Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

I. évfolyam

 4. negyedév

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Saul király büszkévé válik

  10. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Az izraeliták királyt akartak, mert olyanná akartak válni, mint a többi nép. Megengedte nekik Isten, hogy a saját útjukat járják? Igen. Megadta nekik, amit akartak. A királyuk neve Saul volt. Ő volt a legmagasabb, legjóképűbb ember egész Izraelben.

A gyűlésen, ahol Sault bemutatta, Sámuel elmondta a népnek, hogy mi egy király dolga, és hogyan kell cselekednie. Majd mindenkit hazaküldött. 1Sám 10:25-26.

Azonban nem mindenki örült, és Saul tudta ezt. Pontosan azok a törzsek zúgolódtak, akik leginkább szerettek volna királyt. Miért a legkisebb törzsből választott Isten királyt? Miért nem a legnagyobb és legerősebb törzsekből, Júdából, vagy Efraimból?  Miért a kicsi Benjámin törzséből való ember lesz a király? 27. v.

Saul bölcsen alázatos maradt és Istenre hagyta, hogy elrendezze a dolgokat.

Nemsokára hírét vették, hogy az ammoniták az egyik izraelita városra, Jábes Gileádra akarnak támadni. Mindenfelé követek siettek, hogy tudassák a hírt a néppel. Mit tett Saul, amikor az ő városába értek a hírrel? 1Sám 11:4-7.

Saul nem vesztegette az időt, ugye? Azonnal követeket küldött, hogy mindenhonnan katonák siessenek Jábes Gileád népének megsegítésére. Izraeli katonák ezrei gyűltek össze és mindössze egyetlen nap alatt győzelmet arattak az ellenség felett! 11. v.

 További elmélkedésre: Észrevetted, hogy Saul engedelmeskedett a Szentléleknek? Ezért győzhettek az izraeliták! Mindnyájunk mellett ott áll a hatalmas Szentlélek, amikor azt választjuk, hogy bízunk Jézusban és engedelmeskedünk neki? Igen! Hát nem csodálatos ez?

HÉTFÖ

Az izraeliták boldogok voltak. Kivívták legelső győzelmüket az új királyuk vezetésével.

Néhány izraelitának eszébe jutottak azok az emberek, akik zúgolódtak amiatt, hogy Isten a kicsi Benjámin törzséből választotta ki Sault. Szerintük meg kell büntetni azokat az embereket. Mit mondott azonban Saul? 1Sám 11:12-13.

Milyen jó, hogy Saul még mindig alázatos volt! Tudta, hogy ezt a győzelmet Isten adta nekik.

Sámuel már előzőleg felkente Sault, és mindenki tudta, hogy ő a kiválasztott király. Azonban hivatalos beiktatási szertartás még nem volt. Ezért Sámuel ismét összehívta a népet.

Ezúttal Gilgálban gyűltek össze. Sok minden történt már a múltban Gilgálnál. Ezen a helyen táboroztak először az izraeliták a Jordán-folyón való átkelés után. Itt szűnt meg a manna-hullás. Innen meneteltek Jerikó városához és figyelték amint Isten ledönti a városfalakat. Itt történt az is, hogy a kapzsi Ákán gödröt ásott a sátra padlója alá, ahová a Jerikóból lopott holmit rejtette.

A gyűlésen Sámuel megkérdezte a népet, hogy tett-e valaha valami rosszat ellenük, mialatt a vezetőjük volt. Mit válaszoltak neki? 1Sám 12:4.

Ezután Sámuel emlékeztette a népet a sok csodára, amiket Isten addig tett értük. Arra is felhívta a figyelmüket, hogy milyen gyakran megszegték az ígéretüket, miszerint Istenben bíznak és neki engedelmeskednek. És most egy embert akarnak királyuknak Isten helyett. Olyanok akarnak lenni, mint a környező népek. Isten kiválasztott számukra egy királyt, de csak akkor tudja megáldani őket, ha a királyuk Őbenne bízik, és Neki engedelmeskedik. 13-15. v.

A nép beismerte, hogy nem érdemlik meg Isten áldását, és kérték Sámuelt, hogy továbbra is imádkozzon értük. Mit mondott erre Sámuel? 23-25. v.

 További elmélkedésre: Őszinte szeretetet és megbocsátást mutatott Sámuel? Mindig könnyű ezt tenni?

KEDD

Saul seregében a királyon és fián, Jonatánon kívül egyetlen katonának sem volt kardja vagy lándzsája! Ez azért volt, mert a gonosz filiszteusok uralma alatt nem engedélyezték, hogy Izraelben kovácsműhelyeket tartsanak fenn, ahol fegyvereket készíthettek volna. 1Sám 13:19-22.

Nem sokkal Saul királyságának kezdete után a fia, Jonatán megtámadott egy filiszteus erődöt és megnyerte a csatát. Ez feldühítette a filiszteusokat és elhatározták, hogy harcba szállnak az izraelitákkal. Mikor Saul rájött, hogy mit terveznek a filiszteusok, gyorsan összehívta a hadseregét.

Sámuel tudta, hogy az izraelitáknak szükségük lesz Isten segítségére, ezért megígérte, hogy elmegy és imádkozik értük. Saulnak hét napot kellett volna várnia rá.

A várakozás közben Saul katonái egyre jobban féltek. Tudták, hogy a filiszteus seregben sok harci szekér és ló van, és kardokkal, dárdákkal felfegyverkezett sok ezer katona. Mit tettek ezért? 1Sám 13:6-8.

Saulnak most csodálatos lehetősége volt, hogy megmutassa Istenbe vetett bizalmát. Bátorítania kellett volna katonáit és azt mondani nekik, hogy ne essenek kétségbe. Isten segíteni fog nekik, nem kell félniük. Saul azonban ehelyett maga is pánikba esett. Ahelyett, hogy bízott volna Istenben és megvárta volna Sámuelt, valami olyant tett, amit csak kiválasztott emberek tehettek. Mi volt az? 9. v.

Mivel mentegetőzött Saul Sámuelnek, amikor a próféta végül megérkezett? 10-12. v.

 További elmélkedésre: Ádám és Éva bűnbeesése után is az volt az első, hogy kifogásokat kerestek az engedetlenségükre, ugye? Könnyű és természetes így tenni?

SZERDA

Minden izraelita tudta, hogy csak bizonyos emberek mutathatnak be áldozatot. Most mindnyájan tudták, hogy királyuk, Saul megszegte a szent rendelkezést. Emiatt könnyen azt hihették, hogy Isten törvényeinek betartása végül is nem annyira fontos. Mit mondott Sámuel Saul mentegetőzésének meghallgatása után? 1Sám 13:13-14.

Mennyivel jobb lett volna, ha Saul az engedelmességet választja, mint hogy az engedetlenség után mentségeket keres! Izraelnek olyan királyra volt szüksége, aki mindig bízik Istenben és engedelmeskedik neki.

Mostanra Saul legtöbb katonája már eltávozott. Néhányan a sziklák között és a barlangokban bujkáltak, mások már átkeltek a Jordán-folyón. Kettő kivételével mindnyájan féltek.

Jonatán, Saul fia egyáltalán nem hasonlított az apjára. Ő szerette Istent, bízott benne és engedelmeskedett neki. Isten most egy tervet ültetett a fejébe. Jonatán megosztotta ezt ifjú fegyverhordozójával és elhatározták, hogy véghezviszik a tervet. 1Sám 14:6-7.

Jonatán először is kért egy jelet. Biztos akart lenni benne, hogy Isten tervét követik a filiszteusok elleni harcban. 8-10. v.

A filiszteus őrszemek nevettek és gúnyolódtak, amikor a két katonát meglátták. Azt mondták, az izraeliták előbújnak a barlangokból, ahol addig rejtőztek. 11-12. v.

Az ellenséges őrök beszéde azonban pontosan azt a jelt adta meg Jonatánnak, amire várt! Csendben, négykézláb kúsztak fel a sziklák között. Tudták, hogy Isten velük van, és nem féltek.

 További elmélkedésre: Hogyan fog Isten két katonát használni egy egész hadsereg ellen? Bebizonyította már Isten, hogy számára semmit sem lehetetlen megtenni, ha azt választjuk, hogy bízunk benne és engedelmeskedünk neki?

CSÜTÖRTÖK

Jonatán és fegyverhordozója az ellenség tábora felé kúsztak. A filiszteus őrszemek első látásra kigúnyolták őket. Mi történt azonban, amikor felértek a hegytetőre? 1Sám 14:13.

Csak ketten voltak Jonatán és a fegyverhordozója? Nem! Angyalok álltak mellettük és segítettek nekik. Úgy dübörgött a föld, mintha katonák, harci szekerek és lovak sokasága közeledne. 14-15. v.

A völgyből, ahol Saul a vele maradt katonákkal és őreivel tartózkodott tisztán láthatták az össze-vissza futkosó, egymást öldöső  filiszteusokat. Az őrök gyorsan szóltak Saulnak és hamar kiderült, hogy Jonatán és fegyverhordozója hiányoznak.

Saul azt hitte, hogy megkezdték a harcot, ezért csatlakozni akart hozzájuk, de előbb megkérte a papot, hogy kérdezze meg Istent, mit tegyenek.

Isten válaszát azonban Saul már nem várta meg.  A harc tovább terjedt a filiszteusok között a völgyben és Saul sietett a csatába. Ki csatlakozott ott hozzájuk? 19-20. v.

Saul utasította a katonákat, hogy folytassák az ellenség üldözését és még étkezésre se szánjanak időt. Mit tett azonban Jonatán? 24-27. v.

Isten helyezte oda azt a mézet. Ha a katonák ehettek volna egy keveset belőle, akkor képesek lettek volna folytatni a harcot, és teljesen legyőzhették volna az ellenséget. Így viszont túlságosan legyengültek az éhségtől.

Jonatán mit sem tudott Saul utasításáról. Mikor azonban Saul megtudta, hogy Jonatán evett egy kevés mézet, azt mondta, hogy meg kell halnia. A katonák tudták, hogy ez nem helyes. Isten lenyűgöző csodát tett Jonatán és fegyverhordozója által, mert bíztak az Ő hatalmában. A katonák nem engedték, hogy Saul bántsa Jonatánt.

 További elmélkedésre: Ki őrizte meg valójában azon a napon Izraelt? 23. v. Saul egyre több olyan dolgot cselekedett, amit Isten nem tudott megáldani. Ha nem Istennek engedelmeskedett, akkor kinek?

PÉNTEK

Saul nem engedelmeskedett Istennek és a saját elgondolásait követte. Ez nagyon elszomorította Sámuelt, mert szerette Sault. Isten is szerette Sault. Most azt mondta Sámuelnek, hogy ad még egy esélyt Saulnak, hogy az Ő szavának engedelmeskedjen.

A kegyetlen, gonosz amálekiták még mindig gyűlölték Istent, és bántották az Ő népét, amikor csak tudták. Isten tudta, hogy már nem fognak megváltozni. Most az izraelitáknak el kellett pusztítaniuk az amálekitákat.  Semmit sem lehetett megőrizni, ami az övék.

Saul pontosan tudta, hogy mit kell tennie, ezért több mint 200 000 katonával harcba indult az amálekiták ellen. Az izraeliták győztek. Saul önmagával rendkívül elégedetten menetelt visszafelé katonáival.

Isten viszont nem volt elégedett. Miért? 1Sám 15:10-11.

Sámuel másnap reggel nagyon szomorúan ébredt. Beszélnie kellett Saullal. Még mielőtt találkoztak volna, Sámuel hallott valamit, amiből tudta, hogy Saul megint engedetlen volt. Beismerte Saul, hogy a cselekedete engedetlenség volt, vagy megint mentségeket hozott fel? 13-28. v.

 További elmélkedésre: Saul mielőtt királlyá vált volna mindig a saját feje után ment és nem gondolta át a cselekedeteit. Királlyá válása után egy darabig alázatos és engedelmes volt. Majd apránként visszatért a régi szokásaihoz. Könnyű ebbe a hibába esni?

 

 

 

Történet sarok

Vajon honnan kerültek elő?

Átdolgozta: Amy Sherrard

 

„Ne feledd, mit ígértél!” – emlékeztette Karcsi és Nelli az édesanyjukat miközben odabújtak hozzá. Lefekvés ideje volt és anyukájuk azt ígérte, hogy egy nagyon különleges réges-régi történetet fog elmesélni nekik.

Akkoriban történt, amikor sok család költözködött az ország újabb részeibe, és gyakran veszélyes vadállatok és barátságtalan ellenségek vették körül őket.

Anya története két családról szólt, akik olyan helyre költöztek, ahol közel s távol senki sem élt körülöttük. Jó barátok voltak, ezért egymáshoz közel építették fel faházaikat.

Nem tudtak sok mindent magukkal cipelni, de azt tudták, hogy elegendő élelemmel kell rendelkezniük, ami kitart addig, amíg a saját kertjük teremni nem kezd. Közeledett a hideg évszak és azt hitték, hogy az élelmük kitart a tél végéig. Bár elég előrelátók voltak, mégis már a tél vége előtt látniuk kellett, hogy nem lesz elegendő a tartalékuk.  A férfiaknak el kellett menniük a legközelebbi településre, hogy némi ennivalót beszerezzenek.

Még mielőtt a férfiak útra keltek volna, hallottak róla, hogy rablók járnak a környéken. Féltek otthagyni a családjukat. Miután megbeszélték a dolgot, úgy döntöttek, hogy az asszonyok és a gyermekek nagyobb biztonságban lesznek, ha a távollétük idejére összeköltöznek az egyik faházban. Így is tettek.

A férfiak távozása utáni első estén közös áhítatot tartottak és mindenki korán ágyba bújt. A faház nagyon kicsi volt, de a gyerekek élvezték, hogy takarókba burkolózva a padlón alhattak.

Másnap reggel az egyik édesanya így szólt a másikhoz: „Tudod, úgy érzem, mintha valaki figyelne bennünket.” A két anyuka kilépett a ház elé és a tájat kémlelték, ameddig csak elláttak, de sehol senki nem látszott.

Reggeli után a két legidősebb gyerek kiment a ház mögé a csirkéket megetetni. Hamarosan futva tértek vissza a házba. „Nézzétek, kik jöttek a házunkhoz és követnek bennünket!” – kiáltották. Elképzelhetitek, hogy mennyire meglepődött mindenki, amikor meglátták a hét hatalmas, barátságos kutyát berohanni utánuk a házba.

„Kutyák! Honnan jöttek?” – mindenki tudni szerette volna.

„Nem tudjuk! Egyszer csak itt termettek!” – mondta a két gyermek. „Olyan szelídek és kedvesek!”

Hamarosan az összes gyerek a kutyákat simogatta és anyukáik kerítettek számukra valami ennivalót is. Majd a kutyák kinyújtóztak a tűzhely előtt, és mind elaludtak. Alkonyatkor azonban szűkölni és ugatni kezdtek, ki akartak menni a szabadba. A kicsiny faház elég zsúfolt volt, így az anyukák kiengedték őket.

Szinte azonnal sok ember futásának zaját hallották. Az éjszaka hátralévő részében minden csendes volt.

Reggel az anyukák sok ember lábnyomát találták a ház körül. Eszükbe jutott a futó lábak zaja és könnyen rájöttek, hogy a kutyák ijesztették el az embereket.

„Mi történt a szép, nagy kutyákkal?”- kérdezte kíváncsian Karcsi és Nelli.

„Senki sem látta őket többé.” – felelte Anya.

„És mi lett a rablókkal?” – kérdezték a gyerekek.

„Őket sem látta többé senki.” – mondta Anya.

„Amikor a férfiak hazatértek az élelmiszerekkel, a családok meséltek nekik a kutyákról és a történtekről. Milyen hálásak voltak az apák! Mindnyájan egyetértettek abban, hogy Jézus küldte oda a kutyákat, hogy megvédjék családjaikat a kicsiny faházban.” – fejezte be Anya a történetet.

„Persze, hogy Ő küldte!” – helyeselt Nelli és Karcsi is.

És amikor ágyba bújás előtt letérdeltek imádkozni, megköszönték Jézusnak, hogy róluk is gondot visel.