|
VASÁRNAP
Az
elmúlt héten arról tanultunk, Isten milyen módon fejezte be a mi csodálatos Földünk alkotását. Emlékszel, milyen
nagy körültekintéssel tervezte meg? Minden egyes nap végeztével minden készen állt arra, amit Ő a következő nap
alkotni fog.
A föld készen állt arra, hogy a benne lévő dolgok növekedjenek. A víz kész volt
arra, hogy a halak élőhelye legyen. A levegő készen állt a madarak számára. És az élelem készen állt minden
teremtmény számára, akiket Isten formált.
Isten plántált egy különleges szép kertet, amely készen állt arra, hogy az
emberek ott éljenek. Meg tudod mondani, hogy mi a neve a kertnek? Édenkert.
Végezetül, amikor már nem volt semmi más hátra, Isten megteremtette Ádámot,
ezután a szépséges Évát, hogy Ádám felesége legyen.
Maga Isten adta össze őket, és ezt a csodálatos Földet adta nászajándékul, hogy
élvezzék és gondozzák. Ádám lett Földünk királya. De Isten adott nekik még egy különleges ajándékot. Mit
gondolsz, mi volt ez?
Gondolkodj rajta!
Nézzük meg, mit is teremtett Isten az egyes napokon! A terv, amelyet olyan nagy gondossággal készítettek fenn a
mennyben, elkészült. Ádám és Éva olyan boldogok voltak, amilyennek Isten akarta, hogy lesznek.
HÉTFÖ
Péntek este véget ért a hatodik
nap. Milyen nap jön péntek után? Szombat.
A szombat egy különleges nap minden héten, amely arra emlékeztet minket, hogy
egy csodálatos Teremtő Isten alkotta meg világunkat mindössze hat nap alatt.
Olvassuk csak el a legelső péntek estéről szóló feljegyzést, amikor Isten
befejezi a teremtést (1Móz. 2:1-3).
Kellett Istennek pihennie azért, mert elfáradt, éppúgy, ahogy mi is elfáradunk?
Ó, nem! Ő azért pihent meg, azért hagyta abba a teremtést, mert mindennel végzett már, amit csak eltervezett.
A szombat mindig péntek este, naplementekor kezdődik és Szombat este,
naplementekor végződik.
Isten tudta, ha mi mindig emlékeznünk arra, hogy szentnek tartsuk meg a
szombatot, akkor soha nem feledkezünk meg arról, hogy Ő teremtette világunkat, mindössze hat nap alatt.
Szombaton megpihenünk minden olyan munkából, amelyet az összes többi napon
végzünk, éppúgy, ahogy Isten is megállt a teremtéssel pénteki napon.
Melyek azok a dolgok, amelyeket megtehetünk, hogy felkészüljünk a szombatra?
Kitakaríthatjuk, és rendbe rakhatjuk lakásunkat? Segíthetünk anyukánknak elkészíteni néhány különleges ételt?
Megbizonyosodhatunk arról, hogy az ünneplő ruhánk tiszta és készen áll arra, hogy viseljük a szombatiskolán és a
gyülekezetben? Hogy megtanultuk az aranyszöveget, elkészítettük adományainkat?
Gondolkodj rajta!
Teremtett-e valamit is ezen a Földön Ádám és Éva? Nem! Az ember nem tud a
semmiből teremteni, és nem tudja az élettelent élővé tenni. Erre csak Isten képes. Sorold fel azokat a dolgokat,
amelyeket azért tettél, hogy felkészülj a szombatra
KEDD
Olvassuk
el 1Móz 2:1-3-at újra! Isten azt mondta Ádámnak és Évának, hogy a következő nap a szombat lesz. A szombat lesz a
kedvenc napjuk. És ez az Ő kedvenc napja is. Az egész napot velük fogja tölteni! Ádám és Éva örömmámorban
úszott. Mi lehetne ennél csodálatosabb?
Isten elmondta nekik, hogy a szombat egy olyan nap, amikor megpihenünk azoktól
a dolgoktól, amelyeket a másik napokon teszünk. Segít nekünk abban, hogy mindig emlékezzünk a mi hatalmas,
szerető Istenünkre, aki bámulatosan rövid idő alatt teremtette világunkat.
Isten azt akarta, hogy szombaton örüljünk azoknak a csodálatos dolgoknak,
amelyeket Ő készített, és tanuljunk többet Róla. Ezen a napon lehetőségünk van arra, hogy dicsőítsük és
tiszteljük Őt.
Isten velünk van mindig? Természetesen. A szombatot azonban más módon szeretné
eltölteni velünk. Ez az a nap, amikor a család együtt lehet, és ezen a napon együtt tisztelhetjük Istent az ő
népes családjával, a gyülekezettel.
Szombaton olyan sok különleges dolog van, amit tehetünk.
Gondolkodj rajta! Mondd
el, mit szeretnél szombaton tenni! De azt jelenti a pihenés, hogy szombaton sokat kell aludnunk?
SZERDA
Örülsz annak, ha láthatsz egy
naplementét? Mindannyian örülünk, nem? Ádám és Éva láthatta a legelső naplementét azon a pénteki estén.
Ezen
az estén a nap szép lassan lebukott nyugaton, látták, ahogy megváltoztatja színét és egyre szebb és szebb lesz.
Alig hittek a szemüknek.
Isten mosolyogva nézte őket, hiszen Ő tudja, hogy mennyire élvezzük annak a
módját, ahogy egy nap napkeltével kezdődik és napnyugtával végződik.
Ezen az első péntek estén, amint a nap lement és megkezdődött a szombat,
angyalok és más bolygók lakói ünnepelték a mi új és csodálatos földünk születésnapját. Jób 38:4-7
Milyen csodálatos dicsőítő koncert lehetett! Milyen boldog volt mindenki! A
madarak bizonyára daloltak, énekeltek. Mindenki és minden dicsőítette és tisztelte a mi hatalmas és szerető
Teremtőnket.
Gondolkodj rajta!
Milyen különleges dolgot tesz a te családod péntek este? Ugye tudod azt, hogy
Jézus ugyanúgy ott szeretne lenni veled, ahogy ott volt Ádámmal és Évával?
CSÜTÖRTÖK
Természetesen
Ádám és Éva nem voltak fáradtak, ahogy mi elfáradunk. Isten tudta, ahhoz, hogy erősek és egészségesek legyünk,
szükségünk van alvásra. A barátságos sötétség a legjobb idő az alvásra nem igaz?
Mielőtt Ádám és Éva aludni mentek volna, talán megálltak egy tavacskánál és
láttak egy elektromos angolnát, ahogy villan a vízen keresztül.
Talán itt-ott egy kis
szentjánosbogár is világított. Az égen az ezüst hold ragyogott a pici csillagokkal együtt.
Az is lehet, hogy amint útjuk végéhez értek, egy kis fülemüle kezdett énekelni.
Vajon ki vigyázott rájuk, miközben aludtak? Isten sohasem alszik, nem igaz? És
az Ő angyalai állandóan vigyáznak gyermekeire.
Amikor
Ádám és Éva felébredtek a következő nap reggelén, valószínűleg elsőként arra gondoltak, hogy szombat van, és
Isten úgy ígérte, hogy az egész napot velük tölti.
Reggelijük készen állt arra, hogy megegyék, nagyon sok ízletes étel közül
választhattak. Nem is tudták egyetlen étkezés alatt végigkóstolni mindazokat a finomságokat, amelyeket Isten
nekik teremtett.
Röviddel később Ádám és Éva hallották, ahogy Isten közeledik, hamar odasiettek,
hogy találkozhassanak vele. Mindenek felett Ő volt szerető Atyjuk, aki teremtette őket. Az Ő kedves tekintete
volt az első, amit megláttak.
Ezen az első szombaton csodálatos kertjük szolgált templomul. Talán az angyalok
kórusa énekelt. És Isten maga volt a szombatiskolai tanítójuk.
Ahogy körbesétálták a kertet és az állatokat dédelgették, számtalan kérdés
megfogalmazódott bennük. Újra és újra megköszönték Istennek azt a sok-sok csodás dolgot, amit Ő teremtett.
Tudták, hogy a szombat mindig a legszebb napjuk lesz.
Gondolkodj rajta!
Mit gondolsz, mi tette ezt a napot a legértékesebbé Ádám és Éva számára?
PÉNTEK
A szombat a kedvenc napunk egész
héten, nem igaz? De hogy lehet a szombatot szent napként megtartani? Vannak olyan dolgok, amelyeket a szüleid
hétköznap megtesznek, de szombaton nem? Meg tudsz nevezni ezek közül valamit? (Takarítás, főzés, bevásárlás,
felmosás, szerelés, újságolvasás, a hírek hallgatása.)
És mi újság veletek? Vannak olyan dolgok, amelyeket nem teszünk szombaton, de
meg tesszük más napokon? (Iskolába járás, tévénézés, játékok, rádióhallgatás.)
Szerinted Isten mindig, minden napon szeret minket? Igen, feltétlenül. És Jézus
velünk van mindig? Igen. De szombaton egy különleges találkozást tervez velünk, hogy ezen a napon még több
időt tölthessünk vele. Ez a nap egy különös áldásokat tartogat számunkra.
Gondolkodj rajta!
Mit tudnál tenni, hogy a szombatot különlegessé tegyed?

| |
Történet sarok
Viktor és az
ugráló bot
Patti Lynn Guthrie történetei alapján |
 |
|
Viktor nagyon szeretett játszani az ő ugráló botjával. „Egy,
kettő, három…” – számolta az ugrások számát. Néha még háromszázat is tudott ugrani, mielőtt felborult volna.
Miután már jól megtanult ugrálni, Viktor szívesen hajtott végre különféle meglepő mutatványokat a botjával.
Mivel rendkívül élvezte ezt a sportot, egy nap elhatározta, hogy valami olyat fog megpróbálni, amit azelőtt
soha.
– Zsanett, légy szíves tedd ezt a frizbit elém! – mondta
kishúgának.
Zsanett alig két méterrel Viktor elé tette le a frizbit.
Viktor azt mérlegelte, miközben az ugráló botot markolta, hogy vajon bele tud-e ugrani a közepébe.
Megpróbálta, ugrott és pontosan a frizbi közepén ért földet.
De arra, ami a következő pillanatban történt,
nem is számított. A frizbi csúszni kezdett a betonon, és Viktor hátraesett az ugráló bottal együtt. Igen
beütötte a fejét a hideg betonba, és egy kis ideig eszméletlen volt. Amikor felkelt, Zsanett kiáltását
hallotta:
– Anyu! Gyere gyorsan!
Viktor térde remegett, amikor felkelt a földről. A feje fájt, és szédült.
Amikor kezét a fejére tette, valami nedveset és meleget érzett. Vérzett.
Amikor édesanyja odaért, egy mély vágást látott Viktor fején. Gyorsan
megtöltött jéggel egy tasakot és a sebre helyezte. Kicsivel később már úton voltak az orvos felé, hogy az
megvizsgálja Viktort és gondoskodjon a gyógyulásáról.
Mire az orvoshoz értek, Viktor feje már nem vérzett. A fiú megörült, amikor
a doktor mosolyogva mondta: |

 |
– Nincs szükség varrásra, mert a vérzés megállt.
De megvizsgálta Viktort, hogy meggyőződjön arról, nincs semmi más sérülése.
– Rendben is vagy – mondta a doktor miután végzett –, de kérlek, ne
próbálkozz újabb mutatvánnyal az ugráló botoddal!
Amint hazaértek, Viktor a meleg vérre gondolt, amely a vágásból jött ki a
baleset után.
– Miért állt el vérzés a vágásban? – kérdezte anyukáját, miközben óvatosan
megérintette a fején lévő kötést.
– Isten úgy alkotta a vért, hogy az a levegővel érintkezve megalvadjon.
Megalvad, majd elkezd varasodni, hogy így megvédje a vágást – felelte anyukája. – Máskülönben addig
véreznénk minden egyes sérülés után, amíg meg nem halunk.
– Ez még nem minden – folytatta az anyukája. – Ha Isten nem védte volna meg
agyunkat egy sisakkal, mi történt volna vele, amikor elestél?
Viktor tudta, hogy úgy széttört volna a cementen, mint egy tojás. Uh!
Elgondolni is szörnyű.
Amikor hazaértek, Viktor elrakta az ugráló botját. Tudta, hogy pár napig
egyáltalán nem lesz kedve az ugráláshoz. És hogy az orvosnak igaza volt abban, hogy nem szabad kockázatot
vállalnia felelőtlenül.
Az esti családi áhítaton apa megköszönte Jézusnak, hogy vigyázott Viktorra.
És mielőtt lefeküdtek volna, Viktor azt is megköszönte a Megváltónak, hogy ilyen csodálatos testet adott
neki. |

|