Bibliatanulmány gyerekeknek

Eltelt egy, kettő, három esztendő is és még mindig nem esett eső Izraelben. A fű és a virágok kipusztultak és nem volt levél a fákon. A patakok kiszáradtak. A talaj kemény volt és száraz. Az emberek és az állatok éhesek és szomjasak voltak. Akháb király és a nép Baálhoz, a bálványistenhez könyörögtek esőért. Baál azonban természetesen nem tudott segíteni rajtuk.

Akháb nagyon mérges volt és Illést okolta ezért a nagy bajért. Meg akarta ölni a prófétát, de sehol sem találta, mert Isten gondoskodott számára búvóhelyről és élelemről.

Illés először a Kérit-pataknál bujkált, ahová Isten minden nap hollókkal küldött neki ennivalót. Majd Sareptában, ahol Isten minden nap adott az özvegyasszonynak lisztet és olajat, hogy Illésnek, az asszonynak és kisfiának is legyen mit enni.

Aztán Isten Ismét szólt Illéshez. 1Kir 18:1.

Illés engedelmeskedett Istennek és Samáriába sietett, a városba, ahol a király élt. Ugyanekkor Akháb a szolgájával, Abdiással éppen vizet keresett. Akháb ment az egyik irányba, Abdiás a másikba.

Illés egyszer csak találkozott Abdiással. Abdiás nagyon örült, hogy láthatja Illést. Bár a gonosz Akháb királynak dolgozott, szerette Istent és engedelmeskedett neki. Mit mondott Illés Abdiásnak, mit tegyen? 8. v.

HÉTFÖ

Amikor Illés Abdiással, Akháb király szolgájával találkozott, így szólt hozzá: „Menj el, mondd meg a te uradnak: ímé itt van Illés.” 1Kir 18:8. Elérkezett az ideje, hogy Isten újabb üzenetét Illés átadja Akhábnak.

Abdiás nem akarta megtenni, amit Illés mondott neki. Félt a királytól, mert tudta, mennyire gyűlöli Akháb Illést és Isten prófétáit. Mit tett Abdiás, amikor Akháb király felesége Jézabel meg akarta gyilkoltatni Isten összes prófétáját? 13. v.

Mi lesz, ha Illés nem várja meg, amíg Akhábbal visszatérnek? Akkor Akháb biztosan megöli őt. Illés megígérte, hogy ottmarad, amíg megérkeznek.

A király meglepődött és szintén félni kezdett, amikor Abdiás megtalálta őt és elmondta neki, hogy Illés találkozni akar vele. Gyűlölte Illést, de félt is tőle, mert tudta, hogy Isten Illéssel van.

Akháb sok katonája kíséretében, félelemtől remegve ment Illéssel találkozni. A gonosz Akháb király félelmét palástolva így szólt Illéshez: „Te vagy-é az Izrael megháborítója?” 17. v.

Akháb Isten prófétáit okolta az eső nélküli időszakért! De ki volt érte valójában felelős? Mit válaszolt Illés Akháb királynak? 18. v.

KEDD

Illés az úton találkozott Akháb királlyal. Akháb Illést okolta az összes bajért, de Illést félelem nélkül Akhábot vádolta Izrael gondjaiért, mert Baál imádatára tanította a népet.

Illés azt követelte a királytól, hogy hívja össze az egész népet a Kármel- hegyre. Mit mondott, kiket híjon még oda a király? 1Kir 18:19.

Illés Isten tekintélyével beszélt, és Akháb király azonnal engedelmeskedett neki. Mindenhová hírnököket küldött, hogy hívják a népet a Kármel-hegyére.

Az üzenetet meghallva mindenki a Kármel-hegy tetejére sietett. Akháb király és a díszes ruhákba öltözött Baál papok szintén felmásztak a hegyre. Telve voltak félelemmel. Nem tudták, mit akar Illés tenni. Azt viszont tudták, hogy Baál három és fél esztendeig nem válaszolt esőért könyörgő imáikra.

Amikor mindenki megérkezett, Illés kiállt a nép elé és hangosan szólt hozzájuk, hogy mindenki megértse. Mit mondott? 21. v.

Abban a hatalmas tömegben senki sem akarta ezt mondani: „Istent fogom imádni.” Senki, Illésen kívül. Egyes egyedül állt ott.

De valójában Illés nem volt egyedül. Ott voltak Isten erős angyalai, hogy támogassák és segítsék őt. Neked is segíteni fognak Isten angyalai, ha hűséges vagy az Úrhoz? Zsolt 34:7.

SZERDA

Illés a Kármel-hegyen állt Akháb királlyal, a Baál papjaival és az izraeliták ezreivel együtt. A sok-sok ember között ő volt az egyetlen, aki Istent akarta imádni.

Illés azt akarta, hogy a nép megtudja, ki az igaz Isten, Baál, vagy a mennyek Istene. Azt javasolta, hogy két oltárt állítsanak fel, egyet Baálnak, egyet pedig Istennek. Baál papjai tegyék a maguk áldozatát és fát Baál oltárára, Illés pedig ugyanezt Isten oltárára.

Majd Baál papjai saját bálványukhoz imádkozzanak Illés pedig Istenhez. A melyik tüzet küld le az égből az áldozat elégetésére, az az igaz Isten. A nép belegyezett ebbe a próbába.

Baál bűnös prófétái nagyon féltek, de nem mertek ellentmondani Illésnek. Gyorsan fát és áldozatot helyeztek Baál oltárára és imádkozni kezdtek.

Imájuk nem alázatos, áhítatos istentisztelet volt, hanem táncoltak és kiáltoztak. „Baál, hallgass meg minket!” – ordítozták.

Baál azonban nem válaszolt. Egész délelőtt felugrálva futottak körbe-körbe oltáruk körül és bálványukhoz kiáltoztak. Délben aztán Illés végre félbeszakította őket. Mit mondott? 1Kir 18:27.

Ezért még hangosabban kiáltoztak és késekkel vagdosták magukat. Baál azonban még így sem törődött velük. Ő csak egy bálvány volt, ami nem volt képes sem látni, sem hallani, vagy bármit is tenni.

Illés továbbra is figyelmesen nézte őket. Tudta, hogy meg akarnak majd próbálni valahogyan tüzet gyújtani oltárukon, tettetve, mintha bálványistenük gyújtotta volna.

CSÜTÖRTÖK

Baál prófétái egész nap oltáruk körül táncoltak és bálványukhoz kiáltoztak. Baál azonban nem küldött tüzet az áldozatuk meggyújtására. Végül rájuk esteledett és a fáradt férfiak feladták a próbálkozást.

Mit tett ekkor Illés? 1Kir 18.30.

Tizenkét hatalmas kőből újjáépítette Isten oltárát és árkot ásott köré. Majd fát tett az oltárra és arra helyezte az áldozati állatot. Mi történt azután? 33-35. v.

Mindenki komolyan hallgatott, míg Illés nyugodtan és tisztelettudóan a földre térdelt és egy rövid, egyszerű imát mondott. 36-37. v.

Amint Illés befejezte imáját, ragyogó villámlásként fényes tűznyelvek szálltak alá az égből. A tűz elégette az áldozatot, elégette a fát és Isten oltárának összes kövét, és a port is körülötte. Még a vizet is eltüntette az árokból. Isten válaszolt Illés imájára.

Az emberek megrémültek és a földre borulva így szóltak: „Az Úr, az Isten! Az Úr az Isten”. Baál bűnös papjai remegetek a félelemtől. Illés próbája bebizonyította, hogy ők hazugságokat mondtak a népnek. Tudták, hogy bűnt követtek el, és utoléri őket a büntetésük. Valóban, a nap végére már egyikük sem volt életben.

PÉNTEK

A nép látta, hogy Baál prófétái hiába kiáltoztak bálványukhoz, semmi választ nem kaptak. Majd látták, ahogy Illés letérdelve, tisztelettudóan imádkozott Istenhez, aki azonnal válaszolt neki.

Most, hogy a nép eldöntötte, Istent fogja imádni, ideje volt, hogy Isten újra esőt küldjön. Illés így szólt Akhábhoz: „Menj, egyél, igyál, mert hatalmas esőzés hangja hallatszik. Illés nem látott még egyetlen esőfelhőt sem, de hitt benne, hogy Isten teljesíteni fogja ígéretét, és esőt küld a földre.

Szolgájával együtt Illés felment a Kármel-hegyre imádkozni. Illés alázatosan letérdelt, és kérte Istent, hogy küldjön esőt. Imája végeztével elküldte szolgáját az eget kémlelni.

„Nem látszik felhő az égen.” –jelentette visszatérve a szolgája.

Illés megint imádkozott, de még mindig nem jelent meg egyetlen felhő sem. Illés hatszor imádkozott és szolgája hatszor szaladt el felhőt keresni az égen. Illés minden egyes alkalommal egyre biztosabb volt benne, hogy Isten esőt fog küldeni, ahogy megígérte.

Mi történt Illés hetedik imája után? 1Kir 18:44-46.

Megválaszolja a mi imáinkat is Isten a számunkra legmegfelelőbb módon, ha bízunk benne és hűségesek vagyunk hozzá, mint Illés volt?

További elmélkedésre:

- Miért félt Akháb király Illéstől?

- Miért nem félt Illés Akháb királytól?

- Hallanak a bálványok? Látnak? Tudnak az embereknek segíteni?

- Hall téged Isten? Lát téged Isten? Tud neked segíteni?

- Mit gondolsz, miért locsolt olyan sok vizet Illés Isten oltárára?

- Hitte Illés, hogy Isten esőt fog küldeni? Hányszor imádkozott Illés esőért?

- Te is azt választod, hogy szereted Istent, bízol benne és engedelmeskedsz neki?

Imádságom: Drága Istenem, köszönöm, hogy gondot viseltél Illésről és segítetted, hogy ne féljen Akháb királytól. Köszönöm, hogy meghallgatod imádságom, és rólam is gondoskodsz. Köszönöm, hogy Te mindig megtartod az ígéreteidet. Azt választom, hogy szeretlek és engedelmeskedem neked. Kérlek, segíts engem ebben! Jézus nevében. Ámen.

Történet sarok

Amy Burmában – 8. rész

Az angyal figyelmeztetései

Írta: Amy Sherrard

Ki változtatta meg a rovarokat és egyéb élőlényeket, hogy árthassanak nekünk, sőt még akár a halálunkat is okozhatják? Természetesen Sátán.

Egyes szúnyogok csípése rettenetes járványos betegségeket terjeszt. Kislánykorában Amy is majdnem belehalt a maláriába egy ilyen moszkitó csípése miatt.

Egyes százlábúak, skorpiók és kígyók az embert is halálra tudják marni. Burmában, ahol Amy a szüleivel élt sok ilyen veszélyes állat volt.

Egyszer Amy anyukájának rajzszögre volt szüksége, ezért kinyitotta dobozt, amiben tartották. Ahogy keze közeledett a dobozhoz, mintha valaki ezt mondta volna neki: „Ne nyúlj bele!”

Anya visszahúzta a kezét és egy pillanatig elgondolkodott. „Szerintem csak képzeltem azt a hangot.” – mondta magának és ismét a doboz felé nyúlt.

A hang mintha ismét megszólalt volna: „Ne nyúlj a dobozba!”

Anya még mindig nem tudta elképzelni, miért ne nyúlhatna bele abba a dobozba. Mégis, csak, hogy megbizonyosodjon, kiöntötte a doboz tartalmát az asztalra; és egy halálos mérgű skorpió pottyant ki belőle. Mit gondolsz, örült Anya, hogy hallgatott arra a hangra? Kinek a hangja volt az szerinted? Igen, az őrzőangyalának hangja volt.

Természetesen a kígyókra is figyelmeztették Amyt a szülei. A legveszélyesebb kígyók egyikét viperának hívják. A világon szinte mindenütt előfordul. Egyes viperák aprók, mások nagyok.

A nyári szüneteket Burmában Amy családja minden évben Rangoontól távol, a hűvös hegyekben töltötte. Ó, milyen jó volt egy időre kiszabadulni a fülledt hőségből!

A nyaralóhelyen nem volt gyülekezeti helyiségük, ezért a misszionáriusok családjukkal együtt a szabadban, pokrócokon ülve, a fák árnyékában tartották meg a szombatiskolai órákat. A Szombatiskola után mindenki felállhatott egy kicsit kinyújtóztatni tagjait. Majd az egyik misszionárius érdekes beszélgetést vezetett.

Egyik szombaton Amy egy másik kislánnyal együtt rövid sétára indult a Szombatiskola után. A fák mindig finoman illatoztak, akárcsak a virágok, amiket szedtek.

„Ó, nézd csak!” – kiáltott fel Amy egy alacsony fa törzsére mutatva. „Nem egy szőlőinda tekeredik a fa törzsére? Leszedem és megmutatom a mamámnak” Valami azonban azt súgta neki, hogy ne tegye. „Ha leszakítom a szőlőt, nem tud tovább nőni, inkább szólok a többieknek, hogy jöjjenek ide és nézzék meg.” – döntötte el Amy.

Rövidesen mindenki odagyűlt. Az egyik férfi nagyon közelről megvizsgálta a szőlőt.

„Ez nem szőlőinda, ez egy vipera! Ne menjetek a közelébe!” – figyelmeztette őket. Egy másik férfi elment egy kapáért, amivel megölhetik a veszélyes jószágot.

Szerinted ki segített Amynek, hogy meggondolja magát azon a szombaton?

(Folytatása következik)