Bibliatanulmány gyerekeknek

Elizeus Isten prófétája volt és keményen dolgozott, hogy az izraelitáknak segítsen. Bármerre járt, mindenütt talált segítségre szoruló embereket. Egyszer egy szegény özvegy ment hozzá szomorú történetével.

Elmondta, hogy meghalt a férje és ő egyedül maradt két fiával. Ami még rosszabb, férje nagy összeggel tartozott egy másik embernek, aki most visszaköveteli a pénzét. Az asszonynak azonban nem volt pénze, amit nekiadhatott volna, ezért az az ember el akarta venni a fiait, és szolgálóivá tenni őket.

„Mid van otthon?” – kérdezte Elizeus.

„Semmi, csak egy korsó olajam.”- felelte az asszony.

Mit mondott neki Elizeus, mit tegyen? 2Kir 4:3-4.

Az asszony engedelmeskedett. Hazaért és átküldte fiait a szomszédokhoz, hogy kérjenek kölcsön annyi üres korsót, amennyit csak tudnak. A fiúk oda-vissza szaladgáltak és hordták a korsókat édesanyjuknak. Amikor minden fellelhető üres korsót összegyűjtöttek, becsukták az ajtót.

Az özvegy elkezdte önteni kis korsójából az olajat az egyik üres edénybe. Amikor megtelt, tovább töltögetett az egyik üres korsóba a másik után.

Honnan jött az sok olaj? Hogyan tudta az özvegy egyetlen korsó olajából teletölteni azt a sok üres edényt?

HÉTFÖ

A szegény özvegyasszony otthon volt két fiával. Kis korsójából olajat töltögetett az üres korsókba, amiket fiai kértek kölcsön a szomszédoktól és barátoktól. Csak töltötte és töltötte, és Isten egyre több olajat teremtett kicsi korsójába.

Mi történt, amikor minden korsó megtelt? 2Kir 4:6-7.

Ez egy csoda volt, bámulatos dolog, amit Isten az özvegyasszony megsegítésére tett. Elizeus idejében Isten még sok más csodát is tett a szegények megsegítésére.

Nem sokkal Akháb király halála után újabb csoda történt. Fia Jórám, Izrael új királya ugyanolyan gonosz volt, mint az apja. Uralkodása elején a moábitáknak nevezett nép okozott gondot neki. Jórám megkérte Júda királyát, Jósafátot és Edom királyát, hogy segítsenek neki a moábiták elleni harcban.

Hét napig tartott, amíg mindnyájan elérték Moáb földjét. Nagyon száraz helyen voltak, sehol sem találtak vizet szomjas katonáik és állataik számára. Mindnyájuknak nagy szüksége lett volna vízre.

A gonosz Jórám király már kész volt feladni, de Josafát, aki szerette Istent és neki engedelmeskedett, azt javasolta, hogy Isten egyik prófétájától kérjenek segítséget. Ezért a három király Elizeus keresésére indult.

Mit mond majd nekik Elizeus?

KEDD

A gonosz Jórám király, Jósafát király és Edom királya katonáikkal együtt a pusztaságon át meneteletek, hogy megküzdjenek a moábita hadsereggel. Mivel nem volt ivóvizük katonáik és állataik számára, Elizeus próféta segítségét kérték.

Isten általában nem tesz csodát, hogy olyan gonoszoknak segítsen, mint Jórám király. De Jósafát király is ott volt, és mivel ő szerette Istent és neki engedelmeskedett, Elizeus beszélt Istennek gondjukról. Mit mondott ezután Elizeus a királyoknak, mit tegyenek? 2Kir 3:16-17.

A katonák azt tették, amit Isten mondott és kemény munkával árkokat ástak a száraz völgyben. Másnap reggel az árkok hirtelen vízzel teltek meg, holott nem esett egy csepp eső sem. Most már volt mit inniuk a katonáknak és az állatoknak.

Napkeltekor a moábita katonák lenéztek a völgybe. Mit láttak? 22. v.

A felkelő nap fényétől vörösnek látszott a víz. A moábiták azonban nem tudták, hogy víz van a völgyben. Azt hitték, hogy a vörös, amit látnak, vér. Biztosak lévén abban, hogy ellenségeik megölték egymást, siettek a katonák holmiját elrabolni. Ám ahogy a völgybe meneteltek, a három király és serege készen állt megharcolni velük.

Isten csodát tett a három király megsegítésére, ahogyan megígérte.

SZERDA

Elizeus egyszer éhínség idején látogatott el a gilgáli prófétaiskolába. A népnek nem volt elegendő élelmiszere. Az emberek természetesen nagyon éhesek voltak. Elizeus ezért így szólt: „Tegyétek a nagy fazekat a tűzre és főzzetek valami ragut!”

Miközben főztek, az egyik tanítvány kiment a mezőre és valami indás vad tökfélére akadt. Szedett belőle, hazavitte, feldarabolta és a raguhoz tette a fazékba. Mi történt, amikor mindnyájan leültek enni? 2Kir 4:40.

Az a vadtök mérgező volt. Ha megették volna a főzeléket, megbetegedtek, sőt meg is halhattak volna tőle. Elizeus nem ijedt meg. „Hozzatok egy kis lisztet!”- mondta. A fazékba szórta a lisztet és így szólt: „Osszátok szét az embereknek!” Most már finom és ehető volt a főzelék, nyugodtan fogyaszthatták.

A liszt közömbösítette a mérget? Nem. Isten tett csodát. Ő távolította el a mérgező anyagot az ételből.

Egy másik alkalommal szintén nem volt elegendő ennivaló, és Gilgálban legalább száz éhes ember volt. Valaki adott Elizeusnak néhány szelet kenyeret és némi gabonát. Mit tett Elizeus az étellel? 42-43. v.

A szolga engedelmeskedett és valóban, Isten újabb csodát tett. Rengeteg ennivalójuk lett és még maradt is belőle.

CSÜTÖRTÖK

Elizeus sokat utazott keresztül-kasul Izraelen, tanította a népet és segített nekik. Utazásai közben gyakran érintett egy Súnem nevű várost. Élt ott egy nagyon gazdag ember a feleségével. Az asszony egy nap meghívta Elizeust a házukba enni. Ettől kezdve Elizeus, amikor csak arra járt mindig a gazdag házaspárnál étkezett.

Egy nap az asszonynak támadt egy ötlete, amit elmondott a férjének is. 2Kir 4:9-10.

A férjének is tetszett az ötlet, ezért építettek egy szobát Elizeusnak. A próféta nagyon elégedett volt, amikor meglátta. Volt végre egy hely, ahol nyugodtan pihenhetett, amikor Súnemben járt.

Isten szintén elégedett volt, amiért az asszony és a férje ilyen jók voltak Elizeushoz, ezért egy fiúgyermeket ajándékozott nekik.

A kisbaba megnőtt és hamarosan elég nagy volt, hogy kimenjen apjával a földekre. Egy nap azonban valami szomorú dolog történt. 19. v.

A szolga gyorsan hazavitte édesanyjához a beteg gyermeket. Az asszony hiába ápolta, a kisfiú rövidesen meghalt. A szomorú asszony felcipelte drága kisfiát Elizeus szobájába és a próféta ágyára fektette.

Ezután szolgájával együtt szamárra ültek és amilyen gyorsan csak tudtak, Elizeus keresésére indultak. Az asszony biztos volt benne, hogy Isten prófétája tud segíteni rajtuk.

PÉNTEK

A jószívű súnemi asszony nagyon szomorú volt, mert meghalt a kisfia. Elizeus keresésére sietett, hogy a segítségéért könyörögjön. Amikor megtalálta a prófétát, az asszony a lábai elé borulva elmondta, mi történt a gyermekével. Nem volt hajlandó Elizeus nélkül hazaindulni. Ezért a próféta vele ment.

Amint a házhoz értek, Elizeus felment a szobájába, ahol a halott fiú az ő ágyán feküdt. Becsukta az ajtót és imádkozni kezdett. Aztán ráborult a gyermekre, hogy felmelegítse a testét. Elizeus ismét imádkozott, majd újra melengette a kisfiút. És Isten életre keltette a fiút! A gyermek hétszer tüsszentett és kinyitotta a szemét. Milyen boldog volt az édesanyja!

Ismertél valakit, aki már meghalt? Időnként még kisgyermekek is meghalnak, mint a fiú ebben a történetben. Ez mindig nagyon szomorú és sírunk, ha ilyesmi történik.

Isten azonban egy nagyon különleges ígéretet adott azoknak, aki Őt szeretik. Hamarosan egy napon Jézus eljön értünk, hogy mennyei otthonunkba vigyen minket és akkor fel fogja ébreszteni az összes halottat, aki Őt szerette, éppen úgy, mint történetünkben a kisfiút. Azután mindnyájunkat magával visz a Mennybe és ott örökre vele fogunk élni. Milyen boldog nap lesz az! 2Thesz 4:13-18.

További elmélkedésre:

- Ki segített Elizeusnak a sok jó dolgot véghezvinni? Képes Isten cselekedni?

- Ki szaporította meg annyira a kis korsóban az olajat, hogy az összes üres korsót megtöltse?

- Ki távolította el a vadtök-raguból a mérget?

- Ki etetett meg száz embert néhány szelet kenyérrel és némi gabonával?

- Látja Isten, amikor valami jót teszel másokkal?

- Milyen jót tehetsz másokkal? Ki segít neked a jócselekedetekben?

- Ki keltette ismét életre a kisfiút?

Imádságom: Drága Istenem, köszönöm a jócselekedeteket, amiket Elizeus tett másokért. Kérlek, segíts nekem, hogy csak jót tegyek másokkal. Jézus nevében. Ámen.

Történet sarok

Amy Burmában – 10. rész

A hűvös Kalaw

Írta: Amy Sherrard

A Burmában termő sok csodálatos gyümölcs közül a durián volt az, amit egyesek a legjobban kedveltek. A durián egy kemény, tüskés héjú, nagyméretű gyümölcs, aminek a bele krémes és édes. Az illata is nagyon erős, átható. Akik szerették a duriánt, illatát megérezve így szóltak: „Nyami…”, és azonnal enni szerettek volna belőle. Akik viszont nem szerették, átható illatától az orrukat befogva így szóltak? „Fúj!”, és olyan messzire menekültek tőle amennyire csak tudtak. Néhányan nagyon szerették a duriánt, jobban, mint a mangót.

A mangó viszont a legtöbb ember kedvenc gyümölcse volt. Amyék otthonában is szerettek a vendégek mangót enni. A mangó nagyon szaftos, lédús gyümölcs, ezért Anya mindig újságpapírt terített az asztalra abrosz helyett. Mindenki kapott egy nagy tányért, egy éles kést, egy kanalat és egy tálkában vizet, amiben a kezüket leöblíthették a mangó-evés után.

Az asztal közepén egy nagy, üres tálca volt a mangó magjának és héjának, és egy másik, mangóval teli tálca. Ó, mennyire szerette mindenki az édes, leves mangót enni!

Nagyon nagy hőség volt Burmának azon a részén, ahol Amy családja és a többi misszionárius is élt. Ezért a szünidőben a misszionáriusok egy Kalaw nevű kisvárosba utaztak. Kalaw a hegyekben volt és ott sokkal hűvösebb volt. Takaros kis faházak álltak ott, ahol a misszionáriusok évente négy hetet töltöttek. Amy természetesen mindig nagyon izgatott volt, amikor elérkezett Kalawba indulásuk ideje.

„Nyaralni megyünk! Kalawba megyünk!”- énekelgette Amy miközben segített édesanyjának összecsomagolni meleg ruháikat és az elemózsiát a vonat-útra.

Amikor először érkeztek Kalawba, Apa így szólt: „Az előkertünk úgy néz ki, mint az őserdő, megpróbálok valamit tenni ellene.” Anya örömmel pihent és nagyokat sétált, de Apának szüksége volt testmozgásra és szerette is a kerti munkát. Kis kertjük rövidesen megszépült, rózsák, bokrok és sok más szép virág virított benne.

Apa széles lugast készített a bejárat elé, amin a következő évben már hajnalka virágzott. Az előttük elhaladó emberek szívesen megálltak megcsodálni a változásokat. „Gyönyörű lett!” – mondogatták.

Reggeli előtt Amy mindig kiszaladt a kertbe a rózsákat megszagolni. A harmatcseppek gyémántként ragyogtak még rajtuk. Apa megmosolyogta, amikor a kislány azt mondta, attól tart, hogy kiszippantja a rózsák összes illatát.

(Folytatása következik)