|
VASÁRNAP
 Isten megbízta
Gedeont, hogy szabadítsa meg Izraelt a gonosz, kegyetlen mindiánitáktól. Még Gedeon kérésére is válaszolt azzal,
hogy benedvesítette a gyapjúfürtöt, míg körülötte a talaj száraz maradt. De Gedeon még egy jelt kért. Azt
akarta, hogy a gyapjú maradjon száraz, miközben a talaj nedves lesz. Milyennek találta, amikor másnap reggel
ellenőrizte? Bír 6:40.
Gedeonnak most már nem voltak kételyei. Mit tett ezután? Bír 7:1.
Az izraeliták egy hegyen táboroztak, a midiániták pedig az alattuk húzódó völgyben. Mikor
Gedeon lenézett az ellenségre, bizonyára kísértést érzett, hogy ott, azonnal feladja. Annyiszor sokkal több
katonája volt az ellenségnek, mint neki. De azt választotta, hogy bízik Istenben, aki jeleket adott neki,
megígérve, hogy mellette lesz.
Ezután Isten ismét szólt. Mit mondott Gedeonnak? 2. v.
Gedeon alig hitt a fülének! Túl sok katonája lenne? Ő azt kívánta, bárcsak ezrekkel több
lenne! Hogyan mondhatja Isten, hogy túl sokan vannak? Ekkor Isten emlékeztette Gedeont az egyik törvényére, amit
Mózesnek adott. Ez arról szólt, hogy melyik izraelita katona harcolhat az ellenség ellen és kinek kell
hazamennie. Ezt a törvényt minden alkalommal át kellet ismételni a katonákkal, mielőtt harcba mentek volna.
Gedeon azonban ezt nem tette meg. Annyira kevés katonája volt az ellenséghez viszonyítva, hogy egyet sem akart
elveszíteni közülük.
De most Isten szólt, és Gedeonnak engedelmeskednie kellett. Mi történt, amikor
engedelmeskedett? 3. v.
Gedeonnak elszorult a szíve, amikor katonáinak több mint kétharmada összeszedelőzködött és
hazaindult. Hogyan is gondolhatták valaha az izraeliták, hogy megnyerhetik ezt a háborút? Gedeonnak ismét
választania kellett. Továbbra is bízik az Úrban, vagy feladja? Melyiket fogja választani?
További elmélkedésre:
A gyermekeknek is kell időnként úgy választaniuk, ahogy Gedeonnak
kellett? Nehéz időnként elég bátornak lenni, hogy igazat mondjunk? Vagy olyasmit tenni, amiről tudjuk, hogy
helyes, még ha úgy tűnik, senki más nem választja a jócselekedetet?
HÉTFÖ
 Tízezer
katona maradt Gedeonnal. Ez így soknak hangzik, de Gedeon tudta, hogy nem az. Tudta, hogy semmi esélyük
megnyerni a másnapi csatát, hacsak Isten nem tesz csodát megsegítésükre.
Isten ekkor ismét szólt hozzá. Mit mondott ezúttal? Bír 7:4.
Gedeon azt választotta, hogy bízik Istenben és engedelmeskedik Neki. Ezért lenézett a
patakra, és megparancsolta harcosainak, hogy menjenek oda. Isten elmondta neki, hogyan döntse el, hogy melyik
katona maradhat és kit küldjön haza. 5. v.
Gedeon aggódva nézte a patakból ivó tízezer katonáját. Bizonyára kíváncsi volt, hogy
egyáltalán miért kell őket két csoportra osztani. Akár mindet hazaküldhetné, mert úgy tűnt, hogy mindnyájan
térdre ereszkedtek és azonnal inni kezdtek. Csak néhányan ittak sietve, a tenyerükkel merítve a vízből, mert ők
már alig várták, hogy megtámadhassák az ellenséget.
Mikor a katonák befejezték az ivást, Gedeon megszámolta a katonákat, akiket Isten utasítása
szerint el kellett különítenie a többiektől. Hányan maradtak a tízezer katonából? Mit mondott róluk Isten?
6-7. v.
Látszólag az egész sereg szedelőzködött, és indult hazafelé. Csak háromszázan maradtak! Mit
látott Gedeon, amikor a hegyről lenézett a völgybe? 12. v.
További elmélkedésre:
Mit szeretetett volna tenni Gedeon, ha nem azt választotta volna, hogy
bízik Istenben? Mit akar Jézus megtanítani nekünk, mit tegyünk, még ha félünk is?
KEDD
 Gedeonnak
nagyon nehéz volt elhinni, hogy Isten csupán 300 katonával győzelemre fogja vinni a másnapi harcot a
midiánitákkal. Ez teljesen lehetetlennek tűnt.
Mit gondolsz, ismerte Isten Gedeon érzéseit? Igen, és sajnálta őt. Mit mondott Gedeonnak, mit
tegyen? Bír 7:9-11.
Gedeon és szolgája csendben leereszkedtek a hegyről. Bizonyára angyalaik vezették őket egy
sátorhoz, amely az ellenség táborának szélén állt. Beszélgetés hangjait hallották, és egy szót sem akartak
elszalasztani. 13-14. v
Egy kis cipó, ami elpusztítja az ellenséget? Gedeon hirtelen megértette, hogy semmi
félnivalója nincsen. Halkan megköszönte Istennek, hogy olyan jó, csodálatos és hatalmas. Majd szolgájával együtt
csöndben megfordultak és visszasiettek a hegyre. 15. v.
Isten pontosan elmondta Gedeonnak, hogy mi a következő teendője. Ezért gyorsan felébresztette
300 bátor katonáját. Tanakodhattak, amikor Gedeon a kezükbe adta, amiket Isten mondott neki, hogy vajon mit
tegyenek velük. Mit adott nekik? 16. v.
Ott álltak. Minden katona egy korsóba rejtett fáklyát tartott az egyik kezében, és egy kürtöt
a másikban. Ki hallott már olyan katonákról, akik ilyesmivel indulnak a harcba? Hogyan fogja teljesíteni Isten,
amit megígért?
További elmélkedésre:
Gedeon és katonái mostanra már tudták, hogy Isten gondoskodni fog róluk.
Nem kell aggódniuk. Neked sem kell aggódnod, ha tudod, hogy Isten gondot fog viselni rólad, ugye?
SZERDA
 Az éjszaka
közepén Gedeon és 300 bátor embere a hegytetőn állt harcra készen. Az ellenséges katonák mélyen aludtak a hegy
lábánál húzódó völgyben. Gedeon minden egyes katonája egy fáklyát rejtő korsót tartott az egyik kezében és egy
kürtöt a másikban.
Mindenki figyelmesen hallgatta Gedeon utasításait. Tudták, hogy pontosan azt kell tenniük,
amit mondott. Bír 7:17-18.
Lassan leereszkedtek a hegyoldalon. Az ellenségnél éppen őrségváltás volt, de amúgy teljes
nyugalom honolt, míg az izraelita katonák elfoglalták helyüket az ellenség tábora körül. Készen álltak az
indulásra.
Abban a pillanatban, amikor Gedeon a kürtjébe fújt, mindnyájan ugyanazt tették. Aztán a
földhöz vágták korsóikat. Parázsló fáklyáik fénye felragyogott és az ellenség felé futva így kiáltoztak: „Az Úr
kardja és Gedeon kardja!” 19-20. v.
Mikor az alvó ellenség katonái felébredtek, teljesen pánikba estek. Úgy tűnt nekik, hogy
mindenfelé égő fáklyákat látnak, kürtzengést hallanak és Gedeon katonáinak kiáltozását. Össze-vissza
szaladgáltak a sötétben. Folyton egymásba ütköztek és elkezdték egymást gyilkolni, mert azt hitték, hogy az
izraelitákba ütköztek. Végül, akik még életben maradtak, amilyen gyorsan csak tudtak a Jordán-folyó átkelőhelye
felé siettek. 21-22. v.
További elmélkedésre:
Ismét bebizonyította Isten, hogy számára semmit sem lehetetlen megtenni?
Ma is olyan erős Isten, mint akkor volt? Örülsz ennek?
CSÜTÖRTÖK
 Az győzelem
híre, amelyet Isten adott Gedeonnak hamar eljutott a hazafelé tartó izraelita katonákhoz. Visszafordultak és
rövidesen izraelita katonák ezrei üldözték az ellenséget.
Gedeon tudta, hogy a midiániták megpróbálnak majd átkelni a Jordán-folyó túlsó partjára.
Arrafelé futottak, ahol a víz elég sekély volt ehhez. Mit tett tehát Gedeon? Bír 7:24.
Efraim törzsének emberei még idejében a Jordán-folyóhoz értek, hogy elkapják a midiániták
maradékát, akik az átkeléssel próbálkoztak.
Mit mond a Biblia, mi történt a midiánitákkal, miután az aznapi csatát elveszítették? Bír
8:28.
Voltál már valaha fáradt és boldog egyszerre? Így érzett Gedeon és 300 katonája. Azonkívül
éhesek is voltak. Ám mindenekfölött nagyon, nagyon hálásak voltak.
Észrevetted, hogy hány évig élt békességben Izrael országa a midiániták sok-sokévnyi
kegyetlen bánásmódja után? 28. v.
További elmélkedésre:
Isten ismét hatalmas csodát tett népéért. Mit gondolsz, el fogják-e ezt
felejteni valaha? Most gondolj arra a sok áldásra, amelyeket istentől kapsz nap, mint nap. Nevezz meg néhányat!
Eszedbe jut, hogy köszönetet mondj értük? Nem felejtesz el köszönetet mondani értük?
PÉNTEK
 Mindnyájan
szeretjük Gedeon és 300 bátor katonájának történetét. Örömmel halljuk, hogyan használta őket csodálatos Istenünk
a midiániták legyőzéséhez. Azok a gonosz emberek annyira meggyengültek, hogy soha többé nem jöttek vissza az
izraelitákat háborgatni.
Most gondoljuk át, hogy hogyan választotta ki Isten azt a 300 bátor katonát, aki végül
Gedeonnal maradhatott, miután a többieket hazaküldte. Furcsának tűnik a módszer, amit használt? Elárult valamit
a katonákról a mód, ahogyan aznap a patakból ittak? Mi volt a különbség a katonák két csoportja között?
Elmondanak rólunk valamit az apró dolgok, mint például az, ahogyan beszélünk, vagy
cselekszünk?
Egy kis dolog nagyon sokat elárult Gedeon katonáiról, ugye? A kis dolgok rólunk is sokat
elárulnak. Megmutatják, hogy milyenek leszünk, ha felnövünk. Jézus, akárcsak a szüleink azt akarja, hogy
boldogok legyünk. Naponta segítenek nekünk megtanulni, hogy hogyan.
További elmélkedésre:
Milyen jó dolgot tanulok, amikor:
-
reggel azonnal felkelek, amikor ébresztenek?
-
nem tolakszom, nem lökdösődöm, nem akarok mindenáron „első” lenni?
-
panaszkodás, nyafogás és duzzogás nélkül, vidáman végzem a házimunkát?
-
nem döntök úgy, hogy csak egy „kicsit” hazudok? (Létezik valójában „kicsi”
hazugság?)
-
meghagyom másnak a legnagyobb adag süteményt?
-
észreveszem a kis dolgokat, amikben segíthetek, anélkül, hogy erre kérni kellene?
-
összeszedem és gondosan elrakom a holmimat?
-
ügyelek, hogy udvarias legyek?
-
kedvesen szólok másokhoz?
Eszedbe jut még valami?
| |
Történet sarok
Hogyan
fütyörészett folyton Dani? - 1. rész
Átdolgozta:
Amy Sherrard |
 |
 A vörös hajú,
szeplős arcú kisfiú, Bíró Dani édesanyja meghalt és egyedül hagyta őt az egyetlen rokonával, Tóni nagybácsival.
Tóni bácsi cipőket javított kicsiny műhelyében. Szegény volt, de jól bánt Danival és mindent megosztott vele,
amit csak tudott.
Dani édesanyja még életében mindig mondogatta neki: „Kisfiam, ha segíteni szeretnél Anyának,
fütyörésszél sokat.” A halála előtti napon pedig így szólt: „Danikám,ha mindig kéred Jézust, hogy segítsen neked
jónak és vidámnak lenni, és ha sokat fütyörészel, boldogan fogsz élni – boldogabban, mint valaha is álmodtad
volna.” Ezért Dani mindig fütyörészett, még ha fájt is a kicsi szíve.
Szombatonként az öreg Tóni bácsi így szólt: „Dani, most siess a Szombatiskolába!” És bár Dani
ruhája elég viseltes volt és soha nem volt egy fillérje sem, amit felajánlhatott volna az Úrnak, örült, hogy
mehet. Szerette a Szombatiskolát.
Egyik szombaton Dani lassan, elgondolkodva sétált a gyülekezetből hazafelé Tóni bácsi
műhelyébe. Az szombatiskolai osztálytársai különleges felajánlást fognak hozni a 13. szombatra, és ő is nagyon
szeretett volna valamennyi pénzt adni azon a napon.
Hétfőn Dani megkérdezte Tóni bácsit, hogy megpróbálhatna-e némi pénzt keresni tanítás után.
„Igen, Dani, kereshetsz, ha akarsz.” – válaszolta Tóni bácsi.
Ezért iskola után Dani egymás után kérdezgette az embereket, hogy nincs-e szükségük egy fiú
segítségére, de mindnyájan azt válaszolták, hogy elegendő segítségük van. „Mindenkit meg fogok kérni, akivel
csak találkozom, hogy engedjen felsöpörni, vagy mosogatni, vagy bármi mást csinálni, amihez már elég nagy
vagyok.” – határozta el Dani magában.
A következő, akivel találkozott, Dárdai néni volt, aki egy nagy magányos vöröstéglás házban
lakott a házvezetőnőjével. Dani nem tudta, hogy a hölgy gyűlöli a gyülekezeteket és a lelkészeket, de leginkább
a kisfiúkat. Ő csak azt tudta, hogy pénzt kell keresnie a 13. szombatra.
„Kérem, hölgyem, tudna nekem valami munkát adni?” – kérdezte udvariasan Dani. –„Pénzt kell
keresnem.”
„Ó gyermekem! Pénz! Pénz! Pénz! Manapság mindenki pénzt akar! Gondolom, valaki elmondta
neked, hogy gazdag vagyok.” – kiáltotta a hölgy. –
 „Nos, nem adok pénzt, különösen
nem kéregető kisfiúknak!”
„De én nem koldulok,” - válaszolta Dani – „munkával szeretnék pénzt keresni.”
„És mit tennél vele, ha lenne pénzed?” – faggatta Dárdai néni.
„Oda akarom adni ---„tétovázott Dani. Meg volt ijedve.
„Gyerünk, beszélj hangosabban! Kinek akarod adni a pénzt?” - Sürgette szúrós szemekkel
a hölgy, és Dani legszívesebben elszaladt volna.
„Az,-- az Úrnak akarom adni.” – mondta Dani és elfutott.
„Kinek? Nem értettem a nevét.” – kiáltott utána Dárdai néni.
Dani azonban már nem volt ott.
(Folytatása következik)
|
