Bibliatanulmány gyerekeknek

Jézus azt akarja, hogy tanulmányozzuk a Bibliát, értsük meg és bízzunk szavában.

Jézus életben volt! A sírját őrző katonák látták Gábriel arkangyalt a mennyből leszállni és végignézték, ahogy Jézus ragyogó fénytől övezve kijött a sírkamrából. Jézus tanítványai és az asszonyok azonban nem tudták, hogy életben van.

A szombatnap elmúltával az asszonyok be akarták fejezni Jézus testének megkenését édes illatú fűszerekkel és parfümmel, ezért a hét első napján, kora hajnalban Jézus sírboltjához siettek. Mindnyájan nagyon szomorúak és magányosak voltak, Azon tanakodtak, vajon ki segít nekik azt hatalmas követ elhengeríteni a sír bejárata elől.

A föld váratlanul megremegett a lábuk alatt és nagy fényességet láttak az égen. Nem tudták, hogy Gábriel arkangyal az, aki azért jön, hogy szóljon Jézusnak, itt az ideje felkelnie.

Mária másik úton ment, mint a többi asszony és ő hamarabb ért a sírhoz. Mit csinált, amikor meglátta, hogy a sír bejáratát fedő követ valaki elmozdította? Jn 20:2.

Mária már távozott, mire a többi asszony odaért. Ők is látták, hogy a nagy követ valaki elhengerítette, és a sír üres. „De, hol lehet Jézus?” – tanakodtak szomorúan. Nagyon megrémültek, amikor a sír előtt ülő Gábrielt észrevették.

Az asszonyok, akik kora hajnalban Jézus sírjához mentek, látták, hogy a bejáratot fedő követe valaki elmozdította. Egy ragyogó angyalt is láttak a sír előtt egy kövön ülni, akitől annyira megijedtek, hogy azonnal futásnak eredtek. Mit mondott nekik az angyal? Mt 28:5-6.

Az asszonyok ezért benéztek a sírboltba és ott egy másik angyalt láttak. Ő mit mondott nekik? Lk 24:6-7.

Ekkor az asszonyoknak eszükbe jutott Jézus ígérete, hogy újra élni fog. „Feltámadt! Feltámadt!” – kiáltozták és szaladtak, hogy gyorsan elújságolják a hírt Jézus tanítványainak is.

De látta Mária az angyalokat? Tudta, hogy Jézus életben van? Nem, bizony! Amikor rátalált Péterre, és Jánosra, elmondta nekik, hogy a sírbolt üres, Jézus teste eltűnt.

Péter és János is gyorsan a sírhoz futott. Pont, ahogy Mária mondta, Jézust nem találták ott. Ők sem látták az angyalokat, akiket a többi asszony. Mi volt, amit viszont észrevettek? Jn 20:6-7.

Jézus még arra is fordított időt mielőtt a sírt elhagyta volna, hogy a halotti lepleket saját kezűleg takarosan összehajtogassa. János ebből már tudta, hogy Jézus életben van.

Tanulod, hogy olyan rendes legyél, mint Jézus? Szépen összehajtogatod a ruháidat, és rendesen elrakod őket? Ezek a dolgok is fontosak Jézusnak?

Az üres sír és a gondosan összehajtogatott vásznak látványából János tudta, hogy Jézus életben van. Ezután Péterrel együtt visszamentek a többi tanítványhoz. Mária azonban még ottmaradt. Zokogva hajolt le, hogy benézzen a sírboltba. Kiket látott ott? Jn 20:12.

„Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.” – felelte Mária.

Mária megfordult. Valaki állt ott a kertben és ezt kérdezte tőle: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?”

Jézus szólt hozzá, de Mária a könnyeitől nem ismerte fel Őt. Azt hitte, a kertész az, ezért így felelt: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted, és én elviszem őt.”

Mária ekkor hirtelen felismerte Jézus összetéveszthetetlen, drága hangját. „Mester!” – kiáltott fel örömmel és Jézus felé indult.

Az asszony elmondta Jézus tanítványainak, hogy Mesterük életben van, de ők nem hittek neki. Ezért az egész napot szomorúságban és félelemben töltötték, pedig örülniük kellett volna.

Előfordul velünk is, hogy bánkódunk és elhagyatottnak érezzük magunkat, pedig boldogok lehetnénk? Segít, ha észben tartjuk Jézus ígéretét, hogy mindig velünk lesz?

Jézus feltámadásának napján, késő délután, két barátja hazafelé indult Emmausba. Útközben arról beszélgettek szomorúan, hogyan bántották és ölték meg vezetőik Jézust. Biztosak voltak benne, hogy Jézus volt a Messiás. De miért engedte, hogy azok a gonosz emberek megöljék? Nem egy nagy királlyá kellett volna lennie a Messiásnak?

Alig haladtak egy kicsit, amikor valaki csatlakozott hozzájuk az úton. vajon ki volt az? Lk 24:15-16.

Jézust bántotta, hogy barátai olyan szomorúak és meg akarta vigasztalni őket. Ám előbb még valami nagyon fontosat is meg akart tanítani nekik. Tudta, hogy jobban odafigyelnek, ha nem tudják, ki Ő. „Miről beszélgettek, és miért vagytok ennyire szomorúak?” – kérdezte tőlük.

A két barát nagyon meglepődött. Talán ez az idegen az egyetlen Jeruzsálemben, aki nem hallott Jézusról és keresztre feszítéséről?

Könnyek között beszéltek tehát a férfinak Jézusról, hogy milyen hatalmas prófétája volt Istennek, és milyen csodálatos tanító. Mit mondtak még neki? 21. v.

Elmesélték azt is, hogy az asszonyok üresen találták Jézus sírját és angyalokkal is találkoztak ott. „Őt pedig nem látták.” – mondták bánatosan.

Jézus két barátja hazafelé tartott Emmausba, amikor Jézus csatlakozott hozzájuk. Nem ismerték fel Őt, de amikor megkérdezte, miért búslakodnak, mindent elmondtak neki Jézusról és arról, hogyan feszítették keresztre Őt a nép vezetői.

Jézus mondhatta volna azonnal, hogy: „Nézzétek, én vagyok Jézus, a Messiás! Nézzétek a szögek ütötte sebeket a kezemen és a lábamon! Életben vagyok, éppen úgy, ahogy megígértem.” Jézus azonban nem így tett. Vajon miért?

A Biblia Ószövetségnek nevezett részében Isten prófétái leírták azt a sok-sok mindent, ami a Messiással történni fog. Leírták, hogyan fog megszületni, írtak a munkásságáról és különösen arról, hogyan és mikor fog szenvedni és meghalni. Ebből az emberek tudhatják majd, hogy Ő a Messiás, amikor mindezek a dolgok megtörténnek majd egy emberrel.

Minden pontosan úgy történt Jézus életében, ahogyan a próféták előre leírták? Igen. Jézus azt akarta, hogy a barátai a Biblia kijelentései miatt higgyenek benne. Mit tett tehát? Lk 24:25-27.

Jézus rámutatott barátainak, hogy az emberek bűntől való megmentése érdekében a Messiásnak szenvednie kellett, és meghalnia. Sok mindent elmagyarázott nekik, amit addig nem értettek.

A két utazó most már teljesen biztos volt benne, hogy Jézus volt a Messiás, mert minden pontosan úgy történt vele, ahogyan a Biblia megjövendölte. Ez a felismerés nagy örömmel töltötte el őket.

A két barát túl hamar hazaért falujába és a csodálatos séta Jézussal véget ért. Szerettek volna még több időt tölteni új barátjukkal. Ezért kérlelték, maradjon velük éjszakára. Jézus elfogadta meghívásukat és betért otthonukba, hogy velük vacsorázzon.

Amikor elkészült a vacsora, a terített asztalhoz ültek és Jézus az étel megáldására emelte kezét. Két barátja ekkor hirtelen felismerte Őt.

„Ez az Úr Jézus!” – kiáltották örömmel. „Feltámadt a halálból!”

Felugrottak, hogy lábai elé térdelve dicsőítsék Őt, de Jézus már eltűnt. Mit mondtak még ezután? Lk 24:32.

Olyan izgatottak lettek, hogy még a vacsorájukat sem ették meg. Siettek vissza Jeruzsálembe, ahogy csak a lábuk bírta és elújságolták Jézus tanítványainak a csodálatos hírt.

A tanítványok megrémültek Jézus láttán. Nem értették, hogyan kerülhetett a szobába, hiszen az ajtó zárva volt.

Jézus szeretettel szólt hozzájuk: „Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok.” Majd ételt kért, és ott, előttük megette.

Most már mind tudták, hogy Jézus valóban életben van, és ó, mennyire örültek neki!

Imádságom: Drága Istenem! Köszönöm, hogy tudattad velünk, Jézus kijött a sírjából és ma is életben van! Köszönöm, hogy Jézus megértette barátaival a Biblia jövendöléseit. Kérlek, nekünk is segíts megérteni, és segíts, hogy mindig igéi szerint cselekedjünk. Kérlek, jöjj otthonunkba és életünkbe! Jézus nevében, ámen.

Stephen Smith a feleségével és gyermekeivel együtt a szombatot ünnepelte és hitte, Jézus hamarosan visszajön, hogy magával vigyen minket a Mennybe. Stephen több helyre is elutazott, hogy másoknak is beszéljen a Biblia tanításairól.

Stephen azonban megismerte mások tanításait Jézus eljöveteléről, miszerint Jézus máshogyan jön majd el, mint ahogy a Biblia tanítja, és lassan elhitte nézeteiket. Rövidesen már nem a valódi igazságot hirdette. Stephen elkezdte híresztelni az emberek között, hogy szerinte nem kell hinni a látomásokban, amiket Jézus adott Ellen White-nak. Az adventhívőknek végül ki kellett zárniuk Stephent az egyházukból.

Jézus szerette Stephent ezért egy látomásban megmutatta Ellennek, mi történik majd a férfival, ha továbbra is a helytelen nézeteket vallja magáénak és hirdeti is őket. Ellen gondosan leírta egy levélben, amit Jézus mutatott neki, majd postára adta Stephennek.

Kézhez kapva a levelet Stephen megnézte, ki a feladó: Mrs E.G.White, Battle Creek, Michigan állam. Stephen azonnal méregbe gurult. „Ez a levél arról szól, hogy helytelenül cselekszem. Még csak el sem olvasom!” – mondta magában, és zsebre tette a levelet. Amint hazaért, egy bőröndbe csúsztatta a levelet és rácsukta a fedelet. „Úgy, most már nincsen szem előtt! Még csak nem is gondolok rá többet.” – gondolta. És nem törődött a levéllel többé, sőt egyre inkább a tévtanításokban hitt és harcolt az igazság ellen.

Ellen szomorúan gondolt rá, milyen jó munkása volt Stephen azelőtt Jézusnak. Bárcsak ne lenne olyan konok! Tudta, hogy így a férfi nem lesz boldog. És nem is volt az.

Eltelt huszonhét esztendő, és Stephen öregedni kezdett. Haja megőszült, háta meggörnyedt. Boldogtalan volt és a családját is azzá tette.

Egy nap Stephen kézbe vette egyházunk folyóiratát a szalon asztaláról és beleolvasott. Észrevette, hogy az egyik cikket Ellen White írta. Úgy döntött, elolvassa. „Ez az igazság.” – mondta magában, ahogy letette az újságot. Most nem gurult méregbe, inkább még több újságot és könyvet elolvasott.

Aztán egy nap eszébe jutott a levél. Ott van még vajon, ahová rejtette? Elővette a koffer kulcsát, reszkető kézzel kinyitotta és kotorászni kezdett benne. A levél még mindig ott volt.

Könnyek gördültek le Stephen arcán a levél olvasása közben. Minden úgy történt, ahogyan Ellen White akkor régen megírta neki. „Ó, bárcsak hallgattam volna rá! Bárcsak ne lettem volna olyan büszke és makacs!” – gondolta szomorúan.

Stephen őszintén megbánt mindent, ezért Jézus megbocsátott neki. De ő soha nem tudta elfelejteni, mennyire megbántotta Jézust. Választhatta volna azt, hogy Jézus boldog, vidám munkatársa legyen végig, a hosszú évek alatt.

Ellen White könyveiben mindnyájunk számára vannak üzenetek. Ezek a könyvek azonban sokszor csak a polcon állnak otthonunkban, és soha senki nem olvassa el őket. Ez bizony nagyon szomorú!

Miért is ne határoznád el most rögtön, hogy amint elég idős leszel hozzá, elolvasod azokat a csodálatos könyveket?

Következő történeteink állatokról fognak szólni.

A tanulmány végén minden héten annak az állatnak a lakhelyéről találsz képet,

amelyikről a következő héten szó lesz.

Kitalálod, melyik állatról fogunk tanulni a jövő héten?