|
VASÁRNAP
-
HÉTFÖ
 Emlékszel
még arra a kert középen álló két különleges fára? Az egyiket az élet fájának hívták, a másik pedig a jó és
gonosz tudásának fája volt. Jézus nagy körültekintéssel hívta fel Ádám és Éva figyelmét erre a két fára.
Elmondta, hogy amíg esznek az első fa gyümölcséből, örökké fognak élni. Mit gondolsz, Ádám és Éva szeretett
volna örökké élni? Természetesen.
De mi a helyzet a másik különleges fával, melynek neve a jó és gonosz tudásának
fája volt? Jézus arra intette őket, hogy tartsák távol magukat ettől a fától. Elmondta nekik, hogy soha, de soha
ne egyenek abból a gyümölcsből, amely ezen a fán terem. Figyelmeztette őket, hogy ha mégis esznek a fa
gyümölcséből, meg fognak halni. Ó, milyen borzasztó a halálra gondolni (1Móz 2:16-17)! Jézus beszélt nekik a
csodálatos angyalról, Luciferről, aki szembeszegült Isten Boldogság Szabályaival. Beszélt arról, Lucifer hogyan
lett árulóvá és hogyan hazudott a mi szerető Istenünkről. Elmondta, hogy Lucifer borzalmas ellenséggé vált. A
neve is más lett, már Sátánnak hívják.
Jézus figyelmeztette őket, hogy Sátán a legjobb útját keresi majd annak, hogy
rávegye őket is a Boldogság Szabályainak megszegésére. Ha ők azt választják, hogy hisznek és engedelmeskednek
Sátánnak ahelyett, hogy hinnének és engedelmeskednének Istennek, ő képes lesz tönkretenni tökéletes és szép
világukat. A növények, az állatok és minden csodálatos teremtmény, amelyet Jézus alkotott, idővel meg fog halni.
Ádám és Éva is elveszíti romolhatatlan testét. Milyen borzasztó! De Jézus azt is elmondta nekik, hogy csak
egyetlen hely van, ahol Sátán meg tudja kísérteni őket, ez pedig a jó és gonosz tudásának fája. Sátán nem is
lehet más helyen, egyedül ott.
Jézus egyértelműen elmondta nekik azon a napon, hogy még a közelébe se menjenek
annak a fának. Ne is egyenek a gyümölcsből, amely azon a fán nő. Maradjanak mindig közel egymáshoz, akármivel is
foglalatoskodnak a csodálatos kertben.
Jézus mindent úgy alkotott meg, hogy Ádámot, Évát és gyermekeiket tökéletesen
boldoggá tegye. Nagyon szerette őket, és tudta, hogy ha az engedelmességet választják, mindig boldogok
maradhatnak, és örökké élhetnek.
Ha távol tartják magukat a jó és gonosz tudásának fájától, azzal megmutatják,
hogy a szeretetet, a bizalmat és az Istennek való engedelmességet választják.
KEDD
-
SZERDA
 Mit gondolsz, Ádám és Éva
engedelmeskedni akartak Jézusnak? Igen! Szerették Jézust és engedelmeskedni akartak neki. Minden pillanatban
boldogok voltak, mert soha nem szegültek szembe az Ő akaratával. Szerették azt a csodálatos világot, amelyet
Jézus számukra teremtett. Az elbűvölő Édenkertet. Szép otthonukat, amelyet ez a kert jelentett. Az állatokat, a
madarakat és a halakat. Az ízletes gyümölcsöket, amelyeket Isten azért alkotott, hogy örömüket leljék meg
bennük. Minden, amit csak Jézus teremtett tökéletes és csodálatos volt.
Jézus minden este meglátogatta őket. Ők már alig várták, hogy beszélgethessenek
vele, elmondhassák és megmutathassák mindazt, amit aznap felfedeztek és tettek. Sohasem fogytak ki a kérdésekből
és a dolgokból, melyeket Jézustól tanulhattak. És mit gondoltok, melyik volt a kedvenc napjuk? Igen, a Szombat
volt az. Hiszen szombaton egész nap Jézussal lehettek.
De tudjátok, ki volt az, aki állandóan azt leste és azt tervezgette, hogyan
ronthatja el Ádám és Éva boldog és szép világát? Sátán volt az. De ugye emlékszel, hogy csak egy hely volt a
kertben, ahol Sátán megkísérthette Ádámot és Évát. Hol volt ez a hely? Egyedül a jó és gonosz tudásának fájánál.
Itt várt és figyelt.
Nem tudjuk, milyen hosszú ideig kellett várnia Sátánnak. De egy nap eljött az ő
ideje. Éva nagyon elfoglalt volt azon a napon. Észre sem vette, hogy Ádám, ahogy az általában lenni szokott,
nincs már a közelében. És amikor körülnézett, az a jó és gonosz tudásának fájánál találta magát. Mit
kellett volna azonnal tennie? El kellett volna szaladnia a fától és rögtön megkeresnie Ádámot. De Éva nem ezt
tette. Ehelyett megállt és a kívánatos fát kezdte nézegetni. A szép gyümölcsöket, amelyek fán növekedtek. „Hogy
lehet ártalmas ez a csodálatos gyümölcs bárkinek is?” – kérdezte magában. –„Miért mondta Isten, hogy ne együnk
belőle?”
Éva láthatta, ahogy a teremtés egyik legszebb állata pihen a fa ágán. Ez az
állat kígyó volt, amely éppen a fa gyümölcsét eszegette. De ez a kígyó nem úgy nézett ki, mint a maiak. Szárnyai
is voltak! És úgy fénylett, mint az arany. Csodálatos volt! Hirtelen megszólalt, és lágy, csengő hangon feltett
Évának egy kérdést. Mit kérdezett? (1Móz 3:1)
 Éva
bizonyára nagyon meglepődött, hiszen tudta, hogy nincs egy állat sem, amely beszélni tudna. Mit kellet volna
tennie? Emlékeznie kellett volna Jézus szavaira, mely szerint Sátán ott lesz a fánál. Azonnal vissza kellett
volna térnie Ádámhoz, mégis úgy döntött, hogy válaszol a kígyónak. Nem tudta ugyanis, hogy valójában Sátán
beszél hozzá a kígyón keresztül (2.-3. v.).
Ekkor a kígyó megint megszólalt. Olvasd el, hogy szólt az asszonyhoz (4. v.)!
Ez ugyanaz, mintha azt mondta volna, hogy amit Isten mondott Ádámnak és Évának,
hazugság, nem igaz? Isten azt mondta: „Azonnal meg kell halnotok”. De Sátán ezt tagadta: „Nem fogtok meghalni”.
Kinek kellett volna hinnie Évának? Istennek vagy Sátánnak?
CSÜTÖRTÖK
-
PÉNTEK
 Sátán, a kígyó képében, már
hazudott Évának. Mi volt a második hazugsága? (1Móz 3:5)
Ez ugyanaz volt, mintha csak azt mondta volna, hogy Isten nem szereti igazából
Ádámot és Évát, hanem csupán önző. Igaz volt ez? Nem! Mit mondott Sátán a kígyón keresztül, mi volt a másik
szörnyű hazugsága? „Látod milyen csodálatos ez a gyümölcs?” – kérdezte a kígyó. „Mielőtt megettem volna ezt a
gyümölcsöt, nem tudtam beszélni, de most már tudok. Vedd és kóstold meg, milyen finom. Ez boldogabbá tesz téged
annál is, mint amilyen boldog most vagy!”
Minden olyan biztonságosnak tűnt. A gyümölcs nem ártott a kígyónak. És
nyilvánvaló volt, hogy a kígyó tudott beszélni, miután evett a gyümölcsből. Éva semmi veszélyt nem látott abban,
hogy kipróbálja. Így aztán vett a gyümölcsből, amelyet a kígyó kínált neki. Ránézett, és beleharapott. Rendkívül
ízletesnek találta. Milyen izgalmas! Gyorsan magához vett egy keveset. Rohant, hogy megkeresse Ádámot és
elmondjon neki mindent, ami csak történt.
Ó, milyen szomorú volt Ádám! Azonnal tudta, hogy Éva Sátánal beszélt és
hallgatott szavaira. Inkább neki hitt és neki engedelmeskedett, mintsem Istennek. Ádám tudta, hogy Évának meg
kell halnia. Hogy döntött Ádám ennek ellenére? (6. v.)
 Egy
rövid pillanatig Ádám és Éva tényleg boldogabbnak érezték magukat. De ekkor észrevették, hogy fényruhájuk,
melyet eddig viseltek, eltűnt. Jézus pedig lassan megérkezik, hogy este meglátogassa őket. Mindig türelmetlenül
várták ezt az időt. Mit tettek azonban most? (7. v.)
Ahogy meghalották a lépéseit, elbújtak a fák mőgé. Mi volt az oka annak, hogy
elrejtőztek? (8-10. v.)
Halottál már embereket, amint egymást vádolják, ha valami rossz történik?
Vádoltál már úgy mást, hogy közben tudtad, a hibát valójában te követted el? Vádaskodás Sátántól ered. A
mennyben Sátán Istent és Boldogság Szabályait vádolta mindazokért a szörnyű dolgokért, melyeket valójában ő
okozott. Most pedig, mivel Ádám és Éva inkább Sátánnak engedelmeskedett, úgy is kezdtek viselkedni, mint Sátán.
Maguk helyett másra hárították bűneik súlyát (11-13. v.).
Milyen szomorú volt Jézus! Milyen szomorú volt az Atya és a Szentlélek! Milyen
szomorúak voltak az angyalok!
 Tudták, hogy minden
csodálatos dolog, amelyet Jézus csak alkotott, végül meg fog halni. Ádám és Éva Sátánnak engedelmeskedett. Ha
Istennek engedelmeskedtek volna, akkor ők, gyermekeik és a Föld minden csodálatos élőlénye örökké élhettek
volna. Most azonban minden megváltozott. Fantasztikus és tökéletes világunk Sátán prédájává vált. Miért? Mert
mostantól fogva Ádám, Éva és gyermekeik természetüknél fogva engedelmeskednek Sátánnak.
Sátán elrontotta azt a boldogságot, amelyet Isten a Föld embereinek szánt. De
volt egy nagyon fontos és különleges dolog, amit Sátán nem vehetett el az emberektől. Erről fogunk
beszélni a következő héten.
| |
Történet sarok
Az elveszett
kiscsibe
Patti Lynn Guthrie történetei alapján |
 |
 Lori
nagynéni rozsdás aranyszínű kakasa büszkén ragyogott a reggeli napsütésben, miközben egy nagyot kukorékolt:
„Kukurikú!”. Egy bokornál rakott fészket, közel Lóri néni házához. Tyúkanyó lágyan kotkodácsolt a nyolc
kiscsibéhez, akik mindössze egy hetesek voltak. Hullámos, puha szőrruhácskájuk olyan bolyhos volt, mint egy
kiscicáé. Néhány közülük világossárga volt, mások halvány krémszínűek barna csíkokkal és foltocskákkal.
A csibéket nehéz lett volna megfogni, mert rendkívül gyorsan tudtak futni.
Tyúkanyó fejbe is kólint akárkit, aki el akar rabolni akár egyet is ennivaló bébijei közül. De ha szerencsés
vagy és elkapod valamelyiket, a kiscsibe elégedetten ül majd a tenyeredben.
Egy napos nyári reggelen, mikor a csibék már megszülettek, Lori nagynéni
szörnyű zűrzavarra lett figyelmes. Azonnal hátrarohant, hogy megnézze mi is történt.
Nikko, az öreg német juhászkutya elkapta a nyakánál fogva Tyúkanyót, az ijedt
kiscsibék hanyatt-homlok menekültek mindenfele.
Lori nagynéni gyorsan megfogta Nikko fejét, szétfeszítette két állkapcsát, aki
erre elengedte Tyúkanyót.
Tyúkanyó nem sebesült meg – de hol vannak a kiscsibék? Lori nagynéni letette a
tyúkot egy biztonságos helyre, és elindult megkeresni az ijedtükben szétszéledt csibéket. Összesen hetet
talált meg belőlük, egy még mindig hiányzott. Hol lehet? – ezen tűnődött, miközben figyelmesen keresett. De nem
találta sehol.
 Talán meghalt? Esetleg elkapta
egy héja vagy egy kígyó? Lori néni csak találgatni tudott.
Végül feladta a keresést. De nem tudta kiverni a fejéből az elveszett
kiscsibét.
A következő napon is állandóan rá gondolt. Amint letérdelt a hátsó szobában,
imádkozni kezdett:
– Kérlek, drága Jézusom, segíts megtalálni ezt a kiscsibét. Neked még a
legkisebb fecskére is gondod van, ezért biztos vagyok abban, hogy azt is tudod, hol lehet ez a kiscsibe. Tudom,
hogy segítesz megtalálni.”
Amint Lori néni imádkozott, egy hangra lett figyelmes.
– Csipi-csip…
Talán a kiscsibe hangja lehet? Lori néni befejezte az imát, kiment és újra
körülnézett a ház mögött.
– Csip-csip…
Ugyanaz a hang volt. De honnan jöhet?
Amint egy nagy növény leveleit szétbontotta, Lori néni egy lyukat vett észre a
földben.
– Csip – hangzott fel újra.
Amint belenézett a lyukba, látta, hogy valami sárgállik benne. A hiányzó
kiscsibe volt.
Lori néni szinte ujjongott örömében Benyúlt a lyukba és szelíden kimentette a
hiányzó kiscsibét. A kis állat több mint 24 órán keresztül üldögélt ott étel és ital nélkül. Ilyen hosszú ideig?
Amint a pici csibe elhelyezkedett meleg kezében, még kisebbnek látszott; de Lori néni tudta, hogy él. Amikor
visszavitte Tyúkanyóhoz, a kis csibe olyan jól érezte magát Lori néni kezében, hogy nem is akart kiszállni.
Bent a házban Lori néni letérdelt, hogy megköszönje a Mennyei Atyának azt, hogy
legapróbb teremtményének is ilyen gyengéden viseli gondját. Adjunk hálát neki mi is, amiért rólunk is
gondoskodik.
|
