|
VASÁRNAP
 Miután a
filiszteusok visszaküldték a Frigyládát Izraelbe, az húsz esztendeig egy lévita otthonában állt. Ezen idő alatt
a filiszteuok végig uralkodtak az izraeliták fölött.
Éli halála után Sámuel az ország minden részébe ellátogatott. Városról városra járt és minden
tőle telhetőt megtett, hogy megmutassa a népnek, a gondjaikat az okozza, hogy nem tartják meg fogadalmukat,
miszerint bíznak Istenben és engedelmeskednek neki. 1Sám 7:3. Az emberek
végül belátták, hogy Sámuelnek igaza van. Mit tettek? 4. v.
Milyen hálás és boldog lehetett Sámuel! Most egy nagy összejövetelt szervezett. Hol
tartották, és mit csináltak ott? 5-6. v.
Isten népe őszintén megbánta a szörnyű dolgokat, amiket tettek, amikkel megsértették Istent,
és alkalmat adtak az ellenségeiknek, hogy gúnyolódjanak rajta. Most végre ismét azt választották, hogy hűségesek
lesznek hozzá.
A gyűlés közel volt ahhoz a helyhez, ahová Éli gonosz fiai a Frigyládát kivitték a
filiszteusok elleni harc idején. Mindketten ott lelték halálukat és a Frigyládát is elrabolta az ellenség. A
filiszteusok most azt hitték, hogy az izraeliták ismét meg akarják támadni őket. Mi történt?
7. v.
Bízni fognak-e ezúttal az izraeliták Istenben? Holnap megtudjuk.
További elmélkedésre: Ha valaki úgy
bánna veled, ahogyan az izraeliták bántak Istennel, meg akarnál bocsájtani, és szívesen segítenél neki? Örülsz,
hogy Isten megbocsát nekünk, ha őszintén sajnáljuk, amit elkövettünk?
HÉTFÖ
 Az izraeliták
gyűlést tartottak Sámuellel közel ahhoz a helyhez, ahol 20 esztendővel azelőtt a filiszteusok megnyerték a
csatát. Az izraeliták megtudták, hogy a filiszteusok ismét harcba szállnak ellenük.
Máskor az izraeliták elszaladtak az ellenség elől, vagy Isten megkérdezése nélkül indultak
harcba velük.
Ezúttal azonban az emberek félretették bálványaikat és egyedül az igaz Istent tisztelték. Még
böjtöltek is egy napig és megvallották a bűneiket. Amikor a filiszteusok közeledtek feléjük, megkérték Sámuelt,
hogy imádkozzon Isten védelméért. 1Sám 7:6-8.
Sámuel áldozatot mutatott be Istennek, és az Úr meghallgatta és megválaszolta az imádságát.
9. v. Áldozatbemutatása közben hirtelen hangos mennydörgés hallatszott.
Fekete felhők gyülekeztek a semmiből az égen. Hatalmas vihar tört ki a filiszteusok feje fölött. Mindenfelé
villámok cikáztak. A még életben maradt ijedt katonák az életükért futottak nyomukban az őket üldöző
izraelitákkal. 10-11. v.
Isten megsegítette a népét, pontosan, ahogy megígérte! És Sámuel nem felejtett el köszönetet
mondani érte. 12. v.
A nép boldogan és szabadon tért haza. 13-14. v.
További elmélkedésre:
Sámuel egy követ használt jelül, ami mindenkit emlékeztet arra, hogy
Isten megtartotta az ígéretét. Gondoltál már arra, hogy összeírd az alkalmakat, amikor Jézus valami különlegeset
tett érted, vagy a családodért? Nagyon jó dolog ezt tenni!
KEDD
 Sámuel
csodálatos vezető volt. Mit tett minden évben, hogy megbizonyosodjon róla, a dolgok rendben mennek?
1Sám 7:15-17.
Mit gondolsz, tudta Sámuel az Élivel eltöltött oly sok év után, hogy milyen fontos a
gyermekeknek megtanulni az engedelmességet? Egyik helyről a másikra látogatva bíztatta a szülőket, hogy tanítsák
meg gyermekeiknek a Tízparancsolatot. Beszéljenek nekik a csodálatos dolgokról, amiket Isten tett, amikor népe a
bizalom és engedelmesség útját választotta.
Sámuel két különleges iskolát is alapított, amiket prófétaiskolának hívtak. Ezekben az
iskolákban ifjú emberek tanulták a rendelkezéseket, amiket Isten azért adott, hogy Izrael erős nemzetté váljon.
Megtanulták, hogyan legyenek Jézus különleges segítői. Különböző szakmákat is tanultak, hogy gondoskodni
tudjanak magukról és családjukról.
Sámuel a saját fiait is nagyon jó oktatásban részesítette, de időnként túl engedékeny volt
velük, és nem követték a példáját. Amikor megöregedett és több segítségre volt szüksége a munkájában,
megkérdezte Izrael vezetőit, hogy a fiai lehetnek-e a segítői. Mindenki beleegyezett.
További elmélkedésre:
Egyes gyerekek otthon tanulnak, mások egyházi iskolába járnak. Tanulnak
a gyerekek Istenről a közoktatásban? Miért? A legtöbb gyerek gondolkodik azon, hogy mi szeretne lenni, ha felnő.
Általában többször is meggondolják magukat. Ahogy egyre idősebbek leszünk, a szüleink tudnak segíteni nekünk
megtalálni azt a munkát, ami boldoggá és hasznossá tesz majd bennünket.
SZERDA
 Sámuel arra
tanította a fiat, hogy engedelmesek és becsületesek legyenek. Ám amikor Sámuel segítői lettek, Sátán rossz
dolgok cselekvésére kísértette őket. Hallgattak a kísértésre? 1Sám 8:3.
A megvesztegetés azt jelenti, hogy valaki pénzt, vagy ajándékot fogad el azért, hogy
valótlant állítson, vagy valami rosszat tegyen. Senki nem bízhat abban, aki a „kenőpénzt”, a megvesztegetést
elfogadja.
Sámuelnek fogalma sem volt arról, hogy a fiai ilyesmiket művelnek. Ha tudott volna róla,
azonnal megfosztotta volna őket a munkájuktól. Nagyon elszomorodott, amikor tudomást szerzett róla, de még
szomorúbb lett, amikor Izrael véneinek szándékát megtudta. 4-5. v.
Sámuel hűségesen dolgozott azon, hogy az izraeliták mindig kövessék Isten terveit. A nép
biztonságban volt az ellenségektől és sok évig élvezhették a békét. Hálásak voltak vajon ezért?
Mit tett Sámuel, ahelyett, hogy méregbe gurult volna? Mit mondott Isten, mi az igazi oka
annak, hogy királyt akarnak? 6-7. v.
Ismét olyanok akartak lenni, mint a körülöttük élő népek. Sámuel pontosan elmondta nekik,
hogy milyen lesz, ha királyuk lesz. Végül is nem fog nekik tetszeni. Még ha a király jó is lesz, neki kell
adniuk legjobb földjeiket, jószágaikat, magas adókat kell fizetniük, fiaikat a seregébe kell küldeniük, és a
lányikat is, hogy neki dolgozzanak.
Azonban ez mind nem tántorította el őket. Ezért Sámuel ismét beszélt Istennel.
1Sám 8:19-22.
Isten olyan embert választott ki, amilyent az izraeliták királyuknak szerettek volna. Izrael
legmagasabb és legjóképűbb embere volt. Saulnak hívták, az apja neve Kis volt és Benjámin kicsi törzséből
származott. 1Sám 9:2.
További elmélkedésre:
Könyörögtél már olyasmiért, amire igazából nem volt szükséged, de
valamiért mégis nagyon szeretted volna? Talán ezt mondtad: „Minden gyereknek van már ilyen.” Jó indok ez.
CSÜTÖRTÖK
 Egy napon
Sault és szolgáját édesapja, Kis megbízatással indította útra. Miért? 1Sám 9:3-4.
Amikor nem lelték a szamarakat, úgy döntöttek, hogy hazaindulnak. Miért?
5. v.
Aztán hírét vették, hogy Sámuel éppen egy közeli városba látogatott. Mivel próféta, Sámuel
talán tud nekik segíteni a szamarakat megtalálni. Találkoztak is vele a városban, amint a próféta egy különleges
étkezésre tartott. Isten már előző nap elmondta Sámuelnek, hogy találkozni fog Saullal. Mit mondott neki Isten,
amikor meglátta a magas, jóképű fiatalembert? 17. v.
Saul még soha nem látta Sámuelt azelőtt. Mi történt, amikor találkoztak?
18-21. v.
Saul tudta, hogy Sámuel mire gondol. Azt mondta neki, hogy ő lesz Izrael királya. Mit mondott
Sámuelnek? 21. v.
A közös étkezés után Sámuel megkérte Saul szolgáját, hogy menjen előre, mert négyszemközt
akart Saullal beszélni. 1Sám 9:27-10:1.
Sámuel nem volt féltékeny Saulra, amiért az király lesz, ugye? Valójában megszerette őt és
azt akarta, hogy jó király legyen.
Hazatérve Saul elhatározta, hogy senkinek nem beszél arról, hogy Sámuel felkente őt Izrael
királyává. Mit válaszolt, amikor a nagybátyja faggatta a történtekről? 1Sám 10:14-16.
További elmélkedésre:
Melyik a természetesebb, önzőnek, vagy önzetlennek lenni? Melyiket
választotta Sámuel?
PÉNTEK
 Az
izraelitáknak még soha nem volt királyuk, és éppen ez különböztette meg őket a világ többi népétől. Hatalmas
Istenünk volt a királyuk, és az összes többi nép megláthatta, hogy ha Őbenne bíznak és engedelmeskednek neki,
akkor senki sem bánthatja őket.
A környező népeknek mindnek volt királya, aki a harcba vezette őket. Most az izraeliták is
olyanok akartak lenni, mint ők. Ők is királyt akartak. Milyen szomorú!
Isten tervében soha nem szerepelt, hogy királyuk legyen. Tudta, hogy az emberek a királyba
fogják vetni bizalmukat, ahelyett, hogy Őrá számítanának. És hacsak a király nem lesz hűséges Őhozzá, nem tudja
majd úgy megáldani őket, ahogyan szeretné.
Isten azonban senkit nem kényszerit, hogy az ő terveit kövesse. Megengedte nekik, hogy
királyuk legyen. Ráadásul még olyan embert is választott, amilyenre ők vágytak, legalábbis azt hitték, hogy
vágynak. Magas és jóképű királyuk lesz.
Amikor elérkezett az ideje, hogy a nép Saullal találkozzon, Sámuel gyűlést hívott össze.
Minden törzsből sokan megjelentek. Mit mondott nekik Sámuel? 1Sám 10:17-19.
Sámuel tudatni akarta a néppel, hogy Isten kiválasztotta a királyukat. Amikor egymás után
megnevezték a törzseket, Isten Benjámin törzsét választotta. Benjámin családjai közül Isten Kist választotta.
Majd Kis gyermekei közül Isten Sault választotta. De hol volt Saul? Senki sem találta őt. Isten tudta, hogy hol
van? 22-24. v.
További elmélkedésre:
Magasnak és jóképűnek lenni minden, amire egy királynak szüksége van?
Saul nagyon alázatos volt. Megáldja őt Isten, ha alázatos és engedelmes marad? Igen! Ma is megáldja azt, aki az
alázatosságot választja?
| |
Történet sarok
Henriett próbája
Átdolgozta:
Amy Sherrard |
 |
Henriett vásárolni volt édesanyjával. Az úttesten átkelve a kislány egy-két lépéssel lemaradt
anyukája mögött. Lepillantva egy pénztárcát vett észre a járdaszegély mellett a lába előtt. Senki sem látta,
hogy Henriett felvette, így gyorsan a kabátja zsebébe süllyesztette.
„Azé, aki megtalálta.” – gondolta Henriett – „Remélem, van benne valamennyi pénz is.”
„El kell mondanod, anyukádnak, hogy mit találtál.” – súgta egy kis hang, de Henriett így
válaszolt: „Nem, ez az enyém. Nem kell elmondanom neki.”
Hazaérve Henriett a szobájába sietett és gyorsan belenézett a pénztárcába. Izgatottan
számolta a pénzt. Tíz darab ropogós tízdolláros bankjegy volt! Alig tudta elhinni, hogy ennyi pénze van.
„Ez nem a tiéd.” – mondta a halk hang. – „Meg kell nézned, hogy a tulajdonosa neve benne
van-e a tárcában.”
Henriett nem akarta megnézni, de végül úgy döntött, mégis megteszi. Valóban, a tárca egyik
zsebében megtalálta a tulajdonos nevét és címét.
„De nem kell visszaadnom.” – mondta Henriett a halk hangnak. „A tulajdonosa nem tudja, hogy
ki találta meg. És gondoljunk csak azokra a holmikra, amiket ennyi pénzből vásárolhatok!” Ilyen gondolatok
jártak Henriett fejében miközben a tízdolláros bankjegyeket nézte.
Ám a kis hang folytatta: „Nem fogsz örülni neki. Már most sem örülsz.” Henriett tudta, hogy a
halk hang a lelkiismerete szava, és igaza van. Szörnyen érezte magát.
„Beszélj anyukáddal!” – sürgette a halk hang. – „Tudod, hogy a szüleid a legjobb barátaid.”
Henriett nagyot sóhajtott. Aztán eszébe jutott a bibliavers, amit a szombatiskolában tanult:
„Ne lopj!” Tudta, hogy valójában tolvaj. Az ilyen szörnyű gondolatok hatására Henriett becsukta a pénztárcát és
lement a konyhába, ahol édesanyja az ebédet készítette.
Anyukája nyugodtan végighallgatta Henriett beszámolóját a történtekről. Még a gondolatait is
elmesélte. Anya átölelte kislányát és megkérdezte: „Szerinted mit kell tenned?”
Henriett tudta a választ: „Megkérem Apát, hogy vigyen el arra címre, ahol a tárca tulajdonosa
lakik, és visszaadom neki. Jeney úrnak hívják.”- mondta anyukájának.
Anya elégedett volt, Apa pedig örömmel elvitte őt a tárcában talált címre. Jeney úr nagyon
örült, hogy visszakapta a pénztárcáját. Megköszönte Henriettnek és távozásuk előtt kivette az egyik ropogós
tízdollárost a tárcából. „Szeretném, ha ezt elfogadnád nagyrabecsülésem jeléül, amiért ilyen becsületes
voltál.”- mondta neki Jeney úr és ragaszkodott hozzá, hogy elfogadja a pénzt.
Henriett nagyon megköszönte és boldognak érezte magát miközben apukájával
együtt távoztak. Nem érezte már rosszul magát, mert hallgatott a halk hangra, és úgy döntött, azt teszi, amiről
tudta, hogy helyes. Mit gondolsz, ki volt még boldog?
|
