|
VASÁRNAP
 Sámuel még
kisfiú volt, amikor Isten először szólt hozzá. Mózes is kisgyermek volt, amikor kis egyszobás otthonából a fáraó
palotájába került. Mind Mózes, mind Sámuel azt választotta, hogy szereti Istent, bízik benne, és engedelmeskedik
neki, bármi történjék is. Milyen bölcsen döntöttek! Isten mindkettejüket arra használta, hogy népét segítsék.
Segített volna Isten Sámsonnak és Élinek is rossz szokásaik megváltoztatásában, ha ők is ezt
választják? Talán már végleg legyőzték volna a filiszteusokat, akik mostanra ismét erős ellenséggé növekedtek.
Izraelben mindenki ismerte Éli gonosz fiainak viselt dolgait. Arról is tudomást szerzett
mindenki, hogy Isten szólt Sámuelhez. Akik még mindig hűségesek voltak Istenhez és Silóban jártak, hazatérve
szintén elmondták a többieknek, hogy Isten szólt Sámuelhez.
Hamarosan már mindenki tudta, hogy Sámuelből vezető lesz. Egy napon majd a bírájuk és
prófétájuk lesz. Most azonban még mindig fiatal volt. 1Sám 3:19-21.
Az izraeliták úgy döntöttek, hogy háborúba mennek ellenségeik, a filiszteusok ellen. Isten
megkérdezése nélkül indultak harcba az ellenséggel. 1Sám 4:1.
További elmélkedésre:
Az volt Isten terve, hogy az izraeliták legyőzzék az ellenségeiket?
Természetesen! Tud azonban most majd segíteni neki? Miért igen, vagy miért nem?
HÉTFÖ
 A
filiszteusok ismerték Isten Tízparancsolatát. Amint azonban látták, hogy az izraeliták a bálványimádásukkal
egyre inkább hasonlítanak hozzájuk, már nem is tartották olyan hatalmasnak Izrael Istenét. Erőszakkal szolgáikká
akarták tenni az izraelitákat, akik most elhatározták, hogy harcolni fognak ellenük. A csatatér Siló közelében
volt. Ki győzött a harcban? 1Sám 4:2.
Az ellenség négyezer izraelita katonát ölt meg. Milyen szomorú! Izrael vénei értetlenül
álltak. Nem értették, hogy Isten vajon miért nem segített nekik. Elfeledkeztek a nagy HA szóról, Isten
ígéretében, ugye? Józs 23:10-13.
Új tervet eszeltek ki. Biztosak voltak benne, hogy ezzel a tervvel semmi sem tarthatja vissza
őket a győzelemtől. 1Sám 4:3.
Gyorsan követeket küldtek a kb. 30 km-re fekvő Silóba. Hofni és Fineás szívesen beleegyeztek
a tervbe. Isten megkérdezése, és bizonyosan az Ő beleegyezése nélkül kivitték a Frigyládát a Szenthelyről és a
harctérre. Mit tett az izraelita hadsereg, amikor meglátták Hofnit és Fineást feléjük menetelni?
5. v.
Mit éreztek a filiszteusok, amikor megtudták, hogy a Frigyláda megérkezett?
6-8. v.
További elmélkedésre: A
filiszteusok figyelték az izraelitákat. Szerinted látják azok, akik nem tisztelik Isten Tízparancsolatát és nem
engedelmeskednek neki, hogy mi mit teszünk, vagy mondunk? Ugyanazokat a tévéműsorokat nézzük, ugyanazokra a
helyekre járunk, ugyanolyan ételeket eszünk, és gyakran ugyanúgy öltözködünk, ahogyan a világi emberek?
Gondolkodjunk el ezen!
KEDD
 A filiszteusok
emlékeztek rá, hogy amikor az izraeliták Jerikónál a Frigyládával vonultak harcba, győztek. Semmi kétség, a
filiszteusok féltek. Arra gondoltak, mi lesz, ha az izraeliták nyerik meg a csatát. Őket bizonyára a szolgáikká
teszik. Mit határoztak el ezért? 1Sám 4:9.
Ezt a csatát is a filiszteusok nyerték meg. Mi történt még ezen kívül?
10-11. v.
Elég szomorú volt a négyezer katona elvesztése is az előző csatában, de gondoljunk csak bele,
30 ezer halott katona! Nem is beszélve az ellenség által elragadott szent Frigyládáról!
Hofni és Fineás ugyanazon a napon haltak meg, ahogyan Isten előre megmondta, ugye?
1Sám 2:34.
Mit ígért Isten még jóval azelőtt népének, ha szeretik Őt, bíznak benne, és engedelmeskednek
neki? Józs 23:8-11. Megtartotta Isten az ígéretét, hogy segít nekik, amikor
az emberek is megtartották a hűségre tett ígéretüket? Józs 21:45.
Tudott azonban Isten segíteni, amikor a nép Sátánra hallgatott, és neki engedelmeskedett?
Nem.
Most a legszörnyűbb dolog történt velük, amióta csak nemzetté váltak. A pogány ellenség
elvitte a Frigyládát. A gyönyörű Szenthely legfontosabb tárgya oda lett. A Frigyláda helye üres volt!
További elmélkedésre:
A filiszteusok azt hitték, hogy a Frigyláda Izrael Istene. Még az
izraeliták is elfeledkeztek róla, hogy milyen fontos engedelmeskedni annak, amit Isten írt a ládában található
kövekre. Az engedelmességen múlott, hogy megnyerik, vagy elveszítik a csatákat. Isten meg akarta áldani őket, de
nem tudta. még ma is azon múlik, hogy nyerünk, vagy veszítünk, amikor Sátán kísért bennünket, hogy
engedelmeskedünk-e a szeretet törvényének, a Tízparancsolatnak?
SZERDA
 Silóban
a nagyon öreg és majdnem vak Éli a városkapuban ülve aggodalommal várta a csatáról szóló híreket. Leginkább az
odaszállított Frigyláda miatt aggódott. Mi történik vele? Mi történik a fiaival? Tudta, hogy egész életükben
megengedte nekik, hogy engedetlenek legyenek Isten Tízparancsolatával szemben.
Végre egy követ érkezett futva a csata helyszínéről. Szörnyű híreivel a városba igyekezett, s
közben elhaladt Éli mellett. 1Sám 4:12-13.
Éli hallotta a sírás és jajgatás hangjait a városból, és kíváncsi volt, hogy mi történhetett.
Meg kell tudnia! Az ember, aki a borzasztó híreket hozta, visszasietett hozzá és elmondta neki.
14-17. v.
Éli hallgatta a hírnök beszédét. Izrael elveszítette a csatát. Hofnit és Fineást megölték.
Amikor azt is elmondta, hogy a szent Frigyládát elrabolták a filiszteusok, az már túl sok volt Élinek.
18. v.
Fineás felesége aznap fiúgyermeket szült. Istenszerető asszony volt. Amikor megtudta, hogy a
Frigyládát elrabolták a filiszteusok, és hogy a férje és Éli is meghaltak, megszakadt a szíve, és ő is meghalt.
19-22. v.
További elmélkedésre:
Szerinted segített volna, ha Éli kisgyermekkorukban megbüntette volna a
fiait, ahelyett, hogy csak beszélt velük? Könnyebben megtanultak volna Istennek engedelmeskedni, ha megtanulják
az apukájuknak való engedelmességet? A szülők azért büntetnek meg, mert tudják, hogy milyen fontos az
engedelmesség megtanulása.
CSÜTÖRTÖK
 A szent sátor
legszentebb része, a Szenthely most üres volt. Hol volt a Frigyláda, aminek ott lett volna a helye?
1Sám 5:1-2.
A filiszteusok nagyon örültek. Azt hitték, hogy a Frigyláda az a hatalmas Isten, akit az
izraeliták tiszteltek. Most, hogy náluk volt a Frigyláda, és saját istenük, Dágon is, biztosak voltak benne,
hogy minden csatát meg fognak nyerni.
Miután a Frigyládát elhelyezték pogány templomukban, Asdódban, másnap korán reggel odamentek.
Nagyon megdöbbentek az eléjük táruló látványtól. Hol volt Dágón? 3. v.
Dágon szobrának felsőteste emberi alakot mintázott, az alsóteste pedig halra hasonlított. Az
emberek gyorsan újra felállították Dágónt. Másnap azonban minden megismétlődött, csak még rosszabb volt!
4. v.
Nem az egyetlen szörnyűség volt, ami velük történ, hogy istenük szobrát darabokban találták.
Sok filiszteus szörnyű fekélyektől betegedett meg. Hogyan döntött ezért Asdód népe?
6-8. v.
Mi történt Gátban, majd Ekronban? 9-10. v.
Minden városban baj történt, ahová csak a Frigyládát vitték. És amikor a városon kívüli
mezőre vitték, patkányok kezdték pusztítani az ott növekedő termést. A rágcsálók a csűrökben tárolt termést is
enni kezdték.
A filiszteusok hét hónap múltán világosan látták, hogy a Frigyláda egyáltalán nem segít
nekik. Öt vezetőjük összeült megbeszélni a problémát, és bölcs tanácsadóik emlékeztették őket, arra, hogy mit
tett Isten az egyiptomiakkal.
A bölcsek azt tanácsolták, hogy készítsenek egy vadonatúj szekeret, és arra helyezzék a
Frigyládát. A ládával együtt, ajándékként rakjanak a szekérre öt aranyból készült patkányt, olyanokat, mint amik
megették a gabonájukat és öt fekélyt mintázó aranyat, olyant, mint ami megbetegítette őket. A szekér elé két
borjas tehenet fogjanak be, de a borjakat válasszák el tőlük. Ha a tehenek elhagyják a borjaikat és maguktól
Izrael felé kezdik el húzni a szekeret, abból a filiszteusok tudni fogják, hogy azért történt velük az a sok
rossz, mert Isten nem akarja, hogy megtartsák a Frigyládát.
További elmélkedésre:
Vigyázott Isten még mindig a Tízparancsolatra, amit Ő maga írt a
frigyládában lévő kőtáblákra? Igen! Még ma is nagyon fontosak a parancsolatok?
PÉNTEK
 Elérkezett a
próba ideje. A Frigyláda a szekéren volt, a tehenek a szekér elé fogva, borjaik pedig kikötve, hogy ne tudják
követni őket. El fogják vajon hagyni a tehenek borjaikat? A filiszteusok feszülten figyelték, hogy mi történik.
A tehenek hangosan bőgve elfordultak borjaiktól és elindultak az izraeli városba,
Béth-Semesbe vezető úton. Most már a filiszteusok is tudták, hogy Izrael Istene hatalmasabb, mint az ő isteneik.
1Sám 6.11-12.
A Béth-Semes határában, a földeken dolgozó emberek hamarosan figyelmesek lettek a tehenek
hangos bőgésére. Felpillantva meglátták a Frigyládát szállító, tehenek vontatta szekeret. Mit tettek?
13-16. v.
A hír gyorsan terjedt: „Újra itt a Frigyláda!” A nép odaözönlött a városból. Rövidesen
izgatott tömeg állta körül a Frigyládát azon tankodva, hogy mi történhetett. Annak ellenére, hogy tudták
mennyire szent a láda, az emberek szerettek volna belenézni. Végül valaki merészen levette a fedelét és sokan
belenéztek. Ezt még a pogány filiszteusok sem merték megtenni!
 Istennek
gyorsan leckét kellett adnia az izraelitáknak a tiszteletről. Sokan ott, azonnal meghaltak, mások rettenetes
félelembe estek. Megkérték egy másik város lakóit, hogy vigyék el tőlük a Frigyládát. Ezért léviták jöttek érte
abból a városból és Abinádáb házába vitték, ahol ezután sok-sok esztendeig tartották.
További elmélkedésre:
Lehetnénk még tiszteletteljesebbek a gyülekezetben? Mikor kell otthon
dicsőítenünk Istent? Mikor térdeljünk le az imádsághoz? Még akkor is, amikor arra kérjük Jézust, hogy áldja meg
az eledelünket? Mi a véleményed?
| |
Történet sarok
Kifutófiút
felveszek - 2. rész
Átdolgozta:
Amy Sherrard |
 |
Péteri úr táblája visszakerült a kirakatba, és még mindig ez állt rajta:
„Segédet keresek”.
Jancsi és Karcsi csak nevettek rajta és úgy döntöttek, hogy Péteri úr egészen biztosan a
legfurcsább ember, akit valaha is ismertek. Mindketten megpróbálták megszerezni az állást, de egynapi munka után
Péteri úr egyiküket sem alkalmazta.
Malmos Tomi nem tudott Jancsiról és Karcsiról, amikor bement az üzletbe az állásra
jelentkezni. És természetesen a sötét, hideg padláson álló, rozsdás csavarokkal és szögekkel teli hosszú ládáról
sem tudott, amikor Péteri úr felvette őt. Nem tudta, hogy már Jancsit és Karcsit is megkérte, hogy tegyék rendbe
a ládát.
Második munkanapján délelőtt, amikor éppen nem volt kiszállítanivaló, Péteri úr felküldte
Tomit a padlásra, hogy csináljon rendet a ládában.
Ebédidőben Tomi még mindig a padláson volt. „Elkészültél? –kiáltott fel neki Péteri úr.
 „Nem, uram,
sok tennivaló van még itt.” – felelte Tomi.
„Rendben, de most ebédidő van, evés után visszamehetsz, és még dolgozhatsz rajta.” – mondta
neki Péteri úr.
Tomi így is tett. Egész délután a padláson dolgozott. Végül pont, amikor Péteri úr már hívni
akarta, Tomi jött lefelé a lépcsőn.
„Minden tőlem telhetőt megtettem uram,” – mondta – „és a láda legalján ezt találtam.” Ezzel
Péteri úr felé nyújtott egy tízdolláros arany érmét. „Szokatlan hely aranyat lelni, ugye?” – mondta Péteri úr
miközben átvette az érmét Tomitól és zsebre tette. Örülök, hogy megtaláltad, és holnap is várlak.”
Miután Tomi hazament, Péteri úr fölment a padláslépcsőn. Ott állt a hosszú láda, és benne
minden gondosan szétválogatva külön-külön rekeszekbe. Minden rekesz takarosan felcímkézve.
Péteri úr arcán széles mosoly terült szét. „Nos, – mondta magában – azt hiszem, végre
megtaláltam a fiút, akit szerettem volna.
 Azt hiszem ez a fiú
megtalálta a szerencséjét. Jó, lelkiismeretes munkaerő, és becsületes. Könnyen zsebre vághatta volna az arany
érmét, hiszen nem tudta, hogy én tudok róla.” Amikor Jancsi és Karcsi megtudták, hogy Tomi megkapta az állást,
nem hitték, hogy túl sokáig meg is tudja tartani. Ám a tábla nem került vissza a kirakatba, és Tominak volt
munkája iskolaidőben is a tanítás után.
Jancsi és Karcsi soha nem jöttek rá, hogy miért küldte el őket Péteri úr, és miért tartotta
meg Tomit. Ám jó néhány évvel később az arra járók a következő feliratot olvashatták Péteri úr üzletének
bejáratán: „Péteri és Malmos”. Tomi már nem volt többé kifutófiú. Gazdag fiatalember volt. Irodájának
falán az a bekeretezett mondat függött, amit még Péteri úrtól kapott nem sokkal az után, hogy elkezdett nála
dolgozni. A mottó a következő Bibliaidézet volt: „Aki a kevesen hű, az a sokon is hű.”
(Luk 16:10)
(Vége)
|
