Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

I. évfolyam

I. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Az önzés soha nem kifizetődő

  11. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP - HÉTFÖ

Noé ősapánk közel ezer esztendőt élt. Ez nagyon-nagyon hosszú idő. És miután Noé ősapánk meghalt, Sém is még nagyon-nagyon hosszú ideig élt. Még Sém halála előtt egy később nagyon nagy jelentőségre szert tevő személyiség született meg Ur városában. A kisgyermeket neve ábrám volt.

Ábrám egy nagyon szép házban nőtt fel. Anyja és atyja gazdagok voltak, sok szolgájuk is volt. Azonkívül sok juhuk, tevéjük, marhájuk és kecskéjük. És amikor Ábrám felnőtt, ő is gazdag volt. Feleségül vette egy Szárai nevű nagyon szép lányt. Csakúgy, mint a szüleinek, úgy neki is sok szolgája, azonkívül sok juha, tevéje, marhája és kecskéje volt.

Ábrám szülei ismerték Istent, de bálványokat is imádtak. Ábrám tisztában volt vele, hogy a bálványimádás nem helyes. Ábrám és Szárai elhatározta, hogy ők soha nem fognak bálványokat imádni. Még ha a barátaik és Ábrám tulajdon szülei bálványokat imádnának is, ők nem fognak. Ábrám eltökélte magában, hogy engedelmeskedni fog az első boldogság-szabálynak, amely azt mondja, hogy „ne legyenek néked idegen isteneid”.

Isten nem akarja, hogy bálványokat imádjunk. A bálványok senkin nem segíthetnek. Vajon Isten örült Ábrám és Szárai döntésének, hogy hűségesek lesznek Hozzá? Igen, nagyon örült. Isten tudta, hogy megbízhat Ábrámban, így rábízhat egy nagyon különleges munkát, amely által Ábrám az Ő segítségére lehet. Tudta, hogy Ábrám sok embert segít majd abban, hogy megismerjék Őt, az egyedül igaz Istent. De Isten azt is tudta, hogy jobb lesz Ábrámnak, ha a szép házából elköltözik, távol a barátaitól, akik bálványokat imádtak.

Ezért aztán, amikor Ábrám hetvenöt esztendős volt, Isten megparancsolta neki, hogy hagyja el Ur városát, ahol lakott. Isten azt mondta Ábrámnak, hogy ő fogja neki megmutatni, hol kell majd azután laknia. Azt is mondta neki, hogy nagy nemzet fog származni tőle és Száraitól. Ez a nép, amely az ő családjából fog származni, az egész világ áldására lesz. 1Móz 12:1−3

Ábrám bizonyára sokat töprengett azon, hogyan használhatja fel őt arra, hogy egy nagy nemzet induljon növekedésnek. Hiszen neki és Szárainak egyáltalán nem voltak gyermekeik! De Ábrám eltökélte magában, hogy Istenben fog bízni. És noha még azt sem tudta, hol van az a hely, amelyet Isten lakóhelyül számára kijelölt, Ábrám összepakolta mindenét, szolgáinak pedig megparancsolta, hogy álljanak készen a hosszú utazásra. Ezután elhagyta az Ur városában található szép házát. Tudta, hogy attól fogva nem kényelmes házakban, hanem sátrakban fog lakni. De ő és Szárai egyáltalán nem panaszkodtak emiatt.

Táré, Ábrám atyja, Nákhor nevű fivére, valamint Lót nevű unokaöccse mind úgy döntött, hogy Ábrámmal és Száraival tartanak. Előbb egy Hárán nevű városig mentek, és ott laktak addig, míg Isten meg nem mondta Ábrámnak, hogyan legyen tovább. Háránban való tartózkodásuk során Ábrám és Szárai igazi misszionáriusok voltak. Sok embernek beszéltek az igaz Istenről, és közülük sokan döntötték el, hogy elfordulnak a bálványoktól és istent fogják szeretni és imádni.

KEDD - SZERDA

Táré, Ábrám atyja, Háránban meghalt. A temetést követően Isten felszólította Ábrámot, hogy újra pakoljon össze. Isten azt mondta, hogy induljon el a Kánaán nevű földre. Ábrám fivére, Nákhor, illetve az ő családja úgy döntöttek, hogy Háránban maradnak. Viszont Ábrám unokaöccse, Lót, úgy döntött, hogy Ábrám nagybátyjával tart Kánaánba. És sokan azok között a Háránban lakó emberek között, akik eljutottak az Isten ismeretére, és Őt akarták szeretni, szintén Ábrámmal akartak tartani. Az ő szolgái akartak lenni. Ábrám és Szárai rendkívül örvendtek nekik, hogy erre a döntésre jutottak.

Kánaánba érve Ábrám látta, hogy az ott élő emberek gonoszak és bálványokat imádnak. Mindazonáltal tudta, hogy Istennek engedelmeskedett azzal, hogy ide jött, így hát nem félt. Tudta, hogy isten gondot visel róla is, és gondot viselni arról a sok emberről is, aki hozzá csatlakozott. Mindenkivel mindig kedves volt és udvarias, és Kánaán lakói megtanulták tisztelni őt.

Valahányszor Ábrám letáborozott valahol, oltárt épített, és mindenkit az oltár köré hívott, majd istentiszteletet tartott. A bárány feláldozását szemlélve, eszükbe jutott, mit tanított nekik Ábrám Isten igaz Bárányáról, aki egy nap eljön, hogy megmentsen bennünket Sátántól. Miután Ábrám továbbköltözött, az arra utazók láthatták az oltárt, amit Ábrám azon a helyen hagyott. Mindjárt tudták, hogy Ábrám járt arra. Az oltár az Ábrám által imádott Istenre emlékeztette őket. És az utazók maguk is megálltak ott és imádták az Istent. Ugye valóban így igaz, hogy Ábrám igazi misszionárius volt?

Egy nap aztán Ábrám arra figyelt fel, hogy szolgái és Lót unokaöccsének szolgái vitatkoztak és veszekedtek egymással. Lótnak − csakúgy, mint Ábrámnak − rengeteg juha, tevéje, marhája és kecskéje volt. És, miként Ábrámnak, Lótnak is voltak szolgái, hogy a jószágaira gondot viseljenek. Lót szolgái és Ábrám szolgái elégedetlenek voltak, mivel azon a helyen, ahol letáboroztak, nem volt elég legelő valamennyi jószágnak. Ábrám azonnal felismerte, hogy vagy neki, vagy Lótnak egy másik helyre kell költöznie. Ha az egyikük elköltözik onnan, elég legelője lesz mindkettejük állatállományának. Mit mondott ekkor Ábrám Lótnak? 1Móz 13:8−9

Milyen kedves és önzetlen magatartás ez ábrám részéről! Ámde Lótnak ebben a helyzetben valami ilyesmit kellett volna mondania: „Ábrám bácsi, válassz te!” De Lót önző volt. Ahogy felemelte a tekintetét, meglátott egy gyönyörű sík völgyet, rengeteg füves legelővel. Ám volt abban a völgyben két gonosz város is. Az egyik Szodoma, a másik Gomora. Lótnak tisztában kellett volna lennie azzal, hogy neki és családjának nem szabad közel költöznie ahhoz a városhoz. De mivel Lót önző volt, mire jutott végül? 10−13. v.

Mit gondolsz, miért nem volt jó ötlet közel költözni ahhoz a két gonosz városhoz?

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Lót először nem költözött be magába Szodoma várásába. Mégis Szodomához túl közel ütötte fel a sátorát. Úgy lehetett, hogy Lót felesége és gyermekei egyre csak nyaggatták Lótot, hogy költözzenek közelebb. Lót tudta, hogy azt nem szabad. Végül azonban beadta a derekát, és sátorhajlékukból egy szép házba költöztek, benn Szodoma gonosz városában.

Egy napon aztán hírnök érkezett lélekszakadva Ábrám sátorához. Rettenetes híreket hozott. Valami ellenség támadta meg Szodoma és Gomora városait, és minden benne lakó népet elhurcoltak rabszolgának. Lótot és egész családját is magukkal vitték.

Ábrám tisztában volt azzal, hogy Lót megérdemelte azt, hogy így járt. De Ábrám most és ennek ellenére is szerette Lótot és családját. Ábrámnak sok szolgája értett a fegyverforgatáshoz, így hát élükre állva azonnal Lót kiszabadítására indult. Végül nem csak őt és családját, hanem tulajdonképpen minden fogságba vitt embert kiszabadított. Sőt, vissza tudta szerezni a kiszabadított emberek javait is. Milyen derék, milyen jószívű ember volt Ábrám!

Lót és a többi városlakó kiszabadításából megtérve, Ábrám egy nagyon különleges férfiúval találkozott. Ez az illető jött elébe, eledelt hozott Ábrám éhes katonáinak. Mi volt ennek a férfiúnak a neve és mit mond el róla a Biblia? 1Móz 14:18

Melkisédek csodálatos áldást mondott Ábrámra. Ábrám pedig mindenből, amit az ellenségtől zsákmányolt, tizedet adott neki. 19−20. v.

A Biblia itt szól első ízben a tizedről. A tized egytizedet, tizedrészt jelent. Tíz forintból egy forintot, száz forintból tíz forintot, ezerből százat és így tovább. Minden egyes összegnek a tizedrésze a tized. Pénzünknek ez a része Istené. Ha a tizedet a magunk céljaira használjuk fel, vagy akárcsak ebből az összegből gondolunk adakozni, valójában lopást követünk el Istennel szemben. A tized minden egyes forintja Istené. Nem szabad abból csak egy fillért is magunknak visszatartani. Ez ugyanúgy lopás lenne. Istent meglopni: milyen rettenetes csak kimondani is ezt! Mal 3:8

Van úgy, hogy az embereknek alig van pénzük. De amikor meghozzák azt a döntést, hogy becsületesek lesznek és megadják a tizedet, még ha nem is lesz feltétlenül sok pénzük, de Isten mindig meg fogja áldani őket. Azok az emberek, akik tizedet fizetnek mindenből, azt bizonyítják ezzel, hogy bíznak Istenben. Elhatározzák, hogy Neki engedelmeskednek, nem törődve azzal, mi következik reájuk.

Mit gondolsz, Szodoma és Gomora királya nagyon hálás voltak azért, amit Ábrahám értük tett? Ó de mennyire! Szodoma királya azt mondta Ábrámnak, hogy tartsa meg a zsákmány többi részét, amit az ellenségtől elvett. Ábrahám viszont megrázta a fejét erre. Nincs szüksége azokra a holmikra. Mindamellett azt sem akarta, hogy az emberek bármikor is azt gondolják, hogy e dolgok elfogadásával gazdagodott meg. 1Móz 14:21−23

Ebből is látszik, hogy Ábrám Istenben bízott. Önzetlen volt, és valamit Isten megparancsolt neki, Ő engedelmeskedett. Ellenben Lót és családja nemde épp azért került többször is bajba, mert önző volt?

Ábrám megtért a sátraihoz a hegyekbe, Lót pedig megtért Szodomabeli otthonába. Lót mindazonáltal még mindig nem fogta föl, mennyire rossz döntést hozott. Jövő heti leckénkből megtudjuk, mi történt vele ezután.

 

 

 

Történet sarok

Az elsűllyeszthetetlen Titanic

Patti Lynn Guthrie történetei alapján

 

[Eddig történt: A Titanic, a nagy angol óceánjáró hajó, első útjára indult Amerikába. Az indulást követő második nap éjjelén egy olyan részen haladtak át, ahol a sötét, jeges óceánon jéghegyek lebegtek. És ekkor az őr hirtelen felkiáltott: „Jéghegy közvetlenül előttünk!”]

A tiszt, aki szintén megpillantotta a jéghegyet, kiadta a parancsot: „Hajót fordíts!” A parancsot azonnal teljesítették. De már késő volt. A gyönyörű, hatalmas óceánjáró a jéghegynek ütközött, és az éles jég hatalmas lyukat ütött a hajó oldalában. A víz elkezdett behatolni, a vészcsengők megszólaltak. Smith kapitány máris futott, hogy megtudja, mi történt. Amikor megtudta, hogy a víz egyre ömlik a hajóba, tudta, hogy el fog süllyedni. Milyen rettenetesen érezhette magát! Tudta, hogy épp azért, mivel a hajó építői annyira biztosak voltak abban, hogy ez a hajó soha nem süllyedhet el, közel sem volt elegendő mentőcsónak valamennyi ember számára.

A matrózok megkezdték a mentőcsónakok vízre bocsátását. Először azonban nagyon kevesen akartak helyet kapni ezekben. Úgy vélték, hogy megbízhatnak a Titanicban. Nem is tudták elhinni, hogy a fűtött és kényelmes hajójuk már süllyed. Nem akarták elhagyni, nem akartak kimenni egy kis csónakban a jéghideg óceánra. Az első mentőcsónak 65 ember szállítására volt alkalmas, de mindössze 27-en akartak beszállni abba.

Nemsokára azonban az utasok maguk is ráébredtek arra, hogy a hajó valóban süllyed. A matrózok több mint két órán próbáltak feltuszkolni a lehető legtöbb utast a mentőcsónakokra. De messze nem volt annyi csónak, amennyire valamennyi ember kimentéséhez szükség lett volna.

Néhány eszét vesztett, őrjöngő ember igyekezett előretolakodni, hogy feljussanak a mentőcsónakokra. Akadtak azonban olyanok is, akik udvariasan előreengedtek másokat, és az ilyen önzetlen emberek közül sokakat kellett otthagyni a hajón. Családok váltak el itt egymástól: az egyik felük feljutott a csónakokra, a másik a hajón maradt. Smith kapitány is azok között volt, akik maradtak.

Végül az utolsó mentőcsónakot is leengedték a süllyedő hajóról. Ekkor a hatalmas Titanic ketté tört, és lassan elsüllyedt, le az óceán fenekére, mintegy háromezer méter mélyre.

Végül érkezett egy másik hajó az emberek megmentésére. A mentőcsónakban levő emberek életben megmaradtak. Voltak a megmentettek között olyanok is, akiket a jéghideg óceánból húztak ki.

Milyen rettenetes vég volt ez azon emberek számára, akik erre a hajóra bízták magukat! Az emberek szerte a világban hitetlenkedve hallgatták a Titanic végéről szóló beszámolókat. Mindenki mély szomorúságot érzett.

Mit gondolsz, lehet a világon valami, amire biztosan ráhagyatkozhatunk?

Igen! Rábízhatjuk magunkat Jézusra és ráhagyatkozhatunk a Bibliára. A Bibliából megismerhetjük Jézus ígéretét, hogy Ő új eget és új földet teremt, amely azoknak van előkészítve, akik elhatározták, hogy rábízzák magukat Jézus vezetésére, és az Ő segítségével szeretni fogják Őt, Őbenne bíznak és Neki engedelmeskednek. És mi ráhagyatkozhatunk Jézus ígéreteire, mert Ő mindig megtartja az ígéreteit. Ugye te is örülsz ennek?