|
VASÁRNAP
Még mindig nem esett eső, de még csak harmat sem hullott! Mindenki biztos volt benne, hogy ez
Illés hibája. A gonosz Akháb és Jézabel mindenfelé embereket küldött a próféta keresésére, mert meg akarták
ölni. Ám ő biztonságban volt egy jólelkű özvegy házában.
Isten egy napon szólt Illésnek, hogy elérkezett terve következő lépésének ideje. Ezért a
próféta elhagyta az özvegyasszony házát és leereszkedett a poros úton Samária felé.
 Ezzel szinte egy időben
Akháb és szolgája, Abdiás elhagyták a palotát, hogy a király állatai számára ivóvizet keressenek.
1Kir 18:1-5.
Abdiás Isten hűséges követője volt. Isten száz prófétáját mentette meg a gonosz Jézabel
gyilkos tervei elől. Most Akháb királlyal vizet keresni indultak. Abdiás ugyanazon az úton indult el, amelyiken
Illés jött az ellenkező irányból. 6. v.
Gondold csak el, hogy megdöbbent, amikor szembetalálta magát Illéssel. Alig hitt a szemének,
és amit Illés mondott az meg is rémisztette. 7-8. v.
Hogy mert volna Abdiás engedelmeskedni Illésnek? Mi lesz, ha Illés már nem lesz ott, mire
Akhábbal visszatér? Akkor a király bizonyára őt öli meg. Illés azonban megígérte, hogy ottmarad, és Abdiás
elment a király elé. 16. v.
Mikor Abdiás elmondta Akhábnak, hogy Illés találkozni akar vele, a királyon volt a sor, hogy
megdöbbenjen. Hirtelen ő is megrémült. Mi lesz, ha Illés arról fog neki beszélni, hogy valami még nagyobb
szörnyűség történik az országával? Mire katonai testőrségével Illéshez érkezett el sem tudta képzelni, hogy mit
mondjon.
További elmélkedésre:
Hogyan tudott Illés olyan bátran viselkedni, holott
tudta, Akháb minden elképzelhetőt megtett, hogy megtalálja és megölje őt?
HÉTFÖ
 Abdiás
Illéshez vezette Akháb királyt és most ott álltak szemtől szemben. Akháb félt. A király katonái bizonyára
tanakodtak, hogy miért nem parancsolja meg nekik azonnal Illés megölését. Mit mondott a király, és mit felelt rá
Illés? Te mertél volna olyan bátran válaszolni, mint Illés? 1Kir 18:17-18.
Illés úgy rendelkezett azonnal, mintha csak ő lenne a király, és
Akháb nem mert ellentmondani neki. 19-20. v.
Akháb elküldetett mindenfelé a népért, hogy jelenjenek meg a
Kármel-hegyen. Mindenki sejtette, hogy valami különleges esemény lesz, ha Illés is ott lesz, és Baál
papjainak százai is. Nagyon korán odaért mindenki, mert semmiről sem akartak lemaradni. Olyan helyre álltak,
ahonnan mindent jól láthattak.
Több áldozati oltár is volt a hegyen Baálnak, és volt egy, amin
régebben a Menny Istenének mutattak be áldozatot, amely most töredezett volt és romokban állt, mert hosszú,
hosszú ideje nem használták már.
Mindenki néma csendben figyelte, ahogy Illés előállt és erős,
tisztán zengő hangon szólt hozzájuk. Illés állt egyes egyedül Isten oldalán. Most azonban a népnek is döntenie
kellett, hogy melyik oldalra állnak. Mit mondott Illés? 21-22. v.
További elmélkedésre:
Illés volt az egyetlen ott, azon a napon, aki
hűséges volt Istenhez. Érezted már egyedül magad, amikor más gyerekek valami rosszat tettek, és te úgy
döntöttél, hogy nem tartasz velük? Veled van Isten, amikor ilyesmi történik?
KEDD
 A Kármel-hegyen mindenki
izgatott volt. Hogyan dönthetik el, melyik oldal a hatalmasabb? Szabályokra kell alapozniuk döntésüket, és a
szabályoknak igazságosaknak kell lenniük.
Illés elmondta a népnek a feltételeket, és mindenki elismerte, hogy
azok igazságosak. 1Kir 18:23-24.
Illés szólt Baál papjainak, hogy először ők mutassák be
áldozataikat. Így is tettek. 25-26. v.
Illés feszülten figyelt. Valójában egy pillanatra sem merte levenni
szemét a történtekről. Tudta, hogy azok a gonosz papok megpróbálnak valamiképpen tüzet gyújtani az
áldozatuk alatt. Mindenki feszülten figyelt.
Az erők összemérése korán reggel kezdődött. Ahogy teltek-múltak az
órák, a papok egyre jobban őrjöngtek, az oltáruk körül ugrándoztak és Baálhoz imádkoztak, hogy segítsen nekik.
Délidőben Illés kigúnyolta és továbbra is figyelte őket. 27-28. v.
Minél tovább folytatódott, annál rosszabb lett a helyzet. A papok
hamarosan vérben úsztak és összefröcskölték a talajt is. Azonban még mindig nem tudtak tüzet hozni az égből,
vagy kitalálni, hogyan gyújthatnának titokban tüzet az áldozatuk elégetéséhez. Végül belátták, hogy semmi
értelme így folytatni. Teljesen kimerültek. Csalódottan és dühösen feladták. 29.
v.
Most Illésen volt a sor. Vajon mi történik?
További elmélkedésre:
Milyen angyalok voltak jelen aznap ott a hegyen?
Milyen angyalok vannak mellettünk, amikor döntenünk kell? Gondolnunk kell mindig erre?
SZERDA
 A Kármel-hegyi
megmérettetésben most Illésen volt a sor. Mit tett legelőször, miután közelebb hívta a népet?
1Kir 18:30-31.
Illés mindent előkészített az áldozathoz. Valami olyasmit is tett,
amit a Baál papoknak nem kellett tenniük. Mi volt az? 33-35. v.
Kíváncsi vagy, hol találtak annyi vizet? Valójában a közeli
tengerben volt elég sós víz.
Most már minden készen állt. Éppen a szokásos esti áldozatbemutatás
ideje volt. Mindenki néma csendben figyelte, ahogy Illés letérdel oltára elé és alázatosan szól Istenhez.
Mennyire különbözött ez attól, ahogy a Baál papok egész nap viselkedtek! Mi történt Illés imája végén?
36-38. v.
Szinte látod és hallod, ugye? A tűz lángja villámlásszerűen csapot
le az égből. Az áldozat, a víz, de még a kövek is eltűntek. Az emberek megrémültek. A földre borulva takarták el
arcukat, mert fértek, hogy a tűz őket is elemészti. Mi az, amit mindnyájan elismertek?
39. v.
Illés egy percet sem vesztegetett el. A nép elismerte, hogy „Az Úr
az Isten!” A gonosz papok azonban semmi t sem szóltak. Ők nem Isten oldalán álltak. Illés tudta, nem engedheti
meg, hogy visszacsábítsák a népet Baál imádatához. Mit rendelt el haladéktalanul?
40.v.
Most végre jöhetett már az eső.
További elmélkedésre:
Isten terve népének felébresztésére bevált, ugye?
Örülsz, hogy Illés kitartott a hitben és Isten iránti bizalomban? Mit gondolsz, Istennek ma is szüksége van
olyan emberekre, mint Illés, akik segítenek Isten népének elszakadni Sátán követésétől és dönteni az Isten
útjára való visszatérés mellett?
CSÜTÖRTÖK
 Még mindig nem volt egy
árva felhő sem az égen. Forróság és poros szárazság volt, mint addig. Illés már megtette a magáét. Most Istenen
volt a sor, és Illés tudta, hogy Ő meg is teszi, amit ígért. Mit mondott Illés Akhábnak?
1Kir 18:41.
Akháb evett, de Illés még csak gondolni sem tudott az ételre.
Tudta, hogy elérkezett az eső ideje. Mit tett? 42. v.
Nem sokkal ezelőtt történt, hogy az emberek arcra borultak, látván
az égből leszálló tüzet, amely Illés imájára válaszul érkezett. Illés most alázatosan térdére hajtva fejét kérte
Istent, hogy adjon esőt. Mit mondott egy kis idő múltán szolgájának? 43. v.
Illés folytatta az imádkozást és többször is elküldte szolgáját az
eget kémlelni. A szolga minden alkalommal azzal jött vissza, hogy sehol egy felhő. Illés tovább imádkozott.
Tudta, hogy Isten nagyon nagy munkára használta őt. Azt is tudta, hogy neki, önmagában semmi ereje sincsen.
Ahogy tovább imádkozott, egyre jelentéktelenebbnek érezte magát. Illés érezte, hogy ő semmi, és Isten minden. Mi
történt ezúttal? 44. v.
Illés tudta, hogy Isten az ő imájára válaszolt. És micsoda vihar
tört ki! Olyan sűrűn esett, hogy Akháb semmit sem látott a sötétben, és több mint 30 kilométerre volt Jezréebeli
otthonától. Mit tett Illés Akhábért? Milyen nagyszerű példát mutatott Illés arra, hogy tisztelni kell az
uralkodókat, még akkor is, ha ellenségeink és gyűlölnek bennünket! 45-46. v.
További elmélkedésre:
Kicsi, vagy nagy volt a felhő, amit Illés szolgája
az égbolton látott? Mekkora volt Illés hite, nagy, vagy kicsi? Növekszik a hitünk, ha megtanulunk Istenben
bízni?
PÉNTEK
 Akháb hintója begördült
Jezréelbe a városkapun át, de Illés úgy döntött, ő inkább a városfalon kívül marad. Köpenyébe burkolózva
lefeküdt a puszta földre és rövidesen mélyen aludt.
Odabent a palotában Akháb elmesélte Jézabelnek az aznap
történteket. Akhábot hallgatva a királyné egyre mérgesebb lett. Baál haszontalanságának és tehetetlenségének
elismerése helyett még jobban megharagudott Illésre, mint valaha. Elhatározta, hogy megöli, még ha ez lesz élete
utolsó cselekedete is. Ezt meg is üzente a prófétának. 1Kir 19:1-2.
A hírnöknek bizonyára fel kellett ébresztenie Illést.
Összezavarodva ébredt. Hol van? Mi történt? A hírnök szavaitól azonban gyorsan magához tért. Meg akarják ölni!
Felugrott és szolgáját is felébresztve futni kezdett az életéért. 3.-4. v.
Furcsának tűnik ez, azok után, amilyen sokszor Isten már
bizonyította, hogy gondot visel Illésről, és azok után, ami azon a napon történt? Ugyanolyan hatalmas volt Isten
azon az éjszakán, mint előtte nappal? Igen.
Ne feledjük, Sátán aznap elveszített egy jelentős csatát. Ő még
Akhábnál és Jézabelnél is jobban gyűlölte Illést. Ugyanúgy el akarta pusztítani, mint ők. Kihasználta Illés
fáradtságát és csalódottságát. Világosan látta, hogy Akháb és Jézabel egyáltalán nem változott meg.
 Sátán bizonyára nevetett
és gúnyolta Istent. Szerette azonban Isten még mindig Illést? Természetesen!
További elmélkedésre:
Olvassuk el, mit mond Illésről Jakab levelének
néhány szava: Jak 5:17.
Más szóval Illés olyan volt, mint mi. Hibákat követett
el, de teljes szívéből szerette Istent, és Isten is szerette őt. Mit gondolsz, Isten elhagyja a prófétát?
| |
Történet sarok
Látomás a Mennyről
A „Kicsi Ellen” című mű alapján átdolgozta:
Amy Sherrard |
 |
A szörnyű csalósás után egy reggel Ellen együtt imádkozott néhány barátjával, és közös
áhítatot tartottak. Ellen hirtelen úgy érezte, hogy egyre magasabbra emelkedik a földtől a levegőbe, magasan a
világ fölé. Visszanézet a világra azt remélve, hogy meglátja az adventi népet. Ám sehol sem találta őket.
„Nézd meg még egyszer, egy kicsit magasabban!” – szólt hozzá egy hang. Ahogy Ellen odanézett,
egy hosszú, egyenes, keskeny ösvényt látott magasan a világ fölött. Ott mentek az adventhívők az ösvényen,
élükön Jézussal, aki az ösvény végén álló gyönyörű városba vezette őket.
Ellen ragyogó fényt látott az emberek mögött, amely messzire bevilágította az ösvényt. Azért,
hogy a város felé haladó emberek jól lássák az utat, ne botoljanak el és ne essenek vissza a világba. Mit
jelentett a mögöttük világító ragyogó fény?
Egy angyal elmondta Ellennek, hogy a ragyogó fény az igehirdetés, ami segíti az embereket,
hogy elkészüljenek Jézus eljövetelére.
Az a nap, amelyen az adventhívők Jézus visszajövetelét várták, valójában a Nagy engesztelési
nap kezdete volt a mennyei Szentek szentjében. Ábellel, az első elhalálozott emberrel kezdve Jézus megvizsgálja,
hogy ki az, aki készen áll, hogy magával vihesse, amikor visszatér. A Biblia ezt az Ő ítéletének órájának
nevezi. Az adventi nép azt hitte, hogy ez a nap lesz az, amikor Jézus visszatér, hogy megtisztítsa és újjá tegye
világunkat. Ebben azonban tévedtek.
 Az
angyal így szólt Ellenhez: „Ha az ösvényen haladó adventhívők folyton Jézusra tekintenek, biztonságban
megérkeznek a városba.”
Ellen látott olyan embereket az ösvényen, akik elfáradtak és panaszkodni kezdtek. „Túl messze
van az a város. Azt hittük, mostanra már odaérünk.” – mondták néhányan. „Fáradtak vagyunk.” – zúgolódtak mások.
Ekkor Jézus bátorítóan feléjük intett, hogy felvidítsa őket és gyönyörű fénysugár nyugodott meg rajtuk. Akik
hűségesek maradtak örömmel fogadták ezt.
Néhányan azonban úgy döntöttek, hogy nincs is fény mögöttük, úgy vélték, rossz ösvényen
járnak és levették szemüket Jézusról és a gyönyörű városról. Amikor ezt tették, a fény nem világított többé a
lábuk elé. Leestek az ösvényről az alattuk tátongó sötét, gonosz világba. Milyen szomorú! Nem mehettek be a
városba. Látomásában Ellen a hűségesekkel együtt bement a városba. Milyen csodálatos volt!
Ez a látomás segített Ellennek megérteni, hogy miért engedte meg Jézus az adventi nép
csalódását. Az emberek csalódás utáni választása megmutatta, hogy valójában milyenek. Döntésük megmutatta, ki
az, aki bízik benne, hogy a Biblia rámutat majd tévedéseikre, és ki az, aki nem. Akik továbbra is tanulmányozták
a Bibliát, sok olyan dolgot felismertek, amit azelőtt nem tudtak. Mint annak idején a tanítványoknak, az
adventhívők hite most még erősebb lett, mint a szörnyű csalódás előtt.
Amint Ellen a látomásáról beszélt a többieknek, egészen biztos volt benne, hogy
Jézus segítőként használja őt.
(Folytatása következik)
|
