Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

III. évfolyam

2. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Az utolsó vacsora

  07. tanulmány  

Nyomtatás

Jézus alázatosan egy szolgáló munkáját végezte el.

Nekünk is olyannak kell lennünk, mint Ő, és csendesen segíteni egymásnak.

VASÁRNAP

Emlékszel még az ünnepi ebédre, amit Simon adott Jézus tiszteletére? Örült mindenki, amikor Mária a különleges ajándékot, a drága parfümöt adta Jézusnak? Nem, bizony! Júdásnak nem tetszett ez az ajándék.

Júdás Jézus tizenkét tanítványának egyike volt, de nem engedte meg, hogy Jézus alázatossá és önzetlenné tegye. Büszke ember volt és Jézusnál is jobban szerette a pénzt. Sőt még úgy is gondolta, hogy ő bölcsebb, mint Jézus! Ezért gerjedt Júdás haragra, amikor Jézus kedvesen szólt Máriához.

Júdás elhatározta, hogy bántani fogja Jézust és azon az estén tényleg valami szörnyűségeset tett. Elment Jézus ellenségeihez, a főpaphoz és a vallási vezetőkhöz. Mit mondott nekik? Mt 26:14-15.

A papok gyűlölték Jézust és el akarták veszejteni. Ezért nagyon örültek, hogy Júdás segíteni akar nekik Jézus elfogásában. Megállapodtak, hogy harminc ezüstpénzt fizetnek Júdásnak, amiért elárulja Jézust. Milyen szörnyű!

Júdás Jézus tanítványainak egyike volt, akiben megbízott. Júdás azonban most titokban azt tervezte, hogy segít Jézus ellenségeinek az elfogásában, hogy megölhessék.

A papokkal való tárgyalás után Júdás visszament a többiekhez és úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. Attól kezdve azonban csak az alkalomra várt, hogy betarthassa Jézus ellenségeinek tett ígéretét.

A többi tanítvány nem tudott Júdás tettéről. De tudta-e vajon Jézus? Igen, Ő mindent tud.

HÉTFÖ

Csütörtökön, néhány nappal azután, hogy Júdás megegyezett a főpapokkal Jézus elárulásáról, megkezdődtek a húsvéti ünnepek. Jézus a tanítványokkal egy számukra előkészített, szép nagy szobába ment.

Mit mondott Jézus, amikor leültek enni? Lk 22:15-16.

A tanítványoknak oda kellett volna figyelniük Jézus szavaira, de a bennük kavargó rossz érzések miatt nem voltak erre képesek. Még mindig azt hitték, hogy Jézus hamarosan földi király lesz és mindnyájan a legfontosabb emberei szerettek volna lenni. Ezért féltékenyen, irigyen figyelték egymást és sötét gondolataik voltak.

Nagyon önzők voltak a tanítványok, ugye? Megtanulták már, hogy olyanok legyenek, mint Jézus? Fil 2:3-5.

Jézus szeretettel nézte tanítványait. Ő tudta, hogy közvetlenül a következő napon meg fog halni, ezért meg akarta vigasztalni és figyelmeztetni őket az elkövetkezendőkre. Mégis úgy döntött, hogy még nem szól, mert még nem állnak készen a mondanivalójára. Nagyon szomorú volt és figyelte, amint tanítványai úgy viselkednek, mint Sátán.

Más gond is volt ezen a vacsorán. Egy szolgálónak meg kellett volna mosnia poros lábukat. Volt ott egy kancsó víz, egy mosdótál és törölköző, de szolgáló nem volt. Tehát az egyik tanítványnak hajlandónak kellett volna lennie megmosni a többiek lábát.

Vajon vállalja-e bármelyik is ezt a feladatot?

KEDD

Jézus éppen a tanítványaival töltött utolsó húsvéti vacsorára készült. Nem volt azonban szolgáló, aki megmosta volna poros lábukat. Az egyik tanítványnak kellett volna ezt megtennie. Hajlandó volt erre a szolgai munkára bármelyikük is? Ó, nem! Mindegyikük arra vágyott, hogy neki szolgáljanak. Ezért csak ültek az asztal körül és úgy tettek, mintha semmi dolguk nem lenne.

Megszidta vajon Jézus őket? Nem. Csak csendben várt egy darabig. Mennyire szerette volna megváltoztatni a tanítványok büszke szívét és segíteni nekik, hogy szeressék egymást! Jézus végül felállt az asztaltól. Mit tett ezután? Jn 13:3-5.

Mivel Júdás ült a legfontosabb helyen, közvetlenül Jézus mellett, Jézus először az ő lábát mosta meg. Jézus tudta, hogy Júdás még azon az éjszakán elárulja Őt, ez mégsem csökkentette Júdás iránti szeretetét. Júdás érezte Jézus erős szeretetét miközben Jézus megmosta és megszárította lábait. Hirtelen meg akarta vallani bűnét és engedni, hogy Jézus megbocsásson neki. Aztán mégis úgy döntött, nem teszi. Túl büszke volt bocsánatot kérni. Jézus ettől természetesen nagyon, nagyon elszomorodott.

A tanítványok figyelték, ahogy Jézus körbement és egyenként megmosta mindegyikük lábát, s közben valami csodálatos dolog történt velük.

SZERDA

Miért mosta meg Jézus a tanítványai lábát? Mert ők túl büszkék voltak e szolgai munka elvégzéséhez. Jézus viszont hajlandó volt mindent megtenni, hogy bemutassa, a másokon való segítés tesz igazán naggyá.

A tanítványok lábának megmosásával Jézus azt mutatta meg, hogy a legjobb pozíciók elnyerésének vágya helyett inkább segítsenek egymáson. Azt is megmutatta, amit valójában tenni akart, lemosni a bűnt a szívükről. Azt akarta, engedjék meg neki, hogy elvegye büszkeségüket, irigy és önző lelkületüket.

A tanítványok tudták, hogy Jézus Isten tökéletes Fia, mégis Ő akarja lemosni a piszkot a lábukról. Jézus alázatos viselkedése láttán elszégyellték magukat és érzéseik megváltoztak. Miközben megengedték Jézusnak, hogy lemossa az út porát a lábukról, azt is megengedték neki, hogy elvegye büszke, féltékeny és önző érzéseiket.

Júdás kivételével az összes tanítvány szerette egymást és most már készen álltak Jézus mondanivalójának megértése.

Mire utasította őket ezután Jézus? Jn 13:13-15, 17. Egymás lábának megmosása segíteni fog nekik, hogy el ne feledjék, mindig bocsássanak meg egymásnak. Boldogok lesznek majd ettől? Igen.

El akarja venni Jézus a mi helytelen, rossz gondolatainkat és érzéseinket is, hogy szeretni tudjuk egymást és meg tudjunk bocsájtani?

CSÜTÖRTÖK

Jézus nyugalomban költötte el a húsvéti vacsorát tanítványai körében. A tanítványok még nem tudták, de az volt az utolsó húsvéti vacsora, aminek különleges jelentősége volt.

A bárány, amit a húsvéti vacsorához le szoktak ölni Jézust jelképezte, és Isten tökéletes Báránya a következő napon meg fog halni. Azután az embereknek nem kell többé bárányokat áldozniuk. Inkább arra kell emlékezniük, hogyan halt meg Jézus értük és helyettük. Jézus ezért egy új, különleges szertartást alapított, amit Úrvacsorának hívunk.

Jézus először vette a kovásztalan kenyeret. Mit tett vele? Mt 26:6.

Aztán egy pohár vörös szőlőlevet vett. Mit mondott róla? 27-29. v.

Ahogyan a kenyér megtöretett és a szőlőlé kiömlött, Jézus teste is megtöretett, vére is kiontatott a keresztfán, miközben a mi bűneink büntetését viselte.

Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” A tanítványok ezért attól kezdve gyakran összegyűltek erre a különleges szertartásra. Egymás lábának megmosása eszükbe juttatta, hogy legyenek olyan alázatosak, mint Jézus. A kenyér és a szőlőlé elfogyasztásával pedig kimutatták, hogy hiszik, Jézus a Megváltójuk, és megbánták bűneiket.

Jézus azt akarja, hogy mi is gyakoroljuk ezt a különleges szertartást. Felcseperedve, ahogy egyre jobban megismered Jézus szeretetét, majd te is részt vehetsz ezen a szertartáson.

Nekünk is segíteni fog ez, mint a tanítványoknak?

PÉNTEK

Jézus valami nagyon meglepőt mondott a tanítványoknak miután egy új szertartást rendelt el nekik, ami az Ő halálára emlékezteti majd őket. Mt 26:21.

A tanítványok el sem tudták képzelni, melyikük lenne képes ilyen szörnyűségre. Valóban segítene egyikük a gonoszoknak, Jézust elfogásában? Egyenként mind megkérdezte: „Én vagyok-é az, Uram?”

Legutolsóként Júdás megkérdezte: „Én vagyok-é az, Mester?” 25. v. Jézus pedig így felelt: „Te mondád.”

Júdás haragudott, amiért Jézus elmondta, mire készül. Elhagyta a szobát és kiment az éjszakába. Meghozta végső döntését, hogy elhagyja Jézust. Vajon kinek engedelmeskedett most? Jn 13:27.

A tanítványok azt hitték, hogy Júdás még vásárolni akar valami szükségeset, vagy elment pénzt osztani a szegényeknek. Nem tudták, hogy Júdás segít Jézus ellenségeinek még akkor éjjel elfogni Őt.

Miután Júdás elhagyta a termet, Jézus szeretettel szólt a többiekhez. Imádkozott is értük, hogy mindig szeressék egymást és mindig biztonságban legyenek Sátántól. Majd együtt elénekeltek egy himnuszt és elhagyták a szobát.

Tudta vajon Jézus, hogy Júdás bántani fogja Őt? Mégis szerette Júdást és meg is mosta a lábát? Emlékeztetni fog minket Jézus tette arra, hogyan viselkedjünk azokkal, akik bántanak bennünket?

 További elmélkedésre:

  • Úgy viselkedünk, mint Jézus, ha mindig a legjobb dolgokat akarjuk magunknak, vagy a legkönnyebb munkát választjuk?

  • Jézust utánozzuk, amikor előreengedünk másokat?

  • Hogyan szolgálhatunk szerényen másokat az otthonunkban?

  • Júdásként viselkedünk, ha Jézusnál jobban szeretjük a pénzt?

  • Mikor iszik Jézus ismét szőlőlevet? Szeretnél te is vele inni a Mennyben?

  • Milyen különleges szertartást adott nekünk Jézus, ami Őrá emlékeztet?

 Imádságom: Drága Istenem, köszönöm neked Jézust! Kérlek, segíts, hogy mindig előreengedjek másokat és az otthoni feladataimat is örömmel és jól végezzem! Mindig emlékezni akarok Jézusra és olyanná szeretnék válni, mint Ő. Jézus nevében, ámen.

 

 

 

Történet sarok

Átdolgozta: Amy Sherrard)

Isten különleges követe - 20.

John és André találkozik White asszonnyal – 2. rész

 

Ellen White, John, André és a Rorth család többi vendége is egy lovas kocsival tartott a legközelebbi gazda házához, hogy menedéket leljenek a hirtelen támadt jégeső elől.

A gazda észrevette, hogy közelednek, és kitárta az istálló nagy kapuját, hogy a lovak egyenesen be tudják húzni a kocsit. John és André Ellen White-ot figyelte, aki ijedelem helyett csillogó szemmel mosolygott. Egyáltalán nem ijesztette meg a zúgó vihar és a kocsi tetejét csapkodó jégeső.

A gazdaság lakói kijöttek eléjük. „Gyorsan jöjjenek be a házba –sürgették őket – és egyenek, igyanak valami meleget!”

Ellen nevető arccal fordult feléjük és így szólt: „Ó, nem köszönöm, semmiért sem hagynám ki ezt a szép látványt.” Johnnal és Andréval együtt leszálltak a kocsiról. Gyorsan szedtek egy-egy marékkal a frissen hullott jégdarabokból, majd visszasiettek a pajtába. Visszaültek a kocsira és gyönyörködtek a viharos égből aláhullott jégdarabokban.

A gazda kifogta a lovat és egy bokszba vezette, megetette némi abrakkal, majd ismét a kocsi elé kötötte. Az ég rövidesen kitisztult és ők ismét úton voltak a kolostor felé.

A fiúk látták, hogy White asszonynak tetszett a kolostor, de a fenyőerdőn át hazavezető út még jobban lenyűgözte. Újra meg újra felkiáltott a zöld szín sokféle csillogó árnyalatát és a hegyek szépségét dicsérve. A fiúk abban is biztosak voltak, hogy soha nem felejti majd el a vihart, és hogy milyen örömmel gyűjtötték és ették az égből hullott jeget.

Ellen látogatása után Roth úr elhatározta, hogy egy szép épületet emel a gyülekezetnek. Amikor elkészült, Ellen White-ot kérték meg a felszentelésére. Sokan ott voltak a városka lakói közül is. A baptista egyházi vezetőket annyira lenyűgözte Ellen beszéde, hogy felkérték, prédikáljon náluk is a következő vasárnap délután.

A baptista lelkész azonban nem akarta, hogy Ellen a gyülekezetében prédikáljon. „Azt fogja mondani az embereknek, hogy a szombatot szenteljék meg! - morgolódott. – Én ugyan meg nem hirdetem ezt az összejövetelt!” Ennek ellenére legalább 300 ember jelent meg vasárnap délután, és Ellen nem a szombatról prédikált. Arról beszélt, mennyire szereti világunkat Isten.

„White asszony jó keresztény! – mondták a baptista hívek lelkészüknek Ellen beszéde után. - Ki kellett volna hirdetnie, hogy ő fog prédikálni! Még többen eljöttek volna”

A lelkész tudta, hogy tévedett, és amikor Ellen legközelebb Tremelan-ban járt, bocsánatot kért tőle, és felkérte, hogy beszéljen egy nagy összejövetelen, aminek témája a mértékletesség. Ellen örömmel vállalta és mivel a lelkész gondoskodott, hogy mindenki tudjon róla, nagy sokaság gyűlt össze.

Ellen sok barátságot kötött az újonnan alakult tremelani Hetednapi Adventista Egyház tagjaival. John és André is új barátai közé tartoztak. Már tudták, hogy Ellent nem tette nagyképűvé és fensőbbségessé az, hogy Isten kiválasztott, különleges, befolyásos követe volt. Szerette a gyermekeket és tudott jól szórakozni is velük.

(Vége)