Bibliatanulmány gyerekeknek

Sok év eltelt már Absolon halála óta. Dávid nagyon megöregedett és mindenki tudta, hogy már nem élhet sokáig. A nép kíváncsi volt, mi történik majd a halála után.

Salamon egyik bátyja, Adónia akart a király lenni. Ám Isten Salamont választotta ki következő királynak. Adónia tisztában volt Isten választásával, mégis úgy döntött, hogy mindenképpen véghezviszi, amit akar. Nem tanult meg apjának engedelmeskedni, ezért természetesen Istennek sem engedelmeskedett.

Egy napon Adónia összehívott sok fontos embert ünnepelni egy Jeruzsálemhez közeli helyre, és ott királlyá kiáltotta ki magát. Dávid és Salamon édesanyja, Betsabé mit sem tudtak arról, amit Adónia művelt. Nátán próféta azonban, amint tudomására jutott a dolog, Betsabéhoz sietett. Mit mondott neki? 1Kir 1:11-14.

Betsabé Dávidhoz sietett és elmondta neki, hogy Adónia királlyá tette magát.

Éppen akkor ért oda Nátán próféta is a királyhoz és így szólt: „Uram, király, te mondottad-é: Adónia legyen énutánam a király, és ő üljön az én királyi székembe?” 24. v. Majd elmesélte, hogy Adónia ünnepségén az emberek azt kiáltozták: „Éljen Adónia király!” 25. v.

Dávid meglepődött és ismét megígérte Betsabénak: „A te fiad, Salamon uralkodik énutánam.” 30. v. Mit mondott még ezután? 32-35. v.

Sádok és Nátán engedelmeskedtek és rövidesen Salamon ült Dávid trónján.

HÉTFÖ

Adónia királlyá tette magát, és amikor Dávid megtudta ezt, megparancsolta Nátánnak és Sádóknak, hogy azonnal kenjék fel Salamont királynak. Jeruzsálem boldog népe most kürtölt, és hangosan ezt kiáltozta: „Éljen Salamon király!”

Adónia még az ünnepségén volt, amikor meghallotta a zajt, de nem értette a nép szavait, ezért megkérdezte: „Mi ez a zajongás a városban?” 41. v.

Még abban pillanatban egy követ érkezett a hírrel: „Dávid király Salamont tette királlyá.” 43. v. Adónia ettől megijedt és gyorsan elmenekült. Vendégei pedig szétszéledtek és hazatértek.

Most, hogy Salamon már király volt, Dávid beszélt neki a különleges dologról, amit már régóta tervezett. Sok évvel azelőtt Dávid beszélt Nátánnal egy templom építéséről, ahol a nép imádhatja majd Istent. Isten azonban Nátánnal megüzente neki, hogy majd a fia, Salamon lesz az, aki helyette a templomot felépíti.

Dávid tehát azon dolgozott, hogy mindent összegyűjtsön, amire Salamonnak majd szüksége lesz, aranyat, ezüstöt, rezet, szép köveket, faanyagot, és színes kelméket. Isten azt is pontosan elmondta Dávidnak, hogy hogyan kell a templomot megépíteni, és Dávid nagyon gondosan lejegyezte ezeket az utasításokat.

Dávid még a halála előtt Salamonnak akarta adni ezeket a kincseket. Összehívta ezért az izraelitákat, és még egyszer, utoljára szólt hozzájuk. Mit mondott nekik? 1Krón 28:8-10., 20.

KEDD

Amikor Dávid király utoljára találkozott az izraelitákkal Salamonnak adta mindazt az összegyűjtött holmit, amire majd a templom felépítéséhez szüksége lesz. Az Istentől kapott tervrajzot is átadta Salamonnak. Majd felsorolta a népnek a legértékesebb kincseit, amiket Isten templomának építésére szánt. Őket is felszólította: „És ha valaki még adni akar, szabad akaratja szerint, töltse meg az ő kezét, és adjon, amit akar, az Úrnak.” 1Krón 29:5.

Milyen boldogan látta Dávid, ahogy emberek százai elhozták legértékesebb holmijukat, hogy segítsék Isten templomának építését! Örültek az emberek, hogy adhatnak? 9. v.

A gyűlés végén Dávid megáldotta a népet és egy gyönyörű imádságot mondott el. 10-14. v.

Mikor Dávid végül meghalt, sok szép dicsőítő éneket is hagyott népére, amikkel a templomban majd áldhatják az Urat. Ugye tudod, hol találhatók Dávid énekei? Igen, a Zsoltárok könyvében, a Bibliában.

Salamon nagyon kicsinek és gyengének érezte magát, amikor belegondolt, mi mindent kell tennie és milyen sok embert vezetnie. Nem tudta elképzelni, hogyan tudna egy ilyen nagy feladatnak megfelelni.

Salamon tudta, hogy Isten segítségére van szüksége. Ezért Izrael vezetőivel együtt elment a Szent sátorba Istenhez imádkozni. Aznap éjszaka Isten szólt Salamonhoz: „Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked.” 2Krón 1:7.

Mit válaszolt Salamon? Te mit felelnél, ha Isten megkérdezné, hogy mit szeretnél kapni Tőle?

SZERDA

Salamon király tudta, Isten segítségére van szüksége ahhoz, hogy jó király legyen. Elment tehát a Szent sátorba imádkozni. Akkor éjjel Isten megkérdezte tőle, hogy mit adjon neki.

Salamon alázatosan válaszolt: „Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.” 1Kir 3:7. Salamon tudta, hogy Isten nélkül olyan gyámoltalan, mint egy kisgyerek. Elmondta Istennek, hogy mire vágyik leginkább. 9. v.

Okosan tette Salamon, hogy bölcsességet és értelmes szívet kért Istentől? Jó, ha egy király tudni akarja a különbséget a jó és a rossz között?

Isten örült, hogy Salamon bölcsességet kért, nem hatalmat és vagyont. Mit mondott Isten Salamonnak? 12-14. v.

Isten megtartotta ígéretét. Salamon nagyon bölccsé vált, ő volt a világon valaha élt legbölcsebb ember. Isten önmagáról tanította Salamont és arról, hogyan élhet a nép szent életet. A természetről, fákról, állatokról, a madarakról és a halakról is tanította őt Isten. A tanultakat Salamon a Példabeszédek könyvében jegyezte le, amit Bibliánkban olvashatunk.

Szeretnéd Isten segítségét a bölcsességhez, hogy meg tudd ítélni, mi a helyes, és ne válaszd a rosszat? Hogyan tehetünk szert bölcsességre? Jak 1:5.

CSÜTÖRTÖK

Jeruzsálembe visszatérve Salamonnak nagyon sok dolga volt. Az egyik legnagyobb feladata Isten templomának felépítése volt. Természetesen egyedül nem tudta véghezvinni, ezért emberek ezrei jöttek segíteni.

Egyesek hatalmas kőtömböket faragtak a templom alapozásához, mások faanyagot szabtak deszkának, gerendának, vagy bútorokat készítettek a templom berendezéséhez. Salamon egy Hírám nevű embert bízott meg az arannyal, ezüsttel, rézzel és más értékes anyagokkal dolgozó munkások vezetésével.

Moríja hegyét jelölte ki Isten a templom helyéül. A munkások gondosan elegyengették a talajt, mások odavitték a hatalmas alapköveket és hosszú deszkákat. A munkások nem használtak kalapácsot, fejszét, vagy más fémeszközt a templom építése során. A zajjal járó előkészítő munkálatokat onnan távol végezték. Nagy csendben illesztették a köveket és deszkákat a megfelelő helyre.

A templom építkezésének idején Isten ismét szólt Salamonhoz. Mit mondott neki? 1Kir 6:12-13.

Végül, hét esztendei kemény munka után elkészült Isten gyönyörű háza. Salamon azt tervezte, közvetlenül az aratás ideje után fogja Istennek szentelni a templomot. Amikor a kertekben és a földeken minden munkával végeztek az emberek, pihenhetnek majd és örömmel találkozhatnak Istennel az új templomban.

PÉNTEK

Salamon és az izraeliták éppen befejezték az Istennek szánt hajlék építését, amely a világ legszebb épülete lett. Elérkezett az ideje, hogy Istennek szenteljék a templomot. Emberek ezrei gyűltek össze a templomnál azon a nagyon különleges napon. Izraeliták sokasága és más országokból érkezett emberek is a szertartás megkezdésére vártak.

A léviták zenéjének, Istent dicsőítő énekeinek hangjára vonult be Salamon Izrael vezetőivel és a papokkal, akik vállukon hozták a szent Frigyládát. Elhelyezték a Frigyládát a Szentek szentjében, majd kijöttek.

Ekkor köd formájában Isten dicsőséges jelenléte töltötte be a templomot. Milyen boldogok lehettek mindnyájan, hogy Istennek tetszi k a neki épített hajlék!

Az egész nép figyelte Salamon imáját, amit egy magaslaton állva mondott el, ígéretei megtartására kérve Istent. Ezután nagy tisztelettel, letérdelve imádkozott.

Mi történt, amikor Salamon befejezte imádságát? 2Krón 7:1-4.

A boldog nép két álló hétig együtt dicsőítette Istent. Hazafelé tartva hálát adtak Istennek jóságáért és jóindulatáért.

Bárcsak Salamon és a nép hűségesek maradnának Istenhez! Milyen sok csodálatos áldást szánt nekik!

További elmélkedésre:

- Miért nem engedelmeskedett Adónia Istennek?

- Miért fontos, hogy megtanuljunk szüleinknek engedelmeskedni?

- Valóban Istené mindenünk?

- Örül Isten, ha neki adjuk tulajdonunk legjavát? Mi is boldogok leszünk?

- Azt hitte vajon Salamon, hogy jó király lehet Isten segítsége nélkül?

- Mit adhatsz te Istennek? Mi mindent tudsz felsorolni?

Imádságom: Drága Istenem! Neked akarom adni ma a szívemet. Köszönöm tanításodat, hogy mindenem a tiéd. Köszönöm, hogy ellátsz élelemmel, ruhával, játékokkal, és köszönöm, hogy szerető családot adtál nekem. Jézus nevében. Ámen

Történet sarok

Amy Burmában – 5. rész

Burmai segítők

Írta: Amy Sherrard

A Burmában dolgozó misszionáriusok a lehető legtöbb időt szerették volna annak szentelni, hogy az embereknek Jézusról beszéljenek. Ezért az olyan házimunkák, mint a fűnyírás, ruhajavítás, vagy a nagymosás elvégzésére időnként felfogadtak valakit.

A munkások megnevezése egészen más volt, mint az angol nyelvben. Angolul, és magyarul is, a munkásokat a szakmájuk szerint vízvezeték-szerelőnek, asztalosnak, varrónőnek, vagy kertésznek hívjuk.

Burmában „molly”-nak nevezik azt, aki rendben tartja mások udvarát, akiknek nem jut erre idejük. Füvet nyír, öntözi a veteményest és a virágokat, megnyesi a sövényt.

Amikor Amy családja Rangoonban saját otthonba költözött, a „molly”-juk kecskéket tartott. Amy apukája megengedte neki, hogy az ő kertjükben legeltesse őket, mert ott biztonságban voltak. A molly nagyon hálás volt. Naponta megfejte kecskéit és a tejet hazavitte a családjának.

Fizet a te anyukád valakinek, hogy kimossa az ágyneműt, a törölközőket és a ruhákat helyette? Valószínűleg nem. Amikor azonban Amyék Burmában laktak, a misszionáriusoknak nem volt még mosógépük, és túl elfoglaltak voltak, nem jutott idejük a ruhák mosására és vasalására. Ezért egy „dhoby”-nak nevezett embert fogadtak fel az ilyen munka elvégzésére.

A dhoby minden héten egy nagy lepedőt terített a hálószoba padlójára és Anya az ágy szélén ülve listát írt a holmikról, amiket majd kimos és vasal nekik. Ezután a dhoby gondosan összefogta a lepedő négy sarkát és a batyut a vállán átvetve elvitte magával oda, ahol majd kimossa és vasalja a ruhaneműt. A következő héten visszahozta és Anya egyeztette a ruhadarabokat listával.

Honnan szereztek új ruhákat, ha szüleidnek, vagy neked szükséged van valamire? Bizonyára az áruházból, hacsak anyukád nem szeret varrni és van is rá ideje, hogy ruhadarabokat varrjon. A legtöbb ember nagyon elfoglalt, és Amy anyukájának sem volt ideje ruhavarrásra.

Tehát Burmában Anya megvette a kelmét, amire szüksége volt, majd egy „durzee” nevezetű szakembernek megmutatta ruhadarab képét, amit szeretett volna. A durzee méretet vett, hazavitte a ruhaanyagot és a képet, majd házhoz hozta az elkészült darabot és Anya kifizette.

Burmában Anya és Amy gyakran jártak együtt a piacra ennivalót vásárolni. Riksával, vagy lovas kocsival mentek. Egy kulinak (coolie) nevezett ember, vagy fiú segített nekik a csomagok cipelésében, amíg boltról boltra jártak.

Anya nagyon kedves és udvarias volt mindenkivel, ezért minden alkalommal sokan ajánlkoztak, hogy a kulijuk lesznek, amikor Amyvel a piacon jártak. Jövő heti történetünk Anya kedvenc kulijáról fog szólni.

(Folytatása következik)