Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

I. évfolyam

I. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Isten ígérete az égbolton

  9. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP - HÉTFÖ

Közel hat hét telt el, amikor az egész világra kiterjedő eső elállt. Az egész földet víz borította. Minden ember és állat, aki és amely nem volt a bárkán, megfulladt. Egyedül Noé és családja, valamint a velük levő madarak és más állatok maradtak életben. Ők mindnyájan biztonságban voltak a bárkában. De mit kellett Istennek tennie ahhoz, hogy a víz felszáradjon, és ismét szárazon lehessen járni? Íme a Biblia erről szóló beszámolója: 1Móz 8:1−3

A szél még sok napon át fújt, felszárítva ezzel a vizet. A bárka pedig egy különleges, nyugodt, hegycsúcsok által körülölelt helyre sodródott.

Aztán egy napon Noé kinyitotta a bárka ablakát és kiengedett egy nagy fekete hollót. A holló ide-oda szálldosott, de aztán hamar jobbnak látta visszaszállni a bárkára. A hegyek csúcsait ugyan már lehetett látni, de a talaj még sehol sem száradt föl. 6−7. v.

Noé türelemmel várt. Aztán kiengedett az ablakon egy galambot. 8−9. v. A galamb minden bizonnyal örült, amikor visszajuthatott oda, ahol táplálékban és szerető gondoskodásban volt része.

Eltelt egy újabb hét és Noé ismét kiengedte a galambot. Mi történt ekkor? 10−11. v.

El tudod képzelni, mennyire izgatott lett egyszerre mindenki? Egy falevél! Egy valódi, élő, fénylő zöld levél! Azt jelentette ez, hogy a növények újra sarjadni kezdtek.

Aztán megint eltelt egy hét, és Noé megint kiengedte a galambot. Az pedig most már nem tért vissza. Erre amilyen gyorsan csak tudták, eltávolították a bárka tetejét és körülnéztek. Isten úgy tervezte meg a bárkát, hogy állandóan áramlott be felülről friss levegő. Mégis, mennyire más lehetett a nap sugarait is érezni most! 12−13. v.

Isten azonban még mindig nem küldött angyalt, aki kinyitotta volna nekik a bárka ajtaját, amiből tudhatták, hogy még mindig nincs itt az ideje annak, hogy elhagyják a bárkát. Türelemmel vártak hát. Aztán végre eljött az a nap, amit annyira vártak. Egy angyal nyitotta ki a hatalmas ajtót, és végre kimehettek a szabadba. 15−19. v.

Gondolod, hogy csak Noé és a családja örült annak, hogy végre újra kimehetnek a szabadba? Ó nem! Amikor Noé és fiai kiengedte a madarakat és a többi állatot a kalitkáikból és ketreceikből, el tudod képzelni, mennyire boldognak érezték magukat, hogy újra szabadok? A madarak nyilván kiénekelték örömüket, ahogy körbe-körbe repdestek. A szárazföldi állatok bizonyára vidám hangokat hallattak, ahogy kószálni kezdtek, megszimatoltak és megérintettek dolgokat, és kezdtek megismerkedni a furcsa új világgal.

De jaj, mennyire máshogy nézett ki ekkor a föld! Semmi nem volt ugyanolyan, mint amilyen korábban volt. Isten azonban megtartotta azt az ígéretét, hogy megőrzi Noét és családját. És miután elhagyták a bárkát, a legelső dolguk az volt, hogy áldozatot mutattak be. Megköszönték Jézusnak, hogy megtartotta őket épen és egészségben a hosszú hónapok alatt, amíg a bárkában tartózkodtak. Noé azért az ígéretért is hálát adott Istennek, hogy Jézus eljön majd, hogy meghaljon értünk.

Amikor Noé bemutatta az áldozatait, Isten tudta, hogy most, amikor időnként esni fog eső, az emberek azon fognak töprengni, nem lesz-e ebből újra egy özönvíz, ami az egész világra kiterjed. Mire tett azért ígéretet Isten? 1Móz 9:11.

KEDD - SZERDA

Isten örült, amikor látta, hogy Noé és családja az igaz életet és a Hozzá való hűséget választotta. Isten azt mondta nekik, hogy ad nekik egy jelet, amely arra az ígéretére fogja emlékeztetni őket, miszerint nem bocsát újra az egész földre kiterjedő özönvizet. Mi volt ez az emlékeztető? 13−15. v.

Noé és családja soha azelőtt nem látott szivárványt. Amikor felpillantottak a felhős égre, bizonyára így szóltak: „Hát nem szép?” A szivárvány az ég egyik aljától a másikig ívelt. És milyen csodálatos színei voltak! Melyek voltak a szivárványban látható csodálatos színek? A piros, a narancssárga, a citromsárga, a zöld, a kék és a lila.

Valahányszor ma szivárványt látunk, emlékezhetünk Isten ígéretére. Ha elő-előfordulnak is rettenetes árvizek a föld különböző helyein, lesz-e bármikor is újra egy egész földre kiterjedő özönvíz? Nem! Ilyen soha többé nem lesz.

Ahogy Noé és családja körbepillantott a földön, semmi nem volt már olyan, mint volt az özönvíz előtt. Az özönvíz előtt, lankás dombok és gyönyörű erdők virítottak mindenfelé, a legváltozatosabb fajtájú fákkal. Egyes helyeken egykor ezüst, arany és egyéb drágakövek hevertek a föld felszínén. Most ugyanezek a helyek kopárak voltak és csúnyák. Az aranyat és az ezüstöt mélyen magába temette a föld.

Azelőtt mindenfelé gyümölcs- és diófák pompáztak. Gabonamezők, a legváltozatosabb fajtákat termők. És most se gyümölcsfák, se diófák, se gabonamezők. Nem voltak gyümölcsöket és zöldségeket dúsan termő kertek. Az egész világ puszta volt. A talajba fúródó és abból kiálló nagy és éles kövek voltak láthatók mindenfelé. A sok csodálatos tó helyén hatalmas óceánok keletkeztek.

Noé és családja voltak az egyetlen földön élő emberek. Tudták tehát, hogy kemény munka vár rájuk. Gondosan megőrizték a magokat, amiket majd elültethetnek. Most mihamarabb el kellett ezeket vetniük, hogy hamar megkezdhessék az élelem termelését. Ezt cselekedték.

Az időjárás is megváltozott. Noénak és családjának házakat kellett építeniük a maguk számára. Biztonságos helyekkel kellett rendelkezniük, ahová eső, hó és vihar idején húzódhatnak. Azt is tudták, hogy a vadállatokkal szemben is védelemre van szükségük. Noé és családja valószínűleg a bárkán lakott az alatt az idő alatt, amíg a házaikat építették és kertjeiket plántálták.

És noha a világ annyira, de annyira más lett, mit gondolsz, Noé és családja hálásak voltak azért, hogy életben maradtak? Természetesen igen. És újra emberek születtek erre a világra, újra benépesült a föld. Ezúttal Noé családjából származtak az újabb és újabb nemzetségek. Így tehát mindnyájan Noé családjából származunk. Noé családja pedig Ádámtól és Évától származik.

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Noé valószínűleg sok mindenen elcsodálkozott. Milyen lesz most már az időjárás? Tudnak ezután is élelmet termelni úgy, ahogy az özönvíz előtt? Aztán vajon az olyan erős állatok, mint az oroszlán, a tigris, a medve, vagy a párduc bántani fogják az embert? Netán meg is ölhetik?

Jézus tudta, mik foglalkoztatják Noét. Ezért aztán ígéretet tett neki arra, hogy az eledelre való ezután is rendre ki fog sarjadni. És hogy ezután is lesz nappal és éjszaka. És hogy ezután is lesz nyár és tél, meg vetés és aratás. 1Móz 8:22

Amikor Jézus a madarakat, a halakat és a többi állatot megalkotta, nemde mind szelídek és kedvesek voltak? A bűn bejövetelét követően azonban az állatok nem bíztak már úgy az emberben, ahogy korábban. Sokan közülük veszélyesekké váltak. Jézus tudta, hogy ezek bánthatnak bennünket, ezért félelmet ültetett beléjük az emberekkel szemben. 1Móz 9:2

Az egész földre kiterjedő özönvíz előtt Isten soha nem engedte meg az embereknek, hogy megöljék az állatokat és egyék azok húsát. Az özönvíz viszont elpusztított minden mezőt és kertet, amelyben az élelmet meg lehetett volna termelni. Isten ezért megengedte Noénak és családjának, hogy megegyék bizonyos állatok húsát, amiket Isten „tiszták”-nak nevezett. Az állatok − beleértve a szárnyasokat és halakat is − húsa soha nem volt a legjobb táplálék a testünk számára. És ma sem azok. Sőt, ezek fogyasztása már veszélyes is. Az állatok között ugyanis olyan sokféle betegség fordul elő, hogy fogyasztásuk a korábbinál is több veszéllyel jár. A növényi eredetű eledelek a legjobb táplálék az erős és egészséges test számára.

Az özönvíz előtt az emberek több száz esztendeig éltek. Az özönvíz után viszont már megközelítőleg sem éltek ilyen hosszú ideig. Mára pedig azt, aki csak száz évig is él, nagyon idősnek gondoljuk. Ismersz olyan embert, aki elmúlt száz éves?

Az özönvíz előtt az emberek nagyon magasak és nagyon erősek voltak. Ma az emberek nagyjából fele olyan magasak, mint Ádám és Éva voltak akkor, amikor Jézus megteremtette őket. Ha egy ma élő felnőtt az egykori Ádám mellé állna, az olyan lenne, mint ha [nevezzünk meg egy 3 éves gyermeket] állna a nagypapája mellett!

És ma már mindenféle rettenetes betegség támadja meg az embereket, mivel az emberek többnyire nem vigyáznak a testükre. Olyan dolgokat esznek és isznak, amik nem válnak a javukra. Az emberek gondolkodása sem erős és tiszta. A tévézés, a gonosz tartalmú filmek megtekintése, a romboló zenék hallgatása ártalmára vannak a gondolkodásunknak. Ha ezeket műveljük, Jézus dolgát nehezítjük meg, amikor szólni szeretne hozzánk a Biblián keresztül. Az e dolgokkal való foglalkozás ugyanakkor hajlamosít az erkölcstelenségre, arra, hogy engedetlenek legyünk Isten boldogság-szabályaival szemben.

Örülsz annak, hogy a szüleid szeretnek téged, és annak, hogy arra tanítanak téged, hogy egészséges táplálékot végy magadhoz? Örülsz annak, hogy arra tanítanak téged, hogy válogasd meg gondosan, mit hallgatsz és mit nézel meg, és hogy egyáltalán mivel foglalkozol? Mondjunk köszönetet Jézusnak a szüleinkért.

 

 

 

Történet sarok

A hegy, amely felrobbant

Patti Lynn Guthrie történetei alapján

 

Hallottál már a vulkánokról? A vulkánok ijesztőek tudnak lenni. Senki sem tudhatja biztosan, mikor tör ki hirtelen egy vulkán. A föld mélyében égő forró tűz nyomán gázok keletkeznek, amik egyre nyomulnak, mígnem a föld felszínéhez közel érve hirtelen nagy lyukat vájva törnek elő. Por és hamu, tűz és füst, forró gőz, hatalmas kövek és megolvadt kövek lövellnek ki. Ezek az anyagok a robbanáskor magasra lövellnek, és amikor visszahullnak, egymásra halmozódva hegyeket építenek, amiket vulkánoknak nevezünk.

A képen látható csodálatos Saint Helens hegy is vulkánhegy. Kúp alakúra formálódott, és mintegy két és fél kilométer magas volt. Valószínűleg több ezer éves. De hiába ennyire öreg, ma is „élő”. Úgy 25 évvel ezelőtt nagyon lent a mélyben ismét kitörni készült.

Sok ember élt a gyönyörű Saint Helens hegy lankáin. Szerették hegyi otthonukat, és nem is akarták elhinni, hogy a veszély napról-napra közelebb kerül hozzájuk.

A kormányzat figyelmeztetést adott ki arra vonatkozóan, miszerint a Saint Helens hegy jeleket adott arról, hogy már „ébredezik”. Ezek a jelek azt üzenték, hogy minden pillanatban bekövetkezhet a robbanás. De az emberek még most sem igen vetettek ügyet a figyelmeztetésekre.

Mintegy négy hét múlva, a hegy az egyik oldalon kezdett kipúposodni. Ezután jég, hamu és kő kezdett előtörni a hegy tetejéből. Aztán a gyönyörű Saint Helens hegyről hulló hó egy kevés idő múlva már nem is fehér volt. Szürke volt és csúnya. A kormányzat kiadta, hogy a hegyoldalon élő embereknek haladéktalanul el kell hagyniuk otthonaikat. A legtöbb ember így is tett, de volt egy ember, aki azt mondta, hogy ő ugyan el nem mozdul, történjék bármi. És valóban úgy is tett. Rajta kívül volt még néhány táborozó a hegyen, akik szintén oda sem hederítettek a figyelmeztetésekre.

Ekkor sokan már a televízió híradásain keresztül figyelték, mi történik a Saint Helens-en.

Aztán egy nap néhányan azok közül, akik odahagyták a házaikat, ragaszkodtak ahhoz, hogy visszamenjenek és magukhoz vegyenek még egyet s mást a dolgaikból. A rendőrség vitte el őket oda és hozta őket vissza. A rendőrség arra készült, hogy másnap tíz órakor ugyanezt a szolgálatot mások kedvéért is elvégzi.

Másnap gyönyörű napsütéses idő volt. Ámde reggel 8 óra 32 perckor hirtelen bekövetkezett! A Saint Helens hegy kitört! Hatalmas, jégből, fákból és kövekből épült fal zuhogott alá a hegyoldalon egy repülőgép sebességével. Óránként mintegy nyolcszáz kilométeres sebességgel zubogott a láva alá! És földrengés is volt. Több tonna kő és fa zúdult alá a hegyoldalakon. A hegyen élő állatok százai lelték halálukat egy szempillantás alatt. És 57 ember is életét vesztette, köztük az az ember is, aki nem akarta elhagyni az otthonát, és a sok táborozó, akik nem vették komolyan a figyelmeztetéseket.

Ahogy a Saint Helens hegyen élő emberek, akik nem hitték el, hogy ki fog törni a vulkán, ma is vannak emberek, akik nem nagyon hisznek azokban a jelekben, amelyek azt hirdetik, hogy Jézus hamarosan visszatér? Jézus a Bibliában tudtunkra adja, hogyan lehetünk készen az Ő eljövetelére. Hallgatunk vajon Rá?