|
VASÁRNAP
 Mivel
nem tudjuk a nevét, egyszerűen csak a kis szolgálólánynak hívjuk. Szülei Izraelben laktak és hűségesen szerették
Istent. Születésétől kezdve arra tanították a kislányt, hogy teljes szívéből szeresse Istent, és Őbenne bízzon.
Szüleivel együtt ismerték Elizeust, ezért édesanyja minden bizonnyal mesélt neki a próféta tetteiről, amikkel az
embereken segített és a sok csodáról, amiket Isten általa tett.
 A kis
szolgálólány teljes szívéből szerette Istent. Elhatározta, hogy bármi történjen is, élete végéig hozzá akar
tartozni és Őbenne bízik.
A szíriai királyság, ahol a kis szolgálólány élt, szomszédos volt Izraellel és a két nép
egymás ellensége volt. Amikor a szíriaiak megszálltak egy izraeli várost, Akháb király harcba indult, hogy
visszaszerezze. Az izraeliták azonban veszítettek és Akháb király is életét vesztette. Ettől kezdve, mivel senki
nem jött ellenük, a szíriai katonák gyakran betörtek Izraelbe. Egy ilyen alkalommal rabolhatták el és
hurcolhatták Szíriába a kis szolgálólányt. Menyire megrémülhetett! A szülei is szörnyen érezhették magukat!
A kislánynak biztosan eszébe jutott, hogy Józsefet is szolgaként hurcolták Egyiptomba. Most
neki is, mint akkor Józsefnek, döntenie kellet, továbbra is bízik Istenben és szereti Őt, vagy nem. Bár úgy
érezte, megszakad a szíve, ugyanúgy döntött, mint annak idején József. Továbbra is szeretni fogja Istent, bízik
benne és engedelmeskedik neki, bármi történt is vele.
További elmélkedésre:
Nem tudjuk, mennyi idős volt a kis szolgálólány,
amikor elhurcolták otthonából, drága szüleitől. Talán annyi idős lehetett, mint te most. Meghoztad már azt a
döntést, amit ő?
HÉTFÖ
 Szíriai katonák rabolták
el a kis szolgálólányt, és a királyi fővárosba, Damaszkuszba hurcolták. Akárcsak József, a kislány is egy nagyon
fontos ember házában lett szolgáló, akit Naámánnak hívtak, és a király seregének főparancsnoka volt.
2Kir 5:1-2.
A kislány mindent megtett, hogy Naámán felesége elégedett legyen vele. Vidám volt és
segítőkész. Hamarosan észrevette azonban, hogy úrnője aggódik és búslakodik valamiért. A kis szolgálólány is
elszomorodott, amikor megtudta, hogy mi bántja az asszonyt.
Naámán fővezér nagyon súlyos betegségben szenvedett. Leprás volt. Erre a betegségre akkoriban
nem létezetett gyógymód. Izrael földjén azt tanították, hogy a leprát bűneik büntetéseként kapják az emberek. A
leprások még a többiek közelébe sem mehettek. A kis szolgálólány azonban nem félt, mert bízott Isten oltalmában.
A kislánynak folyton eszébe jutott Elizeus és a sok csoda, amit Isten általa tett. Biztos
volt bene, hogy Isten Naámánon is tud segíteni. Egy nap beszélt erről úrnőjének. 3. v.
A kislány biztos volt benne, hogy Naámán meggyógyulhat. Mit tett a főparancsnok, amikor a
felesége elmondta neki, amit a kislánytól hallott? 4. v.
A király nagyon megörült. Fővezére jó ember volt és jó katona, csodálatos lenne, ha
meggyógyulna. Mit tett azonnal? 5-6. v.
Milyen izgatott lehetet a kis szolgálólány és Naámán felesége is!
További elmélkedésre:
Könnyen mondhatta volna a kis szolgálólány magában,
hogy Naámán leprája megérdemelt büntetés az ő elrablása miatt? Mit érzett azonban ehelyett?
KEDD
 Nagy
izgalom volt Samáriában, az izraeli királyság fővárosában, amikor Naámán odaérkezett. A király nagyon megrémült,
amikor elolvasta a szír király levelét. Miből gondolja a szíriai király, hogy ő meg tud gyógyítani bárkit is a
leprából? A lepra gyógyíthatatlan. Azt hitte, hogy a szíriai király csupán újabb háborút akar indítani
ellenük. 2Kir 5:7.
Valaki Elizeus házához sietett a hírrel. Elizeus sajnálta, hogy a
királynak még csak eszébe sem jutott Isten és az Ő hatalma. 8. v.
Naámán és katonái rövidesen Elizeus háza előtt álltak a próféta
megjelenésére várva. Képzeljük csak el a fővezér meglepetését, amikor egy szolgáló jelent meg, hogy beszéljen
vele! Ahhoz volt szokva, hogy az emberek nagy tisztelettel bánnak vele. Hogy merészelt ez a próféta egy
szolgát küldeni hozzá? Még jobban megsértődött, amikor meghallotta Elizeus üzenetét arról, mit kell tennie
gyógyulása érdekében. 9-12. v.
Igaza volt. A Jordán-folyó vize közel sem volt olyan tiszta, mint a
damaszkuszi folyóké. Valóban, gyakran nagyon zavaros volt.
Elizeus szolgája, Géházi figyelte amint Naámán megfordítja hintaját
és elhajtat. A szolgái is követték, és mindnyájan nagyon csalódottak voltak. Elizeus talán az ablakból figyelt.
Ő azonban nem aggódott, pontosan azt tette, amit Isten mondott neki.
További elmélkedésre:
Ismerte Naámán fővezér Istent? Tudott bármit is a
szerénységről?
SZERDA
 Elizeus házát elhagyva
Naámán bizonyára nagyon gyorsan hajtott hintaján. Sértődött volt és nagyon mérges. Amikor azonban néhány
szolgája mellé került és szólt hozzá, mégis hallgatott rájuk. 2Kir 5:13.
Ez igaz volt, ha Elizeus valami nehezet kért volna tőle, azt
megtette volna. Lelassított és gondolkodni kezdett. Megfordult és a Jordán-folyó felé vette az irányt. Nem tudta
elképzelni, hogy mit számít hétszer belemerülni abba a folyóba, de úgy döntött, megteszi. És meg is tette.
A folyóparton álló szolgái minden bizonnyal visszatartott
lélegzettel figyeltek és számoltak. Semmi sem változott, amikor Naámán hatodszor feljött a víz alól, még mindig
leprás volt. Következett a hetedik, és meggyógyult. Elizeus hét lemerülést mondott, és igaza volt, a lepra
eltűnt. 14. v.
Ugye szinte hallod az örömkiáltásokat és látod a mosolyt Naámán
arcán, miközben megszárítkozik és felöltözik? Különösen örülhettek szolgái is, akiknek volt elég bátorságuk
rávenni, hogy meggondolja magát.
Naámán fővezér most visszaindult Samáriába. Ezúttal nem ment a
palotába, egyenesen Elizeus házához ment. Szíria királya gazdag ajándékot küldött Izrael királyának Naámán
meggyógyításáért, de a fővezér most Elizeusnak akarta adni ezt az ajándékot.
További elmélkedésre:
Azt hitte Naámán, hogy valami csodaszer volt a
vízben, amiben megmártózott, vagy tudta, hogy Isten volt az, aki meggyógyította?
CSÜTÖRTÖK
 Naámán fővezér visszament
Elizeus házához, és most a próféta személyesen jött ki eléje. 2Kir 5:15.
Milyen szép bizonyságát tette Naámán Istenbe vetett új hitének.
Ajándékait is felajánlotta, de Elizeus visszautasította őket. Egy fontos dolgot meg kellett értenie:
gyógyulása Istentől jött, nem Elizeustól. Semmi sem befolyásolhatja Naámánt és szolgáit, hogy másképpen
gondolják. Naámán továbbra is erőltette Elizeust, hogy fogadja el ajándékait, de ő udvariasan visszautasította.
16. v.
Naámán ezután kért valamit Elizeustól. Mi volt az, és miért kérte?
17. v.
Naámán kimutatta, mennyire bízik az igaz Istenben. Úgy érezte,
szüksége van az izraeli föld egy darabjára, amin dicsőítheti Izrael Istenét a saját országában. Talán a
kertjének egyik sarkába akarta teríteni azt a földet, ahol majd elmélkedhet és imádkozhat.
Naámán fővezérnek újabb gondolata támadt. Eszébe jutott, hogy
feladatai közé tartozik királyát a templomba kísérni, aki az ő kezére támaszkodik, amikor a pogány templomban
bálványistenéhez imádkozik. Megérti vajon majd Isten, hogy ő a szívében nem fog a bálványhoz imádkozni, még ha
le is térdel a királlyal együtt? Elizeus kedvesen megnyugtatta. 18-19. v.
A szolgák repeső, boldog szívvel pakolták össze az ajándékokat.
Naámán fővezér elköszönt és visszaindultak Damaszkuszba. Elizeus is hálás szívvel ment be otthonába. Ám valaki
másnak a szíve, aki végig figyelte az eseményeket, nem repesett a boldogságtól. Elhatározta, hogy tesz ez ellen
valamit. Ki volt az, és mit tett? Holnap megtudjuk.
További elmélkedésre:
Gyönyörű nap volt, ugye? Észrevetted, mennyire
zavarta Naámán vezért a pogány templomban való imádkozás? Biztos akart lenni bene, hogy Isten ismeri
gondolatait, miközben ott térdel. Hol járnak a mi gondolataink, amikor letérdelünk imádkozni? Nem tisztelünk
bálványokat, de ugye gyakran más jár az eszünkben, amikor imádkozunk?
PÉNTEK
 Géházi nem örült. Alig
hitte el, hogy Elizeus visszautasította azokat az értékes ajándékokat, és úgy döntött, tesz valamit ez ügyben.
Amilyen gyorsan csak tudott Naámán után sietett, aki azonnal megállt, amikor észrevette.
2Kir 5:20-21.
Gáházi bizonyára kifulladva adta elő kitalált történetét.
22. v.
Naámán szolgái összenézhettek, miközben kicsomagolták az
ajándékokat. Naámán is csodálkozhatott egy kicsit, de még többet is adott Géházinak, mint amit kért, és még
szolgákat is küldött vele a holmik cipelésére. Amikor félútról Géházi visszaküldte őket, a szolgák úgy
gondolták, ez újabb ok arra, hogy ne higgyenek Géházi meséjének. 23-24. v.
Amit Géházi tett, az nagyon helytelen volt, és a történet
folytatása nagyon szomorú. Géházi már hazudott egyszer, és általában az egyik hazugságot másik, és még több
hazugság is követi. 25-26. v.
Azon a napon egy ember azt választotta, hogy szereti Istent, bízik
benne, és neki engedelmeskedik, egy másik pedig azt, hogy Sátánnak engedelmeskedik. Naámán szörnyű betegsége
Géházira szállt és élete végéig rajta is maradt. 27. v.
 Biztosak lehetünk benne,
hogy Naámán felesége és a kis szolgálólány izgatottan várták a fővezér hazaérkezését. Teljesen meggyógyult!
Isten és a kis szolgálólány is boldogok voltak, amiért a kislány azt választotta, szereti Istent, bízik benne,
és engedelmeskedik neki, és mert az Úr hagyta, hogy a kislány világossága olyan fényesen ragyogjon.
További elmélkedésre:
Válasszuk ki e heti történetünk következő szereplői
közül négyet, és mondjuk el, mit tanultunk tetteikből, érzéseikből: a kis szolgálólány, a lány szülei, Naámán
fővezér, Izrael királya, Elizeus, Géházi.
| |
Történet sarok
Meglepetés Joseph
Bates számára
A „Kicsi Ellen” című mű alapján átdolgozta:
Amy Sherrard |
 |
A baleset miatt, ami kislánykorában érte, Ellen nem tudott írni, hiába próbálta meg többször
is. Keze túl gyenge volt a tollat tartani, és ha mégis megpróbálta, írása olyan volt, mint a macskakaparás,
senki sem tudta elolvasni.
 Egyszer,
amikor Jézus látomást adott Ellennek azt mondta neki, írja le, hogy még többen megismerhessék azokat a fontos
dolgokat, amiket elmond neki. Ellen engedelmeskedett, és ahogy a tollat megfogta, keze erős lett, remegése
megszűnt és az írása tiszta, könnyen olvasható volt. Csoda történt. Ezután Ellen számtalan levelet, könyvet és
újságcikket írt.
Joseph Bates kapitány egyike volt azoknak, akik alig várták, hogy Ellen írásait olvashassák.
Régóta adventhívő volt, és bár korábban tengeri hajóskapitányként a világ sok helyén járt, most prédikátor volt.
Tudta, hogy Ellen minden szava és írása összhangban áll a Bibliával, de mos teljesen meg akart bizonyosodni,
hogy látomásai Jézustól származnak. Nem akart megtévesztés áldozata lenni.
Bates kapitány egyszer elment egy adventhívő otthonában tartott gyűlésre. Ellen is ott volt.
Miután beszélt, Jézus látomást adott neki néhány bolygóról, amelyek olyanok voltak, mint a csillagok éjszaka.
Gyönyörűek voltak és Ellen még a látomás alatt beszélni kezdett róluk.
Bates kapitány nagyon jól ismerte a csillagokat, mert a tengeren azok segítették a hajó
kormányzásában. Amikor Ellen rózsás-színezetű gyűrűkről és egy szép bolygó négy holdjáról beszélt, Bates
kapitány izgatott lett. Ismerte a bolygót, amiről Ellen beszélt. „Ez a Jupiter!” – kiáltott fel.
 Ellen
ezután egy másik bolygóról kezdett beszélni, amelynek szép gyűrűi vannak, és hét hold kering körülötte. „Most a
Szaturnuszt látja.”- mondta a kapitány.
A látomás végén Bates kapitány megkérdezte Ellentől, hogy foglalkozott-e valaha
csillagászattal. Ellen pillanatnyi gondolkodás után megrázta a fejét és így felelt: „Nem emlékszem, hogy valaha
is akár egyetlen csillagászati könyvet láttam volna.” Attól a naptól fogva Joseph Bates biztos volt benne, hogy
Ellen látomásai Jézustól voltak.
Joseph Bates megköszönte Istenek, hogy annyira szeret bennünket, hogy prófétát küldött, aki
segít elkészülnünk Jézus eljövetelére. Ellent viszont az érdekelte, amiben Bates kapitány hitt. Hosszú ideje a
szombatot, a hét hetedik napját szentelte meg, a vasárnap helyett, amit a legtöbb keresztény tartott. A
kapitány állította, hogy hite a Biblián alapul.
Ellen már tudta, hogy sok minden, amire megtanították nem a Bibliából
származik. Most rá kell jönnie, hogy melyik nap is a szent. A vasárnap, ahogy mindig is hitte? Vagy a szombat,
ahogy Bates kapitány hiszi?
(Folytatása következik)
|
