Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

III. évfolyam

1. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Egy család megosztja otthonát Jézussal

  3. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Megpróbált Sátán mindent elkövetni, hogy megakadályozza Jézust, hogy megmentsen bennünket a bűn rettenetes hatalmából? Ó, igen! Sátán tudta, hogy ha csak egyetlen egyszer is rá tudja venni Jézust, hogy megszegje a Tízparancsolatot, azzal megakadályozná a megmentésünkre felállított csodálatos terv végrehajtását, és mi mindörökre elvesznénk.

Egészen Jézus születésétől fogva Sátán minden tőle telhetőt megtett, hogy rávegye Jézust, ne engedelmeskedjen szüleinek, hogy türelmetlen legyen, hogy csodát tegyen önmaga érdekében, és még sokféle egyéb rosszra. Valahogy rá akarta venni Jézust, hogy ne csupán valódi emberi lényként éljen, hanem isteni hatalmát is használja a saját érdekében.

Az emberek nehezen hitték el, hogy Jézus a Messiás, akire oly régóta vártan már. Sátán téves gondolatokat ültetett lelkükbe a Messiás külsejéről és tetteiről. Tudták, hogy Jézus emberi lény, mégis olyan csodatételekre képes, amire csakis Isten. De hogyan is lehet valóban Isten?

A papok és a vallási vezetők úgy döntöttek, szerintük Jézus nem Isten Fia. Még azt is állították, hogy csodatételeit Sátán erejével műveli. Az emberek egy része azonban tanításait hallgatva és lenyűgöző csodáit látva elhitte, hogy Jézus a Messiás. De még sokan nem hitték el ezt. Bizonyára elszomorította, hogy még tanítványai közül is kételkedtek páran abban, hogy Ő a Messiás.

Még saját családja is kételkedett időnként. Még édesanyja is töprengett, vajon helyes-e, hogy fia nem engedelmeskedik a rabbik által tanított rendelkezéseknek. Bár Mária tudta, hogy Jézus Isten Fia, mégis annyira másként történt minden, mint ahogyan tanították neki.

Jézus legjobb barátja mennyei Atyja volt. Mivel azonban emberi lény volt, gyakran érezte magányosnak magát. Vágyott rá, hogy olyan emberekkel legyen, akikről tudja, hogy szeretik Őt, hisznek és bíznak benne.

 További elmélkedésre: Élnek ma is magányos emberek világunkban? Megérti vajon Jézus, mennyire egyedül tudja érezni magát az ember? Ismersz magányos embereket? Hogyan segíthetnél nekik?

HÉTFÖ

Neked van otthonod? Hálás lehetsz, ha van, hiszen világunkban sokaknak nincsen. Miután Jézus elhagyta Názáretet, ahol felnőtt, nem volt számára olyan hely, amit otthonának nevezhetett volna. Így, mivel folyton helyről helyre járt, mindig másokra volt utalva, akik élelmet és éjszakai szállást adtak neki. Emlékszel, mit mondott Jézus, amikor Júdás a tanítványának jelentkezett? Mt 8:20.

Szinte mindenhol, ahová csak ment, a farizeusok tőrbe akarták csalni Jézust, hogy olyasmit mondjon, amivel bajba keveri magát. Igazolni akarták letartóztatását és kivégzését, és mentséget találni szörnyű terveikre.

Volt mégis egy otthon, ahol Jézust mindig szívesen látták és ahol teljesen megszabadulhatott a kémektől egy időre. Egy Bethánia nevű kis faluban állt az a ház, két és fél kilométerre Jeruzsálemtől. Biztos lehetsz benne, ahányszor csak Jézus Jeruzsálemben, vagy a közelében járt, alig várta, hogy ebbe az otthonba ellátogasson.

A ház lakói már a legelső találkozásuk óta tudták, hogy Jézus a Messiás, Isten Fia, szerették Őt és hittek benne. Nem csoda, hogy szeretett velük lenni. Ők is nagyon szerették, ha Jézus velük volt! A ház Lázár, Márta és Mária otthona volt.

 További elmélkedésre: Mit gondolsz, Jézus megérti azokat, akiknek nincsen saját otthonuk? Hálás vagy, hogy neked van?

KEDD

Mária és Márta nővérek voltak, akik fivérükkel, Lázárral éltek bethániai otthonukban. Mindhárman nagyon szerették Jézust, de különböző módon mutatták ki szeretetüket, mert nagyon különböző természetük volt.

Máriának különleges oka volt Jézust szeretni. Mielőtt Jézussal találkozott volna, Sátán csapdájába esett, és helytelen dolgokat művelt. Mikor azonban Jézussal találkozott, Mária meg akart változni. Tudta, hogy addig helytelenül élt. Könnyű azonban abbahagyni rossz szokásainkat és azt tenni, amiről tudjuk, hogy helyes? Nem, bizony! Csakis Jézus segítségével tudjuk ezt megtenni.

Mária nem járt sikerrel, amikor először próbált felhagyni régi életével. Jézus elszomorodott ettől, de nem szidta meg Máriát, inkább imádkozott érte és bátorította, hogy továbbra is kérje Isten segítségét a változtatáshoz. A kudarc másodszor is megismétlődött. Sátán nem akarta elengedni Máriát. Isten azonban erősebb Sátánnál és Jézus nem mondott le Máriáról, aki tovább próbálkozott.

Tudod, hányszor próbálkozott Mária? Hétszer! Jézus egyszer sem rótta meg őt, és nem törte le igyekezetét, inkább tovább bíztatta. Jézus gyakran könnyezett imádkozás közben, mert nagyon szerette az embereket. Tudta mekkora szükségük van az Ő segítségére a Sátán elleni küzdelemben. Mária egyszer azt is meghallotta, amint Jézus sírt, miközben róla beszélgetett mennyei Atyjával.

Mária végül győzelmet aratott. Sátán nem tarthatta őt tovább szolgájaként rabságában. Márta és Lázár is nagyon örült. Azt azonban egyedül Jézus tudta, milyen boldog volt Mária.

 További elmélkedésre: Eszedbe jut olyasmi, amit te is számtalanszor megpróbáltál abbahagyni? Nem könnyű, ugye? De soha ne add fel, hiszen Sátánnak éppen az a célja! Jézus tud segíteni nekünk a győzelem elérésében, ahogyan Máriának is segített. Csak bízzunk Őbenne továbbra is, és ne adjuk fel a próbálkozást! Jézus segítségével te is győzni fogsz!

SZERDA

Bár Márta és Mária sokban különböztek egymástól, mindketten nagyon szerették Jézust vendégül látni otthonukban, és mindketten szívesen hallgatták Őt.

Jézus látogatásakor Márta első gondolata valami különleges étel elkészítése volt. Aggódott, hogy minden tökéletes legyen, hiszen drága Jézusuknak semmi sem lehetett túl jó.

Mária első gondolata pedig az öröm volt, hogy megint hallgathatja Jézust. A lábai elé ült, hogy egyetlen szavát se mulassza el.

Egyszer, Jézus látogatásakor, szokásuk szerint Márta a konyhában sürgölődött, Mária pedig Jézus lábai előtt ült. Márta annyira elfoglalt volt, hogy alig tudott odafigyelni Jézus mondanivalójára. Valójában bosszantotta, hogy Mária csak ül ott és hallgat, miközben minden munkát neki kell elvégeznie. Lk 10:38-39.

Márta nem örült ennek és nem tartotta igazságosnak. Szerinte Máriának is segítenie kellett volna. Minél többet forgatta ezt a gondolatot a fejében, annál ingerültebb lett. Mit tett végül? 40. v.

 További elmélkedésre: Szerinted is neveletlen volt egy kicsit Márta, hogy félbeszakított egy ilyen beszélgetést? Jogos volt a felháborodása? Mit felel vajon Jézus? Holnap megtudjuk.

CSÜTÖRTÖK

Jézus Lázárék házában tartózkodott és Mária a lábai előtt ülve hallgatta őt. Nővére, Márta nagyon ingerült volt. Besietett a szobába, ahol beszélgettek és elpanaszolta Jézusnak, mi bántja.

Jézus megértette, miről beszél Márta. Mária is valószínűleg zavarba jött, mert igaz volt, amit a nővére mondott, hiszen ő nem segített neki a vendéglátásban. Csak arra gondolt, hogy Jézus szavaira figyeljen. Elképzelhetjük, milyen kedves arckifejezéssel és szeretetteli hangon válaszolt Jézus. Lk 10:41-42.

Márta bizonyára elcsendesedve tért vissza a konyhába. Komolyan elgondolkodhatott azon, amit Jézustól hallott. Tudta mennyire fontos az étkezés. Jó szakács volt és biztosan nagyon finomakat főzött. Jézus mégis azt mondta, hogy amit Mária tesz, az fontosabb a főzésnél.

Márta tudta, hogy Jézus mindkettejüket szereti, és leginkább azért szeret náluk időzni, mert tudja, hogy ők is szeretik. Nyugodtan beszélhetett, anélkül, hogy bárki is ki akarta volna forgatni a szavait. Lázárék nem akarták félremagyarázni mondandóját.

Attól a naptól fogva Mária talán segítőkészebb lett, Márta pedig ugyanolyan finom, de talán egyszerűbb ételeket készített, ami kevesebb időt vett igénybe.

 További elmélkedésre: Számunkra vajon mi a tanulság ebből a történetből?

PÉNTEK

Amit tegnapi tanulmányunkban Jézus Mártának mondott, az számunkra is annyira fontos, hogy el kell gondolkodnunk rajta.

Először is, olvassuk el ismét Jézus szavait, e heti aranyszövegünk első részét! Lk 10:41-42.

Lássuk csak, mi is az a „jobb rész”, amit Mária választott! Mondhatjuk, hogy az, ha időt töltünk Jézussal? Lehet az, hogy a Biblia tanulmányozása által „hallgatjuk” szavait és imádságban, valamint a szombatiskolai lecke tanulmányozásával beszélgetünk vele, és megtanuljuk kívülről az aranyszövegeket?

Melyik a fontosabb, a finom reggeli, vagy az, hogy minden reggel legyen pár nyugodt, csendes percünk Jézussal? Mindkettő fontos, ugye? Hogyan juthat időnk mindegyikre? Segít, ha korábban megyünk aludni, hogy reggel időben fel tudjunk kelni?

Melyik a fontosabb, a családi áhítat megtartása, vagy egy kicsit tovább aludni reggel? Talán az esti tévézés, vagy a játék egészen lefekvésig? Hogyan segíthetsz, hogy legyen családi áhítat otthonotokban?

Mi a fontosabb, időben odaérni a szombatiskola kezdésére, vagy sokáig aludni?

Mivel járulhatsz hozzá, hogy családod eleget aludjon, mégis elkészüljetek és időben elinduljatok, hogy odaérjetek a szombatiskola kezdésére?

Szükségünk van olyan szorgalmas, segítőkész emberekre, mint Márta? Igen! De az elfoglalt embereknek is szükségük van-e minden nap a Jézussal töltött időre? Reggel először olyannak kell lennünk, mint Mária, majd a nap folyamán olyannak, mint Márta.

 További elmélkedésre: Hogyan hasonlíthatunk jobban Máriára, és hogyan lehetünk olyanok is, mint Márta? Szüleid bizonyára tudnak segíteni ebben, és Jézus is segíteni fog, hiszen mindnyájunknak mindkettőre hasonlítanunk kell.

 

 

 

Történet sarok

Anna Larsen: Sunca, a misszionárius kutya című műve alapján,

a Pacific Press Publishing Association, Inc. kiadó engedélyével

Sunca, a labdajátékos - 1. rész

 

Ez a Sunca nevű kiskutyáról szóló igaztörténet,

aki gazdáival, Larsenékkel bejárta a dél-amerikai Ecuadort, Perut és Bolíviát.

 

Peru fővárosában, Limában a hátsó udvarunk kerítését egy csaknem két méter magas örökzöld sövény határolta, közvetlenül a pánamerikai országút mentén. A pázsit közepén álló póznáról egy nagy, fényes labda lógott egy kötélen, ami a teraszon át a tetőhöz volt rögzítve. Amikor vendégeink voltak felhúztuk a labdát a földtől kb. két méter magasra, így Sunca élvezettel böködhette orrával és harapdálhatta. Barátainkat lenyűgözte Sunca lelkesedése és energiája, ahogy a labdát elrepítette, és pontosan elérte, amikor visszajött.

Egy napon a nyolcéves Pepe jött hozzánk látogatóba két kishúgával, a hétéves Ritával és a négyéves Luciával. Hallottak már Suncáról, de még soha nem találkoztak vele.

„Ó!- kiáltott fel Pepe az izgalomtól szó szerint remegve, zöld pulóverének ujját huzigálva. – micsoda kutya!” Ámulva figyelte, ahogy Sunca ide-oda lengette a labdát. Amikor az ő oldalára ért, Pepe megragadta a labdát, de még mielőtt észbe kaphatott volna, Sunca már ott is termett és egyenesen a gyomrának ugrott, majd ellendítette a labdát.

„Hoppá! Majdnem orrba vágott!” – vigyorodott el Pepe és arcára szorított kézzel hátratántorodott. - Sunca nagyon durván játszik!” Pepe nemsokára ismét beszállt a játékba. Kishúgai izgatottan tapsoltak és bátortalanul ők is próbáltak részt venni a mókában.

„Nem játszhatnánk a pózna nélkül? – kérdezte Pepe – akkor röplabdázhatnánk Suncával.”

„Játszhatnánk, - feleltem – de tudod, Pepe, ha a labda nem lenne kikötve, Sunca áthajíthatná a kerítés fölött, egyenesen az országútra. Az nagyon veszélyes lenne az autósoknak is, meg annak is, aki a labda után menne.”

Egy kicsit később, amikor már mindnyájan a szalonban ültünk, Pepe ezt kérdezte tőlem: „Annie néni (minden kisgyerek nénémnek hívott), hogyan tanítottad meg Suncát erre a sok ügyes mutatványra?” Pepe apró darabokra tördelte a süteményét, és a kis darabokat Suncának adta. A kutyus minden falatért felugrott, majd visszaült a helyére. „Hogyan tanítottad meg, labdázni?”

Rita ugyanúgy csodálta Suncát, mint a bátyja. A kislány így szólt: „Sunca a legaranyosabb kutya egész Peruban! Biztosan nagyon sokba került.”

„Nos, gyerekek, - mondtam - két kérdést is feltettetek nekem: Hol szereztem Suncát és hogyan tanítottam meg ilyen sok kunsztra? Elmesélem nektek, ha nyugodtan ültök és csendben maradtok.”

A kicsi Lucia lábát lógatva ült egy magas széken, Pepe és Rita pedig kényelembe helyezték magukat a szőnyegen. Sunca Pepe lábánál pihent.

 (Folytatása következik)