Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

III. évfolyam

1. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

A két elveszett fiú

  6. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Szoktál olyan játékokban részt venni, ahol térfelet kell választani? Általában az egyik oldal nyer, a másik pedig veszít. Tegyük fel, hogy egy labdajátékban a vesztes térfélen játszol. Ha valaki megkérdezné, győztetek-e, azt felelnéd: „Nem, veszítettünk.” Ami azt jelenti, hogy nem nyertétek meg a játékot.

Tudjuk, hogy mindnyájan az egyik, vagy a másik oldal mellett döntünk a Sátán és Jézus között folyó szörnyű küzdelemben. Ki fog győzni? Jézus! Sátán pedig veszít, és akik az ő oldalára álltak, szintén elvesznek, nem lesznek ott a mennyben, mert rossz vezetőt választottak.

Jézus a népnek mondott történeteivel segíteni akart nekik megérteni, milyen is elveszettnek lenni. Meg akarta értetni velük, hogy mindnyájunkat szeret, és azt akarja, hogy biztonságban legyünk az Ő országában. Ha az Ő oldalán állunk, győzni fogunk.

Sok ember olyan, mint a Jézus történetében szereplő elveszett bárány. Tudják, hogy elveszettek, de gyámoltalanok, mint az elveszett bárány. Saját erejükből nem tudnak ellenállni Sátán kísértéseinek. Ahogyan mi sem tudunk. Mindnyájunknak szükségünk van Jézusra, a jó pásztorra, hogy segítsen nekünk.

Mások olyanok, mint az elveszett drachma, ami nem is tudta, hogy elveszett, vagy egyáltalán fontos valakinek. De Jézusnak mi mindnyájan fontosak vagyunk és Ő mindnyájunkat meg akar őrizni. Ő megbocsájthatja bűneinket és segít nekünk olyanná válni, mint Ő.

Jézus két példázattal is bemutatta mennyire szeret Isten minden bűnöst. Ezek a történetek bemutatják, mennyire örül Isten, ha az emberek megbánják bűneiket és engedik, hogy segítsen rajtuk. Mit mondott Jézus mindegyik történet végén? Lk 15:7, 10.

 További elmélkedésre: Létezhet bárki, aki olyan sok rossz dolgot követett el, akinek Jézus ne tudna segíteni megváltozni, ha valóban kéri az Ő segítségét? Nem, nem létezik.

HÉTFÖ

Jézus még egy példázatot mondott az elveszett állapotról. Ez a történet két fivérről és jóságos apjukról szólt. Lk 15:11.

A két fiú nagyon különbözött egymástól. Az idősebbik mindig engedelmes és megbízható volt. Nem fecsérelte az idejét, nem feleselt, nem zúgolódott, vagy panaszkodott. Apjának valószínűleg nem kellett őt figyelmeztetnie a házimunka elvégzésére. Felnőve pedig sokat dolgozott, segített apja földjének művelésében.

A fiatalbbik fiú éppen az ellenkezője volt. Önző volt, zúgolódott és panaszkodott, ha apja nem engedte, hogy azt tegye, amihez kedve van. Az hitte, apja nem akarja, hogy ő jól érezze magát. Úgy tűnt neki, apja mindig meg akarja mondani neki, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen.

Ahogy felnőtt, csak arra vágyott, hogy elkerülhessen otthonról. Akkor élvezhetné az életet és azt tehetne, amit csak akar. Ám mivel nem volt pénze, nem tehette ezt. Sok pénzre lett volna szüksége az élvezetekhez, amikre vágyott.

Az önző fiúnak akkor támadt egy jónak tűnő ötlete. Tudta, hogy apjuk halála után minden pénzét és vagyonát elosztják majd a bátyja és őközötte. Talán az apja nem bánja, ha már a halála előtt elosztják a vagyonát. Akkor elhagyhatja otthonát és kedvére élhet. Végül vette a bátorságot és elmondta ötletét az apjának.

 További elmélkedésre: Mi a véleményed a fiatalabbik fiúról? És a bátyjától?

KEDD

Mit gondolsz, elszomorodott a történetünkben szereplő apa? Mindkét fiát szerette, de most kiviláglott, hogy a fiatalabb fiú nem szereti őt, annak ellenére, hogy minden jót megkapott tőle. Hiszen az apa tudta, mi az, ami végül boldoggá teszi gyermekeit, és mi az, ami nem. Ezért megpróbálta megmutatni nekik, hogy mi a jó, és mi a rossz. A fiú azonban ragaszkodott hozzá, hogy a saját útját járja. Mit tett végül az apa?

Mit gondolsz, örült a fiatalabb fiú? Igen, nagyon. Most majd teljesen szabad lesz. Bizonyára mosolyogva csomagolt össze és intett búcsút mindenkinek. Végre szabad volt! Mostantól azt tehet, amit csak akar.

Mit gondolsz, szomorkodott az idősebbik fiú, hogy távozik az öccse? Nem valószínű. Nem tetszett neki, hogy az apja lusta öccsének adta azt a sok pénzt, de nem panaszkodott miatta. Tudta, hogy végül ő is megkapja majd a részét. És mivel keményen dolgozik, meg is érdemli majd.

A szomorú édesapa megpróbálta meggyőzni kisebbik fiát, hogy szörnyű hibát követ el. Ám a fiú már elég idős volt az önálló döntéshez. Az apa szemét könnyek lepték el, ahogy az úton távolodó fiát figyelte. Egészen addig állt ott, amíg csak fia alakját láthatta, aztán lassan visszament a házba. Remélte, a fia rájön mennyire gonosz és kegyetlen Sátán, még mielőtt túl késő lenne. Ha nem, akkor drága gyermeke elveszik. Mit gondolsz, az apa folyton várja és imádkozik majd érte, akármilyen régen ment is el?

A fiú egy távoli városba költözött. Nem akarta, hogy bárki is kövesse, hogy semmi se rontsa el a szórakozását.

Amikor más, élvezeteket kedvelő emberek rájöttek, hogy a fiúnak sok pénze van, hirtelen sok barátja lett. Legalábbis úgy tettek, mintha a barátai lennének és segítettek elszórni a pénzét. Olyan sok kellemes dolgot tudtak együtt csinálni!

 További elmélkedésre: Igazat szól Sátán arról, hogy mi tesz minket boldoggá? Eszedbe jut olyasmi, amiről azt hitted, hogy boldoggá tenne, de a szüleid szerint nem lenne jó, ha megkapnád?

SZERDA

A történetünkben szereplő fiú hosszú ideig elhitette magával, hogy élvezi az életet. Mégis valahol belül érezte, hogy helytelenül él. Időnként talán eszébe jutott az otthona és édesapja. Ám még több bolondság elkövetésével megpróbált elfeledkezni róluk. Lk 15:13.

Aztán olyasmi történt, amit nem várt volna. Rádöbbent, hogy eltékozolta az összes pénzt, amit apjától kapott. Mind pocsékba ment.

A barátai talán segítenek rajta. Végül is nagyon sok pénzt költött rájuk. Hamar rá kellett azonban jönnie, hogy a pénzével együtt a barátai is elfogyatkoztak. Csupán a pénzére volt szükségük, hogy jól érezzék magukat. Ám amikor rajtuk lett volna a sor, hogy segítsenek, már egyáltalán nem érdekelte őket. Ezután újabb rossz dolog történt. 14. v.

Talán néhány holmiját is eladta a fiú, hogy élelmet vehessen magának. Ám éhínség idején nagyon drága az ennivaló. Még munkát sem lehetett találni. A fiú finom ruhái elkoptak. Nemsokára koldusszegény lett és rongyokba járt. Mit is tehetne most?

 További elmélkedésre: Te mit tanácsoltál volna a fiúnak, mit tegyen?

CSÜTÖRTÖK

Bár a történetünkben szereplő fiú nem szeretett dolgozni, valaki mégis felfogadta őt. Milyen munkát kapott? Lk 15:15.

Disznók? Disznókat kellett etetnie? Egy zsidó számára ez a lehető legrosszabb munka volt! Isten azt mondta nekik, hogy még csak meg se érintsék őket, és most disznókat kellett őriznie. És ez még nem minden! Enni sem kapott a fiú eleget, ezért állandóan éhes volt és nagyon lefogyott. 16. v.

Egy nap azután valami csodálatos dolog történt vele miközben a disznókat őrizte. Mintha hirtelen felébredt volna. Eszébe jutott az édesapja, és annak szolgái, akiknek mindig volt elegendő ennivalójuk. Talán az apja is adna neki munkát. Tudta, hogy nem érdemel segítséget, mégis úgy döntött, megpróbálja. Kigondolta, mit fog mondani az édesapjának. 17-19. v.

A fiú otthagyta a disznókat és elindult hazafelé. Tudta, hogy koldusnak látszik. Mocskos rongyokban járt és cipője sem volt. Attól tartott, az apja egyáltalán szóba sem áll majd vele.

A fiúnak fogalma sem volt róla, mennyire szereti őt az édesapja. Apukája sosem adta fel, folyton az utat kémlelte, reménykedve imádkozott, hátha egyszer hazatér a fia. Mi történt, amikor látótávolságba ért az apa kisebbik fia? 20. v.

Nem számított milyen piszkos volt a fiú, apja magához ölelte és megcsókolta. A fiú bizonyára zokogott. Aztán eszébe jutott, mit szándékozott mondani apjának. De alig tudott begyakorolt mondandójának végére érni. 21-24. v.

Ó, milyen gyorsan történt minden! Mire az étel elkészült, a kisebbik fiú már tiszta volt. Rongyai eltűntek és finom ruhába öltözött. Saru volt a lábán és a haja is megfésülve. Ó, milyen csodálatos! Mekkorát tévedett mindenről. Az apjáról, az otthonáról és a szórakozásról szóló elképzeléseiben is!

 További elmélkedésre: Úgy bánt az apa a fiával, ahogyan Jézus bánik azokkal, akik úgy döntenek, meg akarnak változni, és hazatérnek Hozzá?

PÉNTEK

A tékozló fiú hazatért. De mi a helyzet vajon az idősebbik fiúval, aki egyáltalán nem volt olyan, mint az öccse? Miközben mindenki a kisebbik fiú hazatérésén örvendezett, a bátyja éppen hazatért a mezőről, ahol apja földjén dolgozott. Mit érzett, amikor tudomást szerzett az ünnepi vacsoráról? Lk 15:25-28.

Apja kisietett hozzá és könyörgött neki, hogy menjen be és üdvözölje ő is az öccsét. Mit felelt azonban az idősebbik fiú? 29-32. v.

Jézus pontosan itt hagyta félbe a történetet. Vajon miért? Azért, hogy a farizeusok rádöbbenjenek, ők pontosan olyanok, mint az idősebbik fivér, aki nem szerette őszintén az apját, ahogyan a farizeusok sem szerették igazán Istent. Azt hitték, hogy a sok szabály betartásával kiérdemlik a jogot, hogy Isten országába kerüljenek. Ám még az általuk bűnösöknek nevezett embereknél is rosszabbak voltak, mert büszkék voltak. A büszke embereknek meg kell érteniük, hogy ők ugyanolyan elveszettek, mint a bűnösök. Megmenekülésünk érdekében egyedül Jézusban kell bíznunk, és nem a törvények betartásában.

 További elmélkedésre: Fontos megtartani a Tízparancsolatot? Igen, az. Fontos a szombatiskola és a gyülekezet látogatása? Igen, fontos. De biztosítják-e mindezek, hogy a mennybe kerüljünk? Nem, bizony! Csakis úgy kerülhetünk oda, ha elfogadjuk Jézus életét és értünk vállalt halálát. Akkor, ha Ő bennünk él, az Ő ereje által, és mert szeretjük Őt, engedelmeskedni fogunk a Tízparancsolatnak.

 

 

 

Történet sarok

Anna Larsen: Sunca, a misszionárius kutya című műve alapján,

a Pacific Press Publishing Association, Inc. kiadó engedélyével

Sunca, és a sintér hálója - 1. rész

 

Ez a Sunca nevű kiskutyáról szóló igaztörténet, aki gazdáival, Larsenékkel bejárta a dél-amerikai Ecuadort, Perut és Bolíviát.

 

Sunca, a misszionárius kutya nem szerette a leveles-postást, de legalábbis igen veszélyes betolakodónak tartotta.

Ugyan mi dolga a bejárati ajtónk előtt? A postás ritkán jött hozzánk, mert a legtöbb levelünk a postahivatalba érkezett a postafiókunkba, de amikor jött, Sunca ugatása már jóval azelőtt jelezte érkezését, mielőtt bekopogott, vagy csengetett volna. Ha a postás becsúsztatott egy levelet az ajtó alatt, Sunca nagyon mérges lett. Fogai közé kapta a levelet és dühösen rázta. Ha kijuthatott volna, jó elintézte volna azt az embert. Egyszer-kétszer sikerült kijutnia és úgy üldözőbe vette a postást, hogy valóban ráijesztett szegényre. Elugrott a kutyus elől és nagy postástáskáját lóbálva próbálta védeni magát, amíg biztonságba nem került.

„Viselkedj már Sunca! Mi történt veled?” – korholtam a kutyát. Bár nem akart, mégis szót kellett fogadnia haragos utasításomnak: „Gyere be, Sunca!”

- Nagyon vad a kutyája hölgyem! – panaszkodott a postás.

- Ó, nem. Nem akarja bántani magát. – feleltem. - Csak kötelességének érzi megvédeni a házunkat a nemkívánatos idegenektől.

Egy nap Sunca valahogy elfelejtett a postás után szaladni. A jóember egy hatalmas dobozt hagyott a bejárati lépcsőnkön. Egy erdei kisvárosból, érkezett, ahonnan kis szolgálólányom, Maruja származott. A dzsungel, a moha és a pára illata lenyűgözte Suncát és körbe kellett szimatolnia a csomagot. Kartondoboz volt, kerek lyukakkal. Mi volt az? Sunca beszimatol az egyik lyukon, majd be is kukucskált. Valami mozgott belül! Sunca fülei égnek álltak és szeme tágra nyílt a kíváncsiságtól. Újra belesett. Egészesen biztosan mozog odabent valami. Vajon mi lehet az? Egy állat talán a dzsungelből? Sunca minden oldalról körbeugatta a dobozt. Most már az egész doboz mozogni látszott. Sunca nagy izgalommal ugatott.

- Menj innen! – tolta félre a kutyát Maruja.- Nem neked jött a csomag. Ezzel a lány felemelte a dobozt és hátsó udvarba vitte. Sunca pedig utána ugrándozott.

- Most pedig menj be a házba! Nem megmondtam, hogy a csomag nem neked érkezett? – zavarta vissza a kutyust Maruja és még az ajtót is rázárta.

Sunca messziről figyelte, ahogy Marujával együtt kinyitjuk a dobozt. Mi is ugyanolyan kíváncsiak voltunk a tartalmára, mint ő. Milyen kegyetlenség tőlünk, hogy bezártuk őt!

 (Folytatása következik)