Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

I. évfolyam

2. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Jákób új nevet kap

  3. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP - HÉTFÖ

Akkor is szeret bennünket Isten, amikor hibákat követünk el, vagy amikor rossz dolgokat csinálunk? Igen, Ő akkor is nagyon szeret bennünket. Vajon Jézus örömmel bocsát meg nekünk, amikor igazán megbánjuk, amit tettünk, és kérjük, hogy bocsásson meg nekünk? Ó igen! De ha meg is bocsát nekünk, előfordulnak szomorú dolgok azok miatt a rossz dolgok miatt, amiket elkövettünk? Igen, előfordulnak. És bizony néha megsebződünk, vagy éppen mi ejtünk másokon sebeket.

Rebeka és Izsák és Jákób mind megbánták azokat a rossz dolgokat, amiket elkövettek. De Ézsaú nem bánta meg őszintén azokat a rossz dolgokat, amiket ő követett el. Nagyon haragos volt amiatt, hogy az elsőszülöttségi jog immár Jákóbot illette. Ha meghal az apjuk, Ézsaú nem fog akkora részt kapni az atyai vagyonból, mint amekkorát Jákób fog kapni. Ézsaú oly éktelen haragra gerjedt, hogy immár meg akarta ölni Jákóbot. 1Móz 27:41.

Ézsaú valakinek szólhatott arról, hogy mit fontolgatott Jákóbbal szemben, mert Rebeka valahogy megneszelte a dolgot. Gyorsan el is mondta Jákóbnak, mit kellene most csinálnia. Rebeka ezúttal valóban bölcs tervet gondolt ki. 42−45. v.

Ézsaú két olyan pogány leányt vett feleségül, akik nem szerették Jézust. Jákób tudta, hogy a Jézust szerető embereknek kizárólag olyan lányokat szabad feleségül venni, akik Őt is szeretik. Jákób egy olyan nagyszerű leányt akart feleségül venni, aki szerette Jézust. De jaj, mennyire szomorú volt e pillanatban! Sietve, még mielőtt Ézsaú tudomására jutna a dolog, kellett elhagynia a szülői házat! Ha Ézsaú megszimatolta volna a tervet, azonnal a nyomába szegődhetett volna.

Amikor Jákóbnak egyedül el kellett menekülnie otthonról, Sátán azzal a gondolattal kísértette őt, hogy Isten soha nem bocsátja meg neki, hogy hazudott és csellel elvette az elsőszülöttségi áldást. Erre gondolva, Jákób még magányosabbnak érezte magát és még jobban félt.

Úgy érezte, hogy mindent, mindenkit, amit illetve akit szeretett, elveszített: szeretett anyját, szeretett apját és szeretett otthonát. De mindezek tetejébe az a gondolat is gyötörte őt, hogy Isten nem is adja reá az elsőszülöttnek járó áldást, mivelhogy lopta, csellel szerezte meg azt. Biztosra vette, hogy Jézus immár nem szereti őt és nem gondoskodik többet róla.

Az otthonról való megszökését követő második napon pedig jobban félt, illetve fáradtabb és magányosabb volt, mint bármikor korábban. Nem volt egyebe, amivel megvédhette magát a vadállatokkal és a rablókkal szemben, mint a nyáj terelgetésére szolgáló pásztorbotja.

Amikor besötétedett, térdre borult és Istenhez kiáltott. Esdekelt hozzá, hogy bocsásson meg neki. De most is úgy érezte, hogy egyedül van, és még mindig félt.

Végül leheveredett a földre. Egy követ tett a feje alá párna gyanánt, majd feltekintett a távoli csillagokra. Végül álomba merült. És míg aludt, Jézus egy csodálatos álmot adott neki. Tanulmányunk következő részében erről az álomról tanulunk majd.

KEDD - SZERDA

Ott fejeztük be, hogy míg Jákób aludt, Jézus egy csodálatos álmot adott neki. Az álomban Jákób egy fényes, ragyogó létrát látott. A létra alja közvetlenül mellette volt, a teteje pedig egészen az égig nyúlt. Csodálatos angyalok jártak a létrán fel és alá. A létra legtetején pedig Jákób Jézust pillantotta meg! És hallotta, amint Jézus hozzá szól! 1Móz 28:13−15.

Milyen csodálatos! Milyen lenyűgöző álom! Mit gondolsz, vajon ezután is úgy érezte Jákób, hogy egyedül van? Nem! Most már biztosan tudta, hogy Jézus vele van. Mit tett Jákób? 16−22. v.

Mielőtt Jákób újra felkerekedett volna, fogta a párna gyanánt használt követ és emlékoszlopot épített belőle, annak emlékére, ami azon az éjjelen történt. Ezután Jákób újra nekiindult, sietősen Hárán felé vette az útját, oda, ahol nagybátyja, Lábán élt.

Jákób gyalogútja sok-sok napig tartott. Végül egy délután távolról meglátta Háránt. Még soha nem látta sem őt, sem a nagybátyja családját. És azt sem tudta, hogy Háránon belül hol lakott.

Jákób megállt egy kútnál, amelynél pásztorok itatták a juhaikat. Ahogy nézte, figyelte a nyájat, talán eszébe jutott, hányszor hallgatta végig érdeklődve az elbeszélést arról, hogyan állt meg Eliézer annak idején épp egy kútnál, hogy aztán ott szembetalálkozzon Rebekával, az ő szeretett édesanyjával.

Jákób erős férfi volt, és értett hozzá, hogyan kell gondozni a nyájat, a marhát és a kecskét. Mi minden zajlott le azon a délutánon? 1Móz 29:1−10.

Jákób annyira megkönnyebbült és annyira boldog volt, hogy nem tudta visszatartani a sírást. Jézus ugyanúgy megsegítette őt, ahogy sok idővel azelőtt Eliézert is megsegítette. 11−13. v.

Milyen gyorsan történt ez az egész! A nagybáty, Lábán, örömmel üdvözölte Jákóbot, Rebeka húga fiát. Az egész család örült. 14. v.

Lábán hamar rájött, hogy Jákób kiváló munkás, és azt akarta, hogy maradjon nála és dolgozzon neki. Mit válaszolt erre Jákób, hogyan képzeli el ő az egyezséget? 15−20. v.

A hét esztendő végén eljött az esküvő napja. És Lábán borzalmas módon rászedte Jákóbot. A menyasszonyt fátyol takarta, így hát Jákób nem láthatta őt az esküvő alatt. És csak akkor, amikor már késő volt, fedezte fel, hogy ő tulajdonképpen Ráhel nővérét, Leát vette feleségül, nem pedig magát Ráhelt, akit annyira szeretett!

Nem lehet csodálkoznunk azon, hogy Jákób dühös volt. Jákób újabb hét évig dolgozott Ráhelért. Összesen tehát hány évet dolgozott Jákób a leányért, akit igazán szeretett? Számold össze!

Jákób csúnyán megtévesztette atyját, Izsákot, csellel vette el az elsőszülöttségi áldást. Szerinted most jobban látta, mit jelent hazudni és csúnyán rászedni a másikat?

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Jákób tehát hét évet dolgozott Lábánnál, hogy feleségül vehesse Ráhelt. Csakhogy Lábán Leát adta hozzá és nem Ráhelt. Ezután Jákób újabb hét évet töltött Lábán szolgálatában, hogy megdolgozzon Ráhelért. Ekkor már Jézus annyira megáldotta Jákób munkáját, hogy Lábán meggazdagodott általa. Lábán esdekelt Jákóbnak, hogy maradjon még és dolgozzon tovább is neki. Jákób engedett a kérésnek, és további hat esztendőt dolgozott. Összesen ez már húsz esztendőt jelentett. Jákóbnak ez alatt tizenkét gyermeke született. Tizenegy fia és egy leánya lett! A tizenkettő gyermek közül egynek volt az anyja Ráhel. Az ő neve József volt. Jákóbnak ezenkívül sok juha, kecskéje, tevéje és szolgája volt.

A húsz esztendő lejárta után Jézus Jákób értésére adta, hogy ideje hazatérnie. Jákób előre tudta, hogy Lábán megpróbálja eltéríteni a tervétől és lebeszélni őt arról az elhatározásáról, hogy hazatér. Ezért hát Jákób megvárta azt a pillanatot, amikor Lábán hosszabb ideig távol volt, és családjával csendben odébbállt.

Amikor Lábán rájött, hogy mi történt, nyilván dühös volt. Ő és a vele lévő férfiak üldözőbe vették Jákóbot és hamar utol is érték őt. Csak éppen Isten megmondta Lábánnak, hogy hagyja elmenni Jákóbot, hadd térjen meg a hazájába. Lábán ekképpen tett.

Miközben Jákób és családja a hazafelé vezető úton bandukolt, egyre Ézsau, az ő dühös ikertestvére járt a fejében. Azon töprengett, mi lesz majd, ha Ézsaú fülébe jut, hogy Jákób hamarosan hazatér. Jákób elhatározta, hogy baráti üzenetet küld Ézsaúnak. 1Móz 32:3−5.

A hírnökök rettenetesen rossz hírekkel tértek vissza. Ézsaú négyszáz fegyveressel vonult fel a fogadására. 6. v.

Jákób gyorsan szolgákat küldött Ézsaúhoz, ajándékba sok száz jószággal: juhokkal, kecskékkel, tevékkel, marhákkal és öszvérekkel. Jákób három csoportra osztotta őket, és az állatokat csoportokban küldte, egyiket a másik után. A maga részéről mindent megtett a család testi épségének megóvása érdekében. Azon az éjjelen, elküldte a feleségeit és gyermekeit a folyó túlsó oldalára. De Jákób nem tartott velük, ő a folyó innenső oldalán maradt. Szükségét érezte annak, hogy egymaga maradjon és Jézushoz imádkozzon. 22−23. v.

Az éjszaka kellős közepén hirtelen egy erős kéz ragadta meg a vállát. Jól tudta, hogy a környék tele van rablókkal és gyilkosokkal, és úgy sejtette, hogy egy ilyesféle szerzet akadt rá. Minden erejét beleadva küzdött az Idegennel. De hiába volt Jákób nagyon erős, nem tudta lerázni magáról az Idegent. Jákób arra gondolt, hogy talán Isten bünteti így. És segítségért fohászkodott.

Órákon át küzdött. Nem adta fel. Végül mit csinált vele az Idegen? 24−25. v.

Jákób egy pillanat alatt rádöbbent, hogy ő nem egy rablóval küzdött. Nem egy olyan valakivel, aki megpróbálta megölni őt. Rájött, hogy az Idegen Jézus volt! És amikor Jézus arra kérte Jákóbot, hogy engedje e, Jákób teljes erejéből belé kapaszkodott. Nem akarta elengedni úgy Jézust, hogy nem áldja meg őt. 26−29. v.

Jézus megáldotta Jákóbot! És Jézus azon az éjjelen Jákób nevét Izraelre változtatta! Az új név jelentése azt sugallta, hogy Jákób győzött. Sátán mindent elkövetett annak érdekében, hogy eltántorítsa őt attól, hogy teljesen rábízza magát Jézusra. Most azonban Jákób megértette, hogy akármi is történjen, Jézus a gondját viseli majd. 30−31. v.

Amikor Jákób sántítva utánament a családjának, nagyon nagy fájdalmat érzett. Viszont tudta, hogy Jézus szereti és a gondját viseli. Örülsz annak, hogy Jézus téged is szeret és rólad is gondot visel? Miért ne adhatnánk mindjárt hálát ezért?

 

 

 

Történet sarok

Ági és a megáradt folyó

Írta: Amy Sherrard

 

Ági felrántotta az ajtót és berontott a kis kunyhóba. Annyira remélte, hogy Júlia néninek talán éppen ma kicsit jobban lesz!

Ám a kislány szíve elszorult, amikor hirtelen meglátta Júlia nénit, kiterülve ócska, öreg heverőjén. Az idős hölgy arca halottsápadt volt, és Ági is jól látta, hogy a néni szenved.

„Hála az Atyának, hogy itt vagy! Imádkoztam, hogy küldjön el téged hozzám − mondta zihálva Júlia néni, és igyekezett mosolyt erőltetni az arcára. „Kérlek, nyújts ide a gyógyszerem, Ági” − mondta még.

Miközben nagy gonddal kiadagolta az orvosságot, Ági azt hallgatta, hogyan veri az eső az ablakpárkányt. Ez a hang rémülettel töltötte el. Azért jött, hogy figyelmeztesse Júlia nénit, hogy olyan sok eső fog esni, hogy az elöntéssel fenyegeti a kis kunyhóját. Azért jött, hogy elsegítse őt hozzájuk, ahol biztonságban lehet. De Júlia néni túl beteg volt ahhoz, hogy elinduljon. És az állapota miatt Ági arról a veszélyről sem szólhatott, ami hamarosan reá leselkedik, arról, hogy az eső talán el is mossa a kis kunyhóját. Ági tudta, hogy most még nem lenne késő ahhoz, hogy maga hazafusson. De hogyan is hagyhatná itt a szegény, beteg Júlia nénit egyedül?

Júlia néni nemsokára elszenderült. A percek csigalassúsággal peregtek, és Ági az ágy mellett ülve nézte az esőt. Érezte, ahogy a kis kunyhó megremeg és rázkódik a szélben.

Ági egész nap azt hallotta, ahogy az emberek az emelkedő vízszintről beszélnek. Nem túl messze, a folyóhoz közel, sok kis kunyhót lepett már el a víz. Apukája arról beszélt, hogy a többiek is nagy veszélyben lesznek már aznap éjjel. Ági a házukra gondolt, amely magas fekvésű volt, így nem fenyegette veszély. Ó, bárcsak ő is és Júlia néni is ott lehetne!

A kunyhóban és a közelben nem volt telefon, ahonnan felhívhatta volna a szüleit és elmondhatta volna, mi van velük.

Ági ekkor felfigyelt Júlia néni Bibliájára, amely az ágya melletti kis éjjeliszekrényén hevert. Felütötte, és visszaemlékezett azokra az ígéretekre, amiket kívülről megtanult. Jézus ezt mondta: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” Ez az ige jutott eszébe. Ezért hát, ahogy lassan vánszorogtak a percek, egyre imádkozott: „Drága Jézus, kérlek, küldd el Apát hozzánk.

Odakünn szép lassan besötétedett. Ági tisztában volt vele, hogy Júlia néni lámpácskájából nemsokára kifogy az olaj. És akkor az egész kunyhóban koromsötét lesz. „De ha a lámpás kialszik is, Jézus akkor is itt lesz” − mondogatta magában Ági.

Ági ekkor hangot hallott: valaki hangosan őt szólítgatta. Nem telt bele egy perc sem, és Apa és Robi bácsi berontottak a szobába.

„Hála az Úrnak, hogy rátok találtunk” − kiáltotta apa, miközben felkapta Ágit az erős karjába. Robi bácsi pedig Júlia nénit kapta fel gyorsan. Majd rohanva siettek biztonságos otthonukba.

„Nem féltél, kicsikém?” − kérdezte Anya, miközben magához szorította Ágit.

„Ó, Anya, annyira boldog vagyok, hogy annyi bibliai ígéretet megtanultam − mondta Ági az anyukájának. − Most értettem meg csak igazán, mennyire fontosak ezek.”

És te hányat ismersz ezekből a fontos és csodálatos ígéretekből?