Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

III. évfolyam

1. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

A vak Bartimeus, és más történetek

  7. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Nagyon nehéz vakon élni. Talán játék közben bekötött szemmel nem látsz, vagy vaknak tetteted magad. Rövid ideig esetleg vicces lehet, de vajon szeretnél-e egész életedben így élni? Persze, hogy nem!

Két vak koldus ült az út mentén Jerikó városán kívül. Márk az egyikük, Bartimeus történetét mondja el. Ismerjük meg mi is őt!

Bartimeus hallott róla, hogy Jézus meg tudja gyógyítani a vakokat. Ó, mennyire szeretett volna találkozni vele! Biztos volt benne, hogy Jézus meg tudná gyógyítani. Mint az összes vak ember, ő is teljes szívéből szeretett volna látni.

Jézus éppen azon az úton hagyta el Jerikót, ami mellett Bartimeus koldult. Egyedül volt Jézus? Mk 10:46.

Rendszerint sokan haladtak el Bartimeus mellett, de aznap a szokásosnál is több láb zaját hallotta. A hallottakból felismerte, hogy nem a szokásos utazó tömegek haladnak most arra.

„Miért jönnek erre olyan sokan?” – kérdezte Bartimeus. Mit csinált a vak koldus, amikor valaki felelt a kérdésére? 47. v.

Jézus! Jézus haladt éppen arra. Bartimeus nem látott, de jó erős hangja volt, és használta is.

 További elmélkedésre: Sajnáljuk azokat, akik nem látnak, és arra gondolunk, milyen boldogok lesznek majd egy nap a mennyben, ha úgy döntenek, Isten országába szeretnének jutni. Bartimeusnak viszont esélye volt az azonnali gyógyulásra. Te mit éreztél volna az ő helyében?

HÉTFÖ

A vak Bartimeus hangosan kiáltozni kezdett Jézushoz. Nem csoda, hiszen tudta, ez az egyetlen esélye a gyógyulásra. Hangosan kiáltozott, az emberek pedig megpróbálták elhallgattatni. Engedelmeskedett nekik? Nem, inkább még hangosabban kiáltozott. Mk 10:48.

Bizonyára nagyon zajos volt a Jézust körülvevő tömeg. Meghallotta vajon mégis a szükségben lévők imáját? Igen, hallotta a vak Bartimeus hangját. Jézus megállt és így szólt: „Hozzátok őt ide!”

Az emberek meghallották Jézus szavait és valaki így szólt Bartimeushoz: „Ne aggódj, Bartimeus, menj oda Jézushoz! Ő hív téged.” 49. v.

El tudod képzelni, mi történt ezután? Bartimeus összefogta a felsőruháját és talpra ugrott.

Jézus bizonyára mosolygott a közeledő koldusra. Mit kérdezett Bartimeustól, és ő mit felelt neki? 51. v.

A rabbi megnevezés, egy másik kifejezés a Mesterre, vagy a Hatalmas Egyetlenre. És pontosan ez lett Jézus Bartimeus számára a hátralévő életében. Bartimeus nem volt már többé vak koldus, ugye? Jézus követője lett.

 További elmélkedésre: Másképpen is lehet valaki vak? Ha valaki tovább folytatja a helytelen dolgokat, annak ellenére, hogy figyelmeztettük, bajba fog kerülni, akkor vak (süket) a figyelmeztetésre. A farizeusok vajon ilyenek voltak? Úgy döntöttek vakok lesznek Jézus tanításaira. Nem akarták meglátni az igazságot arról, hogy ki Ő, és milyen az országa. Élnek ma is ilyen emberek?

KEDD

Jézus próbálta megértetni az emberekkel, hogy ki Ő, milyen az Ő országa, és milyen emberek élnek majd ott. Történeteket, példázatokat mondott, amivel segített megérteni nekik, amit tudniuk kellett. Az egyik ilyen történet a kenyérsütésről szólt.

Szereted a finom kenyeret? Sokféle kenyér létezik. A legtöbb kenyér lisztből és vízből készül, sóval és egy kevés olajjal. Adhatunk hozzá mazsolát, olajos magvakat, vagy bármi más finomságot is. De mi az, ami mindig szükséges a kenyérhez?

Hiába formázod szép cipóformára a kenyértésztát, elkészülve ugyanakkora marad, mint amikor betetted a sütőbe, ha nem adsz hozzá még valamit. Túl tömör lesz. Mi hiányzik vajon belőle? Az élesztő! Egy egészen kicsi darab élesztő a liszttel és a vízzel összekeverve átjárja az egész tésztát és az felnövekszik tőle. Sütés után pedig finom kenyér kerül ki a sütőből. Mit mondott Jézus az élesztőről, a kovászról? Mt 13:33.

Mindenféle ember hallgatta Jézust. Gazdagok és szegények, műveletlenek és bölcsek, betegek és egészségesek, koldusok és rablók és még sokan mások. Elnézve őket, a farizeusok azon tűnődtek, hogyan is lehetnének azok az emberek Isten országának polgáraivá.

Jézus meg akarta értetni velük, hogy Isten szeretete úgy működik, mint az élesztő. Nem számít, kik vagyunk, vagy milyenek voltunk, Isten szeretete a szívünkben átváltoztat minket, ahogyan az élesztő jó kenyérré változtatja a tésztát. Isten csodálatos szeretete és hatalma által olyanná válhatunk, mint Jézus. Kedvesek lehetünk, és szerető szívűek, segítőkészek és engedelmesek, türelmesek és megbocsájtók, amilyen Jézus is volt földi életében.

 További elmélkedésre: Szeretnéd, hogy Jézus mindig a lelkedben éljen és segítsen olyanná válnod, mint Ő? Milyen változásokat hoz ez a viselkedésedben és a tetteidben?

SZERDA

Jézus következő példázata az elrejtett kincsről szólt. Néha mi is játszunk kincsvadászatot, de a történetbeli férfi nem játszott. Ő a szántóföldön dolgozott.

Akkoriban az emberek a földbe rejtették kincseiket, hogy a rablóktól, betörőktől, vagy más ellenségtől megóvják azt.

Aki így tett, bizonyára gondosan megőrizte a titkot, hogy hová rejtette el vagyonát. Mi történt azonban, ha az illető meghalt, vagy az ellenség fogságba hurcolta, vagy esetleg öregségére elfelejtette, hová ásta el a kincseit? Mivel senki más nem tudott hollétéről, a kincs a földben maradt, ahová rejtették.

A történetben szereplő férfi bérelt egy darab földet, hogy élelmiszert termesszen rajta. Egyszer szántás közben ekéje valami kemény dologba ütközött.

Először azt hitte, biztosan egy kődarab. De nem az volt, hanem egy ládában réges-régen elrejtett kincs. Talán egy láda aranypénz. Akármi is volt az, a férfi tudta, hogy gazdaggá teszi.

El tudod képzelni, mit érezhetett az ember? Valami módon meg akarta tartani a kincset. Mivel senki sem látta, mit talált, gyorsan visszatemette a ládát a földbe és elegyengette a talajt, hogy ne látszódjon ott semmi különös. Aztán jól megjegyezte a helyet, hogy biztosan megtalálja majd.

 További elmélkedésre: Mit gondolsz, mit tervezett a férfi hazafelé menet?

CSÜTÖRTÖK

Jézus egy férfiról mesélt, aki nagy kincset talált és mindenáron meg akarta szerezni azt, mivel meggazdagodna általa.

Egész úton hazafelé azon gondolkodott, mit tegyen. Tudta, hogy a kincs megszerzéséhez meg kell vennie a földet. De lesz-e vajon elég pénze, hogy megvásárolja?

A férfi először is megtudakolta a föld árát. Minden holmiját és még a házát is el kellett adnia, hogy megvehesse azt a szántóföldet. És senkinek sem beszélhet a kincsről egészen addig, amíg a föld az övé nem lesz.

Hazatérve a férfi elmondta feleségének és családjának, úgy döntött, megveszi a földet, amit művelt. Ők el sem tudták képzelni, hogy miért. Nagyon megdöbbenhettek, amikor elmondta nekik, mennyibe fog kerülni a szántóföld. Tudták, hogy nincsen olyan sok pénzük.

A férfi azonban ragaszkodott hozzá, hogy meg kell vennie a földet, még akkor is, ha el kell adniuk a házat, és mindenüket. A családja biztosan megpróbálta lebeszélni a földvásárlásról. A barátai és a szomszédai is mind bolondnak tartották, amikor megtudták mire készül.

Rá tudta bárki is venni a férfit, hogy meggondolja magát? Nem, bizony! Ő tudta, miért akarja megvásárolni azt a földet.

 További elmélkedésre: Nekünk is pontosan azt kell tennünk, amit ez a férfi tett? Miért?

PÉNTEK

Az ember felesége és gyermekei bizonyára sírtak, amikor a házat és a bútorokat is eladták. Ő viszont tudta, hogy hamarosan nagyon fognak örülni.

Amikor a föld végre az övé lett biztosan odavezette családját. Pontosan emlékezett rá, hogy hol a kincs. Óvatosan kiásta a ládát, majd ismét kinyitotta. A családnak elállt a lélegzete. Alig hittek a szemüknek. Az egész kincs az övék volt! Minden egyes darabja.

Könnyű elképzelni, mennyire megváltoztak érzéseik. Váratlanul gazdagok lettek. Milyen örömteli befejezése a történetnek! Mt 13:44.

Jézus valami nagyon fontosat akart megértetni az emberekkel. A valódi kincs Isten országa. Mit volt hajlandó a történetben szereplő férfi odaadni, hogy az övé lehessen a kincs? Mindenétől meg kellett válnia, ugye? Ez a kincs minden tulajdonánál sokkal fontosabb volt. Mivel tisztában volt ezzel, vajon tényleg nehezére esett mindenét feláldozni a kincs megszerzéséért? Nem, bizony!

Jézus meg akarta mutatni az embereknek, hogy nem tudják az igazat arról, ki is Ő. Meg akarta értetni velük, hogy az igazi kincsre van szükségük, mivel nem akarták feladni a róla és országáról alkotott téves elképzeléseiket.

 További elmélkedésre: Bárki tartozhat Isten országához, aki úgy dönt, hogy hisz Jézusban és Őbenne bízik? Igen. Tudnak még a kisgyerekek is segíteni másoknak ebben a döntésben? Igen, tudnak. Te hogyan döntesz, és hogyan segítesz másoknak?

 

 

 

Történet sarok

Anna Larsen: Sunca, a misszionárius kutya című műve alapján,

a Pacific Press Publishing Association, Inc. kiadó engedélyével

Sunca, és a sintér hálója - 2. rész

 

Ez a Sunca nevű kiskutyáról szóló igaztörténet, aki gazdáival, Larsenékkel bejárta a dél-amerikai Ecuadort, Perut és Bolíviát. Az előző részben Sunca gyanakodva szimatolt egy nagy dobozt, amit a postás hozott.

 

A doboz Maruja édesanyjától érkezet, és úgy tűnt, a lány mindent tud róla. Egy levél is volt benne, amiben az állt, hogy Anita kisasszonynak szól az ajándék. Hát ott volt. Maruja kiemelte a dobozból. Egy hatalmas, szépséges fiatal kakas volt az! Barna, sárga, arany és vörös tollakkal, és díszes piros taréjjal a fején.

Sunca hatalmas szemekkel kaparta vadul a veranda ajtaját és szánalmasan nyüszített. Micsoda szégyen, hogy üvegajtó mögül kell figyelnie egy ilyen izgalmas pillanatot!

A kakas sárga lábaira állva peckesen kihúzta magát. Mivel lábai egy zsineggel lazán össze voltak kötve, csak kis lépésekkel tudott menni.

Maruja édesanyja nagyon sajnálta kicsi lányát, hogy a misszionáriusék házában vegetáriánus étrenden kell élnie, ezért abban a reményben küldte a jó madarat, hogy megbecsült változást hoz a család táplálkozásába. Gyanítottam, hogy Marujának is része volt az intézkedésben.

- Főzzünk belőle egy finom kis levest! – javasolta.

- Nem, megvárjuk a férjemet és majd együtt eldöntjük, mi legyen vele – feleltem. A férjem éppen Bolíviában járt.

Sunca órákon át figyelte a teraszajtó üvegén keresztül a furcsa lényt, aki betolakodott a birodalmába. Megugatta a kakas minden kis bicegős lépését és minden szárnyemelgetését.

Marujának gyakran át kellett mennie a verandán. Kukoricát vitt a kakasnak enni és Sunca edényében vizet is adott neki.

Sunca egész álló nap el sem mozdult a helyéről. Se nem evett, se nem ivott, csak új lakótársát figyelte, hátha egy kicsit közelebb kerülhet hozzá és jobban megismerheti.

Sunca másnap már napkelte előtt ismét az üvegajtó előtt ült. Ugyanolyan izgatott volt, mint előző nap, sőt még inkább az lett, amikor a kakas kukorékolni kezdett. Milyen furcsa módja az ugatásnak! Sunca is elkezdett a maga módján ugatni. Így aztán felébresztették az egész házat, és még a szomszédságot is.

Reggel aztán egy kicsit később Sunca végre esélyt kapott. Észrevette, hogy Maruja nem csukta be rendesen a terasz ajtaját. Éppen akkora rés maradt, hogy Sunca az orrával kijjebb bökdöste és már át is préselte magát a nyíláson. A kutyus biztonságos távolságban lefeküdt a terasz kövére, onnan szimatolt és morgott halkan a betolakodóra. Úgy tűnt, a kakast egyáltalán nem érdekli, nem is törődött Suncával, még akkor sem, amikor a kutyus egyre hangosabban morgott rá.

- Óvatosan Sunca! – mondtam – ha jól viselkedsz, kint maradhatsz és összebarátkozhatsz az új társaddal. De ne menj túl közel hozzá!

Sunca nem ment túl közel, csak pár lépéssel közelebb. Egyetlen mozdulat, hang, vagy illat sem kerülte el a figyelmét. Milyen érdekes fickó! Milyen jó lenne a tollak közé dugni az orrát és érezni, hogy milyenek, és megnyalni egy kicsit azt az érdekes piros fésűt a fején!

 (Folytatása következik)