Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

I. évfolyam

I. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Angyalok szabadítják ki Lótot

  12. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP - HÉTFÖ

Azután, hogy Ábrám és a harcosai kiszabadították Lótot és családját, Lót családjával együtt visszatért Szodoma gonosz városába, és azután is ott éltek. Ábrám és Szárai azonban továbbra is békésen éltek a sátraikban, a hegyekben.

Az emberek a környező városokban, de még egyik-másik külhoni országban is, tudtak Ábrámról. Mindnyájan tisztelték őt. Mint egy fontos fejedelemhez, mint egy bölcs vezérhez, úgy viszonyultak hozzá. És mindnyájan tudták, hogy Ábrám az egyedül igaz mennyei Istent imádta. Tudták, hogy egyáltalán nem tisztel bálványokat.

De Ábrámnak és Szárainak még mindig nem születtek gyermekeik. És Ábrám egyre csak azon töprengett, hogyan tudja majd Isten megtartani az ígéretét, miszerint Ábrám egy nagy nemzet atyjává lesz. Ábrám és Szárai egyre idősebb lett. Tudatában voltak annak, hogy amennyiben, még mielőtt meghalnak, nem születik gyermekük, úgy mindenük, amijük van, hűséges szolgájára, Eliézerre száll át.

Isten tudta, mi jár Ábrám fejében. Azért az egyik éjjel látomást adott Ábrámnak. A látomás olyasféle, mint egy nagyon különleges álom. Mit mondott a látomásban Ábrámnak? 1Móz 15:1−6.

Isten örvendezett azon, hogy Ábrám továbbra is Benne bízott. Szárai azonban sehogyan sem látta, miképpen lehet nekik még gyermekük. Biztos volt benne, hogy ő már túl idős volt ahhoz, hogy gyermeke szülessen. Arra jutott tehát, hogy ebben a helyzetben az lenne a legjobb, ha Ábrám nőül venné a szolgálónőjét. Őt Hágárnak hívták. Talán Hágár révén lehetne még fiúgyermekük. Továbbra is Szárai lenne Ábrám igazi felesége, és Hágár azután is Szárai szolgálónője lenne.

Ábrám végül ráállt, hogy legyen úgy, ahogy Szárai elgondolta, ám a tervnek nem lett szerencsés kimenetele. Amikor Hágár megtudta, hogy gyermeke fog születni, nem volt már olyan udvarias és engedelmes, mint volt korábban. Úgy járt és kelt, úgy viselkedett, mint aki fölötte áll Szárainak. Amikor Szárai felpanaszolta ezt Ábrámnak, az azt mondta neki, hogy tegyen az ő szolgálójával, Hágárral úgy, amint jónak látja. Az ám, de mi lett azután, hogy Szárai Hágár értésére adta, hogy ő továbbra is csak a szolgálója? 1Móz 16:6−9.

Hágárnak tehát fiúgyermeke született, és Ábrám az Ismáel nevet adta neki. 15. v.

Az, hogy az embereknek egyszerre egynél több feleségük legyen, soha nem volt Isten elgondolása szerint való a boldog otthonok számára. Mindazonáltal, noha Isten nem áldhatta meg azt, amit e dologban műveltek, továbbra is szerette Ábrámot és Szárait. És nagyon jól tudta, mennyire fontos, hogy Ábrám teljesen bízzon Benne. Ábrámnak meg kellett tanulnia, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Ábrámnak és Szárainak is adhat saját gyermeket, amikor eljön annak az ideje.

Amidőn Ábrám közel 100, Szárai pedig közel 90 esztendős lett, Isten újra szólt Ábrámhoz. Azt mondta Ábrámnak, hogy az ő neve attól fogva Ábrahám, Száraié pedig Sára legyen. És újra megerősítette, hogy Sárának gyermeke fog születni. 1Móz 17:5,15−16.

Ábrahámnak még mindig nehezére esett, hogy higgyen Istennek. Azt firtatta, miért nem lehet a Hágártól született fia, Ismáel, az a fiú, akit Isten megígért. Ámde Isten azt mondta, hogy nem lehet. Isten azt is megmondta Ábrahámnak, hogy a Sárától született fiának Izsák lesz a neve. 17−19. v.

KEDD - SZERDA

Egy forró napon, nem sokkal azután, hogy Isten új nevet adott neki, Ábrahám a sátra bejáratánál üldögélt. A távolban három férfiút pillantott meg, amint a tábora felé tartottak. Közelebb kerülve megálltak. Ábrahám azt látta, hogy tanácskoznak egymással, mint akik azt akarják eldönteni, hogy melyik úton menjenek tovább.

Ábrahám gyorsan felállt a helyéről, és hozzájuk sietett. Behívta őket magához, hogy pihenjenek meg nála. A Biblia beszámol róla, hogyan zajlott le az egész. 1Móz 18:1−8.

Nem csoda, hogy annyian szerették Ábrahámot! Mindig udvarias, barátságos és segítőkész volt.

Miután az idegenek befejezték az étkezést, Sára felől tudakozódtak. 9. v. Ábrahám és Sára nem tudta, hogy a látogatók egyike Jézus, a másik kettő pedig egy-egy angyal volt! Amikor Isten utoljára fiat ígért nekik, Ábrahám felnevetett magában, mivelhogy ő és Sára már annyira idősek voltak. És amikor Sára meghallotta, hogy mit mondott megint Jézus, ő is felnevetett magában. 10−12. v.

Amikor Jézus megkérdezte Sárától, miért nevetett, az zavarba jött. „Nem nevettem”, hangzott a válasz. De Jézus előtt semmi sincs elrejtve. Mindent tud. Azt is tudta, hogy Sára nevetett. 13−15. v.

Ekkor Jézus azt mondta a két angyalnak, hogy csak menjenek tovább, míg ő Ábrahámmal beszél. Ábrahám igen megdöbbent, amikor Jézus elmondta, hogy az angyalok el fogják pusztítani Szodomát, mert annak lakosai nagyon gonoszak voltak. Ábrahámnak azonnal eszébe jutott Lót és a családja. Nem akarta, hogy elpusztuljanak. Továbbá biztos volt benne, hogy volt legalább ötven jó ember Szodomában. Mit válaszolt Jézus? 26. v.

Ábrahám erősen gondolkodóba esett. Mi van akkor, ha csak negyvenöt igaz ember van? Igen akkor is megtartja Szodomát, ha lakik abban negyvenöt igaz ember. Ekkor Ábrahám megkérdezte: „és ha csak negyven?”… Aztán ha csak harminc, ha csak húsz… végül, lement egészen tízig. És Jézus azt mondta, hogy ha csak tíz igaz ember is lakik Szodomában, megtartja azt. 32−33. v.

A Szodoma határát még aznap este átlépő angyalok közönséges embereknek látszottak. Amikor Lót meglátta őket, tudta, hogy idegenek. Udvariasan meghívta őket, hogy szálljanak meg a házában az éjjel. Tudta, hogy ha Szodoma valamelyik nyilvános terén hálnának, nem volnának biztonságban. 1Móz 19:1−3.

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Szodoma gonosz lakosai közül néhányan felfigyeltek arra, hogy Lót két idegennel tart a háza felé. Összeverődtek hát néhányan és Lót házához mentek. Az ajtón dörömbölve, üvöltözve követelték Lóttól, hogy hozza ki eléjük a vendégeit. Lót azonban tudta, hogy ártani akarnak a vendégeinek. Kiment tehát maga, és megpróbálta a gonosz férfiakat távozásra bírni, azok azonban nem voltak hajlandók. Azt mondták, hogy ha nem hívja ki a férfiakat, betörik az ajtót és erőszakkal hatolnak be a házba. Szegény Lótnak ekkor már segítségre volt szüksége! Persze azt senki sem tudta, hogy a látogatók angyalok.

Az angyalok hirtelen kinyitották az ajtót és a házon belülre vonták Lótot, majd bereteszelték az ajtót. Ezután az egész csődületet odakinn vaksággal verték meg, annyira, hogy az ajtót sem tudták megtalálni.

Az angyalok ekkor elmondták Lótnak, hogy el fogják pusztítani Szodomát. Azt is a lelkére kötötték, hogy bírja rá a már házas gyermekeit, hogy ők is siessenek ki Szodomából, mielőtt még túl késő lenne. Lót rohant is mindjárt a gyermekei házához és felébresztette őket. 1Móz 19:12−14.

Képzeljük el, mit érezhetett Lót, amikor tőlük megtérve a történtekről be kellett számolnia az angyaloknak. A gyermekei ugyanis nem hitték el, hogy bármi rossz történhet Szodomával.

Ekkor már közel volt a napfelkelte. Nem volt veszíteni való idő. Az angyalok megparancsolták Lótnak, a feleségének és két velük élő leányának, hogy keljenek és induljanak. Addig-addig, hogy az angyaloknak kellett kézen fogniuk őket és gyakorlatilag kiráncigálni őket a városból. Amikor kijutottak Szodomából, meghagyták nekik, hogy siessenek fel a hegyekre és még csak ne is nézzenek vissza Szodoma irányába. 15−17. v.

Lót felesége azonban nem tudott másra gondolni, csak Szodomára, a gyermekeire, valamint a maguk mögött hagyott szép házra és holmikra. Világosan elmondták nekik, hogy ne nézzenek hátra. Lót felesége azonban nem fogadott szót. Hátrapillantott. A teste ugyan már nem volt Szodomában, de nemde a szíve még most is ott volt? Egy pillanat alatt só oszloppá változott.

Lót nem akart a hegyekben lakni. Könyörgött, hadd menjen Cóarba, a közeli kisvárosba. A nap már feljött, amikor Cóarba értek. És mögöttük, tűzeső hullott Szodomára és Gomorára.

Aznap korán reggel, fenn a hegyen, a felserkenő Ábrahám, Szodoma felé emelve a tekintetét, vajon mit látott? 27−28. v. Milyen szomorú lehetett Ábrahám! Így tudta meg, hogy csak tíz igaz ember sem találtatott Szodomában. Nagyon hálás lehetett, amikor kiderült számára, hogy Lót és két leánya életben maradt.

Lót hamarosan rájött, hogy Cóar is gonosz város. Végül is hol telepedett le ő és két leánya? 30. v.

Jézus azt szeretné, ha emlékeznénk arra, mi történt Lót feleségével. Lk 17:32. És hogy miért? Jézus azt szeretné, ha emlékeznénk arra, milyen könnyű elhinni Sátán hazugságait. Sátán azzal a gondolattal kísértette meg Lót feleségét, hogy nagyon jó lehet Szodomában lakni. Szodomában szép házban lakhat, gyermekeik pedig jól érezhetik magukat a sok barát társaságában. Ámde végül elvesztette a házát, elveszette a már házas gyermekeit, végül a tulajdon életét is.

Vajon Sátán ma is megkísért embereket olyan gondolatokkal, hogy semmi baja nem lesz az embernek attól, ha elmegy bizonyos helyekre, elfogyaszt bizonyos ételeket, néz vagy hallgat olyan dolgokat, amik felől pedig Jézus arra figyelmeztet bennünket, hogy ne tegyük? De mennyire! Kérjük Jézus segítségét ahhoz, hogy segítsen mindig nemet mondani Sátánnak.

 

 

 

Történet sarok

Péter és a pénze

Patti Lynn Guthrie történetei alapján

 

Péter egészen kicsi korától fogva szívesen üldögélt a konyhában és nézte, ahogy anyja a kenyértésztát lágy kerek cipókká formálta. Anyja mindig odanyújtott neki egy kis darab tésztát, amivel játszhatott, amíg ő a munkáival bíbelődött. Szerette az ujjai között pödörni vagy kinyújtani az asztalon. Ezután érdekes alakokat gyúrt és formált, amiket az anyjának odavitt, hogy süsse meg.

Amikor Péter nagyobb lett, megtanult maga kenyeret sütni. Elsőként a búzaszemeket az elektromos asztali malomba öntötte. Majd miután a malom lisztfinomságúra őrölte azt, gondosan kimérte a megfelelő mennyiséget. A lisztet ezután a vízzel, az olajjal, a mézzel, az élesztővel és a sóval anya nagy kenyérsütőjébe öntötte. A kenyérsütő addig dagasztotta a tésztát, amíg az olyan anyaggá állt össze, amiből olyan sima, kerek cipókat lehetett formálni, amilyeneket anya is formált.

Péter ezután nagy műgonddal kettévette a tésztát. Azt akarta, hogy mindegyik cipó egyforma méretű legyen. Miután elhelyezte a cipókat a kenyérsütő formákban, berakta azokat a forró sütőbe, amelyben nemsokára igazi cipónagyságúra dagadt. Ekkor kellett beindítani a sütőt. Beállított a sütőn az időzítőt. Nemsokára aztán a sülő kenyér finom illata töltötte be a házat.

Péter büszke volt a sütőből kivett szép aranybarna cipókra. Kirakta azokat a konyhapultra hűlni.

Nem sok idő múlva a városban sok embernek jutott tudomására, hogy Péter milyen nagyszerű pék. „Láttad már Péter kenyerét? Kóstoltad már Péter kenyerét?” − kérdezgették a barátok egymástól. És nem telt bele sok idő, és az emberek már azt kérdezték Pétertől, hogy nem vásárolhatnának-e az ő ízletes kenyeréből.

Ez nagyon boldoggá tette Pétert. Nemsokára a szabad idejében a kenyerek sütésében szorgoskodott. Anyja segített neki a kenyér kiszállításában a vásárlókhoz. Péter keresztény volt, és mindig becsületes volt a vásárlóival.

Péter minden egyes hét végeztével gondosan megszámolta a pénzét. És amikor összeállt neki, hogy mekkora jövedelemhez jutott azon a héten a kenyér eladásával, első dolga mindig az volt, hogy kivette belőle az összeg tizedrészét. Ez volt a tized. Péter jól tudta, hogy az nem az övé, hanem Istené. Ha a maga céljaira használta volna a tizedet, azzal meglopta volna Istent! (Mal 3:8)

Péter könnyen kiszámolta, mekkora az az összeg, ami az Istené. Minden tíz forintból egy forint, minden száz forintból tíz forint. Leírva még egyszerűbb: minden összegből leválasztotta a legutolsó számjegyet, és az volt a tizednek megfelelő összeg. Például 800 forintból 80 forint a tized. 3800 forintból 380 forint.

Péter pénzt keresett! Végiggondolta, mennyi minden olyan dolog van, amit szeretne megvásárolni ebből a pénzből!

 (Folytatjuk.)