Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

I. évfolyam

2. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Családi gondok

  4. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP - HÉTFÖ

„Apa! Mi történt veled?” Valami ilyesmit kérdezhettek talán Jákób gyermekei, amikor Jákób másnap reggel visszasántikált hozzájuk, a pásztorbotjára támaszkodva. És Jákób elmondta nekik, mi minden történt vele aznap éjjel.

Aztán egyszer csak valaki így kiáltott fel: „Nézzétek! Jönnek!” Erre mindenki felkapta a fejét. Bizony, Jákób ikertestvére, Ézsaú jött négyszáz katonával. A két fivér húsz év után most fog találkozni először.

Jákób nem tudta, hogy Isten az elmúlt éjjel álmot adott Ézsaúnak. Az álomban Ézsaú Jákóbot oltalmazó angyalokat látott. Az álom nyomán Ézsaú már nem úgy látta a dolgokat, ahogy addig látta. Reggel megparancsolta a katonáinak, hogy semmiképpen ne ártsanak Jákóbnak. Mi történt akkor, amikor Ézsaú közel ért hozzájuk? 1Móz 33:1−3.

Mennyire meglepődhetett Jákób, amikor Ézsaú elébe futott, átölelte és megcsókolta őt! 4. v.

Ézsaú sorban megkérdezte Jákóbtól, hogy kik a vele levő emberek. Kérdezte őt azokról az ajándékokról is, amiket Jákób szolgái hoztak neki. Majd azt mondta Jákóbnak, hogy neki tényleg nincs szüksége azokra az állatokra. De Jákób ragaszkodott hozzá, hogy tartsa csak meg azokat. 8−11. v.

Ekkor Ézsaú azt mondta, hogy ő és katonái Jákób mellett maradnak, hogy oltalmazzák őt az út hátralevő részén. Jákób nagyon szépen megköszönte Ézsaúnak a felajánlást, de elmondta neki, hogy a gyermekek és a jószágok miatt nagyon lassan haladhatnak csak. Így aztán Ézsaú és katonái hazafelé vették az irányt.

Ézsaú tehát végül megbocsátott a fivérének. Újra barátok lettek. És Jákób a családjával biztonságban visszatérhetett Kánaánba. 12−18. v.

Mielőtt azonban megtért volna szeretett atyjához, Izsákhoz, Jákób megállt és letáborozott Bételnél. Bétel volt az a hely, ahol Jákób a földtől az égig érő csodálatos létráról szóló álmot látta. Jézus megtartotta az ígéretét, és visszahozta őt Háránból. 1Móz 35:1.

Mielőtt még Bételbe értek volna, Jákób még valami fontosat mondott a családjának. Néhányan a családból bálványokat hozott magával Háránból. Ők azt gondolták, hogy a bálványok szerencsét hoztak számukra. Ámde Jákób emlékeztette a családját, hogy egyes-egyedül az igaz Istent imádhatják és egyedül Őbenne bízhatnak. Azt is világossá tette számukra, hogy nem szabad ugyanúgy ékszereket viselniük, mint a pogányoknak. Nem csinálhatnak sok egyéb más olyan dolgot sem, amiket a körülöttük élők folytatnak.

Jákób családja követte Jákób parancsát. Odaadták Jákóbnak az isteneiket és a fülbevalóikat. Jákób pedig földbe temette azokat. Ezután folytatták útjukat Bétel felé. 2−7. v.

Mielőtt eljöttek volna Háránból, Jákóbnak és az ő drága Ráhelének kisgyermeke született. A József nevet adták neki. És lám, most megint gyermeket vártak. De amikor a második gyermek megszületett, az ő drága Ráhele meghalt. Jákóbnak mintha a szíve szakadt volna meg. Tizennégy esztendőt dolgozott azért, hogy feleségül vehesse, és nagyon-nagyon szerette őt. Jákób az újszülött fiúnak a Benjámin nevet adta. A név jelentése: „a jobb kéz gyermeke”.

KEDD - SZERDA

Mennyire hálás volt Izsák, amikor Jákób hazatért! Jákób vigasztalást jelentett az ő drága vak apjának. Jákób és családja onnantól fogva Izsákkal élt és szeretettel viselték gondját. Amikor meghalt, ikerfiai, Jákób és Ézsaú, ott voltak vele. Aztán együtt temették el őt.

Jákób örömmel adta Ézsaúnak atyjuk javait. Jól tudta, hogy Ézsaút az egész elsőszülöttségi jogból csak ez érdekli. De ami a legfontosabb, Jákób pedig az áldás után sóvárgott, és azt Isten meg is adta neki. Így aztán végül mindkét ikerfiú megkapta azt, amire vágyott.

Tekintettel arra, hogy mind Ézsaúnak, mind Jákóbnak sok jószága volt, Ézsaú messze földre költözött, hogy mind neki, mind Jákóbnak elegendő területe legyen. De Ézsaú egész élete alatt nem jutott el arra a döntésre, hogy Jézust szeresse, és Neki, illetve az Ő boldogság-szabályának engedelmeskedjen. Milyen szomorú is ez!

Jákób tizenkét fia szép lassan felnőtt. Ráhel gyermekei, József és Benjámin voltak a legfiatalabbak. Jákób nagyon csalódott volt, látva, hogy fiai, leszámítva Józsefet és Benjámint, nagyon rossz döntéseket hoztak. Úgyannyira, hogy a legidősebb, Rúben, olyan rossz dologra is vetemedett, ami miatt Jákób nyilvánvalóan nem adhatta neki az elsőszülöttségi jogot.

Könnyű volt észrevenni, hogy József idősebb testvérei mind féltékenyek voltak rá. Biztosak voltak benne, hogy Jákób úgy tervezte, hogy neki adja az elsőszülöttségi jogot. És amikor Jákób egy nagyon különleges köntöst adott Józsefnek, olyat, amilyet csak nagyon fontos emberek hordtak, csak még féltékenyebbek lettek.

József testvérei azt sem szerették, hogy József megpróbálta eltéríteni őket a rossz dolgok elkövetésétől. És amikor József beszámolt az atyjuknak, Jákóbnak, azokról a dolgokról, amiket műveltek, végképp megharagudtak rá. 1Móz 37:3−4.

Az egyik éjjel József különös álmot látott, amivel még jobban magára haragította a bátyjait! 5−8. v.

Aztán, nem sokkal később, József egy másik álmot is látott, amin Jákób is eltöprengett, hogy vajon mit jelenthet az. 9−11. v.

Egy ízben Jákób nagyon aggódott a fiai miatt, hogy mi lehet velük. Azok valamivel távolabb legeltették az állataikat. Útjára indította Józsefet, hogy nézzen utánuk, hogy nem esett-e valami bajuk. József örömmel engedelmeskedett. 12−17. v.

Milyen érzés lett úrrá a bátyjain, amikor megpillantották a közeledő Józsefet? És mit határoztak el egy pillanat alatt? 18−20. v. Rúben volt az egyetlen, aki ellenezte a tervüket. Mit javasolt ő, hogy mit kéne inkább tenniük Józseffel? 22−24. v.

József sírva kérlelte bátyjait, hogy húzzák ki őt a kútból. Nem volt előtte kétséges, hogy ott akarják hagyni őt, és azt akarják, hogy haljon éhen. Milyen rettenetes!

Rúben egy kis időre odébb ment a testvéreitől. Tényleg azt tervezte, hogy visszatér és kihúzza Józsefet a kútból. De míg Rúben távol volt, a testvérek megváltoztatták a tervüket. 25−28. v.

 Rabszolgának lenni rosszabb volt a halálnál. Szegény József! Megkötözték, és hamarosan teveháton bandukolt, hogy Egyiptomban rabszolgának adják el. Mit gondolsz, megkísérthette Sátán őt azzal a gondolattal, hogy Jézus megfeledkezett róla?

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Rúben megjött és riadtan látta, hogy József nincs már a kútban. És mivel ő volt a legidősebb fiú, arra gondolt, hogy atyja nyilván őt fogja számon kérni, ha valami rossz történt Józseffel. 1Móz 37:29−30.

A testvérek hamar eldöntötték, hogy azt fogják mondani az atyjuknak, hogy Józsefet megölte valami vadállat. Hogyan igyekeztek hihetővé tenni ezt a történetet? 31−32. v.

Szegény Jákób! Biztosra vette, hogy egy vadállat ölte meg Józsefet, és úgy érezte, hogy mindjárt megszakad a szíve. Akárhogy próbálták, nem tudták megvigasztalni őt. 33−35. v. Nem tudhatta, hogy József él: Egyiptomban van és rabszolgának adták el.

József is nagyon szomorú volt. De a szíve mélyén már elhatározta, hogy bármi is történjen vele, ezután is csak Jézusban bízik. A kereskedők Egyiptomban a király egyik nagyon fontos tisztviselőjének adták el őt. 36. v.

József mindent megtett azért, hogy kedvességet találjon Potifár előtt. Engedelmes szolgája volt. Mindig igazat mondott. Derűs volt és segítőkész. Potifár tudta, hogy József egyedül a mennyei Istent imádta. És Potifár elmondhatta, hogy Isten áldása Józseffel volt. 1Móz 39:2−6.

Egy napon azonban minden hirtelen megváltozott. Potifárné nem volt jó ember. Egy borzasztó hazugsággal akarta Józsefet bemártani. Mit tett ekkor Potifár? 19−20. v.

József a börtönben is tartotta magát elhatározásához, és csakis Jézusban bízott. És Jézus megint megáldotta Józsefet, amiért az hűséges volt hozzá. 21−23. v.

József hamarosan valamennyi fogollyal ismeretséget kötött. Egyik reggel történt, hogy ketten közülük rendkívül gondterheltnek látszottak. Amikor József megkérdezte tőlük, mi van velük, elmondták Józsefnek, hogy mindketten valami nagyon furcsát álmodtak, de senki nem volt, aki meg tudta volna mondani, mit jelentenek az álmok. Mit mondott erre nekik József? 1Móz 40:1−8.

A két fogoly örömmel tett eleget a felszólításnak, és elmondták az álmukat. Jézus pedig megmondta Józsefnek az álmok jelentését. József tudatta, hogy a főpohárnok három nap múlva visszakerül az állásába. A szegény királyi pékmester viszont három nap múlva meghal. És így is történt.

József tudta, hogy ha a főpohárnok visszakerül a hivatalába, mindennap a király közelében lesz. Megkérte hát a főpohárnokot, hogy szóljon róla a királynak. A király talán azt végzi felőle, hogy kiengedi a börtönből. 14−15. v.

A főpohárnok persze nyilván örült, hogy életben maradhatott és visszakaphatta az állását. De vajon eszébe jutott, mit kért tőle József? 23. v.

József rendkívül csalódott volt. Újabb két évig végezte híven és derűsen a munkáját a börtönben. És megint csak elhatározta, hogy ezután is Jézusban fog bízni.

Mit gondolsz, Jézus most is, ezután is vigyázott Józsefre? A jövő heti tanulmányunkból megtudjuk, mi lett vele.

 

 

 

Történet sarok

Ima egy tengeralattjáróért

Írta: Amy Sherrard

 

A hétéves Bobby és a szülei misszionáriusi szolgálatot teljesítettek a Fülöp-szigeteken. Aztán egyszer, amikor ellenséges hadsereg támadta meg az országot, az életük veszélyben forgott.

Jóérzésű filippínók és kínaiak segítették a misszionáriusokat abban, hogy a hegyekbe menekülhessenek, ahol pálmalevelekből egy kis kunyhót építettek. Sárpadlója volt, a tűzhelyük pedig nem volt más, mint egy nagy üres bádogtartály. Nem volt egyebük egy kevés rizsnél, egy vagy két doboz sűrített tejük és egypár ruhájuk. Banánon és édes paradicsomon éltek. De hálásak voltak, hogy ott vannak egymásnak, és hogy legalább valamelyest biztonságban vannak.

Féltek tüzet gyújtani. Ha az ellenség meglátja a fák közül felfelé gomolygó füstöt, rájönne, hogy valaki rejtőzködik ott, és nyomukra akadnának.

Néha jóakaratú bennlakók siettek hozzájuk, hogy figyelmeztessék őket: „Gyorsan, gyorsan! Beljebb kell mennetek a dzsungelbe. Az ellenség errefelé tart!” Ilyenkor összeszedték a kevés cókmókjukat, és odébb költöztek.

Barátaik szintén megmondták nekik, mikor biztonságos megtenni a faluhoz vezető hosszú utat. Ott eladták néhány fölösleges ruhájukat, és tudtak vásárolni némi élelmet.

Egy repülőgépen talán elmenekülhettek volna, de ugyan hol lett volna az a hely, ahol egy repülőgép biztonságban leszállhatott volna! Egy hadihajó nem merészkedett volna közel a szigetükhöz. De Bobby tudott valamiről, ami esetleg segítségükre lehetett. Egy tengeralattjáró valószínűleg kimenthette volna őket, mert az rejtve maradna az emberszemek előtt. Bobby azért attól fogva naponta imádkozott azért, hogy Isten küldjön nekik egy tengeralattjárót.

A szigetre került néhány olyan amerikai repülős is, akiknek a gépét lelőtték.

Végül egy amerikai hadihajó tisztjeinek valahogy tudomására jutott, hogy voltak a szigeten még emberek, akiket ki kellene menteni. Üzenetet küldtek nekik, hogy egy adott napon, egy adott időpontban, egy tengeralattjáró fut be a megmentésükre. Készen kell állniuk arra, hogy a fedélzetre szállnak. Bobby nagyon izgatott volt. Tudta, hogy Jézus meghallgatta az imáit.

Aztán végre eljött az a bizonyos nap. Mindenki készen állt az akcióra. A tengeralattjáró feljött a víz felszínére, és jelet küldött, hogy egy kis csónakon evezzenek ki. A tengeralattjáró ezután újra alámerült.

Pont akkor, amikor a kimenekítésre váró emberek fel akartak szállni a kis csónakra, megpillantottak egy ellenséges csatahajót. Továbbhalad? Nem, lehorgonyzott, és a várakozók bizonyosak voltak abban, hogy a menekülés esélye elszállt.

Nemsokára besötétedett. Tisztában voltak azzal, hogy a tengeralattjáró nem vesztegelhet sokáig. Mihez kezdjenek? Imádkoztak, majd elhatározták, hogy felszállnak a kis csónakra, és nagyon halkan eleveztek az ellenséges hadihajó mellett. Jól tudták, hogy ha az ellenség meglátja vagy meghallja őket, azonnal lelövi őket. A tengeralattjáró feljött a víz színére, gyorsan felvette őket a fedélzetre, majd ismét gyorsan alámerült. Megmenekültek! Öt nap múlva pedig már biztonságban voltak, egy másik országban.

Bobby és a szülei jól tudták, hogy a tengeralattjárót Jézus küldte, imáikra való válaszképpen.