal visznek egy másik értékes dolgot is. Mi volt az? 2Móz 13:19.

Körülbelül hatszázezer izraelita férfi állt készen azon az éjszakán Egyiptom elhagyására, de ez a szám valószínűleg csak a húsz éves, illetve annál idősebb férfiakat tartalmazta, akik fizikailag képesek voltak háborúban harcolni. (4Móz 1:2.-3.)

Adjunk hozzá 600ezer asszonyt és legalább 600ezer gyermeket és az úgynevezett „vegyes sokaság” óriási csoportját és a végső létszám több mint 2 millió ember lesz. Az embereken kívül még ott volt a nagyszámú lábasjószág, amiket vándorlásuk alatt legeltettek. A „vegyes sokaság” olyan egyiptomiakból állt, akik hittek az igaz Istenben, azokból, akik izraelitákkal házasodtak össze, és azokból, akik biztonságban akarták tudni magukat bármilyen további szerencsétlenségtől. Néhányuk csak követte a tömeget egy izgalmas kaland reményében. Annak ellenére, hogy a vegyes sokaság az izraelitáktól elkülönítve táborozott, elég sok gondot okoztak.

Az izraeliták végül készen álltak az indulásra. Csapatokba szerveződtek, külön vezetővel mindegyiknek, és még napfelkelte előtt elhagyták Gósen földjét azon a tavaszi reggelen.

Annyi minden történt az elmúlt néhány héten. Isten olyan hatalmasan munkálkodott rabszolgaságból való szabadításukért. most láthatták, hogy Isten ígéretei igazak.

Alkalmazd a gyakorlatban: Mesélj egy alkalomról, amikor Isten segített rajtad.

HÉTFÖ

Az úttorlasz

(2Móz 13; 14:1-5)

Az izraeliták egy szép magas felhőoszlop vezetésével hagyták el Gósen földjét. Napkelte után, és amikor melegük volt az az oszlop, mint egy óriási napernyő szétterült a fejük felett és az árnyékában gyalogoltak. Éjszaka olyan volt, mint a tűz, mely világosságot ad. Ki volt abban a felhőben? 2Móz 13:21; Zsolt 105:39.

Az Úr nem a legrövidebb úton vezette őket vissza Kánaánba, mert az a Filiszteusok országán át vezetett volna. A Filiszteusok tudták, hogy az izraeliták rabszolgák voltak és megtámadták volna őket azt gondolván, hogy a munkafelügyelőik elől menekülnek. Az Izraeliták még nem voltak felkészülve a háborúra és nagyon megrémültek volna.

Az Úr azt mondta Mózesnek vezesse a népet egy sziklás átjárón a Vörös-tenger partjáig és ott táborozzanak le. Elmondta neki, hogy a fáraó üldözni fogja őket, hogy elfogja és rabszolgáiként visszavigye őket. De az Úr azt is mondta, hogy egy olyan különleges csodával fogja megszabadítani őket, amit sem ők, sem a körülöttük élő népek nem felejtenek el soha.

Így az izraeliták eltértek menetirányuktól és követték Mózest és a felhőoszlopot azon a sziklás átjárón keresztül a Vörös-tenger partjáig és ott letáboroztak. Ez volt a harmadik éjszakájuk Gósen elhagyása óta.

Most úgy tűnt, semmiképpen nem menekülhetnek, ha az egyiptomiak a követésük mellett döntenek. Előttük a Vörös-tenger és egy köves, sziklás hegység zárta el az utat, amelyen haladtak.

Mi történt ezzel egy időben Egyiptomban? Ahogy a fáraó és bölcs emberei azon a szörnyű éjszakán tanakodtak, amikor olyan sokan meghaltak, arra a következtetésre jutottak, hogy mégsem az Izraeliták Istene volt az okozója. Valami másnak kellett azt a sok halálesetet okoznia. Most már biztosak voltak benne, hogy bolondság volt szabadon engedniük a rabszolgáikat. Mire mennek majd nélkülük? Mit szólnak majd más népek, ha rájönnek, hogy mi történt? 2Móz 14:5.

Alkalmazd a gyakorlatban: Valóban szomorú, vagy bűnbánó volt a fáraó? Honnan tudhatod, hogy tényleg igazán szomorú vagy? 2kor 7:10.

KEDD

Az üldözés

(2Móz 14:6-20.)

A fáraó és tanácsadói tomboló haraggal gondoltak arra, mit tettek és elhatározták, hogy üldözőbe veszik rabszolgáikat és visszaviszik őket. Tehát az egyiptomi hadsereg hamarosan készen állt és útra kelt.

Nem volt nehéz követni a több mint kétmillió embert a nyájaikkal és állataikkal. És amikor a nyomuk a Vörös-tenger felé fordult, az egyiptomi hadvezérek tudták, hogy a tenger és a sziklás hegység megállítja őket és nem menekülhetnek.

Az Izraeliták is tudták ezt, és amikor valaki a táborból visszatekintett és meglátta az egyiptomiak napfényben megcsillanó fegyverzetét, a rémület sikolyai villámlásként söpörtek végig a táboron. A legtöbben azonnal elfelejtették, hogy Isten vezeti őket és Mózes ellen fordultak, mintha nehézségeik okozója ő volna.

„Miért vezetett minket a felhőoszlop a hegység rossz oldalán? Most csapdába kerültünk!” „Jobb lett volna az egyiptomiak rabszolgájaként élni, mint meghalni itt kint a pusztaságban!”

Mózes szomorú volt, ahogy a vádaskodás csak egyre folytatódott. Úgy tűnt, nem emlékeznek azokra a hihetetlen csodákra, amiket az Úr tett értük Egyiptomban. Megpróbálta türelmesen eloszlatni félelmeiket. 2Móz 14:13,14.

Mózes imádkozott. Tudta, hogy az Úrnak van egy terve, és biztos volt benne, hogy Ő el fogja mondani Mózesnek, mit tegyen.

Az Izraeliták hirtelen meglátták, hogy a gyönyörű felhő elmozdul mögéjük és mindenki nézte, ahogy méltóságteljesen megállapodott közöttük és az egyiptomi hadsereg között. Mi történt? 19.; 20.v.

Az egyiptomiak biztosak voltak benne, hogy semmi sem állíthatja meg őket. Ám most váratlanul nem tudtak megmozdulni, mert nem láttak előre. Minden olyan sörét volt, hogy lehetetlen volt számukra továbbmenni.

Az Izraeliták oldalán viszont olyan világos volt, mint fényes nappal! Az Úr olyan csodát készült tenni, ami semmi kétséget nem hagy a felől, hogy Ő elég hatalmas és képes megóvni népét.

Alkalmazd a gyakorlatban: Bízhat ma Isten népe Őbenne, ha engedelmeskedik Igéjének?

SZERDA

Az átkelés

(2Móz 14:21-15:21.)

Még mindig sötét volt az őket elválasztó felhőoszlop egyiptomi oldalán, de világos nappal az Izraeliták oldalán.

Aztán Mózes kinyújtotta botját a tengerre és erős keleti szél támadt. Szétválasztotta a vizet és két magas fallá tömörítette egy tengeren átvezető széles, száraz út mindkét oldalára. Az Izraeliták állataikkal együtt gyorsan az útra léptek és siettek a túlsó part felé.

Eközben a felhő felemelkedett és az egyiptomi sereg felkészült, hogy ismét üldözőbe vegye rabszolgáit. Hallották őket távozni és most a sötétségben a hangok irányába siettek. Az Izraelitákat természetesen nem találták a szálláshelyükön, ezért továbbmentek azon a széles, száraz úton. 2Móz 14:23.

Hirtelen hangos mennydörgés támadt, és óriási villámok cikáztak, amint félelmetes vihar tört rájuk. A harci szekerek elakadtak a homokban és Isten angyalai eltávolították a szekerek kerekeit és az egész sereg pánikba esett.”Menjünk vissza! Isten harcol az Izraelitákért!”- kiáltották. De már túl késő volt.

Mózes kinyújtotta botját a tenger fölé és a vízfalak azonnal lezúdultak a fáraó seregére, magukkal sodorva mindnyájukat.

A Szent lélek késztette Mózest, hogy győzelmi és hálaadó énekkel vezesse tovább az Izraelitákat. Milyen szép lehetett hangzása, amint a Vörös-tenger felett lebegett! Olvassuk el legalább egy részét! 2Móz 15:1-18.

Isten népe ugyanolyan győzelmi éneket fog énekelni, miután Jézus visszajön és megmenti őket ellenségeiktől. Magával viszi őket a Mennybe, ahol egy olyan helyen fognak énekelni, ami tűzzel kevert üveg tengerének látszik. Nagyban különbözni fog a Vörös-tengertől, ahol az Izraeliták énekelték győzelmi éneküket, de a dal nem sokban fog különbözni. Éppen úgy Mózes és a Bárány énekének hívják. Jel 15:2-4

Alkalmazd a gyakorlatban: Ki az az egyetlen, aki győzelmet tud adni neked az ellenséged felett? 1Kor 15:57.

CSÜTÖRTÖK

A vándorlás folytatódik

(2Móz 15:22-27.)

Mózes ismerte az országot, amelyen keresztül a felhőoszlop vezette az izraelitákat. Ezen az úton ment, amikor negyven évvel korábban a fáraó elől menekült, és nemrégiben ugyanezen az úton tért vissza Egyiptomba.

Azzal együtt, hogy nem volt öröm egész nap gyalogolni a pusztaságban, az izraeliták boldogok voltak attól, ami a Vörös-tengernél történt. Most végre valóban szabadok voltak! De örömük aggodalomra változott, amikor három nap múlva elfogyott az összes ivóvíz, amit magukkal vittek.

Mózes aggodalommal nézte a felhőoszlopot, amint az egy Mára nevű hely felé mozdult el, ahol volt ugyan néhány forrás, de tudta, hogy vizük olyan rossz ízű, hogy senki nem tudná meginni.

Mikor Mózes hallotta az emberek kiáltásait „Víz, víz van előttünk!”, már tudta, hogy mik lesznek a következő szavaik, és igaza lett. „Keserű!” mondták, amint kiköpték. Mit tettek ezután? 2Móz 15:23-24.

Az Úr mutatott Mózesnek egy fát, aminek levágott ágát a vízbe kellett dobnia. Akkor egy újabb csoda történt. A víz jó ízűvé változott, és milyen hálásak voltak az emberek!

Míg Márában tartózkodtak, az Úr egy csodálatos ígéretet adott nekik. Az egyiptomiaknak ugyanazok a betegségeik voltak, mint a ma élő embereknek, ha túl sok cukrot, zsiradékot, húst és hulladék élelmet esznek. Az úr megígérte az Izraelitáknak, hogy egyiket sem kapják meg azok közül a betegségek közül, ha engedelmeskednek az Ő törvényének. Olvassuk el az ígéretet a 26. versben.

Isten egy másik oázisba vezette az Izraelitákat ahol 12 forrás és 70 pálmafa volt. Így jó pár napra letáboroztak ott, mielőtt egy másik sivatagon keresztül a Sínai- hegy felé indultak volna. Mostanra élelmiszer-készleteik apadóban voltak és nagyon sok embert és állatot kellett élelmezni. Mit fognak most tenni? 2Móz 16:2-3.

Alkalmazd a gyakorlatban: Mit gondolsz, mit fog Isten tenni érted, ha mindig engedelmeskedsz az Ő egészségügyi törvényeinek?

PÉNTEK

Zúgolódás és panaszkodás

(2Móz 16:1-3.)

Izrael fiai még nem voltak éhesek, de már aggodalmaskodtak. Minden okuk megvolt rá, hogy elhiggyék, az Úr irányítja az őket vezető felhőoszlop mozgását. Árnyékot adott nekik a forró sivatagi napsütés ellen, és egész éjszakán át tartó izzásával fényt adott nekik, hogy soha nem kellett félniük. Mégis újra panaszkodni kezdtek. Úgy beszéltek, mint a Vörös-tengernél tették, amikor azt hitték az egyiptomiak el fogják fogni őket. És megint Mózest okolták, mintha az összes problémájuk az ő hibája lett volna.

Milyen bolondság így gondolkodni és beszélni! Már elfelejtették mind azt a sok szörnyű évet, amit rabszolgaságban töltöttek és azt, hogy mennyire gyűlölték helyzetüket? Elfelejtették azt a tíz szörnyű csapást, ami megmutatta, hogy az Izraeliták Istene mindenható?

Alig néhány héttel korábban ámultak és boldogok voltak, amikor az Úr elkészítette nekik azt a széles, száraz utat a tengeren keresztül és megmentette őket a kegyetlen egyiptomiaktól. Hogyan tudták ezt valaha is elfelejteni? A körülöttük élő népek nem felejtették el!

Hogyan éreztél volna az izraeliták iránt, ha nem bíznak benned és panaszkodnak, ahogyan tették? Nem megígérte nekik az Úr, hogy nem lesznek betegségeik, ha engedelmeskednek Törvényeinek? Akkor miért féltek attól, hogy éhen halnak? Nem érdemeltek több segítséget, tehát miért ne hagynánk őket éhen halni?

De az Úr nem olyan, mint mi. És nekünk sem kell olyanoknak lennünk, amilyenek vagyunk. Isten azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint Ő. Ő szerette azokat az Izraelitákat, az Ő népe voltak. Arra vágyott, hogy bízzanak Benne, még akkor is, ha nem látnak semmi módot arra, hogy 2millió ember elegendő élelmet találjon a sivatagban.

Alkalmazd a gyakorlatban: Miért olvashatjuk a Bibliában az Izraeliták panaszkodásának történeteit? Gondolod, az Úr tudta, hogy mi is panaszkodni fogunk majdan? Ezek a történetek azért őrződtek meg, hogy arra tanítsanak bennünket, inkább istenben bízzunk, mint panaszkodjuk, amikor nem látunk kiutat a gondjainkból. 1Kor 10:11.

Összeillő helyek és nevek

Írd be a megfelelő betűket a meghatározások mellé!

----------- Mózes elsőszülött fia (2móz18.3)

----------- Mózes második fia (2Móz18:4)

----------- Mózes felesége (2Móz18:2)

----------- Mózes apósa (2Móz18:6)

----------- Ahol Jákob az angyalok létrájáról álmodott (1Móz28:19)

----------- Ahol József családja letelepedett Egyiptomban (1Móz47:27)

---------- Ahol Mózes negyven évig élt, miután elmenekült Egyiptomból (2Móz2:15)

---------- Ábrahám és Izsák próbatételének helye (1Móz22:2)

---------- Ábrahám és Hágár fia (1Móz16:15)

---------- A föld, amelyet Isten az Izraelitáknak ígért (2Móz6:4)

---------- A fáraó testőrségének kapitánya (1Móz39:1)

---------- József egyiptomi neve (1Móz41:45)

---------- József felesége (1Móz41:45)

---------- József elsőszülött fia (1Móz41:51)

---------- József második fia (1Móz41:52)

---------- Barlang, ahová Jákobot temették (1Móz50:13)

---------- Ország, ahol az Izraeliták rabszolgák voltak (2Móz1:8)

---------- Ország, amely körül Isten vezette népét (2Móz13:17)

---------- Ahol Isten a keserű vizet édessé változtatta (2Móz15:23)

---------- Városok, amelyeket az izraelita rabszolgák építettek a fáraónak (2Móz1:11)

---------- Ahol az egyiptomi hadsereg vízbe fulladt (2Móz15:4)

……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

aMára b.) Gósen c.) Moríjjá d.) Efraim e.) Eliézer f.) Egyiptom

g.) Midján h.) Izmael i.) Ászenat j.) Potifárk.) k.) Jerto l.) Manassé

m.) Kánaán n.) Bétel o.) Gérsom p.) Vörös-tenger q.) Filiszteusok földje

r.) Cippóra s.) Makpéla t.)Cáfenat-Panéah u.) Pitom és Ramszesz