Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

I. évfolyam

2. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Végre szabadon

  8. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP - HÉTFÖ

A makacs fáraó végre elengedte Izrael gyermekeit Egyiptomból. Szabadok voltak! Nem voltak már többé rabszolgák! Azon az éjszakán ezer és ezer család hagyta el Egyiptomot állataikkal együtt. Az egyiptomiak alig várták, hogy elmenjenek. ”Siessetek! Siessetek! Menjetek!” Mondta nekik a fáraó és az egyiptomiak. A fáraó még mindig nem bánta meg makacsságát. Még mindig gyűlölte Istent. Az emberek viszont féltek, hogy meg fognak halni, mert nem engedték elmenni az izraelitákat. Már tudták, hogy az izraeliták Istene nagyon hatalmas.  2Móz 12:33.

Miután a fáraó rabszolgává tette az izraelitákat, nem kaptak semmi fizetséget kemény munkájukért. Ezért Mózes azt mondta nekik, hogy kérjenek az egyiptomiaktól aranyat, ezüstöt és ruhaneműt. Így is tettek. Az egyiptomiak annyira türelmetlenül várták távozásukat, még mielőtt újra valami rossz történne, hogy mindent odaadtak nekik, amit csak kértek. Tehát, amikor Izrael gyermekei elhagyták Egyiptomot, gazdagok voltak. 35-36.v.

Néhány egyiptomi úgy döntött, hogy elmegy Kánaánba az izraelitákkal. A biblia „keverék népnek” nevezi őket. Közülük többen az igaz Isten tiszteletét választották. Mások csak a csapások elől akartak elmenekülni. Megint mások valószínűleg egy izgalmas kalandnak gondolták, hogy elmenjenek Kánaánba. Végül azonban a „vegyes sokaság” elég sok gondot okozott az izraelitáknak, és sokan közülük nem is választották az Isten szeretetét és a Neki való engedelmességet. 38.v.

Gondolod, hogy az a sok ember egy zűrzavaros tömegben tülekedve hagyta el Egyiptomot? Ó, nem! Emlékezzünk rá, hogy Mózes volt az egyiptomi hadsereg főparancsnoka, és tudta, hogyan kell mindent megszervezni. Minden egyes ember tudta, hová tartozik, miközben elhagyták Egyiptomot.

Mit láttak, ahogy felnéztek maguk előtt az égre2Móz 13:21-22.

Képzeljük csak el! Napközben a felhő árnyékot adott nekik a tűző nap elől. Mikor az est leszállt, a felhő gyönyörű ragyogó tűzoszloppá változott, ami világított nekik.  Ugye Jézus volt velük egész idő alatt?

Emlékezünk rá, hogy amióta csak Ádám és Éva bűnbe estek, Jézus az Atya Istennel és a Szent Lélek Istennek együtt dolgozik Sátántól való megmentésünkért. Amikor a Biblia szerint Isten szólt, vagy tett valamit, akkor tudhatjuk, hogy Jézus, a Fiú Isten szólta és tette azt, amiben Ők mindig egyetértenek.

Kánaán földje nem volt túl messze Egyiptomtól. Jézus azonban tudta, hogy a rövidebb út ellenséges területen keresztül vezet, ezért direkt vezette őket a szép felhő által egy másik úton. Népének még sokat kellett tanulnia a Benne való bizalomról. 17-18.v.

Tanulmányunk következő részében megtudjuk, mi történt Egyiptomban, miután Izrael gyermekei távoztak.

KEDD - SZERDA

Térjünk vissza Egyiptomba, ahol a csapások megszűntek. A fáraó és a papok boldogok voltak, de még mindig gyűlölték Istent, jobban, mint valaha. Ismét kezdték azt gondolni, hogy az ő isteneik erősebbek, mint Izrael Istene. Még azt is elhitették magukkal, hogy a csapások nem is Istentől voltak.

Ezért elhatározták, hogy üldözőbe veszik rabszolgáikat, és visszahozzák őket, hogy újra nekik dolgozzanak. vissza akarták szerezni az aranyat, ezüstöt, ruhaneműt és minden egyebet, amit adtak nekik.

A fáraó tudta, hogy az izraelitáknak nincsen hadserege. Biztos volt benne, hogy az ő erős katonái könnyen elfogják és visszatérésre kényszerítik őket. Maga a fáraó és néhány pap is a sereggel ment.

A fáraó hadseregével, sok harci szekerével és katonájával hamarosan már üldözte is az izraelitákat. Könnyű volt üldözniük az oly sok emberből és állatból álló menetoszlopot. Természetesen ők sokkal gyorsabban tudtak haladni, mint az izraeliták.

Ezalatt a nép azt kérdezgette, miért vezeti őket Mózes a Vörös-tenger felé? Elfelejtették, hogy Jézus az, aki vezeti őket a gyönyörű felhőben. Mikor letáboroztak egyik oldalukon egy hegység volt, előttük pedig a Vörös-tenger.

Hirtelen valaki, talán a sor végén felsikolthatott: „Nézzetek hátra! Az egyiptomiak üldöznek bennünket!” A hír gyorsan elterjedt a táborban. Egészen bizonyosan az izraeliták az egyiptomi sereget látták a távolban, amint fényes fegyverzetükön megcsillant a napfény. 2Móz 14:10.

El tudod képzelni azt a pánikot? Néhányan imádkoztak, de többségük Mózest kezdte vádolni. Mit válaszolt nekik Mózes? 13-14.v.

Ezután Jézus azt mondta Mózesnek, hogy az izraeliták menjenek egyenesen előre. Ám előttük a tenger volt, mellettük pedig nagy hegyek. Csapdában voltak! De Jézus pontosan megmondta Mózesnek, mit tegyenek. 15-18.v.

Most csodálatos dolog történt. A szép felhő áthaladt az izraeliták felett és megállapodott közöttük és az egyiptomiak között. Az izraeliták oldalán a felhő ragyogó világos volt, az egyiptomiak oldalán pedig teljesen sötét. 19-20..v.

Mi történt ezután egész éjszaka21-22.v.

Jézus bámulatos csodát tett!  Erős szél támadt és a víz kettévált széles, száraz utat hagyva két magas vízfal között.  Az emberek gyorsan siettek azon az úton Vörös-tengeren át a túlsó part felé. Jézus ismét bebizonyította, hogy számára semmi sem lehetetlen!

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

A fáraó biztos volt benne, hogy Izrael gyermekei csapdába estek. Előttük a Vörös-tenger, mellettük magas hegység és mögöttük az ő hadserege. Biztos volt benne, hogy az izraeliták nem menekülhetnek előle. Ám amikor a felhő felemelkedett és az egyiptomiak ismét láthattak, az izraeliták már nem voltak ott! És előttük, a tenger közepén, két vízfal között egy száraz, széles út volt.

A fáraó dühöngött. „Üldözzétek őket!” Parancsolta.”Fogjátok el őket!” Harci szekerei sietve arra széles száraz útra hajtottak. De mi történt? 2Móz 14:23-25.

Az izraeliták biztonságban átértek a Vörös-tenger túlsó partjára. Az egyiptomiak viszont megfordultak és megpróbáltak visszatérni az imént elhagyott partra. Akkor Jézus leengedte a vízfalakat, ami ellepte az egyiptomiakat. 26-28.v.

Az ellenség eltűnt! Jézus mindent megpróbált, hogy meggyőzze a fáraót, milyen bolondság Őellene harcolni. Ám a büszke, makacs fáraó folyamatosan azt választotta, hogy harcol a hatalmas Isten ellen. Az izraeliták már biztonságban voltak és boldogan ünnepelték és dicsérték Jézust, amiért ilyen csodálatos módon gondoskodott róluk.

Mózes írt egy éneket az akkor éjjel történtekről és a nép megtanulta énekelni. Olvassuk el a dal első részét! 2Móz 15:1-13.

Más oka is volt annak, hogy Jézus a rövidebb helyett a hosszabb úton vezette az izraelitákat Kánaán földjére. Népe hosszú évekig Egyiptomban volt és sok-sok évig rabszolgák voltak. Hozzászoktak az egyiptomiak által művelt rossz dolgok látásához. Legtöbben kezdték azt hinni, hogy azok a rossz dolgok talán nem is olyan rosszak. És egy idő után sokan közülük is ugyanazokat a rossz dolgokat művelték.

A legtöbb izraelita még mindig az igaz Istenben hitt, de sokan egyiptomi bálványokat is tiszteltek. És mert egyfolytában olyan keményen kellett dolgozniuk, úgy gondolták, hogy nem tudják többé megszentelni a Szombat napját. Ezért Jézus tudta, hogy népe még nem kész arra, hogy Kánaánban éljen. Előtte még sok mindent meg kellett tanulniuk.

Izrael gyermekeinek mindenekelőtt meg kellett tanulniuk bízni Jézusban. Anélkül, hogy bíznának Benne, nem tudják elhinni, hogy Ő képes lesz segíteni nekik elűzni a Kánaán földjén élő gonosz népeket. És ha megtanulják  hogyan függjenek  igazán Jézus segítségétől  Szeretet törvényének betartásában,rá fognak jönni, milyen csodálatosak azok a törvények. Azután segíteni tudnak másoknak is hogy Jézusra bízzák magukat és engedelmeskedjenek Neki.

Könnyű nekünk is rossz dolgokat nézni és elkezdeni utánozni őket, mint annak idején az izraelitáknak Egyiptomban?  (TV, videofilmek, háborús játékok, képregények, a reklámozott, egészségtelen ételek fogyasztása, csúnya beszéd hallgatása, stb.)

Kérjük Jézust, segítsen nekünk, hogy ne utánozzuk a rossz dolgokat, amiket mások tesznek.

 

 

 

Történet sarok

Józsi imája egy fa belsejében

Írta: Amy Sherrard

 

„Nagyapa, mesélj nekünk még egyet!” Kérlelték a gyerekek. A nagypapa a következő mesét mondta:

Éppen nyolc esztendős voltam, amikor az édesanyám meghalt, és hamarosan otthon nélkül maradtam. Egy kedves gazdálkodó, Barna úr és jóságos felesége befogadtak és gondot viseltek rólam.

Egy nap a reggelinél Barna úr így szólt: „Józsi, mi a piacra megyünk ma. Amíg odaleszünk, légy szíves menj ki az erdőbe, oda ahol azokat a héjafészkeket láttuk. Mássz föl a fákra és pusztítsd el a fészkeiket. A héja veszélyes, ellopja a csirkéinket.”

Miután nagy szekerükkel elhajtottak, én kimentem az erdőbe. Felmásztam a fákra és sok fészket elpusztítottam. Éppen egy nagyon öreg fára másztam fel, ami nagyobb volt a többinél. A tetejéhez közel egy vastag ág letörött a fa törzséről. Lenéztem a lyukra, amit a letört faág hagyott. Úgy láttam, hogy a tövében egy héjafészek van. Lejjebb másztam, hogy leüssem onnan a fészket. Kiderült azonban, hogy a fészek alatt a fa üreges. A fészek hirtelen elmozdult, és én csak zuhantam és zuhantam lefelé!

Kétségbe voltam esve! Ott voltam egy odvas fa belsejében! Hiába próbáltam, ahogy csak bírtam, nem tudtam felmászni a fa sima belső falán. Úgy tűnt, halálra vagyok ítélve abban az odvas fában. Hogyan is találhatna meg itt valaha is bárki?

Imádkozni kezdtem.”Kérlek, segíts nekem Jézus!” Könyörögtem.

Ezután találtam egy kis nyílást a fa oldalán, ahol valaki elkezdte kivágni. Azon a nyíláson át egy öreg útra láttam, amit aligha használt már bárki is.

El tudjátok képzelni, milyen boldog voltam, amikor szekeret húzó lovak csoportját pillantottam meg az úton? Amint közelebb ért torkom szakadtából kiabálni kezdtem.

A bakon ülő ember jobbra-balra forgatta fejét. Nem tudta elképzelni, honnan jöhet a hang. Én persze tovább kiáltoztam és végül az ember lemászott a szekérről és felém indult.

„Mit csinálsz te ott bent?” Kérdezte.

Elmeséltem neki, hogy mi történt. „Kérem, vágjon egy lyukat a fa törzsén és szabadítson ki innen!” Könyörögtem.

„Nem tudlak kiszedni onnan, ott bent kell maradnod!” Ugratott az ember. Ám hamar hozta a fejszéjét és vágott egy lyukat, ami elég nagy volt, hogy kiférjek rajta. Ó, milyen hálás voltam!

„Nem értem, miért fordultak be a lovaim erre az útra.” Mondta az ember.”Évek óta nem jártam ezen az úton.”

„Én tudom, miért.” Mondtam neki, „Imádkoztam és kértem Jézust, hogy küldjön valakit, aki kiszabadít innen, és Ő magát küldte.”