Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

I. évfolyam

 4. negyedév

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Dávid és Góliát

  12. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Saul ismét a filiszteusok ellen harcolt, és Dávid három fivére is csatlakozott seregéhez. Dávid hazatért és a nyájat őrizte.

Egy nap apja, Isai, elküldte Dávidot a táborba, hogy meglátogassa bátyjait és hozzon híreket róla, hogy megy a soruk. 1Sám 17:17-18.

Senki sem tudott arról, hogy egy angyal látogatta meg Dávidot és elmondta, neki kell megmentenie az izraelitákat az ellenségtől. Dávid bizonyára azon tűnődött, amikor korán reggel útnak indult, hogy hogyan is történhet ez meg egyáltalán?

Mit tett, amikor a táborba érkezett? 20-22. v.

Miközben Dávid a fivéreivel beszélt, a táborban hirtelen mindenki hátrálni kezdett az ellenség elől, mintha félnének. Miért hátráltak? 23-24. v.

A 4-10. versek elolvasásából megérthetjük, hogy milyen ember volt Góliát. Hatalmas volt! Próbáljuk meg elképzelni, hogy nézhetett ki.

Először is 2 méter 75 cm magas volt. Bronzsisakot viselt a fején és szintén bronzból készült mellvértje úgy nézett ki, mint a hal pikkelyes bőre. Semmilyen lándzsa vagy nyílvessző nem tudott áthatolni rajta. Az a mellvért több mint 45 kg-ot nyomott! Bronz lábszárvédőt is viselt. Lándzsájának csak a hegye közel hat kg-os volt!  Oldalán hatalmas kard, és pajzsát a fegyverhordozója cipelte. Saul és összes katonája rettegett tőle. 24. v.

  További elmélkedésre: Úgy nézhetett ki Góliát mellett egy átlagos katona, mintha egy hét-nyolc éves kisgyerek állna egy felnőtt ember mellett. Semmi kétség, mindenki rettegett tőle! Mit gondolsz, te is féltél volna?

HÉTFÖ

Negyven napon keresztül minden reggel és minden este az óriási Góliát kiállt, és párbajra hívott bárkit, aki ki mert volna állni vele szemben, de mindenki félt tőle. 1Sám 17:8; 16.

Milyen egyezséget ajánlott az izraelitáknak? 9-10. v.

Saul király jutalmat ajánlott annak, aki elég bátor és ki mer állni az óriás ellen, és megöli őt. De senki sem merte megtenni. 25. v.

Góliát szavait hallva Dávid alig hitt a fülének. Mit képzel magáról ez az ember? Hogy merészeli Istent káromolni és gúnyt űzni Isten népéből? Valakinek tennie kellene ez ellen valamit!

Dávid bátyja, Éliáb nem örült az öccse szavainak. 28. v.

Éliáb valójában féltékeny volt. Nem feledkezett el Sámuel betlehemi látogatásáról és arról, hogy a próféta mennyire megtisztelte Dávidot. Még most is úgy gondolta, hogy őt illette volna az a tisztelet és nem az öccsét. Dávid azonban nem bocsátkozott vitába vele. Ő semmi rosszat nem tett a bátyja ellen. Azt is tudta, hogy jó oka van Góliát viselkedésén felháborodni. 29. v.

Dávid más katonákkal is beszélt, akik mind ugyanazt mondták, és Saul ígéretéről is beszéltek neki. 30. v.

 További elmélkedésre: Miért akarta Dávid megölni Góliátot? Csupán a Saul által kitűzött jutalmat szerette volna megszerezni?

KEDD

Saul magához hívatta Dávidot, amikor hírét vette beszédének. Amit Dávid Saulnak mondott, az ugyanolyan merészen és bátran csenget, mint Góliát kiabálása. „Ne aggódj,” – mondta,- „Én megvívok Góliáttal!” 1Sám 17:32.

Saul az ifjú Dávidra nézett és megcsóválta a fejét. Nem tudta elhinni, hogy egy ilyen fiatalember azt gondolja, megvívhat azzal az óriással. Mit válaszolt Saul Dávidnak? 33. v.

Dávid azonban nem adta fel. Beszélt Saulnak az oroszlán és a medve megöléséről. Mit mondott, ki segített neki? Ki lesz az, aki Góliát legyőzésébe is segíteni fogja? 37. v.

Saul végül engedélyezte Dávidnak, hogy megvívjon az óriással. Megparancsolta szolgáinak, hogy az ő fegyverzetét adják Dávidra. Tehát ráadták Saul rézsisakját és fém-mellvértjét. Dávid az oldalára kötötte Saul kardját és nekiindult.

Bizonyára mindenki őt figyelte. Dávid azonban alig távolodott el, megfordult és visszament Saulhoz. Persze mindenki azt hittre, hogy meggondolta magát, és meg sem próbálja felvenni a harcot Góliáttal. Mi volt visszafordulásának valódi oka? 39. v.

Most már jobban érezte magát. Megállt, amikor egy kis patakhoz ért. Miért? 40. v.

Dávid most már a legkisebb félelem nélkül sietett Góliát felé. Tudta, hogy pontosan azt teszi, amit Isten elvár tőle.

Minden katona ideges és izgatott lehetett, ahogy figyelték.

 További elmélkedésre: Mit gondolsz, arra emlékezett vissza Dávid, amit az angyal mondott neki Isten népének megmentéséről? Olvassuk el a 34. Zsoltár 7. versét! Ugye tetszik ez az ígéret?

SZERDA

Góliát látta, hogy végre valaki kiáll ellene. Ahogy azonban Dávid közeledett, az óriás nem akart hinni a szemének. Bolondot akarnak csinálni belőle az izraeliták? Aki ellene jött, fiatal volt és mindössze egy botja és egy parittyája volt a harchoz! 1Sám 17:41-42.

Mindenki hallhatta a felbőszült óriást pogány isteneinek nevében átkozódni és káromkodni. 43-44. v.

Majd hallották Dávid tiszta, erős hangú válaszát 45. v.

Dávid az óriásnak és mindenkinek a tudtára akarta adni, hogy nem fél az óriás, vagy pogány isteneinek fenyegetéseitől. Pontosan az történik majd Góliáttal, amivel Dávidot fenyegette. Ebből világosan megtudhatja mindenki, hogy Istennek nincsen szüksége kardra és dárdára. Ő mindenható. Ő fogja elpusztítani az ellenséget.46-47. v.

Góliát már nagyon dühös volt. Sisakját hátratolva, felbőszült vadállatként közeledett Dávid felé.

Dávid, miközben bátran futott Góliát felé, gondosan egy követ illesztett a parittyájába, majd megállt. Meglengette a parittyát, egyre gyorsabban és gyorsabban. A kő keresztülsüvített a levegőn és pontosan Góliát homlokának a közepébe fúródott, ahová Dávid célzott.

Góliát megállt. Előrenyújtotta karját, mintha megvakult volna! Megtántorodott! Majd a földre zuhant, mint egy kivágott fa. 48-49. v.

Ám Góliát még nem volt halott. Dávid egy percet sem vesztegetett. Azonnal a gonosz óriáson termett és kirántotta annak hatalmas kardját.

 További elmélkedésre: Mit gondolsz, vajon segítettek az angyalok, hogy az kő pontosan a megfelelő helyre csapódjon be? Szerinted Dávid tudta, hogy Isten segít neki? Számított az Istennek, hogy a büszke óriás olyan hatalmas és erős volt? Mit mond a következő igevers: Péld 16:18?

CSÜTÖRTÖK

A filiszteusok, és az izraeliták egyaránt megdöbbentek, amikor Dávid megölte a gonosz Góliátot. Senki sem gondolta volna, hogy Góliátot meg lehet ölni. Mindenki biztos volt benne, hogy Dávid fog meghalni, és nem az óriás.

Most kiáltások hallatszottak mindkét oldalról. A filiszteusok félelmükben kiáltoztak és menekülni kezdtek az életükért. Az izraeliták is kiáltoztak és üldözni kezdték az ellenséget és sokat elfogtak és megöltek közülük.

Mit tettek az izraeliták, amikor visszatértek? 1Sám 17:53.

Saul végignézte, milyen bátran ment Dávid Góliát ellen. Azonnal többet akart megtudni róla. Ismerte már Dávidot, de nem sokat törődött vele, hogy ki ő és honnan jött. Mit válaszolt a királynak Abnér, a sereg főparancsnoka, amikor Dávidról kérdezte? 55-56. v.

Mikor a harc véget ért, Abnér Saul királyhoz vezette Dávidot.

Saul fia, Jonatán figyelte a beszélgetésüket. Nagyon örült, mert ő is ugyanúgy szerette Istent, és bízott benne, mint Dávid. Jonatán által is csodálatos dolgokat művelt Isten. Amikor fegyverhordozójával felmásztak az ellenséges táborba, Isten angyalokat küldött a segítségükre. Az ellenség megfutamodott előlük pontosan, ahogyan akkor, amikor Dávid megölte Góliátot.

Jonatán alig várta, hogy megismerkedjen Dáviddal, mikor meghallotta, hogy Saul ott akarja tartani a fiút, hogy a katonája legyen. Tudta, hogy egymás legjobb barátai lesznek majd. 1 Sám 18:1-2.

 További elmélkedésre: Amikor két ember egyformán olyasmit tesz, amit mások csodálatosnak tartanak, gyakran féltékenyek lesznek egymásra. Mit gondolsz, miért kedvelte meg Jonatán Dávidot, ahelyett, hogy féltékeny lett volna rá? Ki lakott mindkettejük szívében?

PÉNTEK

Góliát meghalt. Saul azt akarta, hogy Dávid maradjon vele. Jonatán, Saul fia nagyon örült ennek. Tudta, hogy Dáviddal nagyon jó barátok lesznek, mert mindketten szerették Istent, és Őbenne bíztak.

Jonatán tudta, hogy Góliát megölése nemzeti hőssé avatta Dávidot. Hogyan mutatta ki, hogy ennek ellenére nem volt féltékeny Dávidra? 1Sám 18:4.

Saulnak fogalma sem volt arról, hogy Dávid, aki megölte Góliátot, és aki most már szinte a családjának is tagja, az az ember, akit Isten a következő királynak választott. Bízott Dávidban és nagyon örült, hogy ilyen bátor, engedelmes katonája van. 5. v.

Egy napon, azonban amikor a bajkeverő filiszteusok elleni győztes csatából tértek hazafelé, történt valami, ami megváltoztatta Saul Dávid iránti, korábbi érzéseit. 6-7. v.

A féltékenységnek nevezett nagy, szörnyű, csúnya démon hirtelen megszállta Saul lelkét. Világosan látható volt, hogy Dávid népszerűbb, mint ő. Mit tett tehát Saul attól a naptól kezdve? 8-9. v.

 További elmélkedésre: Isten soha nem veszi el tőlünk a választás lehetőségét, ugye? Amikor azonban a féltékenységet választjuk, kinyitjuk lelkünk ajtaját Sátán előtt és beengedjük őt. A féltékeny emberek soha nem boldogok. Kérjük Jézust, most azonnal, segítsen, hogy soha ne legyünk féltékenyek!

 

 

 

Történet sarok

Betyár és a gödör - 2. rész

Átdolgozta: Amy Sherrard

 

Betyár egy gödörbe nézett lefelé a mező szélén, azon a helyen, ahol Hajni apukája szerin nem szabad játszani, mert nem biztonságos. Hajni azon tűnődött, hogy vajon Betyár ide rejti-e újabban a tartalék eledelét.

Ahogy Hajni óvatosan közeledett a gödörhöz, Betyár még izgatottabb lett. Hirtelen az ugatás mellett Hajni mintha valami szűkölő hangot is hallott volna. Hamarosan észrevette, hogy Betyár a régi kút fából készült fedőlapjának egyik résén keresztül néz lefelé. Letérdelt és nagyon óvatosan lemászott a gödörbe. Eközben a nyüszítés izgatott csaholássá változott.

„Ó, Vakkancs!” – kiáltott fel Hajni. –„Ó, Betyár, várjatok csak, mindjárt visszajövök!” Óvatosan felkapaszkodott a gödörből és amilyen gyorsan csak tudott, rohant vissza a házba, hogy bátyját, Jocót megkeresse. Megragadta a fiú karját, és így szólt: „Gyere gyorsan! Láttam, ahogy Betyár két szelet pirítóst dobott egy gödörbe. A régi kútba a mező szélén. Vakkancs ott van a gödörben!”

-„Ó, szegény kis fickó!” – kiáltotta Jocó és már vette is a kabátját. Mindketten siettek a kút felé.

„Te állj hátrébb!” – figyelmeztette Jocó Hajnit. „Letördelem a fedőlap korhadt darabjait, amíg biztonságosan le nem tudok jutni.”

A kis Vakkancs megvadult az örömtől. Ám hiába ért le Jocó ameddig csak tudott, még mindig nem érte el az izgatott kiskutyát.

„Ha meg mered tenni, - mondta Hajninak - a lábadnál fogva tartalak, amíg el nem éred, aztán mindkettőtöket felhúzom.”

Hajni habozott, de bízott a bátyjában, ezért beleegyezett. Jocó erősen tartotta húga lábait, amint az áthajolt a beomlott részen a gödörbe.

„Nagyon büdös van itt lent!” – kiáltott fel Jocónak a kislány. Piszok potyogott a korhadt fedélről a hajába, az arcába, és a ruhájára, de Hajni nem törődött vele.

„Sok lerágott csont és megrágott kenyérdarabka van itt azon kívül is, amit Betyár ma ejtett be ide.” – mondta Hajni Jocónak miközben az izgatott kutyuskáért nyújtózkodott. „Na! Majdnem megvan. Még egy kicsit lejjebb. Megfogtam! Húzhatsz vissza!” – kiáltotta Hajni a bátyjának. Hamarosan ő is és Vakkancs is kint voltak és a két kutyus vidáman csaholt örömében.

„Megtaláltuk Vakkancsot! Megtaláltuk Vakkancsot!” – kiabálta Hajni, miközben Kovács néni háza felé szaladtak.

A szomszéd néni hátsó ajtaja kitárult. „Ó, köszönöm szépen gyerekek! Köszönöm! Hol volt?” – kérdezte Kovács néni.

A gyerekek egymás szavába vágva rögtön elmesélték neki, hogyan találták meg kiskutyáját. Közben Vakkancs kutya-puszikkal borította gazdája arcát, Betyár is ugatott és csaholt örömében. Kovács néni vizet adott Vakkancsnak, aki csak ivott és ivott.

„Bizonyára Betyár vitte neki az ennivalót minden nap!” – kiáltotta Hajni és Betyár arcába nézett. „Hát nem csodálatos, hogy Isten még az állatokról is gondot visel, akárcsak az emberekről?”

(Vége)