Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

I. évfolyam

 4. negyedév

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Anna megválaszolt imája

  6. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

A kisgyermekek is választhatják azt, hogy történjen bármi, életük végéig szeretik Jézust, bíznak benne és engedelmeskednek Neki? Igen! A Biblia beszél nekünk egy gyermekről, aki már egészen kisfiú korában így tett. Sámuel volt a neve.

Sámuel apukáját Elkánának hívták. Gazdag és fontos ember volt, és ő is lévita volt. A léviták különleges szolgálatot végeztek Istennek a Szent sátor gondozásával. A főpap és összes segítője a Szenthelyen szintén mind lévita volt.

Elkána Rámában élt családjával. Ez körülbelül 20 kilométerre volt Silótól, ahol a Szent sátor sokáig állt.

Sámuel édesanyját Annának hívták, Kedves hölgy volt, aki teljes szívéből szerette Istent.

Elkána minden esztendőben elvitte családját Silóba egy különleges, több napig tartó ünnepségre. Mindig vittek magukkal egy állatot áldozatul Istennek. Az áldozatuk átadása után mindig együtt étkeztek. Ez mindenkinek örömére szolgáló felüdülés volt.

Anna azonban általában szomorú volt és nem boldog. Elkána évről évre elvitte családját az ünnepségre, és Anna egyre csak búsult. Szinte mindig annyira szomorú volt, hogy még enni sem tudott.

Az étkezés után mindig elment a Szent sátorba és sírt a szívét szaggató bánattól. Miért? Mi volt a baj? Holnap megtudjuk.

 További elmélkedésre: Szerettél volna már valamit annyira, hogy sírtál is érte? A gyerekek gyakran olyasmiért sírnak, ami nem is igazán fontos. Amiért azonban Anna sírt, az nagyon fontos volt, és csak Isten tudta azt megadni neki.

HÉTFÖ

Tudod, hogy miért sírt Anna? Azért, mert Elkánának és neki nem voltak gyermekeik. Szerettek volna egy fiút, aki majd gondoskodik a földjükről és a pénzükről Elkána halála után.

Elkána szerette és tisztelte Istent, és Annát is nagyon szerette. Ám amikor nem születtek gyerekeik, ahelyett, hogy Istenben bízott volna, hogy Ő majd ad nekik egy fiút, egy másik asszonyt is feleségül vett, akit Peninnának hívtak. Ez természetesen féltékenységet szült.

Amikor Peninnának gyermekei születtek, azt hitte, ezzel Isten azt mutatja meg, hogy ő fontosabb, mint Anna. Mi több, féltékeny is volt, mert tudta, hogy Elkána jobban szereti Annát, mint őt. Peninna hitványul mindent megtett, hogy megbántsa Anna érzéseit.

Emlékszel, hová vitte Elkána évente a családját? Mit csináltak ott? 1Sám 1:3.

Az áldozatuk bemutatása utáni étkezésnél Elkána a család minden tagjának adott egy adagot az áldozati állat húsából. 4-5. v.

Amikor Elkána Annának kétszer akkora részt adott, Peninna irigyebb lehetett, mint valaha. Mivel bántotta Annát? 6-7. v.

Anna mindig nyugodt és türelmes volt, de úgy tűnt, ez most már több mint, amit el tud viselni, annak ellenére, hogy Elkána mindent megtett a megnyugtatására. 8. v.

Anna nem panaszkodott Elkánának, mégis mit tett az étkezés után? 9-10. v.

 További elmélkedésre: Emlékszel másik otthonokra, ahol szomorúság uralkodott, mert két feleség volt egy helyett, ahogy Isten eltervezte? Mi volt a helyzet Sárával és Hágárral Ábrahám otthonában? Vagy Ráhellel és Leával Jákob otthonában?

KEDD

Anna képtelen volt enni. A különleges étkezés után a Szent sátorba ment, hogy elmondja Istennek bánatát. Mit mondott el Neki zokogva a bejárathoz közel térdelve? 1Sám 1:9-11.

Éli, a főpap a bejáratnál ült, ahonnan jól láthatta Annát. Soha nem látott még senkit így imádkozni. Az emberek többsége nem volt már bűnbánó. Néha még az asszonyok is ittasan jöttek el a Szenthelyre. Minél tovább nézte Éli Annát, annál biztosabb volt benne, hogy az asszony túl sok bort ivott. 12-14. v.

Szegény Anna, szörnyen érezhette magát! Rögtön óvatosan közölte Élivel, hogy téved. 15-16. v.

Éli azonnal megbánta, amit Annának mondott. Nem akart megbántani egy ártatlan embert. Anna nem mondta el neki, hogy miről beszélt Istennek, de Éli láthatta, hogy jó asszony és őszintén szereti Istent. Mit mondott? 17. v.

Anna szíve hirtelen megkönnyebbült. Sátruk felé visszasiettében már tudta, hogy Isten meghallgatta az imáját.  És most már éhes is volt. 18. v.

Másnap reggel a család visszament Rámába. Biztosak lehetünk benne, hogy Elkána boldog volt Anna boldogságától. Peninna és gyermekei bizonyára kíváncsiak voltak, hogy mitől változott meg ennyire Anna.

 További elmélkedésre: Panaszkodott, vagy méregbe gurult Anna Pennina bánásmódja miatt? Kinek adta át a gondjait? Mi is mindig Jézus elé vihetjük a csalódottságunkat.

SZERDA

Isten meghallgatta Anna imáját, és megadta neki a fiúgyermeket, akit kért. 1Sám 1:20.

Emlékszel a fogadalomra, az ígéretre, amit Anna tett Istennek? Olvassuk el újra! 11. v.

A kis Sámuel nazireus lesz. Ez azt jelenti, hogy Isten különleges szolgája lesz, az Úrnak szentelt, „elválasztott”. Sámson is nazireus volt, de ő sokszor csalódást okozott Istennek. Sámuel vajon milyen döntéseket hoz majd?

Még mielőtt Sámuel beszélni tudott volna Anna már elkezdte tanítani Isten szeretetére és a neki való engedelmességre. Minden módon, ami csak eszébe jutott Anna segített kisfiának Isten boldogság-törvényének, a Tízparancsolatnak megértésében. Megmutatta neki a sok szépséget, amit Isten alkotott és megtanította, hogyan kell imádkozni és köszönetet mondani Istennek a gondviseléséért.

Amint Sámuel már megértette, Anna megtanította neki, hogyan legyen segítőkész. Talán összeszedte a szemetet, vagy elpakolta a játékait, vagy apró holmikat vitt oda édesanyjának.

Megtanította neki, hogy mit jelent a „nem”, és segített neki mindig az engedelmességet választani. Sámuel korán megtanulta, hogy az engedelmes ember sokkal boldogabb.

A Szentlélek segített Annának Sámuel felkészítésében arra a hatalmas munkára, amit Izraelben el kell majd végeznie. Az emberek többsége már nem törődött a Tízparancsolat megtartásával és Isten nem tudta úgy megáldani őket, ahogyan szerette volna.

 További elmélkedésre: Láttál már engedelmességre idomított kutyát? Tudtad, hogy mire egy kisbaba megtanul ülni, már többet megért, mint egy kutya? A bölcs szülők azt teszik, amit Anna tett. Már egészen kicsi csecsemőkorukban elkezdik tanítani gyermekeiket.

CSÜTÖRTÖK

Nem sokkal Sámuel születése után elérkezett a következő silói ünnepség ideje. Hogyan döntött azonban Anna, mit fog tenni? 1Sám 1:21-23.

Sem Elkána, sem Anna nem feledkezett meg Anna Istennek tett fogadalmáról. Mindketten tudták, hogy Istentől kapták Sámuelt. Anna gondosan nevelte a kisfiút, mert tudták, hogy hamarosan különleges ajándékként vissza kell őt adniuk Istennek. Silóba viszik majd, ahol Élivel, a főpappal fog élni.

Amint Sámuel elég idős volt, hogy egyedül étkezzen és ellássa magát, Anna tudta, hogy elérkezett ígérete valóra váltásának ideje. Tudta, hogy Sámuel Élivel fog élni, aki majd megtanítja őt, hogyan segítsen a Szenthelyen végzendő szolgálatokban. Még egy kicsi köntöst is készített neki, olyant, amilyent a papok viseltek. Varrása közben imában kérte Istent, hogy támogassa és óvja meg drága kisfiát.

Anna bizonyára Éli otthonára gondolt. Izraelben mindenki tudta, hogy Éli kedves ember. A fiai azonban nagyon gonoszok volta, mert nem tanította meg őket megfelelően a Tízparancsolatnak való engedelmességre. Az a két fiú, Hofni és Fineás vajon Sámuelnek is rossz példát mutat majd? Sámuel még olyan kicsi volt. Emlékezni fog vajon arra, amit tanított neki? Jó döntéseket fog hozni? Anna azért fohászkodott, hogy kisfia tudjon majd jó döntéseket hozni.

 További elmélkedésre: Nagy hitre volt szüksége Annának, hogy megtartsa ígéretét? Szerinted a kicsi Sámuel megértette, hogy ő egy különleges ajándék Istennek? Tudod, hogy a te szüleid is azt szeretnék, hogy te is az legyél?

PÉNTEK

Végül elérkezett a nap, amikor Elkánának és Annának Silóba kellett vinnie Sámuelt. 1Sám 1:24-25.

Eltelt már néhány év amióta Anna utoljára a Szenthelyen járt, és tudta, hogy Éli esetleg már nem is emlékszik rá. Mit mondott a főpapnak? 26-28. v.

Éli alig akarta elhinni, hogy valaki képes annyira önzetlen lenni, mint Anna. Ő maga nem volt egy bölcs apa. Nem úgy nevelte a fiait, ahogyan kellett volna. Éli most Anna gyönyörű imáját hallgatva (1Sám 2:1-10.) alázatos és bűnbánó lett. Mindent meg kellett tennie, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat a drága kis Sámuellel, amiket a fiaival.

Nemsokára búcsút kellett venniük egymástól.  Sámuel talán sírt is egy kicsit, de minden bizonnyal édesanyja már felkészítette, segítve neki, hogy alig várja, hogy Éli segítője lehessen a Szent sátorban. Éli is megszerette ezt a kedves kisfiút.

Anna szeme is biztosan könnybe lábadt. Ugyanakkor örült is. Megtartotta Istennek tett fogadalmát. Bízott Istenben, hogy gondját viseli majd a legdrágább ajándéknak, amit neki adott. Sámuel és szülei valószínűleg megölelték és megcsókolták egymást, és búcsút intettek egymásnak. 1Sám 2:11.

 További elmélkedésre: Sámuel 3-5 éves lehetett. Nagyon fiatal volt, ugye? Észrevetted már, hogy már a kisbabák is ki tudják mutatni indulataikat és visítanak, hogy akaratuk teljesüljön? Isten segített Annának Sámuel nevelésében születésétől fogva. Már megtanulta, hogy boldogabb, ha készségesen engedelmeskedik. Engedelmessége másokat is boldoggá tett. Mindenekelőtt, boldoggá tette Jézust! Te is tanulod, hogyan legyél engedelmes?

 

 

 

Történet sarok

A megsütött Biblia

Átdolgozta: Amy Sherrard

 

Egyszer régen egy távoli országban az uralkodó olyan törvényt adott ki, amely szerint mindenkit meg kellett büntetni, akinek Bibliája volt, vagy akár csak olvasta azt. Abban az országban az egyház azt tanította, hogy csak a papok képesek megérteni a Bibliát. Szerintük az átlagembereknek még olvasniuk sem szabad a Bibliát. Sátán nem akarta, hogy az emberek megismerkedjenek a Tízparancsolattal és azzal, hogyan lehet őszintén szeretni Jézust, és engedelmeskedni neki.

Sokan tudták, hogy az uralkodó rendelete rossz és megtartották Bibliájukat. Katonákat küldtek az emberek otthonaiba, hogy elkobozzák tőlük a fellelhető Bibliákat.  Az emberek persze biztos helyre rejtették Bibliájukat, amikor megneszelték, hogy falujukba jönnek a katonák házkutatást tartani. Gyakran a fiúkat és a lányokat bízták meg a feladattal, hogy figyeljék a katonákat, és így még időben tudták figyelmeztetni a falu lakóit, hogy rejtsék el Bibliáikat.

Egy fiatal lány egyedül volt otthon egy napon, amikor egy barátja tért be hozzájuk, és halkan így szólt: „Jönnek a katonák! Gyorsan dugd el a Bibliádat!”

A lány éppen kenyeret dagasztott. Tudta, hogy már nincs ideje elrejteni a Bibliát, mert a katonák már majdnem elérték a házukat. Azonnal imádkozott, és utána rájött, hogy mit kell tennie. Gyorsan széthajtotta a tésztát, amit dagasztott. A közepébe helyezte a Bibliát, és visszahajtogatta rá a tésztát. Aztán gyorsan tepsibe rakta és betette a sütőbe.

A katonák hamarosan dörömböltek az ajtón. „Kinyitni! A császár nevében, kinyitni!” – kiáltozták.

A fiatal lány udvariasan beengedte őket, és ők azonnal megkezdték a ház alapos átkutatását. Benéztek minden szekrénybe és minden fiókba. Benéztek a párnák és a matracok alá. Minden polcot átnéztek. Benéztek a bútorok alá. Kinyitották a sütő ajtaját és belenéztek. Ám csak egy éppen emelkedő nagy vekni kenyeret láthattak, amely hamarosan készre sül.  A katonák végül távoztak és továbbmentek a következő házba. A Biblia megmenekült.

Sok-sok évvel ezután annak a lánynak az unokája Amerikába költözött és vitte magával a drága Bibliát is. Sokszor mutatta meg ugyanazt a Bibliát és mesélte el nagymamája történetét arról, hogyan mentette meg a Bibliáját attól, hogy a katonák elvigyék. Majd emlékeztette hallgatóságát, hogy milyen szerencsések, amiért olyan országban élnek, ahol mindenkinek lehet saját Bibliája.

Te mit tennél, ha egy rendőr az otthonodban felszólítana, hogy adj át neki minden Bibliát, ami nálad található? Becsülöd annyira a Bibliádat, amennyire az a fiatal lány tette? Ha börtönbe küldenének, amiért Jézusnak engedelmeskedsz, eszedbe jutnának kívülről az igeversek és a Biblia csodálatos ígéretei, akkor is, ha nem engednék, hogy ott legyen veled a Bibliád?