Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

I. évfolyam

I. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Ábrahám és Izsák Istenben bízik

  13. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP - HÉTFÖ

Jézus megtartotta az ígéretét: Ábrahámnak és Sárának saját gyermeke született. Ábrahám száz, Sára pedig kilencven éves volt, amikor megszületett a fiúgyermekük, aki már igazán az övék volt. Milyen megindító! Az emberek alig akarták elhinni. Most értették meg, miért mondta Jézus, hogy a gyermek neve Izsák legyen. Az Izsák név jelentése ugyanis ez: „nevetés”. És így is volt, mert két embert leszámítva mindenki mosolygott és nevetett örömében. 1Móz 21:1−3,5−7.

Ez a két ember, aki nem örült, Hágár és Ismáel voltak. Ismáel ekkor már nagyobbacska fiú volt. Tizennégy esztendős volt. Hágár addig bizonyosra vette, hogy mivel Sárának nem született gyermeke, Ismáel lesz Ábrahámnak az a különleges fiúgyermeke. Izsák születésével azonban minden megváltozott. Izsák lett a Jézus által megígért csodagyermek. Mindenki tisztában volt ezzel. Hágár és Ismáel is tudta ezt, és féltékenyek is voltak. Gyűlölték a kis Izsákot.

Amikor Ábrahám nagy lakomát csapott Izsák születése alkalmából, mi történt? 8−9. v.

A nevetgélés csúfolódást, gúnyolódást jelent. A nevetgélő kicsúfol valamit vagy valakit. Sára ekkor már tudta, hogy ameddig Ismáel és Hágár ott van közöttük, soha nem lehet béke és boldogság az otthonukban. El kellett menniük. Mit mondott azért Sára Ábrahámnak? 10. v.

Ábrahámot rosszul érintette a dolog.  11. v. Elvégre Ismáel mégiscsak az ő gyermeke is volt, még ha Hágár nem is volt az igazi felesége. Ábrahám maga is sokáig gondolta úgy, hogy Ismáel a Jézus által megígért gyermek, jóllehet Isten nem egyszer az értésére adta, hogy Sára lesz a különleges gyermek anyja. Ábrahám mostanra persze már rájött, hogy bíznia kellett volna Jézusban. Tudta, hogy az ő drága Izsákjuk volt az a csodagyermek, akit Jézus megígért nekik. És Ábrahám nagyon örült Izsáknak. Ugyanakkor nagyon szomorú volt Izsák miatt.

Jézus is szomorú volt. Ha Ábrahám és Sára bízott volna Benne, nem lett volna ez az Ismáel miatti hercehurca. De a mostani helyzetben Sárának igaza volt. Mit parancsolt azért Jézus Ábrahámnak? 12−14. v.

Ábrahám valószínűleg pénzt is adott nekik. De miután elfogyott a vizük, szomjasak voltak, és nem találtak már vizet. Táplálék nélkül elélhetünk egy darabig. De víz nélkül nem bírjuk túl sokáig. És Hágár már nem tudta, mit csináljon. Meghagyta Ismáelnek, hogy várja meg őt egy bokor árnyékában, ott a pusztában. Ő pedig arrébb ment és hangosan sírt. Hágár talán nem akarta, hogy Ismáel hallja az ő sírását. Biztos volt benne, hogy a fia meg fog halni. 15−16. v.

Látta Jézus azt, ami velük történik? Hát persze. És Jézus megsajnálta Hágárt. Egy angyalt küldött a megsegítésükre. Mit mondott az angyal Hágárnak? 17−18. v. Hágár letörölte a könnyeit, körbenézett, és lám, nem messze tőle megpillantott egy vízforrást. Gyorsan megtöltötte a bőrkulacsát vízzel és adott inni Ismáelnek. Milyen hálás lehetett az anya! Ábrahám Istene nem feledkezett meg róla. És nem feledkezett meg Ismáelről sem. 19−21. v.

KEDD - SZERDA

Ábrahám és Sára szerették az ő drága fiukat, és örömüket lelték abban, ahogy látták felnőni! Izsák szerető és engedelmes gyermek volt. Szerette a gyönyörű hegyekben való lakást. Megtanulta az állatokról való gondoskodást és megtanulta a földművelést is.

De ami a legfontosabb, Izsák megismerte a mi szerető Istenünket. Megismerte a csodálatos tervet a Sátántól való megszabadításunkra. Szerette az esteli és a reggeli istentiszteleteket. Tudta, hogy a bárányáldozatoknak arra kell emlékeztetniük az embereket, hogy Jézus meg fog halni helyettünk, és így választhatjuk a Sátántól való megszabadulást.

Izsák tudta, hogy a földön élő emberek nagyobbrészt bálványokat imádtak. És megértette, hogy Isten azt gondolta el Ábrahám felől, hogy ő legyen atyja egy különleges népnek, amely az egyedül igaz Istent imádja és engedelmesen követi az Ő boldogság-szabályait. Azt akarta, hogy akik e néphez tartoznak, azok az Ő misszionáriusai legyenek.

Egy éjjelen Isten szólt Ábrahámnak, és Ábrahám mindjárt meghallotta a szót, és azonnal válaszolt. 1Móz 22:1.

Isten ekkor olyan dolgot mondott, amit Ábrahám alig akart elhinni. 2. v. Ábrahám arra gondolt, hogy talán csak álmodik. De tudta, hogy nem álmodik. Jaj, hogyan is cselekedhetné meg azt, amit Isten kért tőle? Izsák volt az ő egyetlen fia − ő volt az ő csodagyermeke.

Ábrahám felkelt, kiment a szabad ég alá és feltekintett a csillagokra. A szíve majd megszakadt, ahogy Isten Izsákra vonatkozó ígéretére gondolt. Miért mondta Isten azt neki, hogy mutassa be Izsákot áldozatul? Miért?

Viszont Ábrahám azt is tudta, hogy mindig engedelmeskednie kell Istennek. Odament arra a helyre, ahol Sára aludt. De nem volt bátorsága felébreszteni őt. Végiggondolta, hogy biztos nem merné elmondani neki, mire kapott parancsot Istentől. Majd odament arra a helyre, ahol Izsák békésen aludt. Lágyan szólt hozzá: „Izsák, ébredj. Isten megparancsolta nekünk, hogy menjünk fel a Mórija-hegyre és mutassunk ott be egy nagyon különleges áldozatot. Azonnal indulnunk kell.”

Izsák nem lepődött meg, hiszen máskor is útra kelt már atyjával, hogy áldozatokat mutassanak be. Hamar felöltözött és útra készen állt.

Ábrahám felébresztett két szolgát és gyorsan összecsomagoltak mindent, amire szükségük lesz majd: élelmet, vizet, egy kést, illetve egy kis tűztartó edényt, amelyben az utazás alatt is égve tarthatják a tüzet. Felmálháztak egy öszvért, és mindjárt útnak is indultak. 3. v.

A Mórija-hegy háromnapi járóföldre volt. Ábrahámnak valószínűleg nem sok kedve volt beszélgetni útközben. A társaságban senki nem tudta az igazi okát annak, hogy miért kell felmenniük a Mórija-hegyre. Ábrahám volt az egyetlen, aki tudta, milyen parancsot kapott Istentől. Milyen nehéz volt a szíve, mennyire szomorúnak érezhette magát! Abban reménykedett, hogy talán újra szól majd neki Isten és azt fogja neki mondani, hogy nem kell megáldoznia Izsákot.

A Mórija-hegyhez érve Ábrahám meghagyta a két szolgának, hogy várakozzanak, amíg ő és Izsák felmennek a hegyre, hogy bemutassák az áldozatot. 4−6. v.

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Szegény Ábrahám szíve egyre nehezebb és nehezebb lett. Miközben ő és Izsák a hegyre kaptattak, Izsák észrevett valamit. Mit kérdezett az atyjától és mit felelt a kérdésre Ábrahám? 1Móz 22:7−8.

A hegytetőre érve Izsák segített az apjának megépíteni az oltárt. Ábrahám nem halogathatta tovább, el kellett mondania Izsáknak, mire kapott parancsot Istentől. Izsák minden bizonnyal megdöbbent!

Ne felejtsd el, hogy Izsák nem volt már apró fiúcska. Erős fiatal férfi volt, lehetett vagy húsz esztendős. Könnyűszerrel faképnél hagyhatta volna Ábrahámot és hazatérhetett volna. Csakhogy Izsák megtanult engedelmeskedni a szüleinek, és úgy döntött, hogy mindig engedelmeskedni fog Istennek. „Akármit mond Isten neked, atyám, a szerint kell cselekedned” − mondta Izsák.

Megölelték egymást. Ábrahám ezt követően odakötözte Izsákot az oltárra. Ábrahám keze remegett, ahogy megfogta a tőrt. Könnyek csorogtak végig az orcáján. Felemelte a tőrt. Ekkor hirtelen hangot hallott, amely a nevét szólította: „Ábrahám! Ábrahám! Megállj!” 10−12. v.

Milyen hálaérzés tölthette be ekkor Ábrahámot és Izsákot! Minden bizonnyal az öröm könnyei ömlöttek szemeikből, amikor újra egymás nyakába borultak.

Ezután megint egy hangra lettek figyelmesek, amire önkéntelenül megfordultak. „Beee, beee!” − ezt hallották. Körbenéztek, és lám, Ábrahámhoz egész közel egy kost vettek észre. A szarvai beleakadtak valami bokorba. Isten gondoskodott áldozatról! Ott volt előttük. 13. v.

Ábrahám és Izsák alászálltak a hegyről, a hegy lábainál ott várta őket a két szolga, illetve az öszvér. Ábrahám szíve nem volt már szomorú. Az ő drága Izsákját továbbra is maga mellett tudhatta. Emellett tudta, hogy legvégül megtanult igazán bízni Jézusban.

Ábrahám valami mást is megértett ekkor. Valami felderengett számára abból, miként fog érezni az Atya Isten, amikor Jézus eljön a mi világunkba, hogy meghaljon érettünk. És Izsák számára is felderengett valamennyire, milyen lesz majd Jézusnak, mit érez majd, amikor meghal majd helyettünk, noha nem érdemel halált. Ábrahám és Izsák mindig szerette Jézust, de mostantól még jobban szerették Őt.

Szerinted attól fogva Ábrahám és Izsák, valahányszor bemutatták az ő naponkénti áldozataikat, mindig emlékeztek arra, ami velük azon a nevezetes napon a Mórija-hegyen történt? Egész bizonyosan, másként nem is lehetett. És megtanulták, hogy mindig bízhatnak Jézusban, akármi is történik.

Bízhatunk mi is mindenkor Jézusban? Igen, tudjuk, hogy mindig bízhatunk Jézusban.

 

 

 

Történet sarok

Péter és a pénze

Patti Lynn Guthrie történetei alapján

 

[Eddig történt: Péter megtanulta az anyukájától, hogyan kell kenyeret készíteni. Immár pénzt is keres azzal, hogy kenyeret süt eladásra. És mennyi mindent kigondolt, hogy majd abból a pénzből meg fogja tudni vásárolni!]

Péter hétről-hétre, miután gondosan elkülönítette a tizedet, ami az Istené, kifizette anyukájának azokat a hozzávalókat, amiket a kenyérsütéshez felhasznált. Fizetett az üzemanyagért is, hiszen anyukája rendszerint azzal is segített neki, hogy autóval kiszállította az elkészült kenyereket. Ezután Péter a maradék pénzt elhelyezte a bankban, hogy aztán megtakarításai lassan-lassan gyarapodjanak.

Péter először nagyon izgatott volt. Szerette böngészgetni az árukatalógusokat, megpróbálta eldönteni, mit vásároljon. Csakhogy azok a dolgok, amiket kinézett, jóval többe kerültek, mint amennyit megtakarított. Péter most már erősen gondolkodóba esett, hogy egyáltalán fog-e annyi pénzt keresni valaha, amennyiből meg tudja azokat vásárolni.

Teltek-múltak a hetek, és Péter nem hogy egyre nagyobb örömmel gondolt volna arra, hogy mennyi pénzt megtakarít hétről hétre, inkább egyre lehangoltabbnak és szomorúbbnak kezdte érezni magát.

Aztán az egyik szombaton Péter arról hallott a gyülekezetben, hogy vannak misszionáriusok, akik Jézusról beszélnek embereknek, és hogy ennek a szolgálatnak a folytatásához pénzre van szükség. Sok ember hal meg nap nap után úgy, hogy többségük nem is hallott Jézusról és az Ő szeretetéről.

„Milyen szomorú!” − gondolta Péter magában. El sem tudta képzelni, milyen lehet az, amikor valaki nem tud Jézusról. Azt mondta magában, bárcsak lenne sok pénze, amellyel e misszionáriusokat segíthetné.

Ekkor Péternek eszébe jutott a megtakarított pénze. Egyszerre rádöbbent, hogy a saját pénzéből még semmit nem adott Istennek. Hisz a tized eleve Istené. És miután kifizette anyukájának azt, amivel neki tartozott, az egész maradék pénzt magának tartotta meg. Csak azokra a dolgokra gondolt, amiket magának akart. Nem csoda, hogy el is vesztette az örömét. Nagyon önző volt, és tudta, hogy az önző emberek sohasem boldogok.

Nem tartott sokba Péternek, mire elhatározta, mit fog csinálni. „Elhatároztam, hogy inkább a misszióra adom a pénzemet, semmint hogy magamnak tartsam azt meg” − mondta az anyukájának. És tudta, hogy döntésével neki is örömöt szerez.

Péter utánanézett annak, hogy mennyit takarított meg. Majd eldöntötte, hogy az egészet odaadja a misszióra.

Péter szíve újra könnyű lett és boldog. Tudta, hogy igazából nem adott túl sokat, de azt is tudta, hogy az adomány minden egyes forintja ahhoz segít majd embereket, hogy megismerjék Jézust. Péter arra gondolt, milyen érzés lehetett látni annak a fiúcskának, aki odaadta az ebédjét, hogy Jézus arra a nagyszerű csodára használja azt fel, hogy éhes emberek ezreinek ad enni.

Péter úgy nőtt fel, hogy erős segítsége lett Jézusnak. És az ő kis története sok-sok embert segített ahhoz, hogy az önzetlen életet válassza, és többet adjon a pénzéből Jézusnak. Talán neked is segít ebben ez a történet!