Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

I. évfolyam

I. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Ábrahám és Izsák Istenben bízik

  13. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

El tudod képzelni, mennyire izgatott volt mindenki, amikor pontosan abban az időben, amikorra Isten mondta, Ábrahámnak és Sárának megszületett a gyermek, akit Isten megígért?

Ábrahámnak és Sárának sok-sok barátja volt. És nagyon gyorsan szárnyra kelt a hír a távolabbi vidékeken is: „Csoda történt! Sára kilencven, Ábrahám pedig száz éves, és gyönyörű fiúgyermekük született!” Az emberek nevettek örömükben, ahogy Ábrahám és Sára is.

Valóban csoda történt! Nem volt efelől semmi kétség, és mindenki tisztában volt ezzel, és ha valakik igazán, hát azok Ábrahám és Sára voltak! A fiúgyermeket is Nevetésnek hívták. Az Izsák név jelentése ugyanis ez. 1Móz 21:1−7

Egyetlen dolog rontotta meg ezt a boldogságot. A féltékenység. Hágár és Ismáel féltékenyek voltak. Ismáel ekkor tizennégy esztendős volt. És mindenki úgy gondolta, hogy, mivel Sárának nem lett gyermeke, Ismáel az a fiúgyermek, akit Isten Ábrahámnak megígért. Izsák születésével azonban minden megváltozott. Izsák volt az Isten által megígért csodagyermek. Mindenki tudta ezt. Hágár és Ismáel is tudta ezt. És Hágár és Ismáel gyűlölte Izsákot.

 További elmélkedésre:  Mennyi viszályt meg lehetett volna spórolni, ha Ábráhám és Sára kezdettől fogva igazán bízott volna Istenben! Mit gondolsz, miért várt Isten olyan sokáig az ígérete beváltásával? Lehet, hogy azt akarta, hogy Ábrahám és Sára igazán elhiggye, hogy semmi sem lehetetlen számára? Mit gondolsz, rád nézve is igaz, hogy Isten előtt semmi sem lehetetlen? Velünk kapcsolatban is azt akarja, hogy igazán bízzunk Benne?

HÉTFÖ

Röviddel Izsák megszületése után Ábrahám nagy ünnepi lakomát rendezett. 1Móz 21:8. Sok-sok mérföld távolságból is eljött mindenki, hogy együtt ünnepeljen Ábrahámmal és Izsákkal. Sára azonban kellemetlen dologra figyelt fel. Mi volt az? 9. v. Nevetgélni valakin vagy valamin azt jelenti, hogy csúfolódni valakivel vagy valamivel. Sára tudta, hogy ameddig Ismáel és Hágár közöttük van, addig nem lehet béke és öröm az otthonukban. Menniük kell. Mit mondott azért Sára Ábrahámnak? 10. v.

Amit Sára Ábrahámtól kért, alávaló dolognak hangzik, nemde? Ábrahám nem tudott mit tenni, de nagyon szomorú volt az egész miatt. 11. v. Ő még mindig szerette Ismáelt. Arról nem is beszélve, hogy sokáig azt gondolta, hogy Ismáel az Isten által megígért fiúgyermek. Isten azonban újra egyértelművé tette számára, hogy Sárától való az a fiúgyermek, akit Ő megígért. Most már természetesen számára is világos volt, hogy Izsák a megígért fiúgyermek.

Mi volt Isten válasza erre a helyzetre? 12−13. v. Ábrahám a szerint cselekedett, ahogy Isten mondta? 14−16. v. Ábrahám talán adott Hágárnak valamennyi pénzt is, az azonban mit sem ért akkor, amikor elfogyott a vizük. Szomjasak voltak, és senki nem volt, aki segíthetett volna rajtuk. Vagy mégis? 17−21. v.

 További elmélkedésre:  Voltál már úgy, hogy úgy érezted, hogy senki sem törődik azzal, milyen érzések gyötörnek? Voltál már úgy, hogy a barátaid magadra hagytak a bajban? Soha ne felejtsd el, hogy életed minden percében van egy angyal melletted, és Jézus mindig ismeri az érzéseidet is.

KEDD

Mennyire szerette Ábrahám és Sára Izsákot! Mennyire örültek neki! Izsák szerető és engedelmes gyermek volt. Szeretett a gyönyörű hegyekben lakni, és ahogy egyre nőtt, megtanulta, hogyan kell gondoskodni az állatokról és hogyan kell a földet művelni.

De mindenekfelett Ábrahám elmagyarázta Izsáknak a mindennapi − az esteli és a reggeli − áldozat jelentését. Izsák mindent megtanult amaz csodálatos ígérettel kapcsolatban, miszerint Jézus eljön majd, hogy megmentsen bennünket Sátántól, és maga is az Isten iránti szeretetet, a Benne való bizalmat és a Neki való engedelmességet választotta.

Emlékezhetsz, hogy Noénak három fia volt: Sém, Kám és Jáfet. Ők mindnyájan itt éltek e világban az özönvízkor, illetve az özönvíz előtt és után is! Sém, aki az Isten iránti hűséget választotta, még az élők között volt, amikor Izsák, száz esztendőkkel az özönvíz után, megszületett. Mennyire szívesen hallgathatta Izsák a történeteket arról, hogy milyen volt a világ az özönvíz előtt és után, valamint az özönvízkor! Mit gondolsz, mi jutott Izsák eszébe, valahányszor meglátott egy szivárványt? Minden valószínűség szerint az az ígéret, amit Isten Noénak tett.

Abban az időben, amikor Izsák született, a legtöbb ember már bálványokat imádott és Sátán hazugságainak hitt. Izsák tisztában volt azzal, hogy Isten elgondolása Ábrahámmal kapcsolatban az volt, hogy egy különleges nép származzon belőle, amely az Istenben való bízást és az Ő boldogság-szabályainak való engedelmességet választja, és amely az Ő misszionáriusa lehet. Jól tudta, hogy amikor a többi ember látja majd, mennyire megáldhatja Isten azokat, akik az Ő követését választják, és látják, milyen boldogok, sokan akarnak majd engedelmeskedni Neki.

 További elmélkedésre:  Olvasd el Jak 2:23-at. Mi bizonyította Ábrahám életében azt, hogy Isten barátja volt? Mindig teljességgel bízott Istenben? Beszélt vele Isten? Fel tudsz idézni olyan eseteket, amikor Isten beszélt Ábrahámmal? Szeretnél te is Isten barátja lenni? Az lehetsz!

SZERDA

Ábrahám és Isten annyira jó barátok voltak, hogy Ábrahám mindig felismerte Isten hangját. Amikor Isten szólt hozzá az egyik éjjel, Ábrahám azonnal tudta, ki szól, és mindjárt válaszolt is. Mit mondott Isten? 1Móz 22:1−2.

Ábrahám döbbenten ült fel. Lehet, hogy álmodta az egészet? Nem. Ismerte az Isten hangját. De hogyan is tehetné meg azt, amit Isten kért tőle? Csendben felkelt és kiment a szabad ég alá. Amikor feltekintett a csillagokra, mit gondolsz, milyen emlékek tolultak elő az elméjében? Igen, Isten arra tett ígéretet, hogy Izsák révén sok népek atyjává lesz.

Átgondolta a dolgokat, majd ránézett Sárára. Nem, nincs bátorsága elmondani neki, mit mondott Isten. Azután Izsákhoz ment, aki békésen aludt. Ó, milyen erősen kísértette Sátán, hogy ne vigye végbe azt, amire az imént parancsot kapott Istentől! Sátán talán ilyesmiket mondott: „Isten nem mondana neked olyat, amivel meg kellene szegned az Ő törvényét, amely azt mondja, hogy ne ölj!” Csakhogy Ábrahám pontosan tudta, mit mondott Isten. Szelíden ébresztette Izsákot: „Izsák, kelj fel. Egy nagyon különleges áldozatot mutatunk be, és azonnal indulnunk kell.”

Izsák korábban is gyakran ment el atyjával áldozatokat bemutatni, így hát gyorsan útra készen állt.

Ábrahám szólított még két szolgát, akik gyorsan összepakoltak mindent, amire szükségük lehetett: élelem, víz, fa, kés, és egy kis edény, amelyben utazás közben is égve tarthatták a tüzet. Felmálháztak egy öszvért, és hamar útra keltek. Olvassuk el a Biblia tömör tudósítását erről a történetről. 3−6. v.

Rettenetes napok voltak ezek Ábrahám számára. A szíve oly nehéz volt, hogy szólni sem igen volt kedve. Még ekkor is képtelen volt elmondani Izsáknak, mire kapott parancsot Istentől.

Amikor már csak ő és Izsák folytatták az utat felfelé, az utolsó hegyi szakasznál Izsák feltette azt a kérdést, amitől Ábrahám rettegett. Mi volt az a kérdés és hogyan válaszolt Ábrahám? 7−8. v. Ábrahám még ekkor sem merte kimondani, hogy Izsák lenne az a bizonyos áldozat. Talán teljes szívéből abban reménykedett, hogy Isten cselekszik majd valamit, aminek köszönhetően nem kell megáldoznia Izsákot.

 További elmélkedésre:  Ábrahám bebizonyította, hogy igazán bízik Istenben. Megtanulta ekkorra, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen. De ez volt számára a legnehezebb lecke. Veled hogyan tanítja Isten, hogy semmi sem lehetetlen a számára, ha valamit meg kell tennie érted?

CSÜTÖRTÖK

Amikor Ábrahám és Izsák felértek a hegy tetejére, Izsák segített atyjának megépíteni az oltárt.

De most már Ábrahámnak el kellett mondania neki, milyen parancsot kapott Istentől. Nem nehéz elképzelnünk, mennyire megdöbbent Izsák. Nem volt már aprócska gyermek. Erős fiatal férfi volt, lehetett már vagy húsz esztendős. Gond nélkül félretolhatta volna az útból az atyját és hazamehetett volna. Csakhogy Izsák is megtanult Istenben bízni. „Tedd csak azt, atyám, amit az Isten mondott neked” − mondta.

Még egyszer megölelték egymást, lassan, hosszan. Ezután Izsák felfeküdt az oltárra, Ábrahám pedig gondosan odakötözte őt. Könnyek csorogtak alá Ábrahám orcáján. Ahogy vette a kést és a magasba emelte, a keze egyre remegett.

De hirtelen egy hang állította meg őt. 1Móz 22:10−12. A tőr Ábrahám kezéből a földre hullott. Ó mennyire hálás volt Ábrahám és Izsák! Ahogy Ábrahám és Izsák újra átölelte egymást, immár örömkönnyek csillogtak az arcukon.

Ekkor mindketten egy hangra lettek figyelmesek. Beee! Beee! Mi az? A történet folytatását a 13−19. vers-ben olvashatjuk. Isten gondoskodott áldozatról! Újra bizonyította, hogy szeret bennünket, és hogy az Ő számára semmi sem lehetetlen.

 További elmélkedésre:  Bizonyította Ábrahám, hogy valóban bízik abban az ígéretben, amit Isten 1Móz 17:19. szerint tett? Hogyan bizonyítjuk mi, hogy az Istenben való bizodalmat választjuk?

PÉNTEK

Ábrahám mindvégig az Istenben való bizalmat és a Neki való engedelmességet választotta. Tudta, hogy Isten azt mondta, hogy Izsákon keresztül tartja meg csodálatos ígéretét. És hitte, hogy Isten a halálból is feltámaszthatja Izsákot, ha azon a napon, ott a hegyen meghalt volna az oltáron.

Gondolkodjunk el egy kicsit Ábrahám és Izsák történetén. Amikor naponta bárányáldozatot mutattak be, miről elmélkedett a nép? Emlékezzünk Keresztelő János szavaira: Ján 1:29. Jézus, Isten drága Fia, aki soha, csak egyszer sem volt engedetlen Isten boldogság-szabályaival szemben, lesz az igaz Bárány, aki meghal majd értünk.

Az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten tudta, hogy mindnyájan meg fogunk halni, mivel a bűn következménye halál, és mindnyájan engedetlenek voltunk. De mert nagyon-nagyon szeretnek bennünket, készítettek egy óriási és csodálatos tervet. Jézus, a Fiú Isten és a mi hatalmas Teremtőnk, nem egyszerűen megmutatja majd nekünk, hogyan élhetünk bűnök elkövetése nélkül, de meg is hal majd mindenki helyett − vagyis értünk, mindnyájunkért is −, akik vétkeztek.

Gondolkodj el egy kicsit azon, mennyire szeret bennünket Isten! Olvass el újra olyan verseket, amiket már ismersz. Ján 3:16−17. Sátán azt akarja, hogy örökre meghaljunk; Isten azt akarja, hogy örökké éljünk.

 További elmélkedésre:  Nem volt semmi és senki, aki elfoglalhatta volna Jézus helyét, amikor meghalt értünk. Izsáknál nem így volt: neki lett helyettese. És Jézus teljesen egyedül érezte magát. Mit gondolsz, amikor Ábrahám és Izsák bemutatták naponkénti bárányáldozataikat, mindig eszükbe jutott az, ami azon a bizonyos napon velük a hegyen történt? Mit gondolsz, jobban szerették ezért Jézust, mint ahogy korábban szerethették? Mi is, minél jobban megismerjük azt a szeretetet, amellyel Jézus szeret bennünket, annál jobban szeretjük Őt!

 

 

 

Történet sarok

Péter és a pénze

Patti Lynn Guthrie történetei alapján

[Eddig történt: Péter megtanulta az anyukájától, hogyan kell kenyeret készíteni. Immár pénzt is keres azzal, hogy kenyeret süt eladásra. És mennyi mindent kigondolt, hogy majd abból a pénzből meg fogja tudni vásárolni!]

Péter hétről-hétre, miután gondosan elkülönítette a tizedet, ami az Istené, kifizette anyukájának azokat a hozzávalókat, amiket a kenyérsütéshez felhasznált. Fizetett az üzemanyagért is, hiszen anyukája rendszerint azzal is segített neki, hogy autóval kiszállította az elkészült kenyereket. Ezután Péter a maradék pénzt elhelyezte a bankban, hogy aztán megtakarításai lassan-lassan gyarapodjanak.

Péter először nagyon izgatott volt. Szerette böngészgetni az árukatalógusokat, megpróbálta eldönteni, mit vásároljon. Csakhogy azok a dolgok, amiket kinézett, jóval többe kerültek, mint amennyit megtakarított. Péter most már erősen gondolkodóba esett, hogy egyáltalán fog-e annyi pénzt keresni valaha, amennyiből meg tudja azokat vásárolni.

Teltek-múltak a hetek, és Péter nem hogy egyre nagyobb örömmel gondolt volna arra, hogy mennyi pénzt megtakarít hétről hétre, inkább egyre lehangoltabbnak és szomorúbbnak kezdte érezni magát.

Aztán az egyik szombaton Péter arról hallott a gyülekezetben, hogy vannak misszionáriusok, akik Jézusról beszélnek embereknek, és hogy ennek a szolgálatnak a folytatásához pénzre van szükség. Sok ember hal meg nap nap után úgy, hogy többségük nem is hallott Jézusról és az Ő szeretetéről.

„Milyen szomorú!” − gondolta Péter magában. El sem tudta képzelni, milyen lehet az, amikor valaki nem tud Jézusról. Azt mondta magában, bárcsak lenne sok pénze, amellyel e misszionáriusokat segíthetné.

Ekkor Péternek eszébe jutott a megtakarított pénze. Egyszerre rádöbbent, hogy a saját pénzéből még semmit nem adott Istennek. Hisz a tized eleve Istené. És miután kifizette anyukájának azt, amivel neki tartozott, az egész maradék pénzt magának tartotta meg. Csak azokra a dolgokra gondolt, amiket magának akart. Nem csoda, hogy el is vesztette az örömét. Nagyon önző volt, és tudta, hogy az önző emberek sohasem boldogok.

Nem tartott sokba Péternek, mire elhatározta, mit fog csinálni. „Elhatároztam, hogy inkább a misszióra adom a pénzemet, semmint hogy magamnak tartsam azt meg” − mondta az anyukájának. És tudta, hogy döntésével neki is örömöt szerez.

Péter utánanézett annak, hogy mennyit takarított meg. Majd eldöntötte, hogy az egészet odaadja a misszióra.

Péter szíve újra könnyű lett és boldog. Tudta, hogy igazából nem adott túl sokat, de azt is tudta, hogy az adomány minden egyes forintja ahhoz segít majd embereket, hogy megismerjék Jézust. Péter arra gondolt, milyen érzés lehetett látni annak a fiúcskának, aki odaadta az ebédjét, hogy Jézus arra a nagyszerű csodára használja azt fel, hogy éhes emberek ezreinek ad enni.

Péter úgy nőtt fel, hogy erős segítsége lett Jézusnak. És az ő kis története sok-sok embert segített ahhoz, hogy az önzetlen életet válassza, és többet adjon a pénzéből Jézusnak. Talán neked is segít ebben ez a történet!