|
VASÁRNAP
 Amikor
az izraeliták először királyt akartak maguknak, Sámuel próféta figyelmeztette őket, nem Isten terve szerint
való, hogy Őrajta kívül más királyuk is legyen. Ha csak Ő lenne királyuk, akkor minden más nép megtudhatná, hogy
az Ő népe hatalmas Istenében bízik és nem egy emberben, sem a hadseregben, vagy valami haszontalan
bálványszoborban. Most azonban már két királyuk is volt, és időnként mindkettő bálványnak áldozott. Milyen
szörnyű! És milyen szomorú is egyben.
Jeroboám lett az északi tíz törzs királya miután nem fogadták el Salamon fiát királyuknak.
Jeroboám királyságát Izraelnek, vagy északi királyságnak hívták. Salamon fia, Roboám Jeruzsálemben élt.
Királyságát Júdának, vagy déli királyságnak nevezték.
Miután Jeroboám király lett féltékeny gondolatokat kezdett dédelgetni. Mit tervezett?
1Kir 12:26-30.
A léviták még mindig a különböző törzsek népe között éltek, pontosan, ahogy Isten meghagyta
nekik. Jeroboám megpróbálta rávenni őket, hogy bálványimádásának papjai legyenek. Mit tett, amikor ezt
megtagadták? 31. v.
Rövid időn belül sok lévita, másokkal együtt, akik hűségesek maradtak Istenhez Júdába
költözött, ahol félelem nélkül imádhatták Istent. A legtöbben azonban ottmaradtak és Jeroboám bálványait imádták
az általa felállított helyeken.
További elmélkedésre: Szomorú volt szerinted
Isten? Mit gondolsz, feladja a próbálkozást a tíz törzs népének megmentésére? Nem. Isten szeret bennünket. isten
mindaddig nem adja fel amíg az emberek végleg el nem utasítják az Ő Szentlelkét és meg nem tagadják, hogy rossz
szokásaikon változtassanak. Emlékszel Salamonra? Magára hagyta őt Isten?
HÉTFÖ
 Jeroboám halála után az
északi királyságban, Izraelben minden egyre rosszabbra fordult. Mindegyik király ugyanolyan gonosznak tűnt, mint
az előző, sőt némelyik még gonoszabbnak. Alig akadt valaki, aki Istent szerette és Tízparancsolatát megtartotta
volna.
Számos gonosz uralkodó után Akháb lett Izrael királya. Milyen ember
volt? 1Kir 16:30.
Akháb gonosz volt, és gonosz asszonyt vett feleségül, aki gyűlölte
Istent és a pogány Baált imádta. Templomot is építtetett Baálnak Szamáriában, a fővárosban. A nép országszerte
pogány bálványokat imádott. Úgy tűnt senki sincs már, aki az Istenhez való hűséget választja.
Isten azonban nem adta fel és már tudta is, hogy ki lesz az, aki
segít neki. Illés volt a neve Isten egyik hűséges prófétájának, aki a Jordán-folyótól északra, a hegyekben élt.
Isten terve szerin Illés fog majd segíteni neki a népet „felébreszteni”.
A hűséges Illés nagyon gondterhelt volt és szomorú látván, hogy
egyre többen áldoznak a bálványoknak. Tudta, hogy senki sem figyelt az Isten által küldött figyelmeztetésekre,
és arra vágyott, Isten tegyen valamit, amivel néhányukat megmentheti.
Amikor elérkezett az ideje, Isten elmondta Illésnek a tervét. A
prófétának el kell mennie Akháb királyhoz és közölni vele, mit fog tenni Isten.
Illés tudta, hogy ez a terv annyira felmérgesíti Akhábot és gonosz
feleségét, hogy bizonyára meg is akarják majd ölni őt. Ám Illés bízott Istenben és nem félt.
További elmélkedésre:
Szüksége van ma is Istennek férfiakra és nőkre,
fiúkra és lányokra, akik szeretnének bátran kiállni érte? Szeretnél köztük lenni?
KEDD
 Illés tudta, hogy Baál
tisztelői hitték, hogy istenük adja az esőt, a harmatot és a napsütést. Nem hitték, hogy a Menny Istenének bármi
hatalma lenne ezek felett. Milyen bolond emberek! Nem tudták, hogy Isten teremtette a napot, az esőt és a
harmatot.
Isten meg is tudta szüntetni az esőt és a harmatot mindenütt Akháb
királyságában. Isten szava szerint ez a szörnyűség fog rájuk következni és Illésnek erről kellett Akháb királyt
tájékoztatnia.
Szamária felé gyalogolva Illés elnézte a zöld mezőket, a szép
virágokat a zöldellő erdőket és a csobogó patakokat. Arra gondolt, milyen más lesz mindez nemsokára.
Vére megérkezett Szamáriába. A királyi palotában elhaladt a
testőrség mellett és egyenesen a királyhoz ment. Nem mentegetőzött merészsége miatt, hanem azonnal átadta a
királynak az üzenetet. 1Kir 17:1.
Amint befejezte mondandóját, sarkon fordult, ismét elhaladt az őrök
előtt, és már távozott is.
A király megdöbbent, olyan váratlanul történt mindez. Mielőtt
bármit is kérdezhetett volna, Illés már ott sem volt. Honnan jött? Hogyan jutott be a palotába? Egyáltalán hogy
merészelt ilyesmit mondani?
Egyik kérdésére sem tudott válaszolni senki. Senki sem tudta,
hogyan jutott át Illés a testőrségen, vagy hová ment a palotát elhagyva.
További elmélkedésre:
Ijesztő volt, amire Isten Illést utasította. Vajon
nagy merészségre volt szüksége, hogy ilyen bátor legyen? Ad nekünk Isten bátorságot, ha azt választjuk, hogy
neki engedelmeskedünk?
SZERDA
 Amikor Illés elhagyta a
palotát, nem tudta, mit kíván tőle Isten, mit tegyen ezután. Két dolgot azonban biztosan tudott. Akháb és
Jézabel annyira mérgesek lesznek, hogy meg akarják majd ölni őt, de tudta, Isten gondot visel róla.
Valóban, miután elhagyta a palotát, Isten elmondta neki, hogy
pontosan mit tegyen és hová menjen. 1Kir 17:3-5.
 Isten mindenre gondolt.
Illés biztonságos helyen lesz, lesz eledele és ivóvize is minden nap. Hamarosan láthatóvá vált, hogy minden úgy
történik, ahogyan Isten előre megmondta. Napról napra és hétről hétre egy csepp eső sem esett és egy szemernyi
harmat sem. Olyan volt, mintha egy hatalmas kulccsal bezárták volna az eget.
A mezők rövidesen barnára égtek, a falevelek elszáradtak és
lehullottak, csupa por volt minden, amit a szél felkavart. A patak vize, amelyből Illés ivott, egyre csak
fogyott, míg végül már csak egy erecske lett belőle. A hollók hűségesen hordták Illésnek naponta az ennivalót.
Mi történt végül a patakkal? 7. v.
Illés nem aggódott, tudta, hogy Isten vigyáz rá, és Isten úgy is
tett. Mit mondott Illésnek, mit tegyen? 8-9. v.
Amikor a városhoz ért, ott találta az özvegyet, és udvariasan
beszélt vele. 10-11. v.
Az özvegy már hitt benne, hogy Izrael Istene az igaz Isten. Mindig
kedves volt az idegenekhez. Most őszinte volt Illéshez. 12. v.
Mit mondott neki Illés, hogyan mutathatja meg, ennyire bízik
Istenen annak ellenére, hogy az utolsó falat ennivalóját adja oda? 13-16. v.
További elmélkedésre:
Az özvegy három életet mentett meg azzal, hogy az
Istenben való bizalmat választotta és megosztotta utolsó falat ennivalóját. Kiknek az életét? Ma is örül Isten,
ha megosztjuk, amink van?
CSÜTÖRTÖK
 Nagyon szomorú dolog
történt az egyik nap, mikor Illés a jóságos özvegyasszonynál tartózkodott. Az özvegy kisfia súlyosan
megbetegedett és meghalt. Az asszonynak összetört a szíve és Illés is szomorú volt. Isten lenyűgöző csodát tett
értük nap, mint nap és túlélték az éhínséget, de a kisfiú most meghalt.
Az özvegy arra gondolt, talán Isten bünteti őt, mert valami rosszat
tett. Illés tudta, hogy Isten nem ilyen. Elvette a kisfiút anyja kezéből, fölvitte a szobájába és gyengéden az
ágyra fektette. Majd imádkozott, kérve Istent, hogy tegyen csodát és keltse életre a gyermeket ismét.
Először nem történt semmi. Illés tovább imádkozott. A kisfiú
egyszer csak kinyitotta a szemét. Talán még ásított is, mintha csak most ébredt volna fel. Még csodálkozott is,
hogy mit keres Illés szobájában. Illés hálát adott Istennek a csodáért. Bizonyára mosolyogva vette karjába a
kisfiút és visszavitte a földszintre édesanyjához. 1Kir 17:22-23.
Az özvegy eddig is bízott Istenben. Most még jobban szerette, és
nagyobb volt belé vetett bizalma, mint valaha. Azt is tudta, hogy Illés valóban Isten különleges szolgája.
24. v.
További elmélkedésre:
Nemsokára, egy napon Jézus sok gyermeket és
felnőttet, akik most sírjukban alszanak ébredésre fog szólítani. Ugye milyen csodálatos lesz?
PÉNTEK
 Izraelben senki sem hitte
el, amit Illés az esőről mondott. Baál papjai mindenkinek azt mondták, nem kell aggódniuk. Azt mondták Baál a
felelős az esőért, harmatért és a napsütésért, és Baál soha nem engedi meg Istennek, hogy azt tegye, amit Illés
mondott, és hamarosan mindenki látni fogja, hogy Baál erősebb, mint Isten. Egy darabig senki sem aggódott.
Azonban teltek-múltak a napok, a hetek és a hónapok. Elmúlt egy egész esztendő, majd egy újabb év, de még mindig
nem esett semmi eső.
Mostanra már mindenki aggódott, és a gonosz papok egyre jobban
őrjöngtek. Hangosabban imádkoztak és egyre több áldozatot mutattak be Baálnak. De nem történt változás.
A harmadik évben már egyáltalán nem nőtt a fű, a fák kopaszok
voltak és egyre fogyatkozott az élelmiszer. Emberek és állatok haltak éhen. A királyné, Jézabel őrjöngött. Most
még jobban gyűlölte Istent, mint valaha. Minden prófétáját megölette, akit csak meg tudott találni.
 Jézabel, Akháb és a
papok teljesen biztosak voltak benne, hogy mindennek a szörnyűségnek Illés az okozója. Akháb embereket küldött
mindenfelé a próféta felkutatására. Még a szomszédos népek királyait is arra kérte, értesítsék, ha rátalálnának.
Mennyire szerette volna Akháb és gonosz felesége a kezük közé kapni Illést! Úgy tűnt, senki nem ébred rá, hogy
mindaz, ami történik, a saját hibájuk. Még mindig hittek abban, hogy Baál meg tudja menteni őket, esőt küldve a
földre, amire már oly nagy szükségük lett volna.
További elmélkedésre:
Mit gondolsz, miért engedte meg Isten az éhínséget?
Kaptál már olyan büntetést, ami segített megérteni, hogy engedelmeskedned kell. Beszélj az egyik ilyen esetről!
| |
Történet sarok
Látomás a
kukoricaföldön
A „Kicsi Ellen” című mű alapján átdolgozta:
Amy Sherrard |
 |
Teltek-múltak a percek és az adventhívők továbbra is reménykedtek Jézus eljövetelében. Ám Ő
nem jött el. Ó, milyen szörnyen csalódottak voltak! Ellen és családja zokogtak. Mi történhetett? Miért nem jött
el? A Biblia mindig igazat mond, és Jézus mindig megtartja ígéretét.
Most vissza kellett térniük otthonukba és a munkájukhoz. Ráadásul azok, akik nem hittek Jézus
eljövetelében, kinevették és kigúnyolták őket.
 A
csalódott emberek közül sokan úgy döntöttek, hogy nem bíznak többé a Bibliában. Mások titokban örültek, hogy
Jézus nem jött el, mert még mindig a világi dolgokat szerették. Néhányan azonban úgy döntöttek, hogy bár
bizonyára tévedtek, továbbra is imádkoznak, és még jobban tanulmányozzák a Bibliát.
Közvetlenül csalódásuk másnapjának reggelén Hiram Edson, az egyik adventhívő a barátaival
beszélgetett. „Menjünk el a barátainkhoz, hogy együtt imádkozzunk és tanulmányozzuk a Bibliát!” – mondta.
Egy kukoricaföldön át mentek, hogy ne találkozzanak emberekkel, akik kigúnyolhatják őket.
Menet közben Hiram hirtelen megállt és felnézett az égre. A nagyszerű mennyei szentélyre
gondolt. Arra a szentélyre gondolt Jézus, hogy azt kell megtisztítani? Végül is, lehet, hogy nem is világunk a
szentély. Hiram tudta, hogy ezt a gondolatot Jézustól kapta, és megosztotta a többi adventhívővel.
A hívők először azon tanakodtak, hogy lehet-e bármi is a mennyei szentélyben, amit meg
kellene tisztítani. Azonban ahogy folytatták a kutatást, rájöttek, hogy a szentély, amit Mózes épített, és
minden, amit a papok abban tettek, azért készült, hogy segítsen megértenünk a nagyszerű mennyei szentélyt.
Tudták, amikor az emberek a Szenthelyre mentek bűneiket megvallani és feláldozni a bárányt,
azt mutatták ki, hogy bíznak benne, Jézus megbocsátja bűneiket és meghal helyettük. Amikor a bárány vérét
bevitték a szentélybe, az olyan volt, mintha a bűneiket vitték volna oda. Évente egyszer volt egy
különleges nap, a Nagy engesztelési nap. A szertartás aznap azt jelképezte, hogy a mennyei szentély is meg fog
tisztulni az Isten népének ott számon tartott bűneitől.
Rájöttek, hogy a dátum, 1844 Október 22., helyes volt, de abban tévedtek, hogy mi fog
történni azon a napon. Jézus nem a Földre jött el azon a napon, hanem a mennyei
 Szentek szentjébe ment
be, hogy megkezdje a vizsgálati ítéletet azokon, akiket ott számon tartanak. Akik megvallották bűneiket és azt
választották, hogy Jézusnak engedelmeskednek, mindörökre Vele lesznek, miután eljön, hogy magával vigyen
bennünket a Mennybe. Jel 14:6-7.
Az adventhívők emlékeztek rá, mennyire biztosak voltak a tanítványok abban, hogy Jézus
királlyá lesz, és milyen csalódottak voltak, amiikor mesterük meghalt. Akárcsak a tanítványok, az adventhívők
sem értették meg teljesen a próféciákat.
Napjainkban mi a valódi Nagy engesztelési nap idejében élünk, amikor mindenki megítéltetik,
akinek neve fel van jegyezve a mennyei szentély Szentek szentjében. Az ítélet azon a napon kezdődött, amikorra
az adventhívők Jézus eljövetelét várták. Dán 7:9-10.
Az adventhívők most már tudták, hogy figyelmeztetni kell a világot, hogy
készüljenek el a Jézussal való találkozásra, amikor az ítélet ideje véget ér. Jézus adott Ellennek egy
látomást, amely segít az adventi népnek és nekünk megérteni, hogyan készüljünk fel arra, hogy Jézussal menjünk,
amikor eljön az ideje.
(Folytatása következik)
|
