Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

OVODÁSOK

III. évfolyam

2. negyed

Jézus utolsó látogatása a templomban

  3. tanulmány  

Nyomtatás

Isten azt akarja, hogy helyesen szóljunk és cselekedjünk.

Gonosz dolog jónak mutatni magunkat, miközben a rossz cselekvése mellett döntünk.

VASÁRNAP

Még mindig kedd volt, és Jézus még a templomban tanított. Ez volt a legutolsó nap, amikor ott prédikálhatott, mert már csak néhány nap volt hátra kereszthaláláig.

Sokan gyűltek össze Jézust meghallgatni. Gazdagok és szegények, mind áhítattal figyelték szavait.

Jézus körül azonban másféle emberek is voltak. A fényűző ruházatú farizeusok, a hosszú köntöst viselő vallási vezetők és az írástudók nagy tekercsekkel a hónuk alatt. Ezek a férfiak voltak a zsidók vezetői. Egész álló nap vitatkozni próbáltak Jézussal és számtalan cseles kérdést tettek fel neki. Miért csinálták ezt? Lk 20:20.

Jézus minden kérdésüket bölcsen megválaszolta, amiből nyilvánvalóvá vált a nép előtt, hogy a vezetők gyűlölik Őt, és csak ürügyet keresnek megölésére.

Minél többet hallgatták az emberek Jézust, annál jobban szerették Őt. Könnyen érthetővé tette az igazságot, és szavaival összhangban élte életét. Olyan gyengéd, jóságos és szeretetteli volt!

Ám ahogy tovább hallgatták, az emberek egyre inkább meglepődtek és összezavarodtak. Miért vitatkoznak Jézussal a vezetőik? Miért gyűlölik Őt annyira? Miért nem fogadják el, hogy Ő a Messiás?

HÉTFÖ

Utolsó templombeli látogatása alkalmával Jézusnak nagyon fontos munkát kellett elvégeznie. Tudta, hogy a zsidó vezetők rettenetesen gonoszok, mégis nagyon jól tettették, hogy Isten törvényének engedelmeskednek. Ezért a nép zavarba jött, amikor látták, mennyire gyűlölik a vezetőik Jézust.

Az emberek azt hitték, hogy vezetőik jó emberek, akik helyesen cselekszenek. Jézusnak ezért meg kellett mutatnia nekik, milyenek is valójában ezek a vezetők, és figyelmeztetni a népet, hogy ne utánozzák a bűneiket. Mit mondott Jézus először? Mt 23:2-3.

A vezetők azt tanították a népnek, hogy mivel ők olyan vezetők, mint Mózes, követniük kell az utasításaikat. De valóban olyanok voltak ezek a vezetők, mint Mózes? Nem, egyáltalán, nem! Mózes Istennek engedelmeskedett, ezek a vezetők pedig nem.

Mit mondott Isten Mózesnek, mit tegyen? 5Móz 6:6, 8. Isten úgy értette, hogy az embereknek állandóan észben kell tartaniuk az Ő parancsolatait és kezeiket jóra használni, arra, amire Ő mondja.

De tudod, mit tettek ehelyett a vallási vezetők? Kis papírcsíkokra írták Isten parancsolatait és a homlokukra meg a csuklójukra kötötték őket. Segít ez vajon engedelmeskedni? Persze, hogy nem! A vezetők csupán kifelé akartak jó képet mutatni. Azt akarták, hogy az emberek szentnek tartsák őket. Mt 23:5.

Azt várja tőlünk Jézus, hogy csak látszatra legyünk jók?

KEDD

Jézus, miután rámutatott, hogy a vezetők csupán tettetik, hogy Isten törvényének engedelmeskednek, az általuk alkotott rendelkezésekről is beszélt. Rendkívül nehéz volt az összes ember – alkotta törvénynek engedelmeskedni, a vezetők mégis elvárták a néptől, hogy betartsák azokat. Olyan volt ez, mintha valakit egy nagyon nehéz teher cipelésére kényszerítenének, bármi segítség nyújtása nélkül. Mt 23:4.

Ezenkívül, ha étkezésre voltak hivatalosak, a vezetők mindig a legjobb helyeket foglalták el, hogy lássák milyen fontos emberek és elsőként szolgálják ki őket. Mi volt erről Jézus véleménye? 11-12. v.

A vezetők szerették, ha megtisztelő neveken szólították őket, tanítónak, vagy mesternek. Azt hitték ettől már előírhatják az embereknek, hogy mit higgyenek. Ez azonban nem volt helyes, mert ahogyan Jézus is megmondta. „mert egy a ti Mesteretek.” És ki volt az? Jézus Krisztus!

Hogyan nevezte ezután Jézus a vezetőket? 13. v. Azt nevezzük képmutatónak, aki helyes dolgokat hirdet, de helytelenül cselekszik. A vallási vezetők állították, hogy szeretik Istent és a Mennybe szerettek volna kerülni, de valójában vissza akarták tartani az embereket attól, hogy Jézusban higgyenek, pedig Ő az egyetlen, aki segíteni tud az embereknek a Mennybe jutni.

A vezetők még az özvegyeket is meggyőzték, hogy adják pénzüket a templomnak. Tudod, mire használták az özvegyek adományát? Maguknak vásároltak belőle!

Azt várja tőlünk Jézus, hogy helyesen szóljunk, és helyesen is cselekedjünk?

SZERDA

Ezután a vezetők tizedfizetési szokásairól beszélt Jézus. Az írástudók és a farizeusok mindenből beszolgáltatták a tizedet, még a veteményeskertjük legapróbb növényének terméséből is. Emiatt az emberek nagyon jónak tartották őket. Fontos a tized megfizetésével törődni? Igen, az! De tudták vajon ezek a vezetők, mi a legfontosabb? Mt 23:23.

Isten törvénye szerint nem szabad tisztátalan állatok, mint például a disznó húsát megennünk. Ez egyszerű rendelkezés, amit könnyű betartani. A vezetők azonban még ezt az egyszerű szabályt is megnehezítették az emberek számára. Meg kellett szűrniük az ivóvizet is, nehogy véletlenül lenyeljenek egy apró szúnyogot. Micsoda bolondság volt ilyesmin aggódniuk, miközben loptak, harácsoltak, gyűlölködtek, hazudtak, sőt gyilkoltak is!

Vajon miért figyelmeztette Jézus a népet ilyen nyomatékosan a vezetőik bűneire? Azt akarta, hogy megmeneküljenek az emberek? Az emberek nagyon jónak hitték vezetőiket, megtették, amit mondtak nekik, és mindent utánoztak, amit csak tettek. Biztonságos volt azonban követni őket? Nem, bizony! Ha úgy tesznek, bizony soha nem kerülnek a mennybe.

Jézus mindig igazat mond? A Jézusba vetett hit és a neki való engedelmesség az üdvösség egyetlen útja?

CSÜTÖRTÖK

Jézus nyíltan rávilágított az írástudók és a farizeusok szörnyű bűneire, és az emberek kezdték megérteni, miért is gyűlölik a vezetőik annyira Jézust. Az Ő jósága éles ellentéten állt a vezetők gonoszságával, mellette nyilvánvalóvá váltak a vezetők jellemhibái.

Jézus ezután a mosogatásról beszélt. Anyukád vajon csak a bögrék, vagy tálak külsejét mossa el, és a belsejüket piszkosan hagyja? Nem, természetesen nem! Jézus szerint viszont a farizeusok és az írástudók pontosan így tettek. Nagy gondot fordítottak külső megjelenésükre és tekintélyükre, gondolkodásuk és tetteik azonban bűntől szennyesek voltak. Mt 23:25.

A főemberek a halottak sírjára is hasonlítottak. Kívülről szép fehérre meszelik a sírboltokat, de vajon szeretné-e bárki megérinteni a belsejük tartalmát? Nem, bizony! A vezetők is olyan jól néztek ki kívülről, mint a meszelt sírok. Díszes köntöst viseltek, de vajon tiszta szívet takartak a szép ruhák? 28. v.

A vallási vezetők tudták, hol vannak Isten prófétái eltemetve. Sok időt és pénzt áldoztak síremlékeik szépítésére. Azt állították, hogy ők nem ölték volna meg a prófétákat, mint azok a zsidók réges-régen. Pedig mit terveztek éppen titokban? Jézusnak, Isten fiának megölését tervezték!

Mi is könnyen jónak tarthatjuk magunkat, mint azok a vallási vezetők. Vajon tényleg jobbak lennénk náluk, ha úgy döntünk, önző módon méregbe gurulunk, amikor hibáinkra rámutatnak?

PÉNTEK

Jézus a vezetők nagy gonoszsága ellenére is megígérte, hogy még több embert küld majd a segítségükre. De ugye tudta, hogy mit fognak művelni velük is? Mt 23:34.

Isten számtalan prófétát és jó embert küldött a zsidók segítségére. A vezetők azonban mindig üldözték, vagy megölték őket. Zakariás prófétát ráadásul éppen ott, a templomban ölték meg!

Megérted már, ugye, miért volt annyira szomorú Jézus, amikor utoljára látogatott a templomba? Nagyon szerette volna megmenteni népét! Ők pedig makacsul újra meg újra, és újra úgy döntöttek, a saját útjukat járják. Mi egyebet tehetett volna még értük? Sírva emlékeztette őket, mennyi mindent megtett értük, és hányszor próbált segíteni rajtuk. 37. v.

Vészhelyzetben, vagy az est leszálltával a tyúkanyó összehívja kiscsibéit, akik sietve futnak szárnyai alá, ahol biztonságban és melegben vannak. Meg akarta menteni Jézus a zsidókat Sátántól? Igen, de ők nem akarták megengedni neki. Ezért tehát már semmit sem tudott tenni értük, hogy elkerüljék a rájuk váró szörnyű büntetést.

Jézus ekkor elhallgatott. Összehívta tanítványait, szomorúan körülnézett a templomban és végleg elhagyta az épületet, ami mindeddig az Atyja háza volt. Mostantól azonban Isten jelenléte nem lesz ott soha többé.

Soha nem szabad elfelednünk, ami a zsidókkal történt. Nagyon fontos dolgot tanulhatunk a történetükből. Mit kell tennünk, amikor Isten valamire meg akar tanítani minket?

 További elmélkedésre:

 Imádságom: Drága Istenem, köszönöm, hogy Jézus mindig megmondja az igazat és figyelmeztet a bűnre! Köszönöm, hogy a Biblia minden szava igaz. Segíts, kérlek, hogy mindig engedelmeskedjek Neked! Jézus nevében, ámen.

Történet sarok A „Prófétaság lelke, jelentős történetek” című mű 1. kötet 121-124. o. alapján átdolgozta: Amy Sherrard) Isten különleges követe - 16. Pénz egy hideg, fehér hókupacban

Tél volt. Hó borította a tájat és nagy fehér kupacokba gyűlt az emberek háza körül. James és Ellen White egy New York állambeli városban tartott előadásokat azoknak, akiket érdekelt a Biblia tanítása a hetednapi szombatról és Jézus közeli eljöveteléről.

Élt abban a városban egy férfi, aki egy vasárnapünneplő protestáns egyház tagja volt. Ő is tartott összejöveteleket. Bár megyei pénztáros volt, és nem lelkész, szeretett a megváltásról prédikálni.

„James és Ellen White-nak higgyünk, vagy a megyei pénztárosnak?” – tanakodtak az emberek.

Hiram Patch és a menyasszonya is a tétovázók táborába tartoztak. Végül elhatározták, hogy beszélnek erről Jamesszel és Ellennel. Nem tudták, hogy Jézus már szólt Ellennek a férfiról, aki az összejöveteleket tartotta. Ellen csupán ennyit mondott nekik: „Várjatok csak egy hónapot, addigra megtudjátok, melyikünkben bízhattok.”

Hiram és barátnője köszönetet mondtak nekik és így szóltak: „Rendben, várunk.”

Még egy hónapba sem telt, mire ők is, és mindenki más megtudta, ki szólja az igazat. Éppen két héttel azután, hogy Hiramék a White házaspárral beszélgettek, a prédikáló pénztáros annyira megbetegedett, hogy nem tudott munkába menni, ezért valaki másnak kellett őt helyettesítenie. El tudod képzelni, mennyire meglepődtek a városi tisztviselők, amikor kiderült, hogy ezer dollár hiányzik a közpénzekből? „Csak ő sikkaszthatta el az adófizetők pénzét.” – állapították meg a tisztviselők.

Amikor a seriff felkereste a férfit otthonában, ő ártatlannak tettette magát. „Nem tudok semmit az ezer dollárról –erősködött – Én semmilyen pénzt nem loptam. Tudja jól, hogy ártatlan vagyok. Keresztény vagyok, eszembe se jutna lopni.”

Beszélgetésük közben a másik tisztviselő észrevette, hogy a férfi felesége egy szatyorral a kezében elhagyja a házat, ezért csendben követte. Látta, hogy egy hókupachoz lép a ház mögött és belerejti a táskát, majd visszamegy a házba. Nem tudta, hogy valaki figyeli.

Miután az asszony visszament a házba, a tisztviselő a hóbuckához ment és kivette a táskát. Kinyitotta, és benne találta a hiányzó ezer dollárt. Bevitte és megmutatta a seriffnek. A pénztáros és felesége természetesen meg sem tudott szólalni. Tisztában voltak vele, hogy lebuktak. Nagyon jónak mutatták magukat, de közben loptak. Ahogy a Biblia mondja, a bűneik utolérték őket (4Móz 32:23).

Rövidesen mindenki tudomást szerzett az esetről, köztük Hiram és menyasszonya is. Jamessel és Ellennel folytatták a Biblia tanulmányozását és az egyház hűséges tagjai lettek. Soha többé nem kételkedtek benne, hogy Ellen White Isten különleges küldöttje. Tudták, hogy mindig megbízhatnak látomásaiban és álmaiban, melyeket Jézustól kapott.

Ahogyan mi is megbízhatunk bennük.