|
VASÁRNAP
 A
vihar egész ideje alatt angyalok őrizték a bárkát és óvták meg attól, hogy bármi is kárt tegyen benne. Negyven
hosszú nap után aztán az eső végre elállt. Az egész világ egy hatalmas óceán volt ekkor. Csak egy kicsinyke
földdarab sem látszódott ki sehol. A legmagasabb hegycsúcsokat is több méterrel ellepte a víz. Valamennyi állat
és ember, amik és akik nem tartózkodtak a bárkában, megfulladt.
Isten egy pillanatra sem felejtkezett el Noéról és családjáról, de az
állatokról sem. Előre elkészített egy olyan hegyet a hegyek csúcsai között, amelyen a bárka megpihenhetett, amíg
a még nem csituló szél fel nem szárította a vizeket. 1Móz 8:1−4
Sok hónap telt el így. Noé és családja szorgosan végezte feladatát, híven és a
tőlük telhető legnagyobb figyelemmel viselték gondját a reájuk bízott állatoknak és egymásnak. Micsoda
megkönnyebbülést érezhettek, amikor végre megszűnt a hullámokon való ringatózás!
De még mindig majdnem három hónapot kellett várniuk addig, míg a hegyek csúcsai
kibukkantak a vízből. 5. v. Egy nap aztán Noé kinyitotta a bárka
ablakát. Elképzelheted, mennyire türelmetlenül várta ő és családja a víz apadását, figyelték azt, ahogy a víz
szintje egyre lejjebb kerül és mind több szárazföld látszik ki.
Noé kiengedett egy hollót az ablakon, hogy megnézze, van-e olyan része a
szárazföldnek, amely már száraz. Mit csinált a holló? 6−7. v.
Mely madarak próbáltak még szárazföldet találni? 8−9. v. A
galamb biztos nagyon örült, hogy visszajuthatott a bárkába, ahol táplálék és gondoskodás várta.
További elmélkedésre:
Voltál már úgy, hogy türelmetlenül vártad valaminek eljöttét, amire hosszú
ideig készültél? Nyafogtál vagy zsörtölődtél ilyenkor? Segített az ilyenkor? Ugye, hogy nem? Isten segítette
Noét és családját abban, hogy türelmesek legyenek, és Ő nekünk is segíthet abban, hogy türelmesek legyünk.
HÉTFÖ
Megint eltelt egy hét, és Noé egyre csak várta, hogy a víz egyre lejjebb és
lejjebb apad. Ekkor újra kiengedte a galambot. Mi történt ezután? 1Móz 8:10−12
Képzeld csak el, mennyire izgatott lehetett mindenki! Egy falevél! Egy igazi,
élő, fényes zöld levél! Azt jelentette ez, hogy a növények újra növésnek indultak. Amilyen gyorsan csak tudták,
eltávolították a bárka tetejét. Isten úgy tervezte meg a bárkát, hogy akárhol legyenek is, mindig áramolhasson
be friss levegő. De mennyire más lehetett a nap sugarait is érezni most!
Isten még mindig nem nyitotta ki nekik az ajtót, amiből tudhatták, hogy még nem
teljesen jött el az ideje annak, hogy elhagyják a bárkát.
Türelemmel vártak egy újabb hetet. Végre egyszer meghallhatták a csodálatos
szavakat, amire oly régóta vártak. Egy hatalmas angyal szállt alá, és a roppant ajtó kitárult. Olvassuk el ezzel
kapcsolatban 1Móz 8:15−19-et.
El tudod elképzelni, milyen érzés lett úrrá a madarakon és a többi állaton,
amikor elhagyták a bárkát? Örvendeztek? De mennyire! A madarak a magasba szárnyaltak, a szárazföldi állatok
futkosni kezdtek körbe-körbe. A hosszú várakozásnak végre vége! Újra a szárazon voltak!
További elmélkedésre:
Voltál már úgy, hogy egyszerre érezted magad boldognak és szomorúnak? Talán
Noé is így volt, amikor körbetekintett és meglátta, mennyire más lett a világ, mint volt az özönvíz előtt. De
mindenekfelett hálás volt. És ameddig Jézusban bízunk, mi is hálásak lehetünk.
KEDD
 Amidőn Noé és családja elhagyta
a bárkát, legelső dolguk az volt, hogy áldozatot mutassanak be. Megköszönték Istennek, hogy megtartotta őket
életben, és megtartotta őket a hosszú-hosszú hónapokon keresztül, amíg a bárkában voltak. Hálát mondtak Istennek
azért a rég tett ígéretéért, hogy Jézus eljön majd e világra és meghal értünk, hogy nekünk örök életünk legyen.
Isten, látva Noét, amint áldozatokat mutat be, örült, hogy Noé az igaz életet és a Hozzá való hűséget
választotta.
Noé mindamellett azon gondolkodhatott, nem lesz-e valamikor újra egy ilyen
özönvíz. Mit ígért nekik Isten ezzel kapcsolatban? 1Móz 9:11
Isten elmondta nekik, hogy ad nekik egy csodálatos jelet, amely az Ő ígéretére
fog emlékeztetni. Ez pedig a szivárvány. „A szivárvány? Hát az meg mi?” Senki nem látott még szivárványt.
„Nézzetek fel az égre!” − kiáltott fel valamelyikük. Szemközt az égbolton tűnt
át a lenyűgöző ív-forma, a legcsodálatosabb szivárvány, amit csak el tudsz képzelni.
12−17. v. Milyen csodálatos módja ez annak,
hogy emlékeztessen bennünket Isten az Ő ígéretére!
További elmélkedésre:
Valahányszor szivárványt látunk, eszünkbe juthat az a bizonyos legelső
szivárvány, illetve az ígéret, amit Isten adott nekünk. Hallottál már árvizekről? Igen, Sátán rettenetes
árvizeket idézett elő. De volt-e csak egy is olyan ezek között − azóta, hogy Isten először felhelyezte az égre
az Ő jelét, a szivárványt −, amely az egész földet beborította? Nem, nem volt ilyen. Ugye, hogy mindig
ráhagyatkozhatunk Isten ígéreteire?
SZERDA
Amidőn Noé széttekintett a földön, úgy tűnhetett neki, hogy ez nem is ugyanaz a
föld, mint amelyiken az özönvíz előtt lakott. Arra gondolt, hogy még mindig mennyi szépség van az ég alatt, noha
tövis, bogáncs és még rengeteg más rossz dolog keletkezett a földön azóta, hogy a bűn bejött.
Voltak zöld, lankás dombok, csodálatos erdők megannyi fajta fával, dúsan termő
kertek. Gondolj csak bele, mennyire kívánhatta már Noé és családja a kertek friss gyümölcsét és zöldségét?
A világ most nagyon pusztának és kopárnak látszott. Éles kövek hevertek
mindenfelé, és voltak olyan hegyek, amiket nem borítottak fák. Az özönvíz előtt nagy és kis tavak váltakoztak.
Most ugyanitt hatalmas óceánok hömpölyögtek.
 Sok
helyütt a talaj felszínén arany, ezüst és egyéb drágakövek hevertek azelőtt. Most ugyanezek a helyek kopárak és
csúnyák voltak. A gyönyörű erdők, az arany, az ezüst, a gyémántok és mind a többi drágakövek, egészen mélyen a
föld felszíne alá kerültek.
A gyönyörű házak és templomok, amiket az emberek a bálványaikkal egyben
építettek, mind hamuvá és az enyészeté lett.
Ekkor Noénak más dolgok kezdtek járni a fejében. Hogy lesz majd azokkal a
hatalmas állatokkal, amelyek vaddá válnak? Hiszen ezek könnyen megtámadhatják és megölhetik az embereket!
És milyen lesz az időjárás? Aztán pedig hogy vajon tudnak-e élelmet termelni úgy, ahogy azelőtt?
Isten értette azokat a gondolatokat, amik Noét foglalkoztatták, és megadta neki
a válaszokat.
További elmélkedésre:
Tudtad, hogy az özönvíz előtti hatalmas erdőkből, amik a föld alá
temettettek, lett az általunk használt szén és olaj? Vajon Isten ma is tudja a válaszokat a mi kis és nagy
kérdéseinkre? De még mennyire, hogy tudja! Létezik egyáltalán olyan dolog, ami miatt aggódnod kellene, hogy
vajon Isten gondoskodik-e róla?
CSÜTÖRTÖK
 Mit mondott Isten Noénak arról,
hogy milyen lesz a föld az özönvíz után? Olvasd el erről 1Móz 8:22-t. Noé talán
gondosan elrakta a növények magvait, hogy azokat az özönvíz után elültesse. És most megtudta, hogy a magok
ezután is kihajtanak és gyümölcsöt teremnek az eledelre.
Isten szólt Noénak a vadállatokról is. Mit mondott?
1Móz 9:1−2
Amikor Isten megteremtette a madarakat, a halakat és az állatokat, mind
szelídek és barátságosak voltak. De miután bejött a bűn, az állatok nem bíztak már úgy az emberben, ahogy
azelőtt bíztak. Több állatfaj kifejezetten veszedelmes lett. Isten tisztában volt vele, hogy ezek árthatnak
nekünk, ezért tehát úgy intézte, hogy féljenek tőlünk.
Egynéhány nagyon nagytermetű és veszedelmes állat nem mehetett fel a bárkára.
Ezek is megfulladtak az özönvízkor, és eltemettettek a földben, a többi elpusztult állattal és emberrel egyben.
Tudjuk, hogy ezek az állatok léteztek az özönvíz előtt, mivelhogy az emberek kiásták egyik-másik példány
csontjait.
Az özönvíz előtt Isten elmondta, mely eledelek a legalkalmasabbak arra, hogy
egészségben és boldogságban tartsanak meg bennünket. Emlékszel, melyek ezek? A sokféle gyümölcs, illetve a
különböző gabona- és diófélék. Isten ekkor egészítette ki a táplálékok körét a zöldségfélékkel. Isten tudta,
hogy ezek rendkívül fontos szerepet töltenek majd be az egészséges táplálkozásban.
További elmélkedésre:
Mely állatok szelídek, és melyek vadak szerinted? Általában a vadállatok is
félnek az embertől, kivéve, amikor háborgatjuk őket. Neked vannak kisállataid? Gondoskodsz róluk? Hogyan?
Igyekszel egyre jobban megkedvelni a zöldségféléket? Melyek azok, amiket már most is szeretsz?
PÉNTEK
Isten az özönvíz előtt soha nem engedte meg az embereknek, hogy megöljék és
megegyék az állatokat. De minthogy időbe telt, míg a kisarjadó magvak termést hoztak, Noénak és családjának
megengedte, hogy egyék egyes állatok húsát, amikről Isten azt mondta nekik, hogy „tiszták”.
Emlékszel, hogy mikor a madarak és a többi állatfaj bement a bárkába, egyes
fajokból kettő-kettő, más fajokból hét-hét ment be. Azokat, amikből kettő-kettő ment be, Isten
„tisztátalanok”-nak nevezte. Isten tudta, hogy ezek húsa nem jó az embereknek elfogyasztásra. Vannak olyan
tisztátalan állatok, amelyek más állatokat is megesznek.
Azok az állatok és madarak, amikből hét-hét volt, kizárólag növényt esznek, és
Isten ezeket „tiszták”-nak nevezte.
A madarak és a többi állat húsa soha nem volt a legjobb eledel a testünk
számára. Mára pedig, amikor már annyiféle állatbetegség létezik, fogyasztásuk még kevésbé biztonságos. Isten
elmondta nekünk, hogy Jézus visszajövetele előtt majd kizárólag növényi eledelt szabad fogyasztanunk.
Mózes harmadik könyvében a 11. fejezetéből megtudjuk, melyek egész pontosan
azok az állatfajok, amik felől Isten azt mondta, hogy „tiszták”, és melyek azok, amik nem tiszták.
 Isten
azt is elmondta, hogy az elfogyasztandó állat húsában nem szabad benn hagyni a vért. Azt gondosan ki kellett
folyatni. A vér ugyanis nem pusztán fontos tápanyagokat szállít a testünk különböző részeibe, de olyan
baktériumokat is, amik megbetegítenek bennünket. Isten azt mondta a vérről, hogy az maga „az élet”.
Isten azt is elmondta, hogy ne fogyasszuk el a kövér és zsíros részt a húsban.
Tudjuk, hogy a kövér rész nagyon veszélyes a húsban. Súlyos betegségeket okozhat. Milyen kedves volt Isten
részéről, hogy mindent olyan alaposan elmagyarázott Noénak és családjának, amikor újrakezdték az életet az
özönvíz után!
További elmélkedésre:
Mit gondolsz, hogy ha megtudjuk, hogy Jézus nem akarja, hogy ezután is
állatok húsát fogyasszuk, továbbra is szabad ennünk azt, csak mert annyira ragaszkodunk az ízéhez? A Biblia azt
mondja, hogy testünk a Szentlélek Isten temploma, aki az elménken keresztül szól hozzánk. Amennyire csak
módunkban áll, elménket egészségben kell megőriznünk, hogy meghallhassuk, amint szól hozzánk.
| |
Történet sarok
A hegy, amely
felrobbant
Patti Lynn Guthrie történetei alapján |
 |
 Hallottál
már a vulkánokról? A vulkánok ijesztőek tudnak lenni. Senki sem tudhatja biztosan, mikor tör ki hirtelen egy
vulkán. A föld mélyében égő forró tűz nyomán gázok keletkeznek, amik egyre nyomulnak, mígnem a föld felszínéhez
közel érve hirtelen nagy lyukat vájva törnek elő. Por és hamu, tűz és füst, forró gőz, hatalmas kövek és
megolvadt kövek lövellnek ki. Ezek az anyagok a robbanáskor magasra lövellnek, és amikor visszahullnak, egymásra
halmozódva hegyeket építenek, amiket vulkánoknak nevezünk.
A képen látható csodálatos Saint Helens hegy is vulkánhegy. Kúp alakúra
formálódott, és mintegy két és fél kilométer magas volt. Valószínűleg több ezer éves. De hiába ennyire öreg, ma
is „élő”. Úgy 25 évvel ezelőtt nagyon lent a mélyben ismét kitörni készült.
Sok ember élt a gyönyörű Saint Helens hegy lankáin. Szerették hegyi otthonukat,
és nem is akarták elhinni, hogy a veszély napról-napra közelebb kerül hozzájuk.
A kormányzat figyelmeztetést adott ki arra vonatkozóan, miszerint a Saint
Helens hegy jeleket adott arról, hogy már „ébredezik”. Ezek a jelek azt üzenték, hogy minden pillanatban
bekövetkezhet a robbanás. De az emberek még most sem igen vetettek ügyet a figyelmeztetésekre.
Mintegy négy hét múlva, a hegy az egyik oldalon kezdett kipúposodni. Ezután
jég, hamu és kő kezdett előtörni a hegy tetejéből. Aztán a gyönyörű Saint Helens hegyről hulló hó egy kevés idő
múlva már nem is fehér volt.
 Szürke volt és
csúnya. A kormányzat kiadta, hogy a hegyoldalon élő embereknek haladéktalanul el kell hagyniuk otthonaikat. A
legtöbb ember így is tett, de volt egy ember, aki azt mondta, hogy ő ugyan el nem mozdul, történjék bármi. És
valóban úgy is tett. Rajta kívül volt még néhány táborozó a hegyen, akik szintén oda sem hederítettek a
figyelmeztetésekre.
Ekkor sokan már a televízió híradásain keresztül figyelték, mi történik a Saint
Helens-en.
Aztán egy nap néhányan azok közül, akik odahagyták a házaikat, ragaszkodtak
ahhoz, hogy visszamenjenek és magukhoz vegyenek még egyet s mást a dolgaikból. A rendőrség vitte el őket oda és
hozta őket vissza. A rendőrség arra készült, hogy másnap tíz órakor ugyanezt a szolgálatot mások kedvéért is
elvégzi.
Másnap gyönyörű napsütéses idő volt. Ámde reggel 8 óra 32 perckor hirtelen
bekövetkezett! A Saint Helens hegy kitört! Hatalmas, jégből, fákból és kövekből épült fal zuhogott alá a
hegyoldalon egy repülőgép sebességével. Óránként mintegy nyolcszáz kilométeres sebességgel zubogott a láva alá!
És földrengés is volt. Több tonna kő és fa zúdult alá a hegyoldalakon. A hegyen élő állatok százai lelték
halálukat egy szempillantás alatt. És 57 ember is életét vesztette, köztük az az ember is, aki nem akarta
elhagyni az otthonát, és a sok táborozó, akik nem vették komolyan a figyelmeztetéseket.
Ahogy a Saint Helens hegyen élő emberek, akik nem hitték el, hogy ki fog törni
a vulkán, ma is vannak emberek, akik nem nagyon hisznek azokban a jelekben, amelyek azt hirdetik, hogy Jézus
hamarosan visszatér? Jézus a Bibliában tudtunkra adja, hogyan lehetünk készen az Ő eljövetelére. Hallgatunk
vajon Rá?
|
