Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

III. évfolyam

1. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Munkások a szöllöskertben

  12. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Természetünknél fogva nem tudjuk Isten gondolkodásmódját követni. Isten gondolatai annyival magasabbak az emberénél, mint az ég a földnél. Ézsa 55:8-9. Milyen gondolatai vannak Istennek velünk kapcsolatban? Jer 29:11.

Jézus elmondott egy példázatot, ami segít megértenünk, mennyire másképp gondolkodik Isten, mint mi. Megmutatja, hogyan szeret Ő minket ahhoz képest, ahogyan mi szeretjük egymást. Bemutatja azt a gondolkodásmódot, amit nekünk is el kell sajátítanunk, hogy az Ő országába kerülhessünk.

A farizeusok viszont nem így gondolkodtak. Azt hitték, hogy a számtalan rendelkezés betartásával kiérdemlik helyüket Isten országában. Az egyik ok, amiért Jézust nem fogadták el Messiásnak, az volt, hogy szerintük nem tartotta meg az ő ember – alkotta szabályaikat. Ez igaz is volt. Jézus csak Isten Tízparancsolatának engedelmeskedett, ami azt jelenti, hogy Istent szeretni mindennél jobban, és a felebarátinkat úgy, mint önmagunkat. A farizeusok pedig nem így éltek.

A gazdag ifjú is azt hitte, hogy megtartja az összes parancsolatot, pedig nem tette. Istennél jobban szerette a pénzt és másokat sem szeretett úgy, mint önmagát.

Hogyan gondolkodott Jézus 12 tanítványa? Ők megtanulták teljes szívükből szeretni Istent és a felebarátaikat, mint magukat? Miről vitatkoztak még mindig egymás között, amikor azt hitték, Jézus nem hallja őket? Mk 9:33-34.

 További elmélkedésre: Szeretnénk gyakran elsők lenni, a legnagyobbat, vagy a legjobbat kapni valamiből? Ilyen gondolkodást vár vajon tőlünk Jézus?

HÉTFÖ

Jézus példázata egy gazdag szőlősgazdáról szólt, akinek nagy szőlőskertje volt. Segítségre volt szüksége a szép nagy fürtök betakarításához, amikor elérkezett a szüret ideje.

A gazda korán reggel kiment a piactérre, ahol tudta, mindig sokan várják, hogy valaki felfogadja őket. A férfiak egy dénár fizetségért vállalták az egész napot végigdolgozzák. Ennyi volt akkoriban egy munkás átlagos bére. Megegyeztek a munkások a gazdával? Mt 20:1-2.

A férfiak már korán reggel munkába álltak. A gazda azonban nemsokára látta, hogy még több segítő kézre lesz szüksége. Mit csinált ezért kilenc óra körül („a harmadik órában”)? 3 -4. v.

Akiket akkor fogadott fel, nem kérdezték, mennyi bért kapnak majd. Nem tudnak majd olyan sokat dolgozni, mint akik hajnalban kezdtek, mégis örültek, hogy felfogadták őket, és bíztak benne, hogy a szőlősgazda tisztességes fizetést ad majd nekik.

Bár már két csoport munkást is felfogadott, a szőlősgazda délben és délután három órakor is látta, hogy még több munkásra lesz szüksége. Közülük sem érdeklődött senki a fizetség iránt. Örömmel dolgoztak a bérért, amit a szőlősgazda jónak lát majd. 5. v.

Estefelé a gazda már látta, hogy nem végeznek a szürettel sötétedés előtt, ezért sietve újabb munkások keresésére indult. Bár már csak egy óra volt hátra a munkaidő végéig, még mindig voltak, akik munkalehetőségre vártak a piactéren, mert még nem fogadták fel őket. 6-7. v.

 További elmélkedésre: Szereted a meglepetéssel végződő történeteket? Ez bizony az lesz!

KEDD

Jézus egy példázatot mondott a szőlősgazdáról, aki újra meg újra visszament a piactérre, hogy még több munkást fogadjon fel, mert szerette volna az összes termést még sötétedés előtt betakarítani. Estére már öt különböző csoport férfi dolgozott a szőlőjében, akik mind más-más időpontban kezdték a munkát.

Az első csoport hajnalban kezdett és egész álló nap dolgozott. Beleegyeztek, hogy mindegyikük egy dénárt kap az egész napi munkáért. Valószínűleg azt hitték, hogy a többi csoport tagjai jóval kevesebbet kapnak majd, és az utoljára beállt munkások csupán egy még kisebb összeget.

Mire utasította vincellérét a szőlősgazda a munkaidő végeztével? Mt 20:8.

Milyen különös! A gazda az utolsó csoportot fizette ki először. És bár csupán egyetlen órát dolgoztak, annyit fizetett nekik, mintha egész nap dolgoztak volna. Való igaz, hogy a gazda minden csoport minden egyes munkásának egy dénárt adott. 9. v.

Végül az első csoport tagjaira került a sor. Ők, bár belegyeztek az egy dénáros fizetésbe, biztosra vették, hogy a gazda nekik többet fog adni, mint amennyit ígért, hiszen mindenki másnál többet dolgoztak.

 További elmélkedésre: Mi a véleményed arról, ahogyan a szőlősgazda kifizette aznap a munkásait?

SZERDA

Az egész napot végigdolgozó munkások végignézték, amint a többiek, akik sokkal kevesebbet dolgoztak megkapták az egy dénárt. Most rájuk került a sor. Bár belegyeztek, hogy fejenként egy dénárért dolgoznak egész nap, úgy gondolták, biztosan többet kapnak majd a gazdától. Így történt vajon? Mt 20:10.

Az egész napi munkások elégedetlenek voltak. Szerintük a szőlősgazda nem bánt velük igazságosan. Azoknak is ugyanannyit fizetett, különösen a legutolsó csoportnak, akik csupán egy órát dolgoztak, mint nekik, akik 12 órán át keményen dolgoztak. El is mondták a gazdának a véleményüket. 11-12. v.

A szőlősgazda meghallgatta panaszukat, majd emlékeztette őket, hogy mindenkinek egy dénárt ígért, és azt meg is adta nekik. 13. v.

Azt is mondta a gazda, hogy a pénz, amit a munkásoknak adott, végül is az övé. Nem tehet vajon azt a pénzével, amit csak akar? Miért is irigyek és mérgesek, amiért úgy döntött, nagylelkű lesz a többiekkel? 14-15. v.

Az elégedetlen munkások nem tudtak a gazdával vitába szállni, hiszen teljesen igaza volt. Mit mondott Jézus a példázat befejezése után? 16. v.

 További elmélkedésre: Mi volt a különbség a nap végén az első és az utolsó munkások érzései között? Melyikük gondolt többet a fizetségre, amit majd kapni fog?

CSÜTÖRTÖK

Jézus történetében egyes munkások sokkal többet dolgoztak, mint mások, a nap végén mégis ugyanannyit fizetett nekik a szőlősgazda. Még azok is, akik csupán egyetlen órát dolgoztak, ugyanannyit kaptak, mint akik egész álló nap dolgoztak.

Akik egész nap dolgoztak egyáltalán nem voltak boldogok. Mit mondott a gazda, amikor panaszkodni kezdtek?

Akik viszont csak a nap egy részében dolgoztak, nagyon hálásak voltak. Mindegyikük egy dénárt kapott, pedig tudták, hogy nem dolgoztak meg érte. Mit gondolsz, örültek, hogy megbíztak a nagylelkű gazdában, aki felfogadta őket?

Jézus ezzel a példázattal azt mutatta be, milyen csalódottak lesznek a farizeusok. Ők biztosak voltak benne, hogy amiért minden munkát elvégeztek, megkapják Istentől az örök életet. Abban is hittek, hogy azok, akiket ők bűnösöknek nevezetek, nem lesznek ott Isten országában, mert nem elég jók a munka elvégzéséhez. A farizeusok nem Isten szerint gondolkodtak, ugye?

Még Jézus tanítványainak is meg kellett érteniük, hogy Isten gondolkodásmódja egészen más, mint az övék. Isten mindenkit szeret. Ő tudja, ki az, aki őszintén szereti Őt, Őbenne bízik és hisz Jézusban.

 További elmélkedésre: Örülsz, hogy Isten nem úgy gondolkodik, mint az emberek többsége? Melyik munkásokhoz szeretnél hasonlítani, az első, vagy a többi csoport tagjaihoz?

PÉNTEK

Gondolkodjunk még el egy kicsit Jézus példázatán, amit a szőlőskertben dolgozó munkásokról mondott el! Ez a történet segít megértenünk, hogyan gondolkodik a mi csodálatos, szerető mennyei Atyánk. Most próbáljuk megválaszolni a következő kérdéseket!

Úgy fizette meg munkásait a szőlősgazda, ahogyan a legtöbb ember fizet a munkásainak? Miben volt ő más?

Valóban megdolgoztak a később felfogadott munkások a fizetségükért?

Te elvárnád a 12 órára járó fizetést, ha csak egy órát dolgoznál? Nagylelkűnek tartanád azt, aki mégis 12 órai bért adna neked?

Miért gondolták igazságtalannak a gazdát azok, akik egész álló nap dolgoztak?

Nehezen értették meg az emberek, hogy senki sem elég jó, hogy Isten országába kerüljön. Senki sem dolgozhat meg azért, még ha olyan sokat dolgozik is, mint ebben a példázatban az egész napot végigdolgozó munkások.

Isten országába csak egyetlen módon juthatunk, ha elfogadjuk Jézus Megváltónknak és Urunknak. Ő emberré lett és meghalt értünk. Ő az egyetlen emberi lény, aki soha nem követett el bűnt, ezért tud segíteni nekünk a bűntől megszabadulni.

Mivel Jézus egyetlen bűnt sem követett el soha, nem érdemelte meg a halált. De mivel mi mindnyájan sok bűnt követünk el, tudta, hogy örökre elvesznénk, ha nem vállalná helyettünk a halált. Azért választhatjuk Isten országát, mert Ő ezt megtette értünk.

Sokan talán azt hiszik, megérdemlik, hogy Isten országába kerüljenek, mert nagyon sokáig dolgoztak Istenért és egyházáért. Olyanok ők, mint a példázatbeli egész napot végigdolgozó munkások, akik azt hitték, nagyobb fizetséget kapnak, mert hosszabb ideig dolgoztak.

Akik viszont tudják, hogy nem érdemlik meg, amit Jézus tett értük, olyanok, mint a többi munkás a szőlőskertben, akik tudták, hogy nem érdemlik meg a bért, amit a gazda este fizetett nekik. A gazda viselkedése pedig Isten csodálatos, nagylelkű jellemét mutatja be.

 További elmélkedésre: Jézus elszenvedte azt, ami nekünk járna, azért, hogy velünk úgy bánhassanak, amint Ő érdemli. Megérdemeljük vajon az Örök életet? Nem, bizony! Mindegyikőnk követett el bűnöket. Megérdemelte Jézus a halát? Nem! Ő soha nem követett el egyetlen bűnt sem. Bebizonyította, mennyire szeret bennünket? Igen! Hogyan is köszönhetnénk ezt meg neki?

 

 

 

Történet sarok

Anna Larsen: Sunca, a misszionárius kutya című műve alapján,

a Pacific Press Publishing Association, Inc. kiadó engedélyével

Sunca elveszett - 1. rész

 

Ez a Sunca nevű kiskutyáról szóló igaztörténet, aki gazdáival, Larsenékkel bejárta a dél-amerikai Ecuadort, Perut és Bolíviát.

 

Limától csupán 30 kilométerre fekszik a napfény városának is nevezett szép kisváros, Chosica. Míg Limát szinte állandóan szürke felhőtakaró borítja, ami sokszor napokig, hetekig, sőt hónapokig egyetlen napsugarat sem enged át, addig ez a kisváros mindig napfényben fürdik és a ködös Lima lakói üdülőhelynek használják. Milyen izgalmas, amikor az autó kibukkan a felhők alól, a ragyogó napfénybe!

- Gyerünk, Sunca! – szóltam egy napon. Nem is kellett volna mondanom, mert Sunca már be is ugrott a kocsiba, amint kinyitottan az ajtót. Sunca nagyon szeretett utazni, különösen Chosica felé, mert ez mindig piknikezést jelentett a jó levegőn és szórakozást a verőfényben.

Sunca egyértelműen kimutatta, mennyire élvezi az autózást. Mindenre odafigyelt. Először is a belváros szűk utcáinak forgalmi dugóin kellett átjutnunk, majd a zsúfolt nagybani piacon, ahol rengeteg érdekes hang és illat fogadta, majd ki, vidékre ahol számos igazi szórakozás várt Suncára. A tehenek, lovak és szamarak látványa mindig izgalomba hozta és egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy megugassa Őket.

Az autópálya és a központi vasútvonal a Rimac-folyó medrének vonalát követte. Zöldellő kukoricaföldek, legelők és gyapotültetvények gyönyörködtették a szemet mindenfelé. Chosica közelében, már szintén a felhők fölött, Nanában áll az Inka Union Egyetem. A misszionáriusok ritkán hajtottak el arrafelé anélkül, hogy benéztek volna szeretett iskolánkba. Sunca, aki nagyon népszerű volt a diákok körében, szintén szeretett odalátogatni.

_Sunca megérkezett! Itt van Sunca! – futott végig a hír az udvaron, amint autónkat észrevették az egyetem területén. - Megérkezett Sunca! – a diákok soha nem azt mondták, hogy: - Itt vannak Larsenék, vagy – Megérkezett Anita! Nem. Csak azt, hogy: - Megérkezett Sunca!

Az iskola területén soha nem kellett a kutyám miatt aggódnom. Csak odahajítottam neki a labdáját és ő végig lefoglalta az összes ráérő diákot a látogatásom ideje alatt. A diákok szerették eldobálni neki a labdát és figyelni, ahogy orrával visszabökdösi hozzájuk.

A napsütéses Chosicában sétáltunk a férjemmel egy téren a nagy fák árnyékában. Gyönyörködtünk a kertekben pompázó virágok szépségében, illatában, és a tetőkről, kapukról lecsüngő murvafürtök (bougainvillea) látványában.

Bár nagyon szeretett volna más kutyákkal fogócskázni, Sunca illedelmesen a gazdái mellett maradt és a padokon pihenő embereknek mutatta be tudományát.

- Bárcsak az én gyerekeim is ilyen szófogadóak lenének! – mondta egy asszony, aki kislányával mellettem ült a padon, és a kutyust figyelte. – Ön csak kiejt egy szót és a kutya máris engedelmeskedik. Ha azt mondja, ül, akkor leül, ha azt hogy bukfencezz, akkor bukfencezik, ha azt mondja, fekszik, akkor lefekszik.

- Igen. – értettem egyet kutyámat paskolgatva. – Jó, ha van valaki, aki engedelmeskedik az embernek. – Rámosolyogtam a mellettem ülő kis hölgyre, majd így folytattam: - Milyen örömet okozhat Istennek, ha mi, a gyermekei hallgatunk szavára. – Ezzel beszédbe elegyedtünk, és én lehetőséget kaptam számos keresztény elv kifejtésére. Búcsúzóul egy spanyol nyelvű újságot adtam az asszonynak (a Vida Feliz címűt), a kislánynak pedig egy szép bibliai kifestőkönyvet és a gyermek levelezőiskola első tanulmányát. – Ez tetszeni fog neked, kis barátnőm – mondtam neki – és nagyon szép oklevelet kapsz, ha végigtanulmányozod mind a tizenkét érdekes leckét.

- Tényleg? –úgy tűnt, a kislány el van ragadtatva. - Mindet meg fogom tanulni! –mondta és kis kezével búcsút intett, miközben beszálltam és becsuktam a kocsi ajtaját.

Amint kihajtottunk a térről az utcára, észrevettem, hogy a kislány láthatóan izgatottan, széles mozdulatokkal integetve szalad utánam. Azt hittem, csak gyermeki lelkesedésből teszi.

Már legalább fél órája autóztunk, ismét a nyomasztó, nyirkos felhők alatt, amikor felkiáltottam: - Sunca, gyere ide! – és az ülésre csaptam magam mellett, mint mindig, ha azt akartam, hogy mellém üljön.

- Hol vagy, Sunca? –néztem a hátsó ablak felé, ahol Sunca általában a kalaptartón feküdni szokott. – Sunca! Sunca!

 (Folytatása következik)