Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

II. évfolyam

1. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Isten gondoskodik szolgáiról

  12. tanulmány  

Nyomtatás

Isten szeret az emberek segítségére lenni,

és akik Őt szeretik és neki engedelmeskednek, azokról különösen gondoskodik.

VASÁRNAP

Isten prófétájaként végzett hosszú szolgálata alatt Elizeus végig nagyon keményen dolgozott, hogy segítsen az izraelitáknak elfordulni a bálványimádástól és helyette inkább Istent tisztelni.

Elizeust különösen érdekelték a prófétaiskolák. Gyakran meglátogatta őket, és oktatta a tanítványokat. Ezekben az iskolákban a diákok Isten törvényéről, Isten népének történelméről és Isten műveiről tanultak. Megtanulták, hogyan kell imádkozni és Istenben bízni. Megtanulták, hogyan legyenek bölcs vezetők, és Isten szavának jó magyarázói.

Isten időnként lenyűgöző csodákat tett, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá tegye, Elizeus az Ő prófétája. Az egyik ilyen csoda Elizeus jerikói látogatása alkalmával történt.

A prófétaiskola tanulói nagy gondban voltak, és elmondták ezt Elizeusnak is. 2Kir 6:1-2.

A fiatalemberek a közeli Jordán-folyóhoz akartak menni néhány fát kivágni, hogy legyen faanyaguk egy nagyobb iskola építéséhez.

Elizeus kedves volt, és Szentlélekkel teljes, így amikor a fiatalemberek arra kérték, menjen velük, beleegyezett.

A tanítványok fejszéjüket fogva Elizeussal együtt lesétáltak a Jordán-folyóhoz. Egyiküknek nem volt saját fejszéje ezért kölcsönkért egyet valakitől. Ugye, szerinted is nagyon akart vigyázni rá?

HÉTFÖ

Csitt-csatt, kipp-kopp” –visszhangzott a folyóparton a diákok fejszéinek hangja. Elizeussal együtt dolgoztak, hogy legyen faanyaguk a jerikói prófétaiskola épületének bővítéséhez.

Váratlanul valami szörnyűség történt. Az egyik fejsze feje lerepült a nyeléről és a Jordán-folyóba esett. Egyre lejjebb süllyedt a zavaros vízben, ahol már nem is látszott. A tanítvány, akivel ez történt, szörnyen érezte magát, mert éppen a kölcsönkért fejszéről volt szó, ami most eltűnt. Mit mondott Elizeus? 2Kir 6:5.

„Hová esett?” – kérdezte Elizeus. A fiatalember odamutatott. Elizeus levágott egy faágat és a vízbe dobta, pont oda, ahol a fejsze feje elsüllyedt. Mi történt? 6. v.

Hogy elámulhatott mindenki, amikor meglátták, hogy a nehéz, vasból készült fejsze úszik a vizen a fadarab mellett! Tudták, hogy a vas nem úszik. Isten csodát tett.

„Vedd ki!” – mondta Elizeus a fiatalembernek.  A fiú kinyújtózott érte, és gyorsan kivette a fejsze fejét a vízből. Milyen hálás volt Istennek, hogy Elizeuson keresztül segített neki megőrizni a kölcsönkért szerszámot!

KEDD

Miközben Isten Elizeust használta az izraeliták megsegítésére Sátán mindent megtett, hogy megszabaduljon tőlük. Ezúttal a szíriaiakat használta, hogy zaklassák őket.

A szíriai király egy nap titkos haditanácsot tartott seregével. Kijelöltek egy búvóhelyet, ahonnan meglepetésszerűen az izraelita katonákra támadnak majd.

A szíriai sereg lesben állt pontosan a megbeszélt helyen. Ám Isten, aki mindent lát, tudta hol vannak és elmondta Elizeusnak. Mit csinált a próféta? 2Kir 6:9.

Izrael királya kémeket küldött az Elizeus által megadott helyre, és valóban, ott voltak az ellenséges katonák. Ezért az izraeli katonák a közelükbe sem mentek.

Az a búvóhely nem vált be, ezért a szíriai király egy másikat választott. Isten ismét elmondta Elizeusnak, aki szólt a királynak, és így az izraeliták ismét megmenekültek a bajból. És ez sokszor megismétlődött.

A szíriai király nagyon mérges, volt, mert azt hitte, hogy valaki elárulja titkos terveit. Összehívta szolgáit és így szólt: „Miért nem mondjátok meg nékem, ki tart közülünk az Izrael királyával?! ” 11. v.

Mit felelt az egyik szolgája? 12. v. Mire a király: „Menjetek el és nézzétek meg, hol van, hogy utána küldjek és elhozassam őt.”

Tudott Isten a szíriai király titkos tervéről, hogy elfogja Elizeust? Vajon hogyan őrzi meg Isten a prófétát?

SZERDA

A szíriai király mérges volt, mert akárhány újabb leshelyre küldte katonáit, Elizeus mindig értesítette róla Izrael királyát. Ezért a szíriai király Elizeus felkutatására küldte szolgáit. Rövidesen jelentették neki, hogy a próféta Dótánban tartózkodik.

A szíriai király hamar összegyűjtött rengeteg katonát, lovat és harci szekeret, majd egész éjjel meneteltek Dótán felé. Bekerítették a várost, úgy hogy senki sem mehetett se ki, se be.

Másnap korán reggel Elizeus szolgája nekilátott napi munkájának. Nagyon meglepődött és megijedt, amikor körbenézett és katonák, lovak és harci szekerek százait látta a város körül. „Mit cselekedjünk,” –kérdezte Elizeushoz sietve.

Félt vajon Elizeus? Nem. Tudta, hogy Isten képes megőrizni őket. Mit mondott? 2Kir 6:16.

Bár nem látta őket, Elizeus tudta, hogy Isten angyalai is körbevették Dótánt. Megválaszolta Isten a próféta imáját? 17. v.

Isten szent angyalai Elizeus és a szíriai katonák között álltak, hogy megvédelmezzék a prófétát. Küld Isten angyalokat a te védelmedre is? Zsolt 34:7.

CSÜTÖRTÖK

Elizeus Dótánban volt az elfogására érkezett szíriai katonáktól bekerítve. Isten azonban elküldte angyalait, akik közé és ellenségei közé álltak hogy megvédjék Elizeust.

Elizeus ismét imádkozott, amikor a szíriai katonák közelebb meneteltek a városhoz. „Verd meg ezt a népet vaksággal!” – kérte Istent a próféta.

Milyen furcsa imádság! Isten azonban tudta, mire készül Elizeus és megtette, amit kért, az egész sereget vakká tette. Semmit sem láttak, még Elizeust sem.

A próféta odament a vak katonákhoz és így szólt hozzájuk: „Nem ez az út, sem ez a város, jertek el énutánam, és ahhoz a férfiúhoz vezetlek titeket, akit kerestek.” 2Kir 6:19.

Így az összes vak szíriai katona követte Elizeust egyenesen Samáriába, az izraeli király fővárosába. Ők természetesen nem tudták ezt, mert nem látták, merre járnak.

Elizeus ismét imádkozott: „Óh, Uram, nyisd meg ezek szemeit, hogy lássanak.”

Isten tehát visszaadta a szíriai katonák látását. Nagyon meglepődhettek és félelembe estek azon, amit láttak. Csapdában voltak Samária városában izraelitáktól körülvéve!

Izrael királya izgatott volt. Itt a ragyogó alkalom, hogy megszabaduljon legádázabb ellenségeitől. Mit kérdezett a prófétától? 21. v.

Mit mond Isten, mit kell tennünk ellenségeinkkel? Péld 25. 21-22.

PÉNTEK

Sok szíriai katona csapdába esett az izraeli Samária városában. Elizeus elfogására kellett Dótánba menniük, de Isten vaksággal verte meg őket, amíg a próféta Samáriába vezette őket.

Az izraeli király nagyon örült a lehetőségnek, hogy végre megszabadulhat ellenségeitől. Elizeus azonban más véleményen volt. Szerinte ez jó alkalom volt arra, hogy megmutassák a szíriai katonáknak, hogy milyen is valójában a Mennyek Istene. Mit tanácsolt Elizeus Izrael királyának? 2Kir 6:22.

Ezért az izraeliták azon nyomban megvendégelték ellenségeiket. Amikor elkészült az étel, a szíriai katonák körülülték az asztalokat és megették, ahogy a vizet is megitták, amit az izraeliták adtak nekik. Amint végeztek, hazaindultak. Ettől kezdve a szíriai hadsereg hosszú ideig nem bántotta az izraelitákat.

Hát nem csodálatos, hogy Isten mennyi jót tud tenni egyetlen ember által, aki szereti Istent, és neki engedelmeskedik? Elizeus nem a maga erejéből tette ezeket a dolgokat, ugye? Ó, nem. Senki sem képes semmi jót tenni Isten nélkül. Istennel azonban minden lehetséges, ahogyan aranyszövegünk is mondja.

Isten téged is használni akar, hogy csodálatos dolgokat tegyél mások megsegítésére. Kinek tudnál ma segíteni?

 További elmélkedésre:

-  Miért kellett a prófétaiskola tanítványainak fát vágni?

-  Ki művelte, hogy a kölcsön-fejsze feje úszott a vizen?

-  Bármit meg tud Isten tenni? Tud segíteni, ha elveszítettél valamit?

-  Mit látott Elizeus szolgája miután Elizeus arra kérte Istent, hogy nyissa meg a szemét?

-  Kit küld Isten a megsegítésünkre?

-  Mit mondott Elizeus az izraelitáknak, mit adjanak a szíriai katonáknak?

-  Hogyan kell bánnunk azokkal, akik barátságtalanok velünk?

 Imádságom: Drága Istenem, köszönöm, hogy angyalokat küldesz őrzésemre. Kérlek, segíts mindig észben tartanom, hogy bízhatok benned, és nem kell félnem. Jézus nevében. Ámen.

 

 

 

Történet sarok

Amy Burmában – 12. rész

Tigris Kalawban

Írta: Amy Sherrard

 

Egyszer, a család kalawi nyaralásának idején Anya kirakott a faház mögé egy nagy benzineskannát.

„Semmire sem tudom használni.” – mondta a mellette álló asszonyoknak. Felvette és beleszagolt a kis nyíláson át. „Hú – vette el gyorsan az orra elől – üres, de mégis még mindig nagyon benzinszagú!”

„Mi lenne, ha égő gyufát dobnánk bele, az elvenné a szagát.” – javasolta az egyik asszony. Anya jónak találta az ötletet. Kihozott hát egy doboz gyufát, meggyújtott egyet és a kannába dobta.

BANG! A kanna a levegőbe repült, és mindenki szertefutott, mert a kanna darabjai süvítettek minden irányban, majd végül leestek. A szétrobbant kannát nézve az asszonyok nagyon hálásak voltak, hogy egyikük sem sérült meg, és mindnyájan megtanultak egy nagyon fontos leckét: soha ne gyújtsunk gyufát benzin, vagy petróleum közelében!

Amy családját egy este meglátogatta egy misszionárius, aki a burmai dzsungel sűrűjében dolgozott. Mivel soha nem nősült meg, legtöbbször egyedül volt. Mindig puskával járta a dzsungelt, mert sok veszélyes vadállat élt ott.

Amy szívesen hallgatta a misszionárius történeteit az emberekről, akik Jézusról tanultak. Sok ijesztő helyzetről is mesélt, amikor vadállatoktól menekült meg.

Egyszer csak egy furcsa, nagyon hangos, ijesztő sikolyt hallottak. „Mi volt az?” – érdeklődött Amy.

„Ez egy tigris.” – szólalt meg a misszionárius.

„Egy tigris?” – Amy most már nagyon megijedt.

„Igen, egészen közel lehet.”

Vinnyogó hangot hallottak és kaparászást az ajtón, miközben Apa becsukta az ablakokat és felkapcsolta a veranda világítását. Amy nagyon félt.

„Egy tigris! Jaj, mit csináljunk? Be tud jönni?”

A misszionárius fülelt néhány pillanatig, majd így szólt: „Nem, ez nem tigris, szerintem ez egy kutya. Hallotta a tigris üvöltését és talán még a szagát is érezte. Ezért nagyon fél, és biztonságba szeretne kerülni.” Amy lélegzetvisszafojtva figyelte amint az ember résnyire nyitotta az ajtót és lenézett a félelemtől reszkető kutyára. „Minden rendben lesz, – mondta neki – a tigris már elkapta a zsákmányát, nem kell már félned.”

A misszionárius felállt egy hálaimára és a család arról beszélgetett, milyen csodálatos lesz az új földön, ahol minden állat szelíd lesz és mindenki biztonságban lesz. Imádság után a bátor misszionárius hazatért faházába.

.

(Folytatása következik)