Bibliatanulmány gyerekeknek

Hogy nevezzük ezt a könyvet? (Mutass a Bibliádra) Igen, ez a Biblia; és ez a legcsodálatosabb könyv az egész világon. Van nálatok otthon Biblia? Amikor a gyerekek olvasni tanulnak, akkor lesz saját Bibliájuk. Nagyon szeretjük a Bibliánkat, ezért nagyon vigyázunk rá.

Tudtad, hogy a Bibliában milyen sok könyv található? Amikor a lelkészünk olvas valamelyik könyvből, pl. János evangéliumából, vagy Dániel könyvéből, vagy Jelenések könyvéből, vagy bármelyik másikból, mindnyájan kinyitjuk Bibliánkat azon a helyen. Előbb kikeressük a könyvet, amit megnevezett. Aztán kikeressük azt a fejezetet, ahonnan olvasni akar nekünk. Majd elolvassuk a verset, amiről a lelkész beszél. Néha együtt, fennhangon is elolvassuk, ugye?

Mit gondolsz hány könyvből áll a Biblia? 66 könyv található benne. Így amikor a Bibliáról beszélünk, akkor 66 különböző könyvet értünk. Melyik könyv beszél arról, hogy hogyan teremtetett a Föld? Mózes első (más néven a Teremtés) könyve szól a világ teremtéséről (alkotásáról). És ez a könyv a legelső a Bibliában.

Olvassuk el tehát a Biblia legelső könyvében a legelső fejezet legelső versét. Figyeld meg jól. Három tényre figyelhetünk fel. Először is arra, hogy mikor zajlott le ez a csodálatos esemény? Másodszor arra, hogy ki volt a cselekvő? Harmadszor arra, hogy mi is történt (1Móz 1:1)?

Amikor rajzolsz valamit, mire van legelőször szükséged? Papírra? Ceruzára? Vagy színes ceruzára?

De amikor a Fiú Isten (Jézus) a világot teremtette, neki semmire nem volt szüksége! Úgy fogott hozzá, hogy csak az üres és sötét semmi volt. Ekkor Jézus, a mi hatalmas Teremtő Istenünk, csak szólt! És egyszerre csak lett egy nagy kerek világ! Ezt körös-körül víz borította. És készen állt arra, hogy egy olyan szép hely legyen belőle, amilyenre az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten eltervezte (2. v.).

Hogyan állt elő ez a szép világ? Egyetlen pillanat alatt, egyszerre? Nem, nem egyszerre történt mindez, hanem naponkénti beosztással. Hat napig tartott nekik, míg mindennel végeztek. Így együtt lett hét napos, illetve egy hetes a teremtés. (Nevezd meg illetve számold a napokat.)

Miután az első napon Jézus megteremtette világunkat, mit tett, hogy ne legyen mindig sötét, s hogy ne legyen mindig világos? Hogy nevezte el a nap sötét szakát és hogyan a világost a legelső napon (3−5. v.)?

Minden nap a sötét napszakkal kezdődik, amit éjszakának nevezünk. A sötét napszak után minden nap kivilágosodik és a világos napszak addig tart, amíg újra be nem sötétedik és el nem kezdődik a következő nap. Ezért tartjuk a szombatot péntek estétől, amikor a nap lemegy. Ezzel veszi kezdetét a szombat sötét napszaka. És ezért tartunk másnap naplemente táján szombatbúcsúztató istentiszteletet.

KEDD - SZERDA

Amikor az emberek beszélnek, szavakat használnak. De még senki sem tudott bármit is előállítani úgy, ahogy Jézus tette, amikor szólt és meglett. Szavaiban teremtő erő volt. Mennyi szóra volt szüksége a világosság megteremtéséhez (1Móz 1:3)?

Micsoda hatalom!

Volt már tehát éjjel és nappal. De még mindig víz borította a Földet. A második napon Jézus ismét szólt. Mit mondott ezen a napon (6−8. v.)?

A második nap végére még mindig víz borította földünket; de volt már egy csodálatos ég a víz fölött és csodálatos friss levegő, amit be lehetett lélegezni. Talán fehér bárányfelhők lebegtek az égen. Hogy is hívjuk a második napot a héten? Hétfőnek.

És ezután kedd jön. Milyen izgalmas lehetett végignézni, ami kedden történt (9−10. v.)!

El tudod képzelni, ahogy nézed a szárazföldet, amint lassan kiemelkedik a földet borító víztakaró alól? És ahogy a szárazföld kiemelkedett, a víz bizonyára áramlott lefele a hegyek és ormok oldalán lévő medencébe. A víz csodálatos nagy és kis tavakat hozott létre. Egyik-másik körül talán fehér homok terült el. Aztán voltak folyók és folyamok. Némelyek tavakba torkollottak, némelyek tavakból eredt. Lehettek csodálatos vízesések is.

De ezzel még nem végezte be az aznapi munkáját. A föld barna volt és kopár. Mit teremtett tehát ezután Jézus (11−13. v.)?

Barna és kopár is maradt a föld? Ó nem! Képzeld csak el! Most már puha, zöld pázsit borította. Aztán hullámzó búza- és zabmezők, meg mindenféle növények a fűfélék családjából. Lehettek magas kukoricamezők, hatalmas kukoricacsövekkel, amelyek csak arra vártak, hogy leszedjék és megegyék őket.

És virágok! Virágok mindenféle színben, amit csak el tudsz képzelni. Ó, és milyen csodálatos illatuk volt! Aztán a fák! Hatalmas és egész pici fák. Nagy levelekkel és egész apró levelekkel. A fáknak mind egyforma zöld színük volt? Nem. Voltak sötét és voltak világoszöldek, és a kettő között is, a zöld minden árnyalatában.

Képzeld csak el az ízletes, zamatos gyümölcsöket és dióféléket, amelyek ezeken a fákon nőttek. És természetesen a különféle bokrokat és növényeket, amelyeken bogyós gyümölcsök termettek. (A gyerekek mondjanak gyümölcsöket, dióféléket és bogyós gyümölcsöket.)

Mit gondolsz, volt itt gyomnövény? Tüskék és bogáncsok? Voltak itt elhalt levelek, vagy elszáradt, megbarnult fű? Nem, semmi ilyen nem volt.

Napról napra készítette Jézus ezt a csodálatos világot, amelyet megterveztek. Leckénk utolsó részen meg fogjuk látni, mi történt ezután.

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

És eljött a negyedik nap. Hogy nevezzük a negyedik napot? Szerdának.

Ha ott lehettél volna a negyedik nap kezdeti, sötét szakában, és felnéztél volna a fekete égre, azt láttad volna, hogy valami csoda történik. Aztán a negyedik nap világos szakának kezdetekor egy másik csodálatos dolog létrejöttének lettél volna szemtanúja (1Móz 1:14−19).

Az ég még mindig teljesen fekete volt? Nem. Egy nagy ezüst hold volt az égen és körülötte milliónyi csillag ragyogott. Amikor eljött a reggel, képzeld csak el, milyen csodálatos színekben pompázott az ég, miközben a nap kibújt a hegyek mögül. És ahogy egyre feljebb és feljebb kúszott és végighaladt az égen, az árnyékok egyre elmozdultak. És estére a nap a Föld másik oldalán volt. És újra csodálatos színekben tündökölt az ég, miközben a nap lassan eltűnt a szem elől a másik oldalon.

A szerdai nap végén minden csendes volt. Talán volt valami halk zizegő hang, amint a szél mozgatta a fűszálakat és odébb fújta a leveleket a bokrokon és fákon. Volt valami kis vidám hang, ami a vizekből származott, ahogy a folyamokban csörgedezett és a vízeséseknél zuhogott. Lehet, hogy ezeken kívül nem voltak más hangok abban a csodálatos világban, amit Jézus készített.

De nem volt már csend sokáig. Az ötödik napra minden megváltozott. Mi a neve a szerda után következő napnak? Csütörtök. És amikor eljött a csütörtök, Jézus ismét szólt. Hirtelen mindenféle színű madár vidám dalokat kezdett dalolni. Voltak nagy madarak és voltak picurkák. Voltak, amelyek magasan repültek fenn az égen, voltak, amelyek a földön szaladtak. Voltak, amelyek a bokrok és fák között cikáztak. Mások buzgón építették fészkeiket. És mind-mind szelíd volt. Egyik madár sem félt attól, hogy valami vagy valaki árthat neki.

De voltak élőlények a vízben is. A legkülönbözőbb méretű halak úszkáltak és lubickoltak a tavakban és a folyamokban. Voltak olyanok, amelyek ki tudtak ugrani a vízből, hogy aztán újra alámerüljenek. Voltak hatalmas méretűek és voltak egész aprók. Na és hogy ezek is milyen csodálatos színekben tündököltek!

Gondold csak el! Minden csodálatos dolog, amit Jézus teremtett, úgy lett, hogy Ő kimondott néhány szót (20−23. v.).

Nem csoda, hogy a Biblia Igének (Szónak) nevezi Jézust! És az Ő Igéi a Bibliában ugyanolyan hatalmasak segíteni nekünk, amilyen hatalommal bírók voltak azok a szavak, amelyek nyomán a teremtett világ előállt (Ján 1:1−3; 17:17).

Történet sarok

Én vagyok az első

Patti Lynn Guthrie történetei alapján

Nézd, apa! Vilmos a konyha ablakához helyezett madáretetőre mutatott. Egy, kettő, három, négy, öt, hat …. nyolc tengelice van az etetőben!

Minden reggel, mialatt Vilmos a reggelijét csipegette, a tengelicék a kis magocskákat csipegették az ő kis különleges etetőjükben. A madarak megkapaszkodtak az etetőből kiálló kicsi kakasülőn, és így nyúlnak be csőrükkel a lyukon az etetőben lévő magvakért. De a lyukak a kakasülő alatt vannak, így a madaraknak le kell nyúlniuk a lyukakba. Néha meg fejtetőn lógnak a kakasülőn és így élvezik reggelijüket, a magok csipegetését.

A sárga Vilmos kedvenc színe. A tengelice egy szürke kis kabátkát is visel (tollazata) télen. De nyáron tolluk világossárga, szárnyaikon fekete-fehér csíkozással. Vilmos szereti nézni őket, ahogy szárnyaikkal csapkodnak előre-hátra az etetőn.

Ma reggel valami nem stimmel, gondolta magában. Az egyik tengelice nem volt boldog. Ő azt akarta, hogy az egész etető az övé legyen. Amikor egy másik madár közeledett hozzá, felemelte szárnyait és elkezdte lengetni, hogy elijessze amazt. De amíg ezt el akarta ijeszteni, addig egy másik elkezdett eszegetni egy másik lyukon. Először odafordult ehhez, de addig az előbbi madár visszarepült az ő lyukához.

„Milyen kis buta ez a madár!” Vilmos nevetett, miközben figyelte, hogyan próbálja a madár elijeszteni a többieket.

Apa is figyelte őket. „Ez a madár hatalmaskodik,” mondta Vilmosnak. „Azt akarja, hogy a többi madár féljen tőle, így akarja birtokolni az egész etetőt.”

Ekkor apa feltett Vilmosnak egy kérdést: „Mikor teremtette Jézus az első madarat?” Vilmos tudta a

választ. „Az ötödik napon,” mondta. „Jó. Látom, emlékszel.” Apa mosolygott. „Gondolod, hogy amikor Jézus a madarakat teremtette, voltak közöttük ilyen hatalmaskodók?” Vilmos a fejét rázta. Biztos volt abban, hogy nem volt ilyen madár. „Mit gondolsz, miért vált ilyenné ez a madár?”, kérdezte apa.

Vilmos gondolkodott egy darabig. „Ez a bűn miatt van?”, kérdezte. Apa bólintott.

„A bűn bejöttével minden megváltozott. Az emberek, az állatok, a madarak, a növények, de még az időjárás is. Isten szeretete azonban nem változik.” Amíg beszélt, apa egyre csak a Hatalmaskodó Madarat nézte. Aztán egyszer csak Vilmos felé kacsintott egyet.

„Ismersz olyan gyereket, aki néha ugyanolyan, mint ez a buta kismadár?” kérdezte. „Lökdösődnek, tolakodnak, elsők akarnak lenni, az autóban a legjobb helyet akarják elfoglalni, a desszertből ők akarják mindig a legnagyobb adagot.”

Vilmos szélesen elmosolyodott, apukája szintén. „A bűn bejövetele óta néha szükségünk van emlékeztetésre, hogy természetünknél fogva önzőek vagyunk. Természetünkből fakad, hogy az ’én’ áll az első helyen. Szükségünk van arra, hogy megtanuljuk az önzetlenséget, illetve azt a gondolkodást, amelyben mások állnak az első helyen”, folytatta apa.

„Büszke vagyok rád és anyára azért, hogy tanítotok minket az önzetlenségre,” mondta Vilmos, miközben egyre a hatalmaskodó madarat nézte. „Én nem akarok olyan lenni, mint ez a ’konok zsarnok’!” És ő ezt komolyan is gondolta!