Bibliatanulmány gyerekeknek

A szíriaiak hosszú ideig nem zaklatták az izraelitákat. Emlékszel még, miért? Mert az izraeliták jók voltak hozzájuk, étellel és itallal vendégelték meg őket, ahelyett, hogy megölték volna őket. Ezért természetesen egy ideig békén hagyták az izraelitákat!

Később azonban a szíriai király újabb háborúra készült katonáival. Samária városához meneteltek és ott a várost teljesen bekerítve letáboroztak. Senki sem mehetett se ki, se be Samáriába.

Ez bizony nagy gondot okozott. Akkoriban a kertek, ahol az élelmet termesztették, a város kapuin kívül voltak. Mivel a szíriai katonák körülvették a várost, senki sem tudott kimenni a földekre dolgozni, vagy a terményt begyűjteni. Samáriában rövidesen mindenki éhezett. Izrael történetének legnagyobb éhínsége köszöntött rájuk.

És hol volt Isten prófétája, Elizeus? Ő is Samáriában volt. Izrael királya az éhínség miatti feldúltságában egy napon úgy döntött, megöli Elizeust. A próféta azonban nem félt. Üzenete volt Istentől a királynak. 2Kir 7:1.

Tényleg lesz sok élelmük másnapra, és tényleg olcsó is lesz? Ez teljesen lehetetlennek tűnt.

HÉTFÖ

Samária városa bajban volt. Szörnyű éhínség sújtotta, mert a szíriai sereg teljesen bekerítette a várost. Elizeus mégis azt ígérte, hogy másnapra rengeteg ennivalójuk lesz.

A király főtisztje biztos volt benne, hogy ez lehetetlen. Még az utolsó, legkisebb falat ennivaló is annyira drága volt Samáriában, hogy szinte senki sem engedhette meg magának. Mit mondott a király főtisztviselője? 2Kir 7:2.

Hitt az az ember Isten ígéretében?

Leszállt az éj, és Samária lakóinak nagy része éhesen tért nyugovóra. A városkapuban négy leprás beszélgetett. Ők is éhesek voltak, de nem feküdtek le aludni, hanem azon tanakodtak, mit is tegyenek.

Nem túl messze láthatták a szíriai katonák sátrait. Tudták, hogy azok a sátrak tele vannak élelemmel. Az egyik leprásnak támadt egy ötlete. 3-4. v.

Megbeszélték, és úgy döntöttek, hogy lesz, ami lesz, elmennek a szíriai táborba. Talán néhány szíriai katona megsajnálja őket és ad enniük.

Lassan mentek a városkaputól az ellenség sátrai felé. Mit találtak, amikor odaértek? 5. v.

Hová lettek a szíriai katonák? Mi történt velük? Holnap megtudjuk.

KEDD

A négy leprás éppen elindult a városkapuból, hogy a szíriai katonáktól élelmet kolduljon. Ám amikor a sátrak közelébe értek, valami nagyon furcsát láttak. Egy lélek sem volt ott! Az egész tábor üres volt. hová lett az összes katona?

Isten ismét csodát tett, bár a leprások erről még nem tudtak. Azt művelte, hogy a szíriai katonák harci szekerek, lovak és hatalmas sereg zaját hallották. A szíriaiak így szóltak egymáshoz: „Izrael királya összefogott ellenünk a hettitákkal és az egyiptomiakkal, hogy megtámadjanak bennünket!”

A megrémült katonák talpra ugrottak és amilyen gyorsan csak tudtak, elszaladtak. Még a lovaikért, élelmükért, pénzükért, vagy bármi egyéb holmijukért sem álltak meg. Csak futottak és futottak. Egyikük sem állt meg, míg a Jordán-folyó túlsó partjára nem értek, a lehető legmesszebb Samáriától.

Ezért volt üres a szíriaiak tábora, amikor a négy leprás odaért. A leprások erről természetesen nem tudtak, ezért óvatosan, lassan lopóztak be az első sátorba, ami valóban üres volt. Ennivalót is találtak benne, rengeteget! Az éhes emberek degeszre ették magukat. Mit csináltak még? 2Kir 7:8.

SZERDA

A négy leprás jóllakott az üres szíriai sátorban talált élelemből. Aranyat, ezüstöt és szép ruhákat is begyűjtöttek maguknak, majd el is rejtették őket.

Csupán ez a négy leprás tudott róla, hogy a szíriaiak elmentek. És csupán ők nem voltak már éhesek egész Samáriában.

Hirtelen megálltak, és egymásra nézve így szóltak: „Nem helyes, amit csináltunk. A mai nap a jó hír napja, és mi hallgatunk. Gyerünk, mondjuk el a király házának is!” Visszamentek tehát a városkapuhoz és mindenkinek elmondták, hogy a szíriaiak elmentek.

A kapuőrök üzentek a királynak, aki a hírre azonnal felkelt. Ha valóban igaz, amit a leprások mesélnek, akkor ez nagyon jó hír. Nem volt egészen biztos benne, hogy igaz lehet, cselre gyanakodott. Mit gondolt, mit tehettek esetleg a szíriaiak? 2Kir 7:12.

Valaki arra kérte a királyt, küldjön jó néhány szolgát a leprások állításának ellenőrzésére. A király beleegyezett. „Menjetek, nézzétek meg!” – mondta.

Emberei engedelmeskedtek. Két szekérrel és néhány lóval gyorsan kirobogtak a kapun. Mit találnak vajon?

CSÜTÖRTÖK

Tényleg igaz, hogy a szíriaiak elmentek? Vagy csak tőrbe akarták csalni az izraelitákat? Ezt szerette volna tudni Izrael királya.

A király szolgái Samáriát elhagyva a szíriai táborba mentek körülnézni. Valóban, sehol egy szíriai katona. Mind elmentek. De tényleg elment a hadsereg, vagy itt rejtőznek valahol a közelben?

Nem volt nehéz kitalálni. Mit láttak végig az úton, amikor nyomukba indultak? 2Kir 7:15.

Siettek vissza a királyhoz jelenteni, amit láttak. Nemsokára mindenki meghallotta a jó hírt a városban. Az őrök kinyitották a városkapukat és az éhes tömeg a szíriai tábor felé sietett.

A város lakói sátorról sátorra haladtak és rengeteg élelmet találtak. Rövidesen mindenki túlette magát. A maradékot összegyűjtötték és a város utcáin árulták nagyon olcsón. Minden pontosan úgy történt, ahogy Isten megígérte.

Gondolkozzunk csak egy kicsit a négy leprásról! Mit tettek, amikor azt a sok ennivalót megtalálták? Megosztották a jó hírt, hogy a többieknek is legyen mit enniük?

Világunkban nagyon sokan nem ismerik Istent, de „éheznek” ismeretére. Mi ismerjük Istent és csodálatos szeretetét. Nem gondolod, hogy olyan sok emberrel kell ezt megosztanunk, amennyivel csak tudjuk, hogy ők is megismerhessék Istent?

PÉNTEK

Már majdnem Elizeus történeteinek végére értünk. Fel tudjuk idézni őket?

- Isten száraz ösvényt készített a Jordán folyó medrében.

- Isten ihatóvá tette Jerikó rosszízű forrásvizét.

- Isten sok olajat teremtett az özvegy kicsi korsójába.

- Isten vízzel töltötte meg az árkokat a kiszáradt völgyben.

- Isten jóllakatott száz embert néhány szelet kenyérrel.

- Isten ehetővé tette a mérgező főzeléket.

- Isten életre keltett egy halott kisfiút.

- Isten kigyógyította Naámánt a leprából.

- Isten csodája által egy fejsze feje lebegett a folyóvíz felszínén.

- Isten megőrizte Elizeust a szíriai katonák gyilkos támadásától.

- Isten távozásra késztette a szíriai hadsereget Samária falai alól.

Isten nagyon sok csodát tett, ugye? A legnagyobb csoda azonban az a változás volt, ami az emberek szívében történt, amikor Elizeus arra ösztönözte őket, hogy forduljanak el bálványaiktól és az igaz Istent dicsőítsék. Sokan figyelmesen hallgatták mondandóját és engedték, hogy Isten segítsen nekik bűneiktől elfordulni és helyesen cselekedni. Ez az úgynevezett „isteni kegyelem csodája”, ami mind közül a legnagyobb.

Elizeus mintegy ötven esztendeig dolgozott Isten hűséges prófétájaként, és már nagyon öreg volt. Munkáját elvégezte. Egy nap megbetegedett és sokáig fájdalmak közt gyengélkedett. Soha nem veszítette el azonban Istenbe vetett bizalmát és a szent angyalok mellette álltak, hogy segítsék és megnyugtassák. Végül a próféta meghalt.

Isten azonban felébreszti majd egy napon Elizeust és a Mennybe viszi. Így szól majd hozzá: „Jól vagyon jó és hű szolgám,…menj be a te Uradnak örömébe.”(Mt 25:23)

További elmélkedésre:

- Van elég ennivalójuk az embereknek éhínség idején?

- Hinnünk kell Isten ígéreteiben, még ha úgy tűnik, lehetetlenek is?

- Ki ijesztette el a szíriai katonákat Samária városától?

- A királyt leprások értesítették az élelmiszerkészletekről. Téged is használni akar Isten, hogy beszélj az embereknek a jó hírről, hogy Jézus meghalt a mi bűntől való megváltásunkért?

- Illés halál nélkül ment a Mennybe. A hűséges Elizeus sokáig betegeskedett halála előtt. Mindkettejüket egyformán szerette vajon Isten?

- Milyen jó dolgokat tett érted Isten?

Imádságom: Drága Istenem, köszönöm, hogy szeretsz engem és gondoskodsz rólam. Kérlek, segíts, hogy másoknak beszéljek Rólad, és arról, amit értem tettél. Jézus nevében. Ámen.

Történet sarok

Amy Burmában – 13. rész

Az arany pagoda

Írta: Amy Sherrard

„Vendégeink szeretnék megnézni az arany pagodát és egy indiai templomot is, amíg itt vannak. – szólt egy reggel Apa. – Mivel még mi sem láttuk belülről a pagodát, együtt megyünk.”

Amyék háza előtt egy domb tetején húzódott a széles utca, amelynek éppen a végében állt az arany pagoda. Bár Amy családja számtalanszor látta az épületet, a belsejében még soha nem jártak.

Közelebb érve sok kicsi pagodát láttak a nagy arany pagoda körül. Kis aranycsengettyűk szóltak halkan, ahogy a szellő mozgatta őket.

Mielőtt a széles lépcsősoron felmentek volna a pagodába vezető hatalmas kapukhoz, a misszionáriusok mind levették a cipőjüket, ahogyan a burmaiak is tették.

Sok burmai hívő haladt csendben felfelé a lépcsőn füstölőpálcával a kezében. A templomban meggyújtották a füstölőt, majd a lángot elfújva egy homokkal teli széles dobozba állították a sok többi pálca közé. A füst lassan kígyózott fölfelé és betöltötte, nehézzé tette a templom levegőjét.

Az imádók összetett kézzel térdeltek egy hatalmas, Buddha nevű bálvány előtt. Ajkuk mozgott, mintha imádkoznának egy istenhez, ami pedig csak egy kődarab volt. Milyen szomorú, hogy a bálványimádók azt hitték, hogy az a szobor tényleg hallja őket és segíthet rajtuk! A misszionáriusok szerettek volna ott, azonnal az egyetlen igaz Istenről beszélni azoknak az embereknek.

Amy és szülei az arany pagoda után egy indiai templomot látogattak meg Rangoonban vendégeikkel együtt. A majom-templomot választották. A majom csak az egyik volt a sok száz istenség közül, amit az indiaiak tiszteltek. Kívül-belül számtalan majomszobor díszítette a templomot. El tudod képzelni, hogy egy olyan istenhez imádkozz, aki úgy néz ki, mint egy majom? Azok az indiai hívők pontosan ezt tették abban a templomban.

Az indiaiak hite szerint az ember a halála után valami más alakban születik meg ismét. Ha földi életükben jók voltak, akkor jobb emberek lesznek, mint haláluk előtt. Ha azonban rosszak voltak, akkor kutya, disznó, vagy akár féreg formájában élnek majd.

Apa és Anya meséltek vendégeiknek egy másik templomról is ahol egy olyan bálványt tisztelnek az emberek, ami hitük szerint rengeteg istenük legkegyetlenebbike volt. Képeiken annak az istennőnek hat keze van, három-három mindkét oldalon. Mindegyik kezében olyasmit tart, amivel megölheti, vagy megsebezheti az embereket. Milyen szomorú, hogy azok az emberek nem ismerik az igaz Istent!

Hazatérve mindnyájan teljes szívükből hálát adtak Istennek jóságáért és szeretetéért. Arra kérték, segítsen nekik beszélni az embereknek csodálatos, egyetlen igaz Istenünkről, aki azt akarja, hogy mindnyájan biztonságban legyünk Vele a Mennyben.

Szeretnél valahogy segíteni azoknak, akik még nem ismerik Istent? Adhatsz pénzt a missziómunkára, és imádkozhatsz is értük.

(Folytatása következik)