Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

III. évfolyam

1. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

A fogadás, amiröl sokan lemaradtak

  4. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Jézust meghívták egy farizeus otthonába szombatnapon ebédre. Hogy lehet ez? Hiszen a farizeusok gyűlölték Őt? Vajon miért hívta meg egyikük Jézust szombatnapon a házába, hogy együtt egyenek? Talán megváltozott a véleményük Róla? Úgy döntöttek végül, hogy hisznek benne? És miért figyelték minden mozdulatát olyan árgus szemekkel? Lk 14:1.

Nos, a válasz az, hogy a farizeusok csapdát akartak állítani Jézusnak. meghívtak egy beteg embert is és olyan helyre ültették, hogy Jézus észrevegye. Mit gondolsz, tudta Jézus, mit terveznek a farizeusok? Természetesen tudta! 2. v.

Jézus ránézett a szerencsétlenre, akit a farizeusok pontosan a szeme elé ültettek. Tudta, hogy a vízkórosságtól a beteg egész teste megduzzadt és fáj. Azt is tudta, mindenki azt figyeli, vajon meggyógyítja-e a beteget szombatnapon. Ha megteszi, azzal vádolhatják, hogy megtörte a szombatot. Jézus ezért egy kérdést tett fel a farizeusoknak. 3. v.

Jézus a válaszra várt, de mindenki csendben maradt. Isten törvénye nem azt jelenti, hogy nem segíthetünk embertársainkon, sőt még az állatokon is szombatnapon. Jézus végül meggyógyította a beteget és hazaküldte. Mit kérdezett még a farizeusoktól? 4-6. v.

 További elmélkedésre: Miért maradt mindenki csöndben? Arra gondoltak szerinted, hogy azonnal a bajba került jószágaik segítségére sietnének szombaton is? Fontosabbak vajon az állatok az embereknél?

HÉTFÖ

Jézus meggyógyított egy szerencsétlen beteg embert és leállította a farizeusok gonosz terveit. Azzal akarták megvádolni Jézust, hogy a beteg férfi szombatnapi meggyógyításával megrontotta Isten törvényét.

Jézus körülnézett a szobában. Mindegyik törvénytudót és farizeust szerette, akik ott voltak azon a szombaton. Tudta, hogy bajba akarják Őt keverni, mégis arra vágyott, hogy higgyenek benne és Isten országába kerüljenek. Rá kell döbbenniük, hogy szörnyű rossz döntéseket hoznak.

Jézus észrevette, hogy érkezéskor mindegyik vendég önző módon a legjobb helyet igyekezett elfoglalni az asztalnál. Az önzés nagyon rossz dolog, és még kínossá is válhat. Mi történik, ha fontosnak tartva magadat az egyik legjobb helyre ülsz le az asztalnál, később azonban az ültetésért felelős ember megkér, hogy add át a helyedet egy még jelentősebb vendégnek? Lk 14:7-9.

Jézus szerint érkezéskor a legjelentéktelenebb helyet kell választanunk. Olyasmit is mondott még, amit mindig észben kell tartanunk. 10-11.v.

 További elmélkedésre: Meg tudod mondani, mit jelent a 11. vers? Önzők vagyunk, természetünknél fogva? Meg kell kérnie Anyának téged, hogy add át a legkényelmesebb ülőhelyet a vendégeteknek? Előfordult már veled, hogy a legnagyobb falatért nyúltál és rád kellett szólni, hogy várjál? Előfordult már, hogy besiettél az ajtón egy felnőtt előtt? Vagy megadtad a jó választ, pedig nem is téged kérdeztek? Természetes dolog magunkat előbbre helyezni másoknál?

KEDD

Azon a szombaton a gazdag farizeus otthonában Jézus segíteni akart azoknak a büszke embereknek sok fontos dolgot megérteni. Mindnyájukat szerette, annak ellenére, hogy tudta, ők nem szeretik. Mindnyájan ott lehetnének az Ő országában, ha csak elfogadnák, hogy ki Ő. Ám a farizeusok merőben más Messiásra vágytak, mint Jézus, és egészen másfajta királyságra.

Még azt is észrevette Jézus, hogy azon a szombaton csak olyan embereket hívott vendégségbe a farizeus, akiket fontosnak, befolyásosnak tartott. Eszébe sem jutott volna beteg, szegény vagy rászoruló embereket odahívni. Kizárólag azért hívta oda a beteget, akit Jézus meggyógyított, hogy csapdába csalja Jézust. A gazdag, befolyásos emberek csak olyanokat vendégeltek meg, aki szintén gazdagok és fontosak voltak, és viszonozni tudták a vendéglátást. Jézus pedig azt mondta a farizeusoknak, hogy ne így cselekedjenek. Lk 14:12-14.

Minden vendég tudta, hogy amit Jézus a vendéglátó farizeusnak mondott, az mindnyájuknak szól. Azt persze egyikük sem akarta beismerni, hogy önző, és Jézusnak igaza van.

Jézus szavai nagyon kínosan érintették a vendégeket. Úgy vélték, ők teljesen megfelelően cselekszenek. Holnap megtudjuk, mivel terelte gyorsan másra a szót az egyik vendég.

 További elmélkedésre: Előfordult már veled, hogy megpróbáltad elterelni a szót, amikor szüleid olyasmit akartak mondani neked, amit nem szívesen hallottál volna?

SZERDA

Egy szombatnapon Jézus együtt ebédelt egy magas rangú farizeussal és annak gazdag barátaival. Jézus megakadályozta, hogy azzal vádolják meg, nem tartja meg a szombat törvényét. Most olyan fontos dolgokról beszélt nekik, amit ők nem akartak meghallgatni. Ezért egyikük megpróbált témát váltani és másra terelni a szót. Lk 14:15.

Mi lehet jobb annál, minthogy a mennybeli életről beszéljenek? Jézus bizonyára kedvesen mosolygott a közbeszóló emberre. Igaz volt, amit a férfi mondott, valóban csodálatos a mennyben lenni. Jézus tudta, hogy a teremben ebédelő emberek mind biztosak benne, hogy oda is jutnak. Ám azt is tudta, hogy egy sem kerülhet oda, hacsak el nem fogadják Őt Megváltójuknak. A Messiás országáról szóló elképzeléseiket is meg kell változtatniuk.

Jézus ismerte hitüket, mely szerint ők különlegesek, csupán azért, mert zsidónak születtek. Végül is Isten az ő őseiknek adta a Törvényt. S mivel úgy hitték, betartják azt, biztosak voltak benne, hogy Isten országába kerülnek.

A farizeusok azt is vallották, hogy a pogányok, mint például a szamaritánusok nem kerülhetnek Isten országába. Ráadásul úgy gondolták, hogy a pogányok majd kívülről, vágyakozva fogják figyelni Isten népét.

Jézus szerette volna megváltoztatni a farizeusok téves gondolkodásmódját. Jézus történeteit mindig mindenki nagy figyelemmel hallgatta. Most is elcsendesedett a terem, amikor belekezdett a történetbe.

 További elmélkedésre: Az volt Isten terve, hogy a zsidó nép lesz kiválasztott népe? Igen. Mondta vajon azt is, hogy kizárólag ők menekülnek meg? Nem! Mit mond a Jn 3:16 igevers? Melyik két szóból tudhatjuk, hogy Isten mindenkit szeret?

CSÜTÖRTÖK

A farizeus szombatnapi ebédjén az egyik vendég épp az imént mondta, hogy milyen csodálatos lesz majd a mennyben. Jézus tudta, hogy a vendégek mindegyike azt hiszi, egyedül a zsidók jutnak majd Isten országába. Ezért elmondott nekik egy történetet, amivel bebizonyította, hogy tévednek. Lk 14:16-17.

Jézus történetében egy gazdag ember sok vendéget hívott egy különleges vacsorára. Amikor elkészült a lakoma, az úr szolgája elment és szólt a meghívottaknak, hogy ideje indulniuk. Hogy meglepődhetett a szolga, amikor a meghívottak mindegyike kibúvókat keresett, amiért nem megy el! Milyen mentségeket hoztak fel? 18-20. v.

Milyen hálátlanok és gorombák voltak azok az emberek, és milyen ostoba kifogásokkal éltek! Az egyik férfi földet vett. Nem tudta volna máskor megnézni azt? Egy másik éppen akkor nősült. A felesége nem mehetett volna vele a vacsorára? Egyik kifogás sem a valódi ok volt, csupán mentegetőzés.

Nem csoda, hogy a gazdag embert feldúlta visszatérő szolgájának beszámolója a jóságosan meghívott emberek kifogásairól. A vacsora sokba került. Gondosan megterveztek, megszerveztek mindent, és az étel már csak a feltálalásra várt. Most akkor ki fogja elfogyasztani? A gazda úgy döntött, nem veszhet kárba az elkészített vacsora.

 További elmélkedésre: Mi a véleményed a meghívottakról?

PÉNTEK

Mit tett a gazda, miután szolgája beszámolt neki a vacsorájára meghívottak elutasító kifogásairól? Lk 14:21-22.

És még mindig maradt üres hely az asztalnál! A gazda azt akarta, hogy minél többen részesüljenek a finom vacsorából. Mire utasította ezért a szolgáját? 23. v.

A jóságos házigazda azt akarta, hogy vendégei szíves vendéglátásban részesüljenek. nem akarta, hogy szégyenkezniük kelljen nem megfelelő származásuk, vagy ruházatuk miatt. Bizonyára nagyon örült, amikor látta, hogy az asztaloknál minden hely foglalt és a vendégek örömmel fogyasztják a finom ételt.

Akiket először hívott, azok természetesen nem részesülhettek a nagyszerű lakomából. Most már túl késő volt, elszalasztották a lehetőséget. Mások töltötték be a helyüket. 24. v

Jézus tudatni akarta a vallási vezetőkkel, hogy Isten egy pompás vacsoránál sokkal nagyszerűbbet ígért. A bárányáldozatok jelentése az volt, hogy Isten megtartja ígéretét, és elküldi Fiát, Isten igaz Bárányát, hogy meghaljon értük, ami által választhatják, hogy Isten csodálatos királyságában szeretnének élni.

Isten Fia most eljött. Ám az emberek nagy része, ahogy Jézus történetében is, mindenféle kifogásokat talált arra, miért nem fogadja el Jézus meghívását „a Bárány menyegzőjének vacsorájára” Jel 19:7-9.

Jézus a Bárány, menyegzője pedig hűséges népével való egyesülése. A menyegzői vacsora az új Jeruzsálemben lesz a mennyben.

Ahogy Jézus történetében is, akik továbbra is elutasítják Őt, mint Isten igaz Bárányát, nem vehetnek részt a Bárány menyegzőjének vacsoráján. Milyen szomorú!

 További elmélkedésre: Jézus rövidesen visszajön és addigra minden egyes ember meghozza a döntést, hogy ott szeretne-e lenni Isten országában. Ha minden napon Jézus mellett döntünk, akkor nemsokára ott lehetünk Vele a „Bárány menyegzőjének vacsoráján.”

 

 

 

Történet sarok

Anna Larsen: Sunca, a misszionárius kutya című műve alapján,

a Pacific Press Publishing Association, Inc. kiadó engedélyével

Sunca, a labdajátékos - 2. rész

 

Ez a Sunca nevű kiskutyáról szóló igaz történet, aki gazdáival, Larsenékkel bejárta a dél-amerikai Ecuadort, Perut és Bolíviát. A vendéggyerekeket lenyűgözte Sunca okossága. Larsen asszony most elmeséli nekik, hogyan került Sunca a családjukhoz.

 

„Sunca egészen kicsi kölyökkutya kora óta velünk van –fogtam bele. Ezért tudtuk ilyen sok mindenre megtanítani. Sunca mamája nagyon helyes kutya volt. Cassidayéknél, a barátainknál jártunk látogatóban, amikor megismertük. Hazafelé ezt kérdeztem a férjemtől: Ugye, milyen helyes kis kutya?”

„Igen, tényleg az, pont olyan kutya, amilyenre mindig is vágytam.” – felelte.

„Gyerekek, látnotok kellett volna Sunca mamáját! Tündéri volt huncut, kerek pofácskájával és hosszan lelógó pofaszőrével.”

„Pont, mint Sunca!” – kiáltotta érdeklődéstől csillogó szemmel Pepe.

„És hogy hívták?” – kérdezte Rita.

„Bonnie volt a neve, ami nagyon illett rá, mert valóban gyönyörű volt.” –feleltem.

„Szóval, nagyon örültünk, hogy Cassidayék a szomszédban laknak. Olyan kedves emberek voltak és mindig szívesen beszélgettek a hit dolgairól, érdekelték őket a Biblia igazságai. Egy napon azonban bejelentették, hogy el kell hagyniuk Perut és visszatérnek az Egyesült Államokba. Éppen a nappalijukban ültünk, és Bonnie éppen mellettem volt. És vele mi lesz? – kérdeztem.

Na, mit gondoltok, mit válaszolt Cassiday asszony?

Rita gyorsan rávágta: „Azt mondta, hogy eladja nektek Bonniet.”

„Nem, - feleltem – ennél jobbat mondott. Azt mondta, Bonnie a miénk lehet. Mit szóltok hozzá? Megkaptam azt a szépséges, drága kutyust, csak úgy ingyen!”

„És megígérted, hogy jó bánsz majd vele, ugye?” – kérdezte Pepe.

„Na, abban biztos lehetsz! Hiszen álmaim kutyája volt! Egészen haláláig szerettem és gondoskodtam róla.”

Kis szünetet tartottam, a gyerekek szomorúnak tűntek.

„Tehát Bonnie volt Sunca mamája. Bizonyára szépséges volt, mert Sunca is nagyon helyes kutyus.” – mondta Rita.

Úgy tűnt, Sunca érti, hogy róla beszélünk, mert felkelt és a fülét hegyezte.

„Igen, így került hozzánk Sunca. De hadd térjek vissza egy kicsit az időben!

Elmondom, mi történt másnap, miután hazavittük Bonniet.

Amikor hazavittük, Bonnie egyértelműen kimutatta, hogy nem szeret nálunk lenni, pedig mi mindent megtettünk, hogy érezze, mennyire örülünk neki. Cassidayéket vártuk vendégségbe, hogy nálunk töltsék utolsó perui estéjüket.

Vacsorafőzés közben egyszer csak észrevettem, hogy Bonnie eltűnt.”

„Eltűnt!” – kiáltott fel kórusba három kis hallgatóm.

„Igen, sehol sem találtuk. Valahogy kiszökhetett és eltűnt. Ó, milyen szörnyű volt!

Egyre csak szólítgattam, hívogattam. Kiszaladtam az utcára, körbejártam a háztömböt, de Bonnie sehol sem volt. Az étel odaégett, és amikor a férjem Cassidayékkel együtt autóval megérkezett, könnyek között találtak. Mit is tehettünk volna? Ezek a kedves emberek nekem adták gyönyörű kutyusukat, én pedig már el is veszítettem! Vendégeinkkel együtt ismét Bonnie keresésére indultunk. Ők is ugyanúgy aggódtak érte, mint mi. Férjem autóval is körbejárta a környéket. Alig ettünk valamit vacsorára aznap, de Bonnie iránti szeretetünk még szorosabbra fűzte barátságunkat. Közösen is és magunkban is imádkoztunk. Elhiszitek gyerekek, hogy imádságban kérhetjük Isten segítségét egy elveszett kutyus miatt, és más hasonló ügyekben is?”

„Igen! Isten szereti az állatkákat!” – kiáltott fel a kis Lucia.

„Igen, és meghallgatja imádságunkat. Másnap hajnalban, még sötétben a férjem ismét Bonnie keresésére indult.”

„És meg is találta!” – Pepe nem bírta ki, hogy közbe ne vágjon.

„Úgy van! Ráhibáztál, Pepe! A bejárati ajtónkhoz vezető lépcső tetején ült csuromvizesen, szutykosan és a hidegtől dideregve.”

„Biztos nagyon örültetek, amikor a férjed visszahozta Bonniet!”

„Jól mondod, Lucia! Mindnyájan nagyon boldogok voltunk és hálásak Istennek. Most viszont van egy kis dolgom a konyhában. Ti pedig gyerekek, menjetek és játszatok még Suncáva! De ne felejtsétek: a labdát nem szabad a kötélről levenni! És az utcára se menjetek ki!”

 (Folytatása következik)