Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

III. évfolyam

1. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

A jó samaritánus

  2. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Vannak felebarátaid? Közel laknak hozzátok? Tudod a nevüket?

Jézus a felebarátainkról, a szomszédainkról beszélt, de nemcsak azokra gondolt, akik a közelünkben laknak. Ezen a héten megtudjuk, kire gondolt Jézus, amikor a felebarátainkról szólt.

Ha már megtanultad a tízparancsolatot, mondd el az utolsó kettőt! Olvassuk el őket! 2Móz 20:16-17.

Csupán a közelünkben lakó emberekről beszélt Isten, amikor azt mondta, hogy ne hazudjunk nekik, vagy róluk, és ne kívánjuk azt, ami az övék? Természetesen nem! Arra szólított fel, hogy senkivel se tegyünk ilyesmit.

Amikor Jézus emberi lényként a világunkba jött, mindnyájunk fivére lett. És mivel Isten az Ő Atyja, Isten nekünk is az Atyánk. Jézus által mindnyájan testvérek vagyunk. Mindenkivel törődnünk kell tehát, függetlenül attól, hogy kik ők, vagy hol laknak? Igen! Jézus a példaképünk. Ő pedig, származásától függetlenül mindenkit szeret, még azokat is, akik Őt nem szeretik.

A farizeusoknak nem tetszett, ahogy Jézus mindenkivel egyformán bánt. Ők biztosak voltak benne, hogy a szamaritánusok és a pogányok, akik nem ismerik Istent, nem a felebarátaik. Még a vámszedőket, akik a rómaiak számára szedték az adót, a bűnösöket, akik nem tartották be a törvényt, és a szegény, műveletlen embereket sem tekintették a felebarátaiknak. Még csak megérinteni sem akarták őket, mintha valami ragályos betegséget kaphatnának tőlük.

 További elmélkedésre: Szerinted kinek volt igaza, Jézusnak, vagy a farizeusoknak? Azt mondja-e vajon a Tízparancsolat, hogy csak bizonyos embereket kell szeretnünk, és másokat nem?

HÉTFÖ

A farizeusok szerettek vitatkozni. Egyik legtöbbet vitatott kérdésük az volt, hogy ki elég jó ahhoz, hogy a felebarátjuk legyen, és ki nem. Nagyon zavarta őket, amikor látták, hogy Jézus és tanítványai mindenféle emberekkel barátkoztak.

Jézus egyik tanítványa, Lévi –Máté például vámszedő volt azelőtt. Olvassuk el, mi történt, amikor Jézus a tanítványokkal egyszer Máté házában vacsorázott! Mt 9:11-13.

Jézus emlékeztette őket, hogy csak az megy orvoshoz, aki betegnek érzi magát. Aki úgy érzi, minden rendben van vele, az nem megy orvoshoz.

Sátán, Jézus kivételével minden eddig élt ember testét és lelkét megrontotta. Jézus pedig azért jött világunkba, hogy a beteg testeket meggyógyítsa és a helytelen gondolkodást megváltoztassa. Ő alkotta testünket és lelkünket, és meg is tudja gyógyítani őket. De vajon erőszakkal teszi ezt valaha is Jézus? Nem, Ő soha nem kényszerít senkit, hogy engedjen Neki.

A farizeusok biztosak voltak benne, hogy nincsen szükségük Jézus gyógyítására. Olyan gondosan betartották a maguk- alkotta számtalan rendelkezést, hogy nem érezték szükségét a gyógyulásnak. Mégis csak azokat szerették, akiket elég jónak, érdemesnek tartottak arra, annak ellenére, hogy Isten szerint mindenkit szeretnünk kell. Nem úgy szerették felebarátaikat, ahogyan Isten utasítása szerint tennünk kell. Betegek voltak, és gyógyításra volt szükségük, de ők hallani sem akartak erről.

 További elmélkedésre: Megtanultad már kívülről Isten csodálatos törvényét, a Tízparancsolatot? Az első négy arról szól, hogyan szeressük Istent teljes szívünkből. A többi hat pedig a felebarátaink szeretetéről szól. Tényleg betartották a farizeusok a Tízparancsolatot? Az a természetes, ahogyan a farizeusok szerették a felebarátaikat? Igen. Egyedül Jézus segítségével tudjuk úgy szeretni a többieket, ahogyan Ő.

KEDD

A farizeusok nem szerették Jézust, és azt remélték, csellel rávehetik, hogy olyasmit mondjon, amit felhasználhatnak ellene. Azt akarták, hogy ne beszéljen többet a népnek és hagyja abba csodatételeit.

Ezért egy nap, amikor Jézus az emberekkel beszélgetett, odaküldtek hozzá egy törvénymagyarázót, hogy tegyen fel neki egy kérdést. Abban bíztak, válaszával Jézus bajba keveri magát. Mi volt a kérdés? Lk 10:25.

A farizeusok biztosak voltak benne, hogy saját rendelkezéseik betartása által elnyerhetik az örök életet. Azt is tudták, hogy Jézus nem engedelmeskedik azoknak az ember- alkotta törvényeknek. Jézus azonban tudta, hogy tőrbe akarják csalni, ezért kérdéssel felelt a törvénytudó kérdésére. 26. v.

A törvénytudó ismerte a választ Jézus kérdésére. Nem sorolta fel mind a tíz parancsolatot, de összefoglalta jelentésük lényegét. 27. v.

Helyesen válaszolt, és ezt Jézus meg is mondta neki. 28. v.

A törvénymagyarázó mégis kényelmetlenül érezte magát, hiszen tudta, hogy nem szereti teljes szívéből Istent és a többi embert sem úgy, mint önmagát. Mivel erre még gondolni sem akart, újabb kérdést tett fel Jézusnak. 29. v.

A farizeusok szerint nem lehetett akárki a felebarátjuk, ezért most tényleg nagyon figyeltek. Biztosra vették, hogy ez a kérdés kifog Jézuson, hiszen Ő mindenkit szeret. Jézus azonban nem szállt vitába velük, inkább elmondott nekik egy nemrégiben megesett, igaz történetet, amiről már minden jelenlévő hallott. Holnap mi is megismerjük a történetet.

 További elmélkedésre: Mi volt a törvénytudó két kérdése? Fontos volt mind a kettő? Te mit felelnél, ha valaki feltenné neked ezt a két kérdést?

SZERDA

Jézus a kérdésre, hogy „De ki az én felebarátom”?” egy igaz történet elmesélésével válaszolt, ami a Jeruzsálemből Jerikóba vezető országúton esett meg. Az út egy szakasza rendkívül veszélyes volt, mert összeszűkült a magas sziklák között, amik kiváló búvóhelyül szolgáltak az útonállóknak. A gonosz rablók váratlanul törtek az arra haladó utazókra, kifosztották, megverték, néha még meg is ölték őket. Mindenki figyelmesen hallgatta Jézus történetét, mert mindnyájan hallották a legutóbbi eset hírét. Lk 10:30.

El tudod képzelni a szegény férfit, amint ott fekszik vérbe fagyva az út mentén? Nagyon helyben hagyták és több sebből vérzett. Talán félig öntudatánál volt és fájdalmában nyögdécselt. A fosztogatók elvették a pénzét, a ruháját, mindenét, amije csak volt.

Egy idő múlva lépteket hallott. Szegény emberben felébredhetett a remény, hogy talán segít rajta valaki. Kinek a lépteit hallotta, és mit tett az illető? 31. v.

A pap jeruzsálemi templomi szolgálatából igyekezett hazafelé. A papoknak segíteniük kellett az embereken. Ez a pap azonban, ahogy meglátta a vérbe fagyott sebesültet, rögtön elfordította a fejét és továbbsietett. Még az út túloldalára is átment, hogy minél távolabbra kerüljön tőle.

 További elmélkedésre: Mit éreztél volna a szegény sebesült helyében?

CSÜTÖRTÖK

A szerencsétlen, sebesült férfi még mindig az út mentén feküdt. Egy pap segítségnyújtás nélkül haladt el mellette. De hallgassuk csak, újabb lépések közelednek! Valaki egyre közeledik. A léptek hangja éppen a férfi mellett elhalt. Ó, talán most! De mégsem, a léptek távolodni kezdtek. Kinek a lépteit hallotta a sebesült ezúttal? Lk 10.32.

A papoknak és a lévitáknak segítőkésznek kellett lenniük. A pap azonban sietve elhaladt a szegény, sebesült férfi mellett. A lévita megállt és közelebbről is szemügyre vette, de segíteni nem akart. Miközben sietve távozott, arra gondolt, bárcsak másik úton ment volna, és ne kellett volna a sebesülttel találkoznia.

Addigra a szegény sebesült már nem bízott benne, hogy bárki is segítene rajta. Akkor azonban ismét hangokat hallott. Ezúttal nem léptek zaját, hanem egy szamár patájának kopogását a köveken. Ahogy közelebb ért, a hang abbamaradt, majd egy ember lépteit hallotta a férfi. Valaki gyengéden megérintette és kedves hangon szólt hozzá. A jóságos ember gondosan ellátta a sérült férfi szörnyű, vágott sebeit és a saját ruhájába öltöztette.

Ám még ennél is többet tett. Nem hagyta ott a szerencsétlent az út mentén, hanem szamarára ültette és elvitte egy fogadóba, ahol majd felgyógyulhat. 33-34. v.

Mivel a szerencsétlen férfitól minden pénzt elloptak, a jóságos ember maga fizetett mindenért. 35. v.

 További elmélkedésre: A súlyos sebesült ember zsidó volt. A jóságos férfi zsidó volt, vagy szamaritánus? A samáriaiak nem úgy tisztelték Istent, mint a zsidók, ezért a zsidók pogányként kezelték őket is. Mégis, ki volt az, aki úgy szerette a felebarátját, mint önmagát, a pap, a lévita, vagy a jó szamaritánus?

PÉNTEK

A törvénytudó arra kérte Jézust, határozza meg, ki a felebarátunk. Jézus egy megtörtént eset elmesélésével válaszolta meg a kérdést. Majd megkérdezte a törvénytudótól, hogy szerinte a három közül ki volt a segítségre szoruló, szerencsétlen sebesült férfi felebarátja. Lk 10:36.

A farizeusok talán nem tudták, mi a törvénytudó véleménye róluk. Nem tartotta helyesnek a viselkedésüket. Kutatta az Írásokat, mert meg akarta ismerni az igazságot. Könnyen rájött, hogy a farizeusok nem tartják be az Írások törvényeit.

A történet hallgatása közben a törvénytudó felismerte, hogy Jézus valóban tudja, mi a helyes és mi a rossz. Azt is tudta, hogy a farizeusok tévednek Jézussal kapcsolatban. Mégsem akarta kimondani a „szamaritánus” szót. Hogyan felelt ezért Jézus kérdésére? 37. v.

Ki a valódi jó szamaritánus? Ki az, aki önként meghalt értünk, hogy megmeneküljünk? Ki az, aki mindezt megtette értünk, mert származásától és hitétől függetlenül minden egyes embert szeret az egész világon? Jézus az, a világmindenség királya! Elhagyta mennyei trónját, hogy megmentsen bennünket.

 További elmélkedésre: Az írástudók és a farizeusok biztosak voltak benne, hogy betartják Isten Tízparancsolatát. De tényleg megtartották? Hogyan fogunk másokkal bánni, ha megtartjuk a Tízparancsolatot? Gyűlölhetjük a helytelen dolgokat, amiket mások művelnek, de mindig szeretnünk kell azokat, akik elkövetik és imádkoznunk kell értük. Jézus is pontosan ezt tette.

 

 

 

Történet sarok

Anna Larsen: Sunca, a misszionárius kutya című műve alapján,

a Pacific Press Publishing Association, Inc. kiadó engedélyével

Sunca körbeutazza Perut - 2. rész

 

Larsenék , Sunca nevű kiskutyájukkal együtt misszionáriusok voltak,

akik éppen most érkeztek egy hegyi kisvárosba Peruban, hogy evangelizációs összejövetelt tartsanak.

Larsen asszony és Sunca indulni készültek meghívni az embereket az esti előadásra.

 

A szálloda előtti téren sokan voltak. „Nézzétek, csak, milyen aranyos kutyus! Hogy hívják?” – kérdezgették az emberek.

„Sunca-nak hívják.” – feleltem.

„Gurulj ide, Sunca!”- kiáltottam Suncának, és ő a nézőközönség nagy örömére azonnal többször is átfordult.

„Nézzétek, milyen ügyes! A kutya gurul! – kiáltoztak az emberek.

Két karomból karikát formáltam, és így kiáltotta: „Ugorj, Sunca!”. Ő pedig ügyesen átugrott karjaim között.

„Figyeljétek, ez a kutya minden trükköt ismer!” A járókelők megálltak és megcsodálták az okos kis kutyust.

„Labdázni is tud. – mondtam. – Gyere Sunca, labdázzunk!”

Sunca jó sokszor odagurította nekem a labdát, jelezve ezzel, milyen szívesen labdázik. Akkor feléje hajítottam a labdát. Sunca felugrott és orrával ügyesen, pontosan hozzám pattintotta vissza a labdát. Újra odadobtam, és Sunca magabiztosan ismét visszahajította nekem. A labda oda-vissza repült a csodálkozó nézőközönség előtt.

„Álljunk körbe!” – mondtam egy ámuló fiatal lánynak.

„Vigyázz, jön! – kiáltottam Suncának, és ő pontosan tudta, hová kell a labdát továbbítania. Pontosan a lány felé szállt, aki kissé zavartan és csodálkozva, de elkapta.

„Most dobd vissza Suncának!” – mosolyogtam a lányra.

Már majdnem eldobta, amikor Sunca ráugrott, mintha azt mondaná: „Gyerünk! Folytassuk!”

A lány elengedte a labdát, és Sunca egyenesen a tömeg közepébe hajította az orrával. Majd utánafurakodott az emberek lába között és orrával böködve vitte előre a pázsiton a labdát. Izgatottan visítozó kisfiúk és kislányok követték.

Milyen izgalmas! Gyorsan terjedt a hír: „Egy kiskutya játszik a téren, aki labdázni is tud!”

Nagy tömeg gyűlt össze. Iskolások, fiatalok, de még idősebb hölgyek is bekapcsolódta a kutyás labdajátékba. Életükben nem érezték még ilyen jól magukat!

Amikor a játék izgalma a tetőfokára hágott, felálltam az egyik kerti padra, és így kiáltottam: „Figyeljenek, barátaim!” – hirtelen az egész tér elcsendesedett. – Figyeljenek! Ma este ingyenes filmvetítést tartunk a városháza előadótermében.”

Az épületre mutatva folytattam: „Jöjjenek el mindnyájan és szóljanak mindenkinek! Ingyen mozi, este nyolckor a városházán! Sunca is ott lesz.”

Nem volt gyakran ingyenes filmvetítés Huanucoban. Ez olyan izgalmas hír volt, hogy rövidesen a város minden szegletébe eljutott. Suhancok szaladtak fel s alá a város utcáin és ezt kiáltozták: „Ma este nyolckor lesz Sunca nagy előadása! Sunca ingyenes filmje ma este!”

Egyetlen üres hely sem maradt aznap este nyolc órára a nagy előadó nézőterén. Micsoda közönségünk volt, nekünk, misszionáriusoknak! És micsoda összejövetel volt! Először a természetről, az állatokról és az egészséges életmódról vetítettünk néhány érdekes filmet, majd bemutattuk a „Prófétaság hangja” című gyönyörű, képes bibliai programot. A közönség soraiból sokan feliratkoztak a Bibliai levelező program tanfolyamára.

Sunca is ott volt az összejövetelen. A székem mellett feküdt, és mindenki üdvözölte őt. Nem igazán értette, miről is szólt ez az egész, de segítsége nagyon hatásos volt a nyilvánosság érdeklődésének felkeltésében.

(Folytatása következik)