Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

OVODÁSOK

I. évfolyam

2. negyed

A hüség elnyeri a jutalmát

  5. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP - HÉTFÖ

József semmi rosszat nem tett, de még mindig a börtönben sínylődött, mert Potifárné rettenetes hazugsággal mártotta be őt. De annak ellenére is, hogy annyi rossz dolog történt vele, József megmaradt abban az elhatározásában, hogy Jézusban bízik és az Ő boldogság-törvényének engedelmeskedik.

Egyiptom földén a királyt fáraónak nevezték. Egy napon hírvivő érkezett lélekszakadva a fáraótól a börtönbe. A hírnök azt mondta a börtönparancsnoknak, hogy a fáraó most azonnal beszélni akar Józseffel. József ugyancsak meglepődött. El sem tudta gondolni, miért akarja látni a fáraó. Gyorsan megborotválkozott, ruhát váltott, és nemsokára ott állt színről-színre a fáraó előtt. 1Móz 41:14−15.

A fáraó két nagyon különös álmot látott, és az álmok igen nyugtalanították őt. A fáraó bölcsei sem tudták mire vélni, nem tudták megfejteni az álmok jelentését. Valószínűleg mindenki kíváncsi volt a palotában arra, mire jut a fáraó az álmaival. Ekkor a fáraó főpohárnokának, aki két éve szabadult a börtönből, hirtelen eszébe jutott József. Elmondta a fáraónak, hogyan fejtette meg József az álmokat, amiket ő és a fősütőmester álmodott. A főpohárnok biztosra vette, hogy József képes megmagyarázni a fáraó álmait is. 8−9. és 10−13. v.

József jól tudta, hogy nem ő fogja tudni megfejteni az álmok jelentését. Egyes-egyedül a mennyei nagy Isten képes erre. 16. v.

József ezután figyelmesen hallgatta a fáraót, ahogy előadta mindkét álmát. 17−24. v.

Ezek voltak csak a különös álmok! Nem csoda, hogy senki nem tudta megfejteni azok jelentését. Csakhogy az álmokat Isten küldte a fáraónak. És miközben József figyelmesen hallgatta az álmot, Isten közölte vele az álmok jelentését.

József kijelentette, hogy Isten az, aki megjelentette a fáraónak azt, hogy mi következik Egyiptom országára. A hét kövér tehén és a hét kövér gabonakalász azt jelentette, hogy Egyiptomban hét évig nagy bőségben terem a gabona. De azután hét olyan esztendő következik, amikor alig-alig lesz termés. Éhség jön az országra. Az emberek éhezni fognak. Ha az első hét esztendőben nem tesznek félre a gabonából, nagyon sok ember fog nélkülözni.

József tehát azt mondta a fáraónak, hogy a bőség hét esztendejében nagy mennyiségű gabonát kell félretenni. Ha így cselekszik, elegendő mennyiségben áll majd rendelkezésre az élelem, úgyhogy senki nem fog szükséget látni akkor sem, amikor eljön az éhség hét esztendeje. 25−36. v.

Mennyire megkönnyebbült a fáraó és mindegyik hivatalnoka! Az Isten, akit József imád, és akinek ő engedelmeskedik, megjelentette, mi következik az országra. És József Istene azt is megjelentette, mit kell tennie a fáraónak azért, hogy megmentse az egyiptomi népet az éhezéstől.

A fáraó és hivatalnokai könnyedén beláthatták, hogy az Isten, akit József imád, és akinek ő engedelmeskedik, sokkal hatalmasabb, mint Egyiptom bármely istene, akiket ők imádtak. Nem tartott sokáig eldönteni, ki lesz a legalkalmasabb személy az élelemtartalék felhalmozására irányuló terv kivitelezésére. 37−38. v.

Szerinted József örvendezve gondolhatott arra, hogy már jóval korábban eldöntötte magában, hogy akár tűzön-vízen át is Jézusban bízik?

KEDD - SZERDA

József számára hirtelen nagyot fordult a világ. Nem volt többé fogoly! A fáraó után József volt a legfontosabb személy az egész országban. És minden aszerint történt, ahogy az a fáraó álmában volt. És vajon Isten megfeledkezett Józsefről? Nem, egy percre sem feledkezett meg róla. 1Móz 41:39−44.

Amikor elkövetkezett az éhség hét esztendeje, nem Egyiptom volt az egyetlen hely, ahol az embereknek élelemre volt szüksége. Kánaán földjén Jákóbnak és családjának is szüksége volt élelemre. És amikor Jákób hírét vette annak, hogy Egyiptom földjén van élelem, előszólította a fiait, hogy málházzák fel az öszvéreiket, és menjenek el arra a földre, hogy a családnak ne kelljen éheznie. 1Móz 42:1−3.

Jákób fiai előkészítették az öszvéreket, fogtak egy csomó üres zsákot, és nekiindultak Egyiptomba, hogy gabonát vásároljanak. Csak Benjámin, József egyetlen édestestvére, maradt otthon Jákóbbal. 4. v.

Amikor a testvérek eljutottak Egyiptomba, megtudták, hogy akinek gabonára van szüksége, annak mind Egyiptom kormányzója elé kell járulnia. Na de ki is volt az a kormányzó? József. 5−6. v.

Józsefnek már teljesen más volt a külseje, mint amilyen akkor volt, amikor a kegyetlen testvérei rabszolgának adták el. Először is jóval idősebb lett. Úgy öltözködött és úgy beszélt, mint az egyiptomiak, és a testvéreinek eszébe sem jutott volna azt gondolni, hogy a testvérükkel, Józseffel állnak szemben. De vajon József tudta, hogy ők kik? Persze, mindjárt felismerte őket.

Mennyire izgatott lehetett József, ahogy a fivéreit nézte! Amikor azok mind tiszteletteljesen meghajoltak előtte, Józsefnek eszébe jutottak azok az álmok, amiket még ifjú kölyökként álmodott. Azon gondolkodott, hogy vajon él-e még az apja. És azt is mindjárt észrevette, hogy öccse, Benjámin, nem volt a többiekkel. Netán Benjáminnal is kegyetlenek voltak a testvérei? Vagy már megváltoztak?

Annyi, de annyi minden dolgot szeretett volna megtudni. De körültekintőnek kellett lennie. Hogyan viselkedett velük szemben József, és mit tett akkor, amikor azok azzal folyamodtak hozzá, hogy hadd vásárolhassanak ők is gabonát? 7−17. v.

Aztán mi történt három nap múlva? 18−24. v.

Tízen indultak útnak, hogy élelmet szerezzenek. De csak kilencen tértek közülük haza. Simeon nem mehetett haza velük. A kilenc testvérnek valószínűleg eszébe jutott, hogy Simeonban fogant meg annak idején a terv József megölésére, hogy aztán a terv úgy módosuljon, hogy inkább eladták rabszolgának.

Amikor a hazaúton az első este megálltak és letáboroztak, mit fedeztek fel, és mit éreztek ennek miatta? 25−28. v.

A kilenc testvér végül hazaérkezett. Elbeszéltek az apjuknak mindent, ami velük esett. Szegény Jákób nagyon haragos lett, amikor azt mondták neki, hogy ha megint gabonára van szükségük, akkor Benjámint is magukkal kell vinniük. 29−38. v.

De amikor megint elfogyott gabona, mire határozta el magát Jákób? 1Móz 43:11−14.

Amikor megérkeztek Egyiptomba, József mindjárt felismerte az ő drága testvéröccsét, Benjámint. De a fivérek közül senki sem ismerte fel még ekkor sem Józsefet. És ami azután következett, az ugyancsak meglepte, sőt meg is rémítette őket. 15−26. v.

Amikor mindnyájan odaültek a vacsoraasztalhoz, József csendben figyelt. Hallgatta, miről beszélnek a testvérei. Azok nem is sejtették, hogy a kormányzó minden szavukat érti. A testvérek, úgy tűnt, már nagyon nem ugyanazok, mint akik korábban voltak. Egyikük sem tűnt már irigynek. De Józsefnek meg kellett bizonyosodnia arról, hogy valóban megváltoztak. Mit csinált velük? 27−34. v.

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

József testvérei nagyon boldogan indultak útnak. Benjámin és Simeon ott volt velük, a zsákjaik pedig újra színültig voltak gabonával. De még nem jutottak messzire, amikor, mint derült égből a villámcsapás, József segítője, aki korábban annyira barátságos volt velük, lóháton utolérte őket, és ezúttal már korántsem mutatott irányukban semmilyen barátságosságot. Hogy miért? A testvérek elképedve figyelték, hogy mi történik velük. 1Móz 44:1−10.

A testvérek alig akarták elhinni azt, ami azután történt. 11−15. v. „Vajon hagyni fogják, hogy Benjámint elvigyék rabszolgának?” − töprengett József. Ki kell fürkésznie.

Amikor Júda azt ajánlotta, hogy inkább őt vigyék el rabszolgának Benjámin helyett, József megtudta végre, hogy a testvérek igazán megváltoztak. És ekkor már egy percet sem tudott tovább várni azzal, hogy felismertesse magát velük. A fivérein kívül mindenkit kiküldött a teremből. 1Móz 45:1−15.

Néhányan az egyiptomiak közül meghallották József sírását, és valaki elvitte a hírt a fáraónak, hogy József fivérei ott vannak a társaságában. A fáraó nagyon örült a hírnek. Azonnal József tudomására hozta, mit végzett a családja felől. 16−20. v.

Ahogy mentek hazafelé, a fivérek még mindig alig akarták elhinni azt, ami velük történt. 21−24. v.

Ahogy hazaértek, az első dolguk volt elmondani apjuknak az örömteli hírt. Azt, hogy az ő szeretett fia, József, él, a jó öreg Jákób alig tudta elhinni. 25−28. v.

És a testvéreknél ekkor jött el az ideje annak, hogy elmondják apjuknak azt a rémséges dolgot, amit Józseffel műveltek. József már megbocsátott nekik. És most Jákóbon volt a sor, és ő is megbocsátott.

Jézus azt mondta Jákóbnak, hogy ne féljen alámenni Egyiptomba. Megígérte neki, hogy vele lesz. És acsalád nemsokára nekiszedelőzködött és készen állt a nagy költözésre. A jószágok mind meg voltak terhelve valamilyen csomaggal. Nagy mennyiségű eledelt is magukkal kellett vinni az útra. A társzekerek is kigördültek. Mindnyájan útra keltek, maguk mögött hagyták Kánaán földjét, és Egyiptom felé vették az irányt. Nemigen volt élő, akinek a szemébe ne csalt volna örömkönnyet a látvány, ahogy Jákób és József oly sok esztendő után újra találkoztak. Nehéz elképzelnünk azt az örömet, amit ekkor átéltek. 1Móz 46:28−30.

József bemutatta Jákóbot a fáraónak, a fáraó pedig azt mondta, hogy Jákób és a családja Gósen földjén fog élni, amely Egyiptomban a legjobb terület volt. Jákób és családja hamar letelepedett. Megvolt mindenük, amire szükségük volt nekik és a jószágaiknak.

Jákób tizenhét évig élt még ezután. József két fia, Efraim és Manassé, megismerték és megszerették nagyapjukat, Jákóbot, akit azelőtt sohasem láthattak. Milyen boldog végkifejlet volt ez az ikerfiú − Jákób − életében, aki azt a döntést hozta egykoron, hogy ő szeretni fogja Jézust és egyedül Benne fog bízni. És mennyire megkönnyebbülhettek, mennyire boldogok lehettek József testvérei is!

Történet sarok A fehér fal rejteke Írta: Amy Sherrard

Sok évvel ezelőtt történt. Jancsi, az anyukája és nagymamája egy kis farönkkunyhóban lakott, a hegyek közelében. Jancsinak nem volt testvére. Egyetlen játszótársa egy skót juhászkutya kölyök volt, amely a házat őrizte, hazaterelte a teheneket a legelőről, és szeretett bújócskázni kis gazdájával.

Jancsi szerette a lakott helyektől távol fekvő csendes kis otthonától. Soha nem félt. Ám egy napon anyja megtudta, hogy egy csapat gonosz ember kószál a környéken, kirabolnak és felgyújtanak házakat illetve istállókat. A hegy tetejéről még azt is láthatták, hol tanyáznak. Így aztán nem nagyon érezték már magukat biztonságban.

Egy borult téli napon egy jóakaratú szomszéd jött, hogy figyelmeztesse anyukáját és a nagyiját: „A rablók ma éjjel errefelé fognak portyázni” − mondta a kedves szomszéd.

Miután elment tőlük, anyja lassan bement a házba és leült a nagyi mellé, egy alacsony hintaszékbe. „Most mit csináljunk? − kérdezte töprengve. − Ugyan hová mehetnénk, hol lehetnénk biztonságban a rablóktól?”

Jancsi csendben hallgatta anyját. Majd kedvesen átkarolta a nyakát és megpuszilta őt.

„Anya − szólalt meg −, én tudom, hogy Isten megsegít bennünket, ha kérjük Őt.”

Anyja rámosolygott. „Igen, Jancsi, Ő megsegít minket. Tudja, hogy nem tudjuk elhagyni ezt a helyet, és megsegít bennünket és vigyáz ránk.”

Elköltötték egyszerű vacsorájukat, majd imára borultak le. Anya imádkozott. Az imáját ezzel zárta: „Ó Istenünk, kérünk Téged, építs körénk egy védőfalat, és tarts meg bennünket a te szerető oltalmadban. Ámen.” Amikor felkeltek a térdeikről, mindnyájan érezték azt a bizonyosságot, hogy Isten valahogy meghallgatja majd az imáikat. Amikor Jancsi bemászott a jó meleg ágyába, azon gondolkodott, milyen lesz majd az a „védőfal”, amit Isten nekik épít.

Másnap reggel Jancsi egyik ablaktól a másikig futkosott, és izgatottan nézte a kinti fehér világot. „Anya! Nagyi! − szólította őket. − Nézzétek a havat! Nézzétek csak a havat! Ennyi havat még életemben nem láttam! Fel van hordva itt a tanyánk körül!”

Isten egész éjjel munkálkodott: hullatta a vastag hópelyheket, majd parancsolt a szeleknek. Azok meg örvénylettek, kavarogtak, és hatalmas hóhalmokat emeltek, mégpedig éppen azon az oldalon, ahol a rablók járhattak. Kis kunyhójuk tökéletes rejteket kapott!

Senki sem tudta, mikor jártak arra a rablók. De nem sokkal később valahogy megtudták, hogy noha a rablók a kunyhó közvetlen közelében kószáltak, nem látták meg őket.

„Lám, Istennek semmire nem volt szüksége annak a falnak a felépítéséhez?” − mondta Jancsi az anyukájának.

Anyukája rámosolygott. „Úgy van, Jancsi. Isten mindig tud védőfalat építeni azoknak, akik szeretik Őt és Benne bíznak.”