|
VASÁRNAP
 Izrael
és Szíria országa szomszédos volt egymással, de soha nem voltak túl jó barátságban. A múlt heti leckénkben
megismert eset óta, amikor Elizeus és a király olyan jól bánt a szíriai sereggel, a szíriaiak jó ideig nem
zaklatták Izraelt. Most azonban újra kezdődtek a harcok.
A szíriai király ezúttal úgy döntött, hogy Samáriának, Izrael fővárosának elfoglalására
vezeti seregét. Úgy körülvették a várost, hogy senki sem mehetett se ki, se be. Biztosak voltak benne, hogy ha
majd kifogynak az élelemből, a városlakók megadják magukat. 2Kir 6:24.
Úgy tűnt, beválik a tervük. A város élelmiszerkészletei rohamosan fogytak és a nép kezdett
kétségbeesni. Egyre többet kellett fizetniük, ha egyáltalán találtak bármilyen ennivalót.
25. v.
Olyan méreteket öltött az éhínség, hogy egyesek még a halott embereket is megették. El tudsz
képzelni egy ilyen szörnyűséget? Kannibálok lettek. Egy nap, amikor a király a széles fal tetején járta körbe a
várost, egy asszony elmesélte neki, mi folyik az emberek között. A király elszörnyedt. Mit tett ezután?
30. v.
A zsákruha viselésével nagy szomorúságukat fejezték ki annak idején.
További elmélkedésre:
Van valami ötleted, hogy te mit tettél volna a
király helyében? Figyelmeztette őket előre Isten, hogy ez történik majd, ha Izrael nem engedelmeskedik a
Tízparancsolatnak? Olvassuk el ezeket a figyelmeztetéseket!
5móz 28:15, 53.
HÉTFÖ
 Izrael királya
kétségbeesett. Sok évvel korábban Akháb király Illést okolta azért, hogy három és fél évig nem esett az eső. Mit
tett most ez a király? 2Kir 6.31.
Ez a király utánozta a gonosz Akhábot. Elizeust okolta a szörnyű
éhínségért és a borzalmas dolgokért, amik Samária népe között történtek.
Hogy elvakulnak az emberek, ha azt választják, Sátán hazugságaira
hallgatnak! Nem veszik észre, hogy Sátán milyen kegyetlen. A bajokat nem Elizeus okozta, hanem, hogy azt
választották, engedetlenek lesznek a Tízparancsolattal szemben.
Izrael néhány vezetője találkozott Elizeussal a próféta házában.
Miközben beszélgettek, Isten szólt Elizeushoz, és ő azonnal továbbadta a vezetőknek, amit Isten éppen akkor
mondott neki. Azt mondta, hogy nemsokára a király követe érkezik, majd a király maga is odaér.
32. v.
Valóban, még beszélgettek, amikor a követ és a király is
megérkezett. Elizeus elmondta nekik, hogy az éhínség már másnapra véget ér és lesz elegendő élelem mindenkinek.
A király egyik főtisztje azonban azt mondta, ő nem hiszi, hogy ez megtörténhet. Esetleg csak úgy, ha Isten
ennivaló-esőt hullatna az égből. Elizeus nem vitatkozott a főtiszttel. 2Kir
7:1-2.
Mire gondolt Elizeus, amikor azt mondta, hogy ez a főtiszt meg
fogja látni Isten ígéretének beteljesedését, de enni nem fog az élelemből. Miért? Majd meglátjuk.
További elmélkedésre:
Elég általános dolog mindenért másokat
vádolni, ahogy Izrael királya vádolta Elizeust, ugye? Mit kell azonban tennünk helyette, ha valamit rosszul
csináltunk?
KEDD
 Az ellenségtől körbezárt
Samária városában éhezett a nép. Isten élelmet ígért nekik. Hogyan fogja vajon beteljesíteni ígéretét?
Samária kapuján kívül négy ember ült a fal tövében és beszélgettek.
Mint mindenki, ők is éheztek. Kik voltak ezek az emberek? 2Kir 7:3.
Tudták, nem lenne értelme a városban élelmet koldulni, hiszen alig
maradt már ott ennivaló. Beszélgetés közben kiterveltek valamit. Az se számítana, ha tervük esetleg nem válik
be, mindenképpen éhen halnak.
A leprások úgy döntöttek, alkonyatig várnak. Bizonyára nem akarták,
hogy a városból meglássa őket valaki, és azt gondolja róluk, hogy át akarnak állni az ellenséghez. Mit találtak
a szíriai táborban? 5. v.
Mi történhetett? Hová lett az ellenség? Mindent hátrahagyva
eltűntek. 6-7. v.
Isten újabb lenyűgöző csodát tett népéért, annak ellenére, hogy nem
érdemelték meg.
Az éhes leprások alig hittek jó szerencséjüknek. Volt mit enniük.
És ez még nem minden! 6. v.
További elmélkedésre:
Eszedbe jut másik eset is, amikor Izrael ellensége
elfutott? Gondoljunk csak Gedeonra és háromszáz emberére! Mi történt Jonatánnal és fegyverhordozójával?
Emlékszünk a fák lombja felől hallatszó masírozó lábak zajára?
SZERDA
 A négy leprás néptelenül
találta a szíriai sereg táborát. Mi történt? Hová mentek a szíriai katonák? A négy leprás nem tudta, hová lett
az ellenség, de alig hitték, amit az első sátorban, ahová bementek, találtak.
2Kir 7:8.
Ennivaló! És mind megehetik! Arany, ezüst és drága ruhák! Először
csak magukra tudtak gondolni, és arra milyen csodálatosan jól jártak. Hamarosan rájöttek azonban, mennyire önző
módon viselkednek. Megbeszélték és úgy döntöttek, hogy azonnal tenniük kell valamit. Még reggelig sem várnak
vele. 9-10. v.
Elmondták a város kapuőreinek, mit találtak, és ők is úgy
döntöttek, nem várnak reggelig. A király már nyugovóra tért, de most azonnal felkelt. Meghallván, mi történt,
egészen biztos volt benne, az ellenség valami cselt vetett ellenük. 12. v.
A király egyik szolgája azonban nem volt biztos benne, hogy urának
igaza van. Ha a szíriaiak tényleg elmentek, lesz ott bőven ennivaló. Miért könyörgött hát a királynak?
Engedélyezte a szolga ötletének végrehajtását a király? 13-14. v.
Rövidesen úton volt néhány ember a megmaradt lovak által húzott
szekereken. Biztosak lehetünk bene, hogy a városban rengetegen ébren voltak és izgatottan várták a
fejleményeket. Vajon jó hírrel térnek vissza az emberek, vagy a király gyanúja válik valóra? Mi történt?
15. v.
Most már nem volt semmi kétség, hogy a szíriaiak elmentek. A
szekerek kilométereken át követték a nyomukat egészen a Jordán-folyóig. Az ellenség eltűnt.
További elmélkedésre:
Mit gondolsz, nehezére esik Istennek beteljesíteni
az ígéreteit? Eszedbe jut akár egyetlen eset is, amikor nem tudta megtartani ígéretét? Kinek volt ebben a
történetben őszinte a hite?
CSÜTÖRTÖK
 Ennivaló! Van élelem!
Samária népe lázas izgalomba jött. A király a kapu őrzésére rendelte egyik főemberét. Történetesen azt, aki
gúnyt űzött Elizeusból, amikor a próféta azt mondta, hogy másnapra bőven lesz ennivalójuk. Természetesen senki
sem állíthatta meg a városkapun kifelé tóduló, a szíriai táborba igyekvő éhes tömeget. Mi történt a kapuért
felelős főemberrel? 2Kir 7:17-20.
Az éhínség egy csapásra véget ért. Bár nem érdemelték meg, Isten
megsajnálta és megsegítette népét. Ismét bebizonyította nekik is, és az ellenségnek is, hogy számára semmit sem
lehetetlen megtenni.
E király halála után újabb királyok uralkodtak az északi királyság,
Izrael felett. Isten több prófétát is küldött hozzájuk, akik emlékeztették őket, Isten nem tudja megáldani őket,
ha úgy döntenek, Sátánra hallgatnak, és nem az Ő csodálatos Tízparancsolatának engedelmeskednek. Ők azonban nem
tanultak az engedetlenségük következtében rájuk zúdult bajokból. Továbbra is Sátánt szolgálták. Apránként egyre
távolabb kerültek Istentől. Végül már olyan messzire mentek, hogy az Úr nem tudott már többé segíteni rajtuk.
További elmélkedésre:
Elizeus egyre idősebb lett. Egész életében szerette
Istent és Őbenne bízott. Soha nem vált büszkévé, bár Isten nagyon sok csodát tett általa. Ő is ragyogó tüzes
szekéren ment a Mennybe, mint Illés? Nem. Sőt, Elizeus hosszú ideig betegeskedett a halála előtt. Panaszkodott
vajon? Nem. Az Istenben való bizalom csodálatos példája volt, ugye?
PÉNTEK
Ma egy emlékezetes, jól végződő történettel ismerkedünk meg, ahogy
befejezzük Elizeus, az északi királyság, azaz Izrael prófétája életének áttekintését. Ez még valószínűleg Naámán
főparancsnok leprából való kigyógyulása előtt történhetett.
Isten szólt Elizeusnak, hogy figyelmeztesse az éhínség közeledtére
azt a jóságos asszonyt, akinél a próféta annak idején lakott, és akinek kisfiát Isten visszahozta az életbe.
Mint sok évvel azelőtt Naomi, ez az asszony is egy másik országban talált menedéket az éhínség idejére.
2Kir 8:1-2.
Izrael királya egy nap a palotájába hívatta Géházit, Elizeus
szolgáját és arra kérte, meséljen a sok csodálatos dologról, amit Isten Elizeus által vitt véghez.
4. v.
 Sokan ismerték Istent
Izrael népe közt, és bizonyára sokan állították is, hogy hisznek benne. Néhányan azt is tudták, hogy Elizeus
Isten prófétája, és tisztelték őt, annak ellenére, hogy legtöbbjük nem változtatott rossz szokásain.
Aznap Géházi bizonyára elmesélte a királynak mindazokat a csodákat,
amelyekről bibliai leckéinkben tanultunk, és még sok mást is. Minden bizonnyal a prófétaiskolákban végzett
segítő munkájáról is beszélt.
Mi történt, amikor Géházi az asszonyról szóló izgalmas történetet
mondta éppen, akinek a fiát Isten életre támasztotta? 5. v.
Milyen örömteli meglepetés! Miért jött az asszony a királyhoz?
3. v.
Mit tett azonnal érte a király, amint az asszony előadta és
elmagyarázta baját? 6. v.
További elmélkedésre:
Ez boldog befejezés volt, ugye? Mi volt a
másik, jól végződő történet a héten? Mit gondolsz, még mindig örült Elizeus, hogy Isten szolgálatát választotta,
annak ellenére, hogy élete vége felé már nem volt olyan jó egyészségben?
| |
Történet sarok
Váratlan küldemény
A „Kicsi Ellen” című mű alapján átdolgozta:
Amy Sherrard |
 |
Bates kapitány feleségének szüksége volt még kb. két kg lisztre a sütéshez. A bolt felé menet
Bates úr a zsebébe nyúlt és arra gondolt, vajon elég lesz-e a nála lévő összeg a vásárlásra, hiszen az volt az
összes pénze.
Az üzletben megkapta a lisztet és a számlára pillantott. A liszt pontosan annyiba került,
mint amennyi pénz a zsebében lapult.
 „Köszönöm,
Uram!” – mondta Jézusnak hazafelé menet. Csendben a konyhaasztalra tette a lisztet és visszament szobájába írni.
Bates asszony meglepődött és zavart kifejezés ült ki arcára, amikor a lisztet meglátta. Bement a férje
dolgozószobájába.
„Joseph, miért csak két kg lisztet vásároltál?” – kérdezte tőle.
„Nem annyira volt szükséged?” – felelt a kapitány.
„Igen, de te sosem szoktál egy hordó lisztnél kevesebbet venni.” – emlékeztette az asszony.
A kapitány ekkor elmondta neki miért csak két kiló lisztet vett. „Az utolsó filléreinket
költöttem rá.” – magyarázta.
Bates asszony megdöbbent. „Bates kapitány, neked, aki körbehajóztad a világot, csupán két
kiló lisztre elegendő pénzed maradt?” Majd tenyerébe temetve arcát sírva fakadt. „Mitévők legyünk? Mitévők
legyünk?” – zokogta.
A kapitány gyöngéden vigasztalta: „Jézus gondoskodik rólunk.” – ígérte feleségének, de az
asszony nem volt olyan biztos ebben.
Egy kicsit később a kapitány elment a postahivatalba. „Érkezett levelem?”- kérdezte a
postamestert.
A postamester rámosolygott és egy levelet nyújtott Bates kapitány felé, majd így szólt:
„Igen, de a postaköltséget önnek kell kifizetnie, Kapitány úr.”
Bates kapitány tudta, hogy egy fillérje sincs a postaköltségre, ezért udvariasan megkérte a
tisztviselőt, hogy nyissa fel a levelet: „Legyen szíves, nyissa ki a levelet, azt hiszem, pénz van benne.”
 A
postamester kinyitotta, és valóban, egy levél mellett tíz dollár volt a borítékban. A kapitány kifizette a
postaköltséget majd magában szélesen mosolyogva visszament a boltba.
„Most meglepem Prudencet, nagyon fog örülni.” – gondolta magában.
Vásárolt egy hordó lisztet, egy zsák krumplit, cukrot és egyebeket, amire még szükségük
lehet. „Kérem, szállítsa ezeket a verandámra!” – mondta a boltosnak.
Amikor a kapitány hazaért, felesége nagyon izgatott volt. „Nézz ki a verandára! Valaki
véletlenül ide pakolta ezeket a dolgokat. Nekünk nincsen pénzünk, tehát természetesen nem lehet a miénk.”
„De, a miénk. – válaszolta mosolyogva a kapitány. – Jézus gondoskodik rólunk.” Majd
megmutatta feleségének a levelet.
Bates asszony nem tudta megállni sírás nélkül, de ezek most az öröm könnyei
voltak. Tudta, hogy igaz, amiről Joseph beszélt. Jézus valóban gondoskodott róluk.
(Folytatása következik)
|
