Bibliatanulmány gyerekeknek

Mialatt Dávid fiai felcseperedtek a király elkövetett néhány nagyon rossz dolgot. Egyik hibája az volt, hogy nem nevelte őket megfelelően. Valójában legtöbbször nem is beszélt velük helytelen szokásaikról.

Isten nem akadályozta meg ennek rossz következményeit. Most, hogy a fiai már felnőttek, Dávidnak elég sok gondja volt velük. Különösen Absolonnal.

Absolon Dávid legjobb kiállású fia volt, de a szíve büszke volt. Nagyon haragudott bátyjára, Amnonra, azért a rosszért, amit féltestvére régebben tett. Ezért Absolon egy összejövetelen utasította néhány emberét, hogy öljék meg Amnont. Mindenki gyorsan távozott a mulatságból és Absolon elmenekült otthonról.

Absolonnak volt elég ideje gondolkodni mialatt távolt volt. Titokban azon kezdte törni a fejét, hogyan lehetne apja helyett ő a király. Engedelmeskedett Absolon Isten ötödik parancsolatának? 2Móz 20:12.

Annak ellenére, hogy Absolon szörnyű hibát követett el, Dávid még mindig szerette őt és látni szerette volna a fiát.

Két év elteltével Joáb úgy döntött, ideje lenne mát, hogy Dávid hazahozza a fiát. Ezért Joáb egy bölcs asszonyt küldött Dávidhoz, hogy erről beszéljen vele. Dávid végül beleegyezett, hogy Absolon hazamehessen. Mit mondott Joábnak, mit tegyen? 2Sám 14:21.

HÉTFÖ

Absolon hazaköltözött Jeruzsálembe, de Dávid nem engedte meg neki, hogy a palotába lépjen. Ezzel akarta kifejezni, hogy nem tudja Absolon tettét elfogadni.

Újabb két év telt el. Absolon rávette Joábot, eszközölje ki Dávidnál az engedélyt, hogy visszamehessen a palotába. Dávid megengedte, és amikor Absolon meglátogatta, apja csókkal fogadta.

Most úgy tűnt, hogy Dávid és Absolon barátok. De azok voltak valójában? Nem. Absolon csak megjátszotta. Ő valójában Dávid ellensége volt, mert azt forralta, hogy átveszi a királyságot a saját apjától.

Absolon királyként viselkedett és Dávidnál fontosabbnak próbált látszani. Ötven fogata és lova volt, és ötven ember futott előtte bárhová is ment.

Absolon mindent megtett azért is, hogy az izraeliták barátságát megszerezze. Korán reggel a városkapuhoz ment, ahol az emberek arra vártak, hogy Dávidnak előadhassák kérelmüket. Absolon kedvesen elbeszélgetett velük, rokonszenvet és egyetértést mutatott feléjük problémáikban. Azt mondta, bárcsak ő ítélhetne ügyükben, akkor biztosan tudna segíteni nekik.

Egyre többen szerették volna, hogy Absolon legyen a király. Olyan kedvesnek és segítőkésznek tűnt. Miért kedvelték még őt? 2Sám 14:25.

Absolon azonban csak kívülről volt szép. Mit művelt valójában? 2Sám 15:6.

KEDD

Absolon titokban maga felé fordította az emberek szívét Dávidtól, aki az Isten által kiválasztott király volt. A szívük megnyerése azt jelenti, hogy sokan azt szerették volna, hogy ő legyen a király Dávid helyett. Amikor Absolon úgy látta, hogy elég sokan akarják őt királynak, úgy döntött, Hebronba megy, és ott teszi királlyá magát.

Titkos tervének kivitelezése érdekében Absolon hazudott Dávidnak. Azt mondta, fogadalmat tett, hogy Hebronba megy Istent dicsőíteni és engedélyt kért Dávidtól az utazásra. Dávid nem tudta, mit tervez a fia, ezért elengedte.

Absolon azonban amint Hebronba ért, Isten dicsőítése helyett azonnal királlyá kiáltotta ki magát. Sokan vele tartottak még Dávid szolgái közül is. Köztük Akhitófel, Dávid egyik bölcs tanácsadója is.

Mennyire meglepődött Dávid és milyen szomorú lett, amikor egy futártól megtudta, hogy mit tett Absolon! Nem volt azonban sok ideje eldönteni, hogy mit tegyen. Hebron csupán néhány kilométerre volt és Dávid tudta, hogy Absolon az embereivel Jeruzsálembe fog jönni, és akkor háború lesz.

Dávid Jeruzsálem lakóira gondolt és gyorsan döntött. Mit határozott el? 2Sám 15:14.

Dávid nem akarta, hogy Jeruzsálemet háború dúlja fel. Ezért gyorsan utasította embereit és hamarosan családjukkal együtt elhagyták a várost.

Önzetlen volt Dávid, amikor inkább a többiek biztonságára gondolt, mint a magáéra?

SZERDA

Dávid és emberei sírtak, amikor a gonosz Absolon elől menekülve elhagyták Jeruzsálemet. Nem tudták mi következik, és hogy Dávid király lesz-e még valaha Jeruzsálemben.

Dávid nemsokára észrevett két papot, akik a Frigyládát hozták kifelé Jeruzsálemből. Dávid először megörült, hogy látja a Frigyládát, de mit mondott azután a papoknak? 2Sám 15:25.

Dávid és emberei rettentően szomorúan figyelték, ahogy a Frigyládát a papok visszaviszik Jeruzsálembe. Most még jobban sírtak. 30. v.

Úgy döntött vajon Isten, hogy többé nem segít Dávidnak, mert engedetlen volt? Ó, nem! Nem szeret többé minket Isten, ha nem engedelmeskedünk neki, és valami rosszat teszünk? Zsolt 89:31-33.

Dávid imádkozott az Olajfák hegyén és Isten azonnal odaküldte Dávid jó barátját, Khúsait, hogy segítsen neki. Dávid arra kérte Khúsait, hogy adjon Absolonnak olyan tanácsot, amivel neki segít. Arra is kérte, hogy kémlelje ki Absolon terveit, és követek útján üzenje meg neki. Khúsai engedelmeskedett Dávidnak és visszasietett Jeruzsálembe.

CSÜTÖRTÖK

Mialatt Dávid az embereivel egyre távolodott Jeruzsálemtől, Absolon serege élén Jeruzsálem felé menetelt. Mikor a városba értek, Dávid barátja, Khúsai az elsők között volt, akik üdvözölték Absolont. Absolon örült, mert tudta, hogy Khúsai nagyon bölcs ember, és jó tanácsokat szokott adni.

Absolon most király volt, de még mindig meg akart szabadulni apjától, Dávidtól. Először legbölcsebb segítője, Akhitófel javasolt egy tervet. Azt tanácsolta Absolonnak, mihamarabb küldje el katonáit Dávid után, hogy utolérjék, és még aznap éjjel megöljék.

Ezután Absolon megkérdezte Khúsait, hogy szerinte Akhitófel tanácsa vajon jó ötlet volt-e. Khúsai tudta, hogy ha Absolon Akhitófelre hallgat, akkor Dávidot megölik. Ezért másik tervet javasolt, ami hagy majd időt Dávidnak, hogy egy biztonságos helyre siethessen.2Sám 17:11.

Kinek a tanácsát fogadta meg Absolon? 14. v.

Khúsai nem volt biztos benne, hogy Absolon valóban várni fog és az ő javaslatát követi. Ezért elküldte követeit, hogy gyorsan figyelmeztessék Dávidot Absolon tervére. Mit üzent Khúsai Dávidnak? 16. v.

Dávid nagyon fáradt volt és éhes, tudta azonban, hogy tovább kell sietniük. Az éjszaka folyamán összes emberével együtt átkeltek a Jordán-folyón és hamarosan biztonságban voltak egy közeli erős városban.

PÉNTEK

Pont ahogy Khúsai gondolta, Absolon nem várt túl sokáig, hogy apja, Dávid üldözésére induljon. Gyorsan hatalmas sereget gyűjtött össze és a város felé meneteltek, ahol Dávid embereivel tartózkodott.

Dávid nagyon szomorúan figyelte Absolon és katonái közeledtét a városfalon kikémlelve. Mennyire szerette a fiát! Mennyire szerette volna megóvni őt!

Mit mondott Dávid három hadvezérének, amikor kimasíroztak a városból, hogy Absolon seregével megmérkőzzenek? 2Sám 18:5.

Borzalmas csata zajlott aznap. Absolon katonái nem voltak olyan jól képzettek, mint Dávidéi, így természetesen veszítettek. Absolon látta, hogy Dávid serege nyerésre áll, ezért öszvérére pattanva megpróbált elmenekülni. Mi történt vele? 9. v.

Absolon aznap meghalt, Dávid katonái egy verembe tették és egy nagy rakás kővel temették be. Milyen szörnyű vég!

Mit tett Dávid, amikor megtudta fia halálhírét? 33. v.

Szegény Dávid! Milyen nagy szomorúságot okozott a fia azzal, hogy bolond módon fellázadt ellene! Péld 17:25.

Szeretnél engedelmeskedni Istennek, azzal, hogy tiszteled a szüleidet és mindent megteszel, hogy boldoggá tedd őket?

További elmélkedésre:

- Miért volt olyan sok gondja Dávid királynak a fiaival?

- Segített Isten Dávidnak, amikor imádkozott?

- Segít nekünk is Isten, amikor hozzá imádkozunk?

- Jó emberré tette Absolont a jó külseje?

- Meg tud áldani bennünket Isten, ha nem engedelmeskedünk a parancsolatainak?

- Mindig vannak következményei a bűnnek?

- Megakadályozza Isten a rossz következményeket? Miért nem?

- Hogyan tisztelheted a szüleidet?

Imádságom: Drága Istenem! Kérlek, segíts nekem, hogy ne legyek olyan, mint Absolon. Segíts, hogy tiszteljem szüleimet azzal, hogy engedelmeskedem nekik. Segíts, hogy szeresselek Téged és minden napon megtartsam parancsolataidat. Jézus nevében. Ámen.

Történet sarok

Amy Burmában – 4. rész

Zongoraleckék

Írta: Amy Sherrard

„Anya és én szeretnénk tudni, hogy van-e kedved zenét tanulni? Elég idős vagy már hozzá.” – szólt Amyhez Apa egy napon.

„Ó, igen!” –felelte izgatottan Amy. A családnak nem volt zongorája, de volt egy szép harmóniumuk. Apa és Anya mindketten tudtak rajta játszani és az emberek szerettek otthonukban összejönni és énekelni. „Találtunk egy jó zenetanárnőt, úgyhogy bármikor elkezdheted a tanulást.” – mondta Apa, és Amy hamarosan elkezdett leckéket venni.

A zenetanárnő egy nagyon kedves, részben indiai hölgy volt. Hetente vonattal utazott az Amyékhez közeli vasútállomásig. Onnan végigsétált az utcán a keskeny útig, ami a nagy házhoz vezetett. Mindig volt nála egy csinos ernyő, ami az erős napsütéstől óvta és széles karimájú csinos kalapot viselt. A kalap karimájáról leheletfinom fátyol lógott, hogy séta közben megvédje arcát a legyektől és más bogaraktól.

Egy napon Amy rájött, hogy ha papírzsebkendő-darabkákat tesz a bőrére, az úgy néz ki, mintha súlyos égés okozta hólyagok lennének. Egyszer még Anyát is becsapta vele, de amikor Mami látta, hogy körülötte nem vörös a bőre, rájött, hogy csak tréfáról van szó.

„A tanárnőmet is megviccelem vele.” – határozta el Amy egy napon. Ezért készített néhány ál-hólyagot a kezére. Aztán leült a kapu mellett a beton-padkára és várt. Amikor meglátta a tanárnőt közeledni, a másik kezét a „hólyagok” fölé tette, óvatosan előre-hátra lóbálta és úgy tett, mintha sírdogálna.

A tanítónő sietve közeledett felé, amint meglátta, hogy mit csinál Amy. „Ó, mi történt, kedvesem?” – kérdezte aggódva. Amy megmutatta neki a „hólyagokat”, és a tanítónő majdnem elájult. „Ó, de szörnyű! Nincs itt valaki, aki segítene? Sürgősen segítségre van szükséged!”

Hiába próbálta, Amy nem bírta ki nevetés nélkül, és gyorsan letörölte a „hólyagokat”. „Csak meg akartam viccelni.” – mondta tanítónőjének.

Szegény tanárnő közelről is szemügyre vette Amy kezét. A „hólyagok” valóban eltűntek. Nem tudta, hogy nevessen, vagy megszidja kis tanítványát.

„Ha a hólyagok igaziak lettek volna, akkor a kezed annyira sérült lett volna, hogy nem tudtál volna ma az orgonán játszani.” – mondta a tanítónő.

Mikor Amy elmesélte a történteket Papának, és Maminak, ők azt mondták, hogy nem jó ötlet másokat így becsapni, még akkor sem, ha Amy csak viccelni akart. Úgy kell viselkednünk, hogy az emberek el tudják hinni minden szavunkat.

A Biblia szerint: „Mint a balga, aki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz, olyan az, aki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam.” (Péld 26:18-19.).

(Folytatása következik)