|
VASÁRNAP
 Az
özönvíz visszahúzódását követően, illetve azután, hogy Noé és családja végre elhagyhatta a bárkát, az első
dolguk az volt, hogy hálát adtak Istennek, amiért megőrizte őket. Isten pedig a szivárvány által adott nekik egy
ígéretet. Miben állt isten ígérete?
Ideje volt munkához látni. Mit gondolsz, mit csináltak elsőként? Netán
építettek egy házat? Talán felástak és bevetettek egy kertet? És mit gondolsz, szorgalmasan láttak a
feladataikhoz? Bizony, úgy lehetett!
Csakhogy ne felejtsd el, hogy nem csak Noé és családja láttak szorgalmasan a
feladataikhoz azután, hogy elhagyhatták a bárkát. Sátán ugyanúgy nagy ügybuzgalommal tette a maga dolgát. Jobban
gyűlölte Istent most, mint bármikor korábban. Eltökélte magában, hogy angyalaival együtt mindent elkövetnek
annak érdekében, hogy az emberekkel elhitessék az Istenről terjesztett hazugságaikat.
A mennyben, csakúgy, mint a világban a bűn bejövetele előtt, az angyalok
Ádámhoz és Évához hasonlóan tökéletes boldogságban éltek. Természetes módon engedelmeskedtek Isten
boldogság-szabályainak. Mindezt úgy, hogy igazából az sem jutott az eszükbe eközben, hogy ők most szabályokat
követnek.
Azután viszont, hogy Lucifer vétkezett, minden mennyire más lett! A mennyben
minden angyal döntés elé került, hogy vajon Istennek hisz-e vagy Sátánnak. A többség az Istennek való
engedelmességet választotta. De amikor Sátán hazudott Évának, Éva úgy döntött, hogy neki hisz és nem Istennek.
Attól fogva pedig nekünk, embereknek, az vált természetessé, hogy engedetlenek legyünk Istennel szemben.
De sosem szabad elfelejtenünk, hogy a döntés továbbra is rajtunk áll. Nem
szükséges engedelmeskednünk Sátánnak. És Jézus mindig segíteni fog nekünk, ha mi kérjük Őt.
További elmélkedésre:
Kényszerít bármikor is Jézus bennünket arra, hogy engedelmeskedjünk a
boldogság-szabályoknak? Semmiképp! Azt akarja, hogy annyira szeressük Őt, hogy az engedelmességet válasszuk.
Vajon mindig mellettünk van, hogy segítsen nekünk? Igen, mindig. Eszedbe jut mindig, hogy segítségül hívd Őt?
Még csak letérdelned sem kell minden egyes alkalommal. Amikor Sátán megkísért téged valamivel, csak fohászkodj
föl Hozzá magadban, és kérj segítséget Tőle.
HÉTFÖ
Ahogy telt-múlt az idő az özönvíz után, egyre több gyermek született. Akik
aztán felnőttek, megházasodtak, és újabb és újabb gyermekek születtek. Nem kellett hozzá nagyon sok esztendő,
hogy a világot ismét kezdjék benépesíteni az emberek.
Bizonyára sok kisgyermek szeretett üldögélni Noé nagyapa ölében és unszolni őt,
hogy meséljen újra és újra az özönvízről, illetve arról, hogy milyen volt a világ azelőtt.
Valószínűleg Noé ősapánk is beszélt nekik a gyönyörű kertről, amit Isten
készített. És minden bizonnyal szólt nekik arról, hogyan indult útjára világunkban a bűn, amikor Éva úgy
döntött, hogy Sátán hazugságainak hisz, semmint hogy Istennek.
Szólt nekik a csodálatos ígéretről, mely szerint Jézus egy napon visszajön,
hogy megmentse őket Sátántól. Tanította nekik, hogy minden egyes állatáldozat arra neveli őket, hogy ne
felejtkezzenek meg erről az ígéretről.
Ámde Noé unokái között is sok olyan volt, aki nem akarta hallgatni ezeket a
történeteket. Ők viccet csináltak ezekből a történetekből, miközben Istent vádolták azért a pusztításért, amit
az özönvíz végzett a földön. Némelyek bálványokat is készítettek és azokat imádták. Ez Noét nagyon
elszomorította.
Noé három fiának, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek sok-sok unokája volt. Ők még
sokáig a hegyek között éltek, ott, ahol a bárka az özönvíz után megfeneklett. Sátán azonban egyre kísértette
őket, hogy szegüljenek szembe Isten boldogság-szabályaival.
További elmélkedésre:
Noé neked is ük-ük-ükapád! A mi egész emberi nemzetségünk előbb Ádámtól,
majd Noétól ered! Ha azonban meghozzuk a döntést, hogy Jézushoz akarunk tartozni, Isten családjának leszünk a
tagjai. Elhatározod te is minden egyes napon, hogy Jézusé leszel?
KEDD
 Végül Khám és Jáfet, valamint a
hozzájuk tartozó nemzetségek felszedelőzködtek és elköltöztek egy sík vidékre, egy nagy folyó mellé. Ott jó
termőföldek várták őket. Tudták, hogy ott meg tudják termelni maguknak az élelmet, házakat építhetnek, és
háborítatlanul imádhatják a bálványisteneiket. Noé rendkívül csalódott volt miattuk.
Sém és családja viszont úgy döntött, hogy ott maradnak a hegyek között és
hűségesek maradnak Istenhez. A többiek viszont úgy gondolkoztak, hogy azt csinálnak, amit akarnak. Eszükbe sem
jutott, hogy mindeközben Isten szomorúan figyeli őket. Nagy terveket forgattak a fejükben, és azt hitték, hogy
senki nem állíthatja meg őket. Meg is volt mindenük, amire szükségük lehetett e tervek kivitelezéséhez.
1Móz 11:4
Ezek a balga emberek komolyan hittek abban, hogy képesek felépíteni egy annyira
magas tornyot, aminek feljuthatnak a tetejére, és ahol tökéletes biztonságban lehetnek egy esetleges újabb
özönvíz esetén. Ugye, hogy nem hittek Isten az ígéretében, miszerint nem bocsát újabb özönvizet a földre. És
eszükbe sem jutott, hogy a mi hatalmas Istenünk olyan könnyen leronthatja a tornyaikat, mint ahogy egy
játékkockákból kirakott építmény egyetlen érintésre összedől.
A hatalmas torony napról-napra magasabb lett. Gyönyörű lakásokat alakítottak ki
a tornyon belül, amelyekben az építők laktak. És külön helyiségeket alakítottak ki, amelyekben bálványaikat
imádhatták.
A torony újabb és újabb szintekkel bővült. Milyen büszkék voltak az építők! A
torony nemsokára olyan magas lett, hogy a torony alján levő építők nem hallották már a torony tetején
dolgozókat, amint a téglát és az egyéb szükséges építőanyagokat tőlük rendelték. Így tehát a torony tetején
dolgozó munkásoknak embereket kellett hívniuk a közbülső szintekre, akik továbbadják a rendeléseket az alsóbb
szinten elhelyezkedőknek.
Ez idő tájt mindenki egy nyelvet beszélt. Vagyis mindenki értett mindenkit. De
vajon jó ötlet az, ha sok ember zsúfolódik össze egyetlen helyen? Egyáltalán nem.
További elmélkedésre:
Sorolj fel olyan dolgokat, amiket a városban élve láthatunk vagy
hallhatunk, vagy éppen olyan élelmiszereket, amiket könnyedén megvásárolhatunk és elfogyaszthatunk, és amelyek
arra kísérthetnek, hogy szegüljünk szembe Isten boldogság-szabályaival? Meg tud őrizni bennünket Isten Sátántól,
ha szüleinknek abban a városban kell élniük? Igen, de kérnünk kell Őt, hogy juttassa eszünkbe minden egyes napon
azt, hogy ne hallgassunk Sátán kísértéseire.
SZERDA
 Soha
nem volt Isten elgondolása szerint való az, hogy az emberek egy helyre összetömörülve éljenek. Tudta, hogy jobb
nekik, ha sok különböző helyen élnek szerte a világon. És azt is tudta, hogy a nagyvárosokban könnyebb dolga van
Sátánnak, amikor az embereket rossz dolgok cselekvésére kísérti.
Bizony, ma is látjuk, mennyi gonoszság tobzódik a nagyvárosokban! Arról nem is
szólva, hogy a városokban nincs elég terület nagy kertek kialakításhoz, illetve ahhoz, hogy a szabadban
játsszunk. Ha vidéken laksz, szerencsés ember vagy.
 Isten elhatározta, hogy nem
engedi meg az embereknek, hogy befejezzék a toronyépítést. Hogyan állította le őket?
1Móz 11:5−7
Milyen egyszerű útja-módja volt ez annak, hogy minden egy csapásra
megváltozzon! Amikor az egyik munkásnak, aki a torony tetején dolgozott, téglára volt szüksége, az alant hozzá
legközelebb levőnek leszólt. Az az illető talán azt hitte, hogy vizet kérnek tőle, így hát ezt adta tovább az
alatta levőnek. Az meg azt gondolhatta, hogy valami szerszámot kérnek tőle.
Aztán amikor valaki felvitte az anyagot, amiről azt gondolta, hogy a tetőn
dolgozó rendelt, kiderült, hogy egyáltalán nem arra volt szükség. Na, ebből kerekedett aztán csak a haddelhadd!
A munkások dühösek voltak. Harcok törtek ki közöttük. Az emberek egyszerűen nem értették, mit mondtak a többiek.
Mindenki azt hitte, hogy a többiek megőrültek. Nem volt mód az építés folytatására.
Egy nap aztán egy hatalmas villám csapott le az égből, és belevágott a torony
tetejébe. Immár semmi sem maradt abból, amire az emberek büszkék lehettek.
További elmélkedésre:
Lehetséges, hogy az emberek bölcsebbek legyenek Istennél? Nyilván nem.
Megesik olykor, hogy a gyermekek azt hiszik, többet tudnak, mint a szüleik? Kicsoda kísért arra bennünket, hogy
nagyobb tudást feltételezzünk magunkról, mint amennyivel valójában rendelkezünk? Vitatkoztál már édesanyáddal
vagy édesapáddal?
CSÜTÖRTÖK
A várost, amelyben az emberek a hatalmas torony felépítésével próbálkoztak,
Bábelnek nevezték el. A szó ezt jelenti: „zűrzavar” illetve „összezavart”. Isten egyszerűen összezavarta azt az
eszközt, amelyen keresztül érintkeztek egymással, így kezdtek különböző nyelveken beszélni.
Nem tudjuk hány különböző nyelven kezdtek ekkor beszélni, mindenesetre Sátán
gonosz terve meg lett hiúsítva.
Amikor az emberek megpróbálták kitalálni, mitévők legyenek, lassanként
rájöttek, hogy sokszor egyazon családon belül sem értik meg egymás beszédét. Ekkor azok a családok, amelyek
megértették egymás beszédét, összefogtak. Összeszedelőzködtek, összepakolták a holmiikat, a haszontalan
bálványaikkal egyben, és elköltöztek messze, a világ más fertályaira. Így indult útjára világunkban a sok-sok
nemzet.
 Mindössze
Noé és Sém és családjaik maradtak továbbra is azon hely közelében, ahol a bárka megfeneklett. Ők elhatározták,
hogy megmaradnak az Istennek és az Ő boldogság-szabályai iránti engedelmességben.
További elmélkedésre:
Hányféle nemzetiséget tudsz elsorolni? Hányfélével találkoztál is már?
Ismersz japánokat? Olaszokat? Kiket még? Ezeket Jézus mind egytől-egyig szereti? Szoktunk vajon
misszionáriusokat küldeni más országokba, hogy elmondjuk nekik, mennyire szereti őket Jézus?
PÉNTEK
Amikor Isten megteremtette Ádámot, a teste tökéletes volt, azonkívül több mint
kétszer olyan magas volt, mint a mai emberek. Miután bejött a bűn, lassan-lassan minden megváltozott. Az özönvíz
után pedig még látványosabbak voltak a változások.
Az özönvíz előtt az emberek sok száz évet éltek. Noé ősapánk például 600 éves
volt, amikor kezdetét vette az özönvíz. Az özönvíz után pedig még 350 évet élt. Végül is 950 esztendős volt,
amikor maghalt.
Az özönvíz után Isten megengedte az embereknek, hogy egyenek olyat is, amelynek
elfogyasztására az özönvíz előtt nem engedett meg nekik. Mi volt az? Igen, megengedte nekik, hogy bizonyos
állatokat leöljenek és megegyenek, noha az nem volt számukra a legalkalmasabb eledel.
Amikor kertjeiben a növények sarjadni kezdtek, Noé és Sém fia bizonyára
megmaradtak a legalkalmasabb eledelek fogyasztásánál. Mindegyikük több mint 900 évet élt.
Ahogy a korok követték egymást, az emberek már nem nőttek olyan magasra,
 és már messze nem
éltek olyan sokáig, mint az előttük élt nemzedékek. Betegségek és járványok ütötték fel a fejüket. Az emberek
rossz dolgokat ettek és ittak, és a maguk kedve szerint éltek. Milyen szomorú!
További elmélkedésre:
Sátán azzal kérkedett a mennyben, hogy az ő elgondolásai jobbak, mint az
Istenéi. Valóban jobbak voltak? Vajon örömmel tölti el az Istent, ha azt a döntést hozzuk, hogy Őt szeretjük,
Benne bízunk és Neki engedelmeskedünk? És hát nem ni vagyunk ilyenkor a legboldogabbak? Ezzel szemben az, amikor
az Ő boldogság-szabályaival szembeni engedetlenséget választjuk, annak vége nemde mindig a boldogtalanság?
| |
Történet sarok
Az
„elsűllyeszthetetlen”
Titanic
Patti Lynn Guthrie történetei alapján |
 |
Az óceánjáró egy nagyon nagy hajó, amely nagyon sok embert szállít a
végeláthatatlan óceánokon. Jó száz évvel ezelőtt az Atlanti-óceán keleti partjainál, Angliában néhány férfiú,
akik hatalmas hajók építésével foglalkoztak, elhatározták, hogy készítenek egy hatalmas óceánjárót. Ez volt a
világon a leghatalmasabb óceánjáró. Olyan erősnek álmodták meg, amelyet a legszörnyűbb viharok sem
süllyeszthetnek el. Titanicnak keresztelték el.
A Titanic belseje olyan nagy volt, mint egy palota belseje. Olyan volt, mint
egy gyönyörű szálloda drága bútorokkal és szép díszekkel. A hosszú hajóút során rengeteg minden állt az emberek
rendelkezésére. A gyermekeknek számos játszótér, úszómedencék, amikben lubickolhattak. A felnőttek könyvtárakban
olvasgathattak, különböző játékokat űzhettek, úszhattak, vagy épp csak üldögélhettek és pihengethettek a padokon
vagy a kabinjaikban.
 Az
óceánjáró végre elkészült, és készen állt első nagy útjára az óceánon. És ha azon a több mint száz évvel
ezelőtti csípős április napon ott lettél volna azon a bizonyos rakodóparton, Angliában, láthattad volna az
izgatott emberek tömegét, akik integettek és éljeneztek. Azért jöttek oda, hogy megnézzék a világ leghatalmasabb
óceánjáróját, és hogy integetve búcsúztassák az azon elhajózó utasokat.
A nagy hajó lassan eltávolodott a parttól. Megkezdte útját, amely az
Atlanti-óceánon keresztól Amerikába vezetett. Több mint kétezer utas tartózkodott ennek az elbűvölő óceánjárónak
a fedélzetén, és rengeteg munkás sürgött-forgott a hajó körül, illetve hogy kiszolgálják a hajó utasait. Smith
kapitány felelt mindenért.
Mindenki nagyon-nagyon várta ezt a csodálatos utazást. Az utasok mindjárt
elhelyezkedtek kabinjaikban, és jól érezték magukat. Valószínűleg nem igazán aggodalmaskodtak az óceán felszínén
lebegő jéghegyek miatt, amik mellett és között elhajóztak. És valószínűleg arról sem volt tudomásuk, hogy Smith
kapitány figyelmét külön felhívták arra, hogy abban az évben a megszokottnál jóval több a jéghegy.
A jéghegyek nagyon veszedelmesek. A jéghegynek épp hogy csak a legteteje, egy
kicsiny rész látszik ki a vízből. A jéghegyek testéből a legnagyobb részek a szem számára láthatatlanok, a víz
alatt rejtőznek. A hajóknak nagy körben meg kell kerülniük azokat, nehogy nekiütközzenek azoknak a részeknek,
amiket nem láthatnak.
Az Angliából való elindulást követő éjjel fél tizenkettőkor a hatalmas hajó
sebesen szelte a nyugodt, csendes vizet. A hajón dolgozókat nem számítva szinte mindenki aludni tért már. Alig
páran, akik játékokba merültek, voltak még fenn. Egyik-másik hajóalkalmazott már a másnapi feladatokra készült.
Rendkívül hideg volt. Nem sütött a hold aznap éjjel, és habár a csillagok
fényesen ragyogtak, koromsötét volt. Smith kapitány kiadta a parancsot a figyelőszolgálatnak, hogy nagyon-nagyon
figyeljenek oda a jéghegyekre.
Éjfél előtt alig húsz perccel a figyelőszolgálatot teljesítő egyik tiszt és
közlegény egyszerre megpillantott valamit, ami megrémítette őket. „Jéghegy, közvetlenül előttünk” − kiáltott az
őr.
(Folytatjuk.)
|
