Bibliatanulmány gyerekeknek

Állatokat! Mindenféle állatot! Jézus teremtett hatalmas és pici állatokat is. Teremtett állatokat, amelyek futnak, teremtett olyanokat, amelyek szökdécselnek, és olyanokat is, amik a fára másznak, illetve a fán ugrálnak. Minden állatfajból kettőt-kettőt teremtett Jézus.

Az első nagy elefántok ormányukat előre-hátra himbálva, vidáman kószáltak, és elégedetten rágcsálták azt az ételt, amit az elefántok szeretnek. Lehet, hogy átmentek egy kis tóhoz, hogy igyanak egyet; azután pedig talán vizet spricceltek egymásra.

Talán két zebra két lóval versenyt futott egymással a réten. Talán két hosszú nyakú zsiráf nyújtogatta a nyakát, hogy levelet harapdáljanak a fákról.

El tudod képzelni, amint két oroszlán és két tigris járkál föl és alá, és füvet eszegetnek? Bárányka és őzike volt a közelükben, de nem féltek az oroszlántól, sem a tigristől. Kutya és macska fogócskát játszott egymással. Két muris majom himbálózott a fán, miközben egymásnak rikoltoztak. Aztán két hatalmas teknős ballagott lassan a tó felé, hogy ússzanak egyet. Két nyuszi állt meg, hogy megnézzék őket, mialatt két kenguru szökdécselt el mellettük.

Olyan csodálatos állatkert volt ez, amihez foghatót el sem tudsz képzelni. És minden állat teljesen szelíd volt. Egyiknek sem jutott eszébe, hogy akár csak rámorogjon egy másik állatra, netán megsebezzen vagy elijesszen egy másik állatot. Nem volt szükség kalitkára, vagy vasketrecre, hogy megvédjék őket egymással szemben.

Amikor körülnézett, Jézus kedvét lelte abban, amit azon a napon teremtett. Minden ige-igen tökéletes volt ebben a világban. Minden elő volt készítve annak a két különleges személynek, akik itt fognak majd élni. Mi lesz az ő nevük? Az első két személy neve Ádám és Éva lesz.

Jézus készített egy különleges kertet, és abban kap majd helyet az a különleges otthon, amelyben majd Ádám és Éva lakik. E kert neve az Édenkert. Milyen bűbájos kert volt ez! Egy csodálatos folyó eredt a kertben a növények, a virágok és a fák megöntözésére. Ez a folyó négyfelé ágazott, amelyek a kertből kiindulva öntözték a Föld többi részét.

A kertben fák voltak, amelyeken a legkülönbözőbb gyümölcsök és diófélék teremtek. És a kert közepén állt két különleges fa. A Biblia elmondja, mi volt a két különleges fa neve. (1Móz 2:9. A gyerekek ismételjék el a fa nevét.) Egy másik leckében fogunk még tanulni erről a két fontos fáról.

KEDD - SZERDA

Még mindig a hatodik napnál, azaz pénteknél járunk. Isten mindent tökéletesen tervezett el, mert tudta, mi szerez majd Ádámnak és Évának örömet. Édenkerti otthonuk semmiben sem hasonlított azokhoz a házakhoz, amelyekben mi lakunk. Nem téglából készült. Sem nem cementből vagy fából. Nem volt szükség falra vagy kerítésre, hogy megvédje őket a rablóktól. Az ő otthonuknak a kertben csodálatos lugasok szolgáltak fal gyanánt. Nem volt szükség tetőre, mert itt sohasem esett az eső. Nem volt soha vihar, vagy valami ehhez hasonló. Nem volt szükség éjszaka takarókra, mert nem volt soha sem túl meleg, sem túl hideg. És az ő otthonukban szőnyeg gyanánt nem egyéb szolgált, mint a puha, zöld fű.

Kire hasonlított Ádám és Éva? A gyerekek gyakran néznek ki úgy vagy viselkednek úgy, ahogy az apjuk vagy az anyjuk, nem igaz? De vajon Ádámnak és Évának volt ugyanúgy édesapja és édesanyja, mint neked vagy nekem? Ők is úgy indultak el az életben, hogy csecsemők voltak? Nem. Mit ír az első emberpárról a Biblia? (Lásd 1Móz 1:26−27.)

Nincs Isten más, csak Isten! Ám gondolj csak bele: valami módon mégis hasonlítunk Istenre! Nem tudjuk, mit jelent az, hogy „Isten képére és hasonlatosságára” lettünk teremtve. Azt viszont tudjuk, hogy az emberek Isten szándéka szerint e földön nagyon különlegesek voltak. Majdnem olyan csodálatosak voltak, mint az angyalok, akiket szintén Jézus teremtett (Zsolt 8:4−5).

Amikor Jézus más élőlényeket teremtett, akkor nem tett egyebet, csak szólt. Ezeknek az élőlényeknek − úgymint a növényeknek, halaknak, madaraknak és állatoknak −, amiket Jézus teremtett, szükségük volt vízre, levegőre, napfényre és élelemre? Igen, szükségük volt. A víz, a levegő, a napfény és az élelem készen volt, amire Jézus megteremtette a növényeket, a halakat, a madarakat és az állatokat? Igen. Jézus mindenre gondolt. Szüksége van az embereknek is vízre, levegőre, napfényre és élelemre? Természetesen szükségünk van. És ezek a dolgok mind készen voltak Ádám és Éva számára is.

De vajon különböznek az emberek a többi teremtett élőlénytől? Bizony, mi nagyon különbözünk tőlük. Tudunk például gondolkodni. A növények képesek gondolkodni? Nem! És a halak, a madarak, az állatok képesek úgy gondolkodni, mint az ember? Nem. A többi élőlény, amiket Jézus teremtett, önkéntelenül engedelmeskednek azoknak a szabályoknak, amelyeket Isten alkotott nekik. De az emberek tudnak gondolkodni. Mi tudunk dönteni.

Jézus az első héten mindaddig az Ő puszta szava által teremtette az élőlényeket. És a föld porából teremtette ezeket az élőlényeket. De amikor Ádámot teremtette, Jézus nem szólt semmit. Nagy gonddal formálta meg Ádám minden egyes testrészét a föld porából, és minden egyes testrésze tökéletes lett. Az agya készen állt a gondolkodásra; a szeme a látásra; a füle a hallásra; a nyelve a szavak megformálására. A szája arra, hogy élvezze az ízletes ételeket, a szíve pedig arra, hogy dobogjon. Minden készen állt arra, hogy megkezdje a működését.

Ekkor Jézus nagy szeretettel egész közel fogta magához Ádámot, és Ádámba lehelte az Ő teremtő leheletét. Ádám szíve a következő pillanatban verni kezdett. Teste minden szerve azonnal hibátlanul működött (1Móz 2:7).

Amikor Ádám kinyitotta a szemét, kinek az arcát pillantotta meg? Az első arc, amit meglátott Ádám, Jézus kedves arca volt. Az ő Teremtőjéé, azé, aki megalkotta őt.

A következő részből megtudjuk, mi minden történt még azon a napon, azután, hogy Jézus megteremtette Ádámot.

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Mennyire örülhetett Jézus, amikor megmutathatta Ádámnak a csodálatos kertet, amelyben az ő csodálatos otthona helyet kap. Minden készen állt arra, hogy Földünk királyává válhasson. És Ádám úgy is nézett ki, mint egy király. Kétszer olyan magas volt, mint a ma élő emberek. És nagyon jóképű volt. Neki nem kellett elölről megtanulnia mindent, mint egy kisbabának. Gondolkodott, beszélt és már most sok mindent tudott.

Mi volt az első dolog, amire Jézus megkérte? (1Móz 2:19)

Ahogy Ádám végignézett ezeken a szelíd állatokon, mindjárt tudta, milyen nevet kell nekik adni. Milyen nagy öröm lehetett a számára, amikor végigszemlélhette az összes szelíd és tökéletes teremtményt, amiket Jézus teremtett.

Ahogy sorra nevet adott a madaraknak, az állatoknak, nagyon hamar észrevette, hogy Jézus mindegyikből kettőt teremtett. Minden egyes állat, madár és hal rendelkezett társsal, amely ugyanolyan volt, mint ő, és akivel együtt lehetett. „Teremtett Isten nekem is valakit, aki olyan, mint én?”, töprengett Ádám. De nem talált senki olyat, aki olyan lett volna, mint ő (1Móz 2:20).

Vajon tudta Jézus, min jár Ádám esze? Persze, hogy tudta. Jézus azt akarta, hogy Ádám érezze, hogy nagyon hiányzik neki egy olyan gondolkodó lény, akit szerethet, és aki hozzá tartozik. És Jézus tudta, hogy eljött az ideje a kedves meglepetésnek, akit a teremtés végére tartogatott. Mit tett ekkor? (1Móz 2:18; 21)

Amikor Ádám felébredt, még mindig arra gondolt, hogy milyen jó lenne, ha

lenne valakije, aki olyan, mint ő. Egyik állat sem tudott gondolkodni és beszélni úgy, ahogy ő tudott. Milyen végtelenül szeretett volna valakit, akivel beszélgethet, akivel megoszthatja gondolatait, akit szerethet.

És ekkor Ádám megpillantotta Jézust, ahogy jött felé. Gyorsan felállt a helyéről. Jézus közeledett felé, mégpedig egy rendkívül szép külsejű valakivel. Úgy nézett ki, mint egy királynő, és csak egy picivel volt alacsonyabb nála (22. v.).

Ádám egyből tudta, hogy ők összetartoznak. Jézus teremtette őt Ádám testéből. Ő Ádám része. Mit gondolsz, vajon Ádám megköszönte őt Jézusnak? Biztos lehetsz abban, hogy igen.

Így a legelső esküvőre ezen a Földön az Édenkertben került sor. Mit mondott Jézus Ádámnak és Évának (24. vers)?

Gondold végig, mennyi minden történt hat nap alatt. Először még nem volt semmi. De mindössze hat nap alatt Jézus megteremtette az egész csodálatos világot, a halakkal, a madarakkal és az állatokkal. Majd Jézus megalkotta Ádámot és Évát, hogy élvezzék mindezt, és őket bízta meg azzal, hogy vigyázzanak mindenre.

Hány nap van egy héten? Hét. Hogy hívjuk a hetedik napot? Úgy, hogy szombat. A jövő héten fogunk beszélni a hetedik napról, valamennyi nap között a legjobbról.

Történet sarok

A kis pék

Patti Lynn Guthrie történetei alapján

− Kenyeret kell ma sütnöm − mondta anya, amint felszeletelte az utolsó vekni kenyeret.

− Mami, segíthetek? − kérdezte Johanna.

− Igen − mosolygott rá anya.

− Ó, de szuper! Szeretek kenyeret sütni!

Johanna kék szeme csillogott az izgalomtól, amikor végiggondolta, mi mindent tud majd csinálni a tésztából.

− Amíg a malom megőrli a búzát, a többi hozzávalót beletehetjük a keverőgépbe − mondta anya, miközben a konyhapultra helyezte azokat a dolgokat, amelyekre szükségük volt.

Johanna fogott egy kancsót és engedett bele annyi meleg vizet, amennyi éppen kellett. Óvatosan beleöntötte a tálba. Aztán anya segített neki kimérni az olajat, a mézet, a sót és az élesztőt. Anya azt mondta, hogy minden egyes hozzávaló nagyon fontos.

A malom hamarosan végzett a búza őrlésével. Johanna segített a lisztet beleönteni a tálba. Anya bekapcsolta a gépet, Johanna pedig apránként szórt még hozzá lisztet, míg anya nem szólt, hogy most már épp megfelelő lesz a tészta.

Amíg a gép a tésztát dagasztotta, anya odakészítette a kenyérsütő formákat a pultra, Johanna meg hozott egy kis széket, amire ráállhat.

Amikor a tészta készen volt, anya kivette a tálból. Johanna sóvár tekintettel figyelte, hogyan csíp ki anyukája neki egy keveset, hogy játszhasson vele.

− Köszönöm, Anya! − mondta, ahogy elvette a tésztát. Kezei jóval kisebbek voltak, mint anyukájáé, de tudta, hogyan készíthet mindenfélét a tésztájából. Megpaskolta, kinyújtotta, mint egy kötelet és gömbölyűre formázta. Egy kis mennyiséget laposra nyújtott és különböző formákat vágott ki belőle. Nagyon vidám dolog volt a tésztával játszani.

Amikor a veknik készen álltak a sütésre, Johanna finoman a tetejükre tette a különböző alakokat, amiket készített. Úgy néztek ki, mint valami különleges díszítések egy ajándékon. Azután Johanna segített anyukájának óvatosan becsúsztatni a kenyérsütő formákat a sütőbe. A házat kis idő múlva betölti majd a megsült kenyér finom illata. Nyami!

− Johanna, emlékszel még, miket használtunk a kenyerünk elkészítéséhez? − kérdezte anya. És a kis Johanna egyenként elősorolta a hozzávalókat.

− Ügyes vagy! − nyugtázva mosollyal anya a választ, majd feltett Johannának még egy kérdést: − Tud bárki is kenyeret sütni liszt, élesztő és a többi anyag nélkül?