|
VASÁRNAP
 Mi
lenne, ha olyan sokan kezdenének szombatonként a gyülekezetetekbe járni, hogy nem lenne elég hely számukra? Mi
lenne, ha azzal keresnék fel lelkészeteket, hogy egy nagyobb imatermet akarnak építeni, és minden munkát maguk
végeznének el? Mit gondolsz, örülne a lelkészetek?
Pontosan ez történt Elizeus idejében, csak éppen nem egy gyülekezetnek volt szüksége nagyobb
imateremre,  hanem az
egyik prófétaiskolát kellett volna bővíteni. A diákok egy csoportja beszélt erről Elizeussal.
2Kir 6:1.
Elizeus bizonyára örült, hogy ilyen problémával foglalkozhat, mert ez azt jelentette, hogy
egyre több tanítvány szeretett volna minél többet megtanulni Istenről és arról, hogyan legyenek jó munkásai. Mit
találtak ki a tanítványok? Jónak tartotta Elizeus a tervüket? 2. v.
A tanítványok szerették Elizeust. Gyakran meglátogatta iskoláikat és tanította az
osztályokat. Tudták, hogy törődik velük. Örültek, hogy velük megy, amikor az egyik tanítvány erre kérte.
3. v.
A prófétaiskolák tanulói a szokásos tárgyakat tanulták, mint a matematika, történelem és
zene. A legjobbak azonban a Bibliaórák voltak. A Bibliának természetesen csak azokat az írásait
tanulmányozhatták, amik az ő idejük előtt íródtak.
A tanítványok hasznos, gyakorlati dolgokat is tanultak, hogy el tudják tartani magukat és
családjukat. Azt is tudták, hogyan építsenek maguknak iskolát.
További elmélkedésre:
Mit gondolsz, ma is hasznos tudni, hogyan kell
dolgozni? Tudniuk kell a lányoknak, hogyan készítsenek egészséges ételeket, hogyan vezessék a háztartást és
hogyan gondoskodjanak a családról? Igen ez nagyon fontos, még akkor is, ha más szakmát is tanulnak, mint az
ápolónő, vagy tanárnő. A fiúknak is meg kell tanulniuk, hogyan javítsák meg az elromlott dolgokat, hogyan
termesszenek növényeket, és hogyan gondoskodjanak mindenről? Te mit tanulsz?
HÉTFÖ
 Az iskolában, ahol
Elizeus látogatóban tartózkodott, a tanítványok egy reggel fogták szerszámaikat és dolgozni indultak. Fát
kellett vágniuk az új iskolaépülethez. A fára deszkák, gerendák és lécek, asztalok és székek, és még sok egyéb
tárgy elkészítéséhez lesz szükségük. Hová mentek fát vágni? Velük volt Elizeus is?
2Kir 6:4.
A favágáshoz természetesen fejszére volt szükségük. Az egyik
tanítványnak nem volt sajátja, ezért kölcsönkért egyet. Szorgalmasan dolgozott egy fa kivágásán, amikor
fejszéjének feje hirtelen lerepült a nyeléről. Hová esett? 5. v.
Semmi kétség, a tanítvány nagyon rosszul érezte magát. Elég baj egy
baltafej elvesztése is, de ráadásul ez kölcsönbe volt. Újat kell majd vennie helyette. Mint a legtöbb diáknak,
valószínűleg neki sem volt sok pénze. Mihez kezdjen most?
A többiek is biztosan nagyon sajnálták őt. Egy páran talán
nekiálltak a fejszét keresni a sáros folyómederben.
Elizeus nem szidta meg a tanítványt. Tudta, hogy véletlen volt.
Mindenki kíváncsian nézte, vajon mit segíthet a faág, amit Elizeus levágott és a folyóba dobott. Biztos lehetsz
benne, hogy feszülten figyelték, mi fog történni. 6. v.
Bizonyára elámultak, amikor a vasból készült fejszefej feljött és
úszott a vizen. Ki hallott még olyant, hogy a vas úszik? Úgy meglepődhettek, hogy először csak bámultak. Mit
mondott Elizeus a tanítványnak, mielőtt még a fejsze elúszott volna? 7. v.
További elmélkedésre:
Mit gondolsz, mit érzett az a tanítvány? Jó ideig
beszélgethettek a történtekről és soha nem felejtették el, ugye? Biztosan jó szorosan visszaillesztették azt a
fejet a fejsze nyelére. Általában nem jó dolog kölcsönkérni, de ha mégis szükséges, hogyan kell vigyáznunk a
kölcsönkért holmira?
KEDD
 A szíriai király
rajtaütésszerű támadásokat tervezett különböző, a közös határhoz közeli izraeli települések ellen. Ám mindig
valami olyasmi történt, amit nem értett. Úgy tűnt, bármennyire igyekszik titokban tartani haditerveit, az
izraeli király valahogy mindig tudomást szerez róluk és odaküldi katonáit a szíriai sereg elűzésére.
A szíriai király végül úgy gondolta, hogy áruló lehet saját katonái
között, aki mindig értesíti az izraelieket. 2Kir 6:11.
A király katonái tudták, hogy ez nem igaz, és egyikük elmondta a
királynak, mi történik. 12. v.
Most, hogy már ismerték a problémát, könnyűnek tűnt a megoldása is.
A szíriai királynak csak meg kellett találnia Elizeust és elfogni. 13. v.
A király nem akart elszalasztani egyetlen lehetőséget sem. Úgy
döntött, annyi katonát küld, hogy Elizeusnak semmi esélye ne legyen a menekülésre.
14. v.
További elmélkedésre:
Mit gondolsz, tudhatott valamit a szíriai király a
mi hatalmas Istenünkről? Megnehezíti vajon az a hatalmas szíriai sereg Istennek, hogy Elizeust megőrizze?
SZERDA
 A szíriai király Elizeus
elfogására küldte hatalmas seregét és éjszaka bekerítették a várost, ahol a próféta tartózkodott. Mit látott
Elizeus szolgája, amikor másnap korán reggel kiment és körülnézett? 2Kir 6:15.
A szolga sietett Elizeusnak beszámolni. Mitévők legyenek? Semmi
esélyük elmenekülni, hogy biztonságban legyenek. Városukat teljesen bekerítette a szíriai hadsereg. Úgy tűnt,
nincs semmi mód a megmenekülésre. A szolga attól félt, hogy börtönbe vetik, vagy akár meg is ölik őket. Elizeus
azonban egyáltalán nem aggódott. Mit mondott szolgájának? 16. v.
Micsoda? Elizeus talán bizony vak? Nem látja, hogy sehol egy
izraelita katona? Hogyan mondhatta biztosra, amit mondott?
Elizeusnak nem kellett látnia a katonákat, akikről beszélt.
Egyszerűen tudta, hogy ott vannak. Sajnálta viszont szegény, félelemtől reszkető szolgáját, és meg akarta
nyugtatni. Mit kért ezért Elizeus Istentől? 17. v.
Mit gondolsz, mit érzett a szolga, amikor ezúttal körülnézett?
További elmélkedésre:
Ma is küld Isten még több angyalt, ha segítségükre
van szükségünk? Tudtad, hogy Ő inkább a Menny összes angyalát segítségünkre küldené, minthogy megengedje
Sátánnak, hogy valami rosszra rávegyen bennünket? Igen, ide küldené őket. Mindig segít nekünk, ha imádkozunk
érte. Ha valami rosszat teszünk, az mindig azért van, mert azt választjuk. Ezt soha, de soha ne feledjük!
CSÜTÖRTÖK
 A szíriai hadsereg nem
tudta, hogy más katonák is vannak ott Elizeus védelmére. Angyalok vették körül a várost, és amikor Elizeus
imában kérte Istent, hogy nyissa meg szolgája szemeit, hogy ő is láthassa őket, Isten megtette. Elizeus most
azért imádkozott, hogy a szíriai sereggel éppen az ellenkezője történjen, hogy ne lássanak.
2Kir 6:18.
Ezután Elizeus Samáriába, a király városába vezette a vak szíriai
katonákat. Megdöbbentek, amikor odaérve a szemeik megnyíltak. Egyáltalán nem ott voltak, ahol várták volna, és
pontosan az az ember vezette őket a magas falakkal körülvett Samáriába, akit el akartak fogni. Csapdába
kerültek. 20. v.
Nagy félelem lehetett úrrá a szíriai hadseregen. Tudták, hogy itt
az izraeli katonák könnyűszerrel elpusztíthatják mindnyájukat. Az izraeli király első gondolata valóban ez volt.
Ám Isten tartotta kezében a történéseket. Mit kérdezett tehát a király Elizeustól?
21. v.
Elizeus tudta, hogy nem lenne helyes a királytól, ha megölné őket.
Foglyok voltak és csak királyuk utasítását teljesítették. Elizeus azt is tudta, Isten azt akarja, hogy jó hírét
vigyék az aznap történteknek. A hír azonban nagyban különbözni fog attól, amit királyuk várt volna tőlük.
Azok a szíriai katonák megtudják, hogy az izraeliták tisztességesek
és Isten sokkal hatalmasabb az általuk imádott pogány bálványisteneknél.
További elmélkedésre:
Mit érzett Elizeus szolgája a szemei megnyílása
előtt, és után? Mit éreztek a szíriai katonák a szemeik megvakulása előtt, és után? Mit érzett Elizeus egész idő
alatt? Kell az Istenben bízó embereknek valaha is félniük?
PÉNTEK
Mit válaszolt Elizeus, amikor a király megkérdezte tőle, hogy
megölje-e a városában csapdába került szíriai katonákat? 2Kir 6:22.
 Nagy meglepetéssel
nézhettek egymásra azok a szíriai katonák. Talán a fülükkel is gond van, ahogy az előbb a szemükkel? Végtére is
nem ölik meg őket. A király inkább megvendégeli őket. Alig tudták elhinni, mi történik velük.
Csak kenyeret és vizet kaptak, amikor elérkezett az étkezés ideje?
Evés után ott tartották őket fogságban? 23. v.
Mit gondolsz, hazatérve ugyanazok az emberek voltak a szíriai
katonák, mint amikor Elizeus elfogására indultak? Nem. Olyasmit tanultak, amit soha nem fognak elfelejteni. A
királyuk pedig sokáig nem küldött sereget Izrael ellen harcolni.
További elmélkedésre:
Időnként lehetőségünk adódik jót tenni olyanokkal,
akik nem érdemlik meg. Megtesszük? Vagy egyszerűen azt mondjuk, hogy nem érdemlik meg, mert nem voltak kedvesek.
Örül ennek Isten? Mi megérdemeljük azt a sok áldást, amit Istentől kapunk? Kiérdemeltük, hogy Jézus eljöjjön és
meghaljon értünk? Választhatjuk azt, hogy jók vagyunk másokhoz, még akkor is, ha nem érdemlik meg? Az Jézus
példájának követése lenne? Lehet, hogy mások is jobban meg szeretnék majd ismerni Őt a mi viselkedésünk miatt?
| |
Történet sarok
A hajóskapitányból
prédikátor lesz
A „Kicsi Ellen” című mű alapján átdolgozta:
Amy Sherrard |
 |
Joseph Bates kisgyermekkora óta szerette az óceánt és tengerész szeretett volna lenni. Ezért
15 éves korában a szülei elengedték otthonról, és hajósinas lett. Feladata a legénység és az utasok ágyainak
rendbetétele, a kabinok takarítása volt, és sokféleképpen segített a matrózoknak.
 Joseph
húsz esztendőn át különböző hajókon számtalan távoli helyre utazott. Sok veszélyes és izgalmas kalandban volt
része. Szörnyű viharokat élt át, és egyszer még hajótörést is szenvedett. Egy háborúban elfogták és egy
ellenséges hajón raboskodott. Néhány rabtársával együtt úgy menekültek meg, hogy nyílást vágtak a hajó oldalába
és azon kiszökve a partra úsztak.
Joseph végül egyik tengerésztársával közösen egy hajó tulajdonosa lett. Ő volt a kapitány, és
meggazdagodott. Mindemellett bölcsessége is volt. Mivel meg akarta őrizni egészségét, Joseph nem ivott alkoholt,
és amikor rájött, hogy a dohányzás rossz szokás, abbahagyta a dohány élvezetét is. Igyekezett olyan
élelmiszereket enni, amikről tudta, hogy jót tesznek neki.
Sokévi hajózás után Joseph feleségül vett egy Prudence nevű kedves hölgyet. Felesége mindig
magányos volt és nagyon aggódott érte, amikor ő hosszú hajóutakra ment. Elképzelheted, mennyire örült, amikor
újabb tízévi hajózás után Joseph úgy döntött, hogy nyugdíjba vonul és vele marad szép, kényelmes otthonukban.
Amikor Joseph megismerte az adventi üzenetet, tanulmányozni kezdte a próféciákat, és amikor
megbizonyosodott róla, hogy igazak, másoknak is segített megérteni őket. Azt akarta, hogy készen legyenek Jézus
eljövetelére.
Joseph ismert olyan embereket is, akik hitték, hogy Isten valódi pihenőnapja a szombat, a hét
hetedik napja és nem a hét első napja, a vasárnap. Bibliáját alaposan tanulmányozva rájött, hogy Isten soha nem
változtatta át az igazi pihenőnapot vasárnapra. Azonnal elkezdte a szombatot megszentelni, pontosan, ahogy a
negyedik parancsolat tanítja, és másoknak is beszélt erről.
Jézus arra indította Bates kapitányt, írjon erről egy kis könyvet is, hogy még többen
megismerhessék az igaz szombatot. A könyvkiadás azonban sokba került, akárcsak utazásai, amikor különböző
helyekre ment prédikálni. Bates kapitány rövidesen felhasználta vagyona nagy részét, és nem volt már gazdag
ember. Végül szinte az összes pénze elfogyott, de ő nem aggodalmaskodott. Tudta, hogy ha Jézusnak
engedelmeskedik, mindig meglesz mindene, amire szüksége van.
Egy nap Joseph éppen írt valamit, amikor Prudence bejött hozzá a konyhából, ahol kenyeret
sütött, és így szólt férjéhez: „Elfogyott a liszt, megkérhetlek, hogy hozzál az üzletből?”
„Mennyire van szükséged?” - kérdezte Bates kapitány miközben felállt, és kalapjáért
nyúlt.
„Körülbelül két kilóra.” – felelt az asszony és visszaindult a konyhába.
Bates kapitány a kabátzsebébe nyúlt. Lesz vajon elég pénze a lisztet kifizetni?
(Folytatása következik)
|
