VASÁRNAP
- HÉTFÖ
Noé
ősapánk közel ezer esztendőt élt. Ez nagyon-nagyon hosszú idő. És miután Noé ősapánk meghalt, Sém is még
nagyon-nagyon hosszú ideig élt. Még Sém halála előtt egy később nagyon nagy jelentőségre szert tevő személyiség
született meg Ur városában. A kisgyermeket neve ábrám volt.
Ábrám egy nagyon szép házban nőtt fel. Anyja és atyja gazdagok voltak, sok
szolgájuk is volt. Azonkívül sok juhuk, tevéjük, marhájuk és kecskéjük. És amikor Ábrám felnőtt, ő is gazdag
volt. Feleségül vette egy Szárai nevű nagyon szép lányt. Csakúgy, mint a szüleinek, úgy neki is sok szolgája,
azonkívül sok juha, tevéje, marhája és kecskéje volt.
Ábrám szülei ismerték Istent, de bálványokat is imádtak. Ábrám tisztában volt
vele, hogy a bálványimádás nem helyes. Ábrám és Szárai elhatározta, hogy ők soha nem fognak bálványokat imádni.
Még ha a barátaik és Ábrám tulajdon szülei bálványokat imádnának is, ők nem fognak. Ábrám eltökélte magában,
hogy engedelmeskedni fog az első boldogság-szabálynak, amely azt mondja, hogy „ne legyenek néked idegen
isteneid”.
Isten nem akarja, hogy bálványokat imádjunk. A bálványok senkin nem
segíthetnek. Vajon Isten örült Ábrám és Szárai döntésének, hogy hűségesek lesznek Hozzá? Igen, nagyon örült.
Isten tudta, hogy megbízhat Ábrámban, így rábízhat egy nagyon különleges munkát, amely által Ábrám az Ő
segítségére lehet. Tudta, hogy
Ábrám sok embert segít majd abban, hogy megismerjék Őt, az egyedül igaz Istent. De Isten azt is tudta, hogy jobb
lesz Ábrámnak, ha a szép házából elköltözik, távol a barátaitól, akik bálványokat imádtak.
Ezért aztán, amikor Ábrám hetvenöt esztendős volt, Isten megparancsolta neki,
hogy hagyja el Ur városát, ahol lakott. Isten azt mondta Ábrámnak, hogy ő fogja neki megmutatni, hol kell majd
azután laknia. Azt is mondta neki, hogy nagy nemzet fog származni tőle és Száraitól. Ez a nép, amely az ő
családjából fog származni, az egész világ áldására lesz. 1Móz 12:1−3
Ábrám bizonyára sokat töprengett azon, hogyan használhatja fel őt arra, hogy
egy nagy nemzet induljon növekedésnek. Hiszen neki és Szárainak egyáltalán nem voltak gyermekeik! De Ábrám
eltökélte magában, hogy Istenben fog bízni. És noha még azt sem tudta, hol van az a hely, amelyet Isten
lakóhelyül számára kijelölt, Ábrám összepakolta mindenét, szolgáinak pedig megparancsolta, hogy álljanak készen
a hosszú utazásra. Ezután elhagyta az Ur városában található szép házát. Tudta, hogy attól fogva nem kényelmes
házakban, hanem sátrakban fog lakni. De ő és Szárai egyáltalán nem panaszkodtak emiatt.
Táré, Ábrám atyja, Nákhor nevű fivére, valamint Lót nevű unokaöccse mind úgy
döntött, hogy Ábrámmal és Száraival tartanak. Előbb egy Hárán nevű városig mentek, és ott laktak addig, míg
Isten meg nem mondta Ábrámnak, hogyan legyen tovább. Háránban való tartózkodásuk során Ábrám és Szárai igazi
misszionáriusok voltak. Sok embernek beszéltek az igaz Istenről, és közülük sokan döntötték el, hogy elfordulnak
a bálványoktól és istent fogják szeretni és imádni.
KEDD
-
SZERDA
Táré,
Ábrám atyja, Háránban meghalt. A temetést követően Isten felszólította Ábrámot, hogy újra pakoljon össze. Isten
azt mondta, hogy induljon el a Kánaán nevű földre. Ábrám fivére, Nákhor, illetve az ő családja úgy döntöttek,
hogy Háránban maradnak. Viszont Ábrám unokaöccse, Lót, úgy döntött, hogy Ábrám nagybátyjával tart Kánaánba. És
sokan azok között a Háránban lakó emberek között, akik eljutottak az Isten ismeretére, és Őt akarták szeretni,
szintén Ábrámmal akartak tartani. Az ő szolgái akartak lenni. Ábrám és Szárai rendkívül örvendtek nekik, hogy
erre a döntésre jutottak.
Kánaánba érve Ábrám látta, hogy az ott élő emberek gonoszak és bálványokat
imádnak. Mindazonáltal tudta,
hogy Istennek engedelmeskedett azzal, hogy ide jött, így hát nem félt. Tudta, hogy isten gondot visel róla is,
és gondot viselni arról a sok emberről is, aki hozzá csatlakozott. Mindenkivel mindig kedves volt és udvarias,
és Kánaán lakói megtanulták tisztelni őt.
Valahányszor Ábrám letáborozott valahol, oltárt épített, és mindenkit az oltár
köré hívott, majd istentiszteletet tartott. A bárány feláldozását szemlélve, eszükbe jutott, mit tanított nekik
Ábrám Isten igaz Bárányáról, aki egy nap eljön, hogy megmentsen bennünket Sátántól. Miután Ábrám
továbbköltözött, az arra utazók láthatták az oltárt, amit Ábrám azon a helyen hagyott. Mindjárt tudták, hogy
Ábrám járt arra. Az oltár az Ábrám által imádott Istenre emlékeztette őket. És az utazók maguk is megálltak ott
és imádták az Istent. Ugye valóban így igaz, hogy Ábrám igazi misszionárius volt?
Egy nap aztán Ábrám arra figyelt fel, hogy szolgái és Lót unokaöccsének szolgái
vitatkoztak és veszekedtek egymással. Lótnak − csakúgy, mint Ábrámnak − rengeteg juha, tevéje, marhája és
kecskéje volt. És, miként Ábrámnak, Lótnak is voltak szolgái, hogy a jószágaira gondot viseljenek. Lót szolgái
és Ábrám szolgái elégedetlenek voltak, mivel azon a helyen, ahol letáboroztak, nem volt elég legelő valamennyi
jószágnak. Ábrám azonnal felismerte, hogy vagy neki, vagy Lótnak egy másik helyre kell költöznie.
Ha az egyikük elköltözik onnan,
elég legelője lesz mindkettejük állatállományának. Mit mondott ekkor Ábrám Lótnak?
1Móz 13:8−9
Milyen kedves és önzetlen magatartás ez ábrám részéről! Ámde Lótnak ebben a
helyzetben valami ilyesmit kellett volna mondania: „Ábrám bácsi, válassz te!” De Lót önző volt. Ahogy felemelte
a tekintetét, meglátott egy gyönyörű sík völgyet, rengeteg füves legelővel. Ám volt abban a völgyben két gonosz
város is. Az egyik Szodoma, a másik Gomora. Lótnak tisztában kellett volna lennie azzal, hogy neki és
családjának nem szabad közel költöznie ahhoz a városhoz. De mivel Lót önző volt, mire jutott végül?
10−13. v.
Mit gondolsz, miért nem volt jó ötlet közel költözni ahhoz a két gonosz
városhoz?
CSÜTÖRTÖK
-
PÉNTEK
Lót először nem költözött be magába Szodoma várásába. Mégis Szodomához túl
közel ütötte fel a sátorát. Úgy lehetett, hogy Lót felesége és gyermekei egyre csak nyaggatták Lótot, hogy
költözzenek közelebb. Lót tudta, hogy azt nem szabad. Végül azonban beadta a derekát, és sátorhajlékukból egy
szép házba költöztek, benn Szodoma gonosz városában.
Egy
napon aztán hírnök érkezett lélekszakadva Ábrám sátorához. Rettenetes híreket hozott. Valami ellenség támadta
meg Szodoma és Gomora városait, és minden benne lakó népet elhurcoltak rabszolgának. Lótot és egész családját is
magukkal vitték.
Ábrám tisztában volt azzal, hogy Lót megérdemelte azt, hogy így járt. De Ábrám
most és ennek ellenére is szerette Lótot és családját. Ábrámnak sok szolgája értett a fegyverforgatáshoz, így
hát élükre állva azonnal Lót kiszabadítására indult. Végül nem csak őt és családját, hanem tulajdonképpen minden
fogságba vitt embert kiszabadított. Sőt, vissza tudta szerezni a kiszabadított emberek javait is. Milyen derék,
milyen jószívű ember volt Ábrám!
Lót és a többi városlakó kiszabadításából megtérve, Ábrám egy nagyon különleges
férfiúval találkozott. Ez az illető jött elébe, eledelt hozott Ábrám éhes katonáinak. Mi volt ennek a férfiúnak
a neve és mit mond el róla a Biblia? 1Móz 14:18
Melkisédek csodálatos áldást
mondott Ábrámra. Ábrám pedig mindenből, amit az ellenségtől zsákmányolt, tizedet adott neki.
19−20. v.
A Biblia itt szól első ízben a tizedről. A tized egytizedet, tizedrészt jelent.
Tíz forintból egy forintot, száz forintból tíz forintot, ezerből százat és így tovább. Minden egyes összegnek a
tizedrésze a tized. Pénzünknek ez a része Istené. Ha a tizedet a magunk céljaira használjuk fel, vagy akárcsak
ebből az összegből gondolunk adakozni, valójában lopást követünk el Istennel szemben. A tized minden egyes
forintja Istené. Nem szabad abból csak egy fillért is magunknak visszatartani. Ez ugyanúgy lopás lenne. Istent
meglopni: milyen rettenetes csak kimondani is ezt! Mal 3:8
Van úgy, hogy az embereknek alig van pénzük. De amikor meghozzák azt a döntést,
hogy becsületesek lesznek és megadják a tizedet, még ha nem is lesz feltétlenül sok pénzük, de Isten mindig meg
fogja áldani őket. Azok az emberek, akik tizedet fizetnek mindenből, azt bizonyítják ezzel, hogy bíznak
Istenben. Elhatározzák, hogy Neki engedelmeskednek, nem törődve azzal, mi következik reájuk.
Mit gondolsz, Szodoma és Gomora királya nagyon hálás voltak azért, amit Ábrahám
értük tett? Ó de mennyire! Szodoma királya azt mondta Ábrámnak, hogy tartsa meg a zsákmány többi részét, amit az
ellenségtől elvett. Ábrahám
viszont megrázta a fejét erre. Nincs szüksége azokra a holmikra. Mindamellett azt sem akarta, hogy az emberek
bármikor is azt gondolják, hogy e dolgok elfogadásával gazdagodott meg. 1Móz
14:21−23
Ebből is látszik, hogy Ábrám Istenben bízott. Önzetlen volt, és valamit Isten
megparancsolt neki, Ő engedelmeskedett. Ellenben Lót és családja nemde épp azért került többször is bajba, mert
önző volt?
Ábrám megtért a sátraihoz a hegyekbe, Lót pedig megtért Szodomabeli otthonába.
Lót mindazonáltal még mindig nem fogta föl, mennyire rossz döntést hozott. Jövő heti leckénkből megtudjuk, mi
történt vele ezután.

|
Történet sarok
Az
„elsűllyeszthetetlen”
Titanic
Patti Lynn Guthrie történetei alapján |
 |
[Eddig történt: A Titanic, a nagy angol óceánjáró hajó, első útjára indult
Amerikába. Az indulást követő második nap éjjelén egy olyan részen haladtak át, ahol a sötét, jeges óceánon
jéghegyek lebegtek. És ekkor az őr hirtelen felkiáltott: „Jéghegy közvetlenül előttünk!”]
A tiszt, aki szintén megpillantotta a jéghegyet, kiadta a parancsot: „Hajót
fordíts!” A parancsot azonnal teljesítették. De már késő volt. A gyönyörű, hatalmas óceánjáró a jéghegynek
ütközött, és az éles jég hatalmas lyukat ütött a hajó oldalában. A víz elkezdett behatolni, a vészcsengők
megszólaltak. Smith kapitány máris futott, hogy megtudja, mi történt. Amikor megtudta, hogy a víz egyre ömlik a
hajóba, tudta, hogy el fog süllyedni. Milyen rettenetesen érezhette magát! Tudta, hogy épp azért, mivel a hajó
építői annyira biztosak voltak abban, hogy ez a hajó soha nem süllyedhet el, közel sem volt elegendő mentőcsónak
valamennyi ember számára.
A matrózok megkezdték a mentőcsónakok vízre bocsátását. Először azonban nagyon
kevesen akartak helyet kapni ezekben. Úgy vélték, hogy megbízhatnak a Titanicban. Nem is tudták elhinni, hogy a
fűtött és kényelmes hajójuk már süllyed. Nem akarták elhagyni, nem akartak kimenni egy kis csónakban a jéghideg
óceánra. Az első mentőcsónak 65 ember szállítására volt alkalmas, de mindössze 27-en akartak beszállni abba.
Nemsokára
azonban az utasok maguk is ráébredtek arra, hogy a hajó valóban süllyed. A matrózok több mint két órán próbáltak
feltuszkolni a lehető legtöbb utast a mentőcsónakokra. De messze nem volt annyi csónak, amennyire valamennyi
ember kimentéséhez szükség lett volna.
Néhány eszét vesztett, őrjöngő ember igyekezett előretolakodni, hogy
feljussanak a mentőcsónakokra. Akadtak azonban olyanok is, akik udvariasan előreengedtek másokat, és az ilyen
önzetlen emberek közül sokakat kellett otthagyni a hajón. Családok váltak el itt egymástól: az egyik felük
feljutott a csónakokra, a másik a hajón maradt. Smith kapitány is azok között volt, akik maradtak.
Végül az utolsó mentőcsónakot is leengedték a süllyedő hajóról. Ekkor a
hatalmas Titanic ketté tört, és lassan elsüllyedt, le az óceán fenekére, mintegy háromezer méter mélyre.
Végül érkezett egy másik hajó az emberek megmentésére. A mentőcsónakban levő
emberek életben megmaradtak. Voltak a megmentettek között olyanok is, akiket a jéghideg óceánból húztak ki.
Milyen rettenetes vég volt ez azon emberek számára, akik erre a hajóra bízták
magukat! Az emberek szerte a világban hitetlenkedve hallgatták a Titanic végéről szóló beszámolókat. Mindenki
mély szomorúságot érzett.
Mit gondolsz, lehet a világon valami, amire biztosan ráhagyatkozhatunk?
Igen! Rábízhatjuk magunkat Jézusra és ráhagyatkozhatunk a Bibliára. A Bibliából
megismerhetjük Jézus ígéretét, hogy Ő új eget és új földet teremt, amely azoknak van előkészítve, akik
elhatározták, hogy rábízzák magukat Jézus vezetésére, és az Ő segítségével szeretni fogják Őt, Őbenne bíznak és
Neki engedelmeskednek. És mi ráhagyatkozhatunk Jézus ígéreteire, mert Ő mindig megtartja az ígéreteit. Ugye te
is örülsz ennek?

|